Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-01-26 / 1716. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. január 26. Egy francia levele egy amerikaihoz (Vi.) Az alábbi levelet Mr. Smith-hez címezve Charles Fav- rel, francia iró, laptudósitó irta. Favrel Koreában mint francia haditudósító volt hosszú időn keresztül, onnan a konzer- vative “Le Monde” napilapnak volt a tudósítója. Ezen nyílt levelet a katolikus francia lapban, “Esprits”-ben közölték le. Tehát senki nem vádolhatja Mr. Favrelt, sem a lapokat amelyek közlik, hogy kcgnmunisták. Itten Amerikában meg a new yor- ki “Compass”-ban közölték. Ámbár a teljes igazságot, mint minden háború után, csak majd évek múltán fogják merni megírni, vagy propaganda célzások nélkül közölni, de sok amerikai lapban is láthatunk naponta ehez hasonló, ‘‘ez háború” mentséggel elfogadhatóvá vált embertelenségeket. Rémképeket festenek már is Koreáról. A dél-koreai kormány maga több mint három millió polgári lakos elpusztulását jelentette még a múlt nyáron. Favrel látta azoknak a pusztulását. LEVÉL MR. SMITH HEZ Irta: Favrel Károly Mr. Smith: Mint átlag amerikai te Kansas államban laksz, Amerikának a közepén, azon figyelemre méltó államban, amely a 28 északi és a 100 meridan fokon van. A Te szemed nyugszik a végtelen síkságon, melyet viz ásztat s nem ásztatott vér még soha, kivéve azt az időt, amit polgárháborúnak neveznek a könyvekben és azt állítják, hogy az segített nektek a mai nagyságotokat elépni. Remélem Te soha sem fogod megtudni, mit jelent megtámadva lenni, országot lefoglalni, deportálva lenni, a halál telepekre küldve, városaitokat ledöntve, mezőiteket felégedtve az ellenség által. De ha még is láttad népednek hasonló fájdalmait, az ész és test szenvedéseit, úgy 'közelebb kerülhettél ahoz, hogy megértsed a Mi érzelmeinket és el- lentállásunkat. Te még egy kicsit emberiesebb lehetnél. Mert igazán, Ti amerikaiak nem vagytok emberiesek (