Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-02 / 1717. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS — ■ --- 1 -----Oh, azok a franciák (Vi.) Már két hete, hogy i franciáknak nincsen kormá nyuk és nagyon szépen megvan nak kormány nélkül, még job ban mint kormánnyal. De ez i dolog nagyon bántja az ameri kaiakat, akiknek nincsen kive alkudozni a francia nén bőrére Sőt attól rettegnek, hogy ha lesz is kormány, ideiglenes less és azzal, illetve az ilyen jött- ment kormánnyal kötött szerződések sem lesznek elismerve a másik kormány által. Hogy sokak feljajdulását megértsük, a Pleven kormány, sőt az utóbbi négy évben minden francia kormány, a kissebb- ségi — négy — pártból bir elegendő szavazattal, hogy kormányozhasson. Ezekhez tartozik a Szocialista Párt is, amely azon kedvező - helyzetben van, hogy a szavazata döntő. így dőlt meg a Pleven kormánya is. A két nagyobb párt, a Kommunista és a De Gaullistál* pártjai, ahogy megkapnak egy pár szocialista szavazatot, akkor megdönthetik azt a gólya lábon álló kormányt. De a legnagyobb baj az amerikaiaknak, hogy az olyan pártok, mint a mostani kormány párt, amely a középen táncol, nem kell a francia népnek. Ami pedig kellene a franciáknak, az nem kell az amerikai bankároknak. Már pedig, ami nem kell az amerikai bankároknak, azért nem fizetnek, ez egészen természetes. Talán nincsen is ezen széles Amerikában olyan tőkés lap, amely ne sirna a franciák ezeh kuszáit helyzetén. így beismerik, hogy az utolsó választásoknál, a választási kártyákat — törvényeket — úgy keverték, hogy a kommunisták ellen, De Gaulle felépítésére szolgáljon. De amint most sirnak, ezen felsegített De Gaulle beleharapott azon kézbe, amely ennyire felsegítette. Igen, hajlandó apját, anyját meggyilkolni, hogy, mentői hamarább már vegye át az örökséget — a kormányt. A detroit Free Press igy sir egy vezércikkben: “A Pleven kabinet bukása nagyon kellemetlen időszakban történt, a washingtoni adminisztrációt illetőleg, amely támogatta azt amerikai dollárokkal. “Az összeomlás egy hét előtt jött, amikor a szocialisták ösz- szefogtak a kommunistákkal, De Gaulle-istákkal egy nagy többségi ellen szavazatban. A szocialisták, akik eddig együttműködtek a középutasokkal, megharagudtak a kormányra a reformok, vasúti deficit, társadalmi biztosítás ügyében nem kérték ki tanácsaikat. “A hatást az egész Atlantic Szövetség megérzi. A Shuman tervezetet veszélyezteti, amely a szén egyesítését, az európai hadsereg felállítását és a németek felfegyverkzését célozta. “Mégis a francia politikai szakértők azt mondják, hogy a középutasok szövetségének napjai megvannak számlálva, segítséget csak a szélsőséges pártoktól szerezhetnek. Ez az esemény visszamegy a multévi választásokig, amelyet olyan törvények alapján tartottak, amely a kommunisták ellen irányult és a De Gaule-istákat segítette. Az eredmény az lett, hogy a De Gaule- isták kitolták a kommunistákat az elsőbbségi állásból a parlamentben.” Az amerikaiak .attól félnek, hogy De Gaulee, aki elég erősnek érzi magát és ha hatalomra jut, nem fog jó, szófogadó lenni, mint ezen kisebbségi pártok vezérei. Nem fogja megtűrni, hogy neki is úgy parancsoljanak mint Plevenéknek és a többi közputasoknak, akiknek még az amerikaiak beismerése szerint is, az amerikai dollároktól fügött az uralma. Attól is félnek az amerikaiak, hogy De Gaulle-tól való félelem a szocialistákat, liberálisokat és más középutasokat a kommunistákkal való egységfrontba kergeti. Már többször jött ilyen kellemetlen kormány bukás, de leginkább akkor jön, amikor az amerikaiak legjobban számítanak a A béke, világbéke harci története visszanyulik az ókorba. A Nérók épen úgy törték kerékbe, feszítették keresztre a béke harcosait, mint a mai úgynevezett “modern” kapitalisták. Krisztust és hívőit a keresztfára hurcolták a béke hirdetéséért. Ezt az eseményt dolgozták dogmává a vallások farizeusai és évezredek óta ámítják vele a hiszékeny közönséget. Krisztust magát felküldték az egekbe, aki meg tényleg békét akar, menjen föl utána, gondolják, sőt mondják is. Az osztály társadalom urai, minden életbeállitottsága a háborúra épül. A rablott zsákmányt, csak lándzsával lehet megvédeni. Ahogy a trágyagödörnek megvannak a maguk trágyát hentergető “Szent Ska- rabeuszai”, úgy a kapitalisták a háború szennygödréből habzsolják a “jó” faiatokat. Ha még olyan betegen is, Amerikába is beszivárog az emberi tudatba a háború és béke kérdése. Kérdezik sokan, hogy ugyan mikor lesz mentes a világ a háborútól? Erre azt feleljük, a háború a tőkés rendszer méhében születik és együtt fognak eltűnni. Szörnyű mulasztás, eddig a népek nagy többsége keveset foglalkozott a háborúk okaival és a békeharc történetével. Lehetett a békeharc helytelen utón haladó, naiv is, de minden esetre becsületes szándékú. Ismerve az emberi elme mélységes sülyedését, gond, tudomány egészséges atmoszférát teremteni a békeharcra. Tudni kell azt is, hogy amig az állat érezvén a vesztét, vérszagot, csak erőszakkal megy a vágóhidra, addig az “istenadta”, jól prezervált ember, dalolva megy vesztébe. Tudjuk, hogy mélyen a történelembe nyúlnak azok a szálak, melyekből a világ békeharc csirái nőnek. Fenségesen szép szavak hangzottak el Írásban és szóban a vüágbéke megteremtéfranciák támogatására. Ilyen “kellemetlen időszakban” jött 1948 julius havában is, amikor már az amerikaiak készek lettek volna az oroszokat megtámadni Berlin körül és blokádjukat keresztül törni. Ez még mindég ilyen kritikus időkben fog jönni, amikor a franciák megijednek a háborútól, melybe Amerika igyekszik őket behúzni. Még a reakciós franciák is rettegnek azon lehetőségtől, hogy hazájukat újabban harctérré teszik s a koreaiakhoz hasonlóan pártfogolják, felszabadítják az intenzív bombázásokon keresztül. Azt is megértjük, hogy az amerikai kormány, mely legerősebb kormány az egész világon, nagyon aggódik, hogy az ilyen bukott kormányokkal kötött egyezményeket, az uj kormányok nem fogják elismerni. Mi is tudjuk, hogy az ilyen középutas kormányoknak nincs talaj a lábuk alatt egyetlen európai országban sem, csak a dollárokkal tudják azokat alátámasztani, de még akkor is ösz- szedől, annyira rothadt. séért. Nagy, szellemóriások mint Leo Tolsztoj, Ágoston Bebel, Gusztáv Hervé, stb. És sok hitvány árulója is van a szent ügynek. A szocialista munkásság az egész világon, állandóan perma- nenciában volt és közelharcban az uralkodó osztály háborút csinálok hitvány hadával. Büszkén mondhatjuk, hogy mi, a magyar szervezett munkások is megtettük a kötelességünket az óhazában. Hogy mindezek ellenére, a háború akkor tört ki, amikor a koronás hóhérok, a muníció gyárosok, a pénzmágnások és a vallásfelekezeteken mullott. A ne ölj parancsolatot ott szegték meg. ahol csak lehetett, mert megkapták érte a “bért”. Tekintet nélkül, hogy a békéért való harc helyes, vagy helytelen mederben folyt, vannak fontos mozzanatok, amit érdemes lerögzíteni. Talán az alvó lelkek erőt meritenik az emlékekből. Az 1914 előtti évtizedben az atmoszféra háborús szikrával volt telítve. Ezt tudták a béke becsületes harcosai, készen álltak a borzalmat megakadályozni. Minden, a leikével, eszével látó ember érezte a szikrát, ami a háborút kirobbantja. Ennek a hatása alatt hívta össze az I. International a világ szervezett munkásainak vezetőit és minden becsületes békeharcost Bázelben tartott háború elleni demonstrációra. Bázel hatóságai annyira előzékenyek voltak, hogy a “Münstert” (székesegyház) adták a háború ellenes kongresszus rendelkezésére. * A szocialista mozgalom élő nagyjai beszéltek az összejövetelen és emelték fel szavukat és figyelmeztették a világot a fenyegető borzalomra. A Habsburg dinasztia, ez a háborút szító maffia, a vele egy gyékényen áruló osztrák és magyar uralkodó osztály dugdosták becstelen csápjaikat már MontenegróHáború vagy béke? 1952. február 2. ig és folytattak ingerlő vámhá- borut, ami végre Sarajevoban kirobbant. A Baselban ülésező békekongresszus kiáltvánvában szigorú megrovásban . figvelmez tette Ausztriát a háborút provokáló viselkedéséért. Rendkívül fontos figyelmeztetések hangzottak el a vilásrbé- ke ezen fórumán. Egyik, a legfontosabb küldött a francia Jaurés igy beszélt. Hallottuk a harangok szavát elvtársaim. Méltóságosan szólnak, mint Schiller költeményének mottója. Hívom az élőket, siratom a halottakat, megtöröm a villámokat. Én is hívom az élőket, a háború által fenyegetett emberéletek védelmére. Bármilyen képletes, költőie- sek a szavak, az amerikai alvó nemzedék tanulhatna belőle. Jaurés. Bebel, kiknek szavaira a világ fölfigyelt, csak a proletáriátus maradt süket és üvöltve ment a vágóhidra “a vesszen-vesszen kutya Szerbia” dallamára. Húsz millió halott. A Hőfer jelentés igyszólt: A fronton minden változatlan. Jaurés volt az első, kinek a háborús hisztéria kioltotta drága életét. Most. azt kérdeném önmagunktól, mit tettünk a harmadik háború elkerüléséért ? Őszintén mondva, semmit. Ha alibit akarnánk igazolni, az hogy aláírtam a békeivet. A háború és béke kulcsa az amerikai munkásszervezetek “Nérói” zsebébe van rejtve. A hatalmas számaránya szervezet egy kézlegyintésével megállihatná azt a gaz munkát, ami a háború kérdése körül forog. A jövő világ itélő- széke mond Ítéletet azért a bűnös mulasztásért, amit a világbéke ellen tesznek. A vallás felekezetek, még ha farizeuskod- va, de megkozkáztatnak néha egy “békehangot”. A munkásszervezetek még alibit sem igazolnak. A belső s gyarmati rablásra épült tőkés rendszer nem élhet háborús haszon nélkül. A dolgozó, alkotó ember, csak háború nélkül végezheti nagy müvét a minden emberi jólétért. Ez a cél és minőségbeli külömbség- ben benfoglaltatik, ki van predesztinálva, irányítani az emberi társadalmat. Vass Károly POLITIKAI BABLEVES SAGINAW, MICH. — Amikor a michigani babtermelők szövetségének a titkára, A. E. Wolcott meghallotta, hogy a washingtoni kongresszus éttermében a drágaság miatt kisebbre vették a bableves adagokat, egy tonna babot küldött a honatyáinknak, hogy ne érezzék hiányát kedvenc ételüknek. Az étterem vezetője megköszönte ugyan az ajándékot, de azt irta, hogy az adagokat azért mégsem lehet felemelni, mert a drágaságot nem a bab, hanem a sonkacsülök árának az emelkedése okozta. így a bableves adagok továbbra is kisebbek maradnak, ami bizonyos tekintetben még szerencsésnek is nevezhető, hiszen úgyis sok volt a panasz érte, mert a honatyádnál a “hot air” helyettesítette a komoly beszédeket.
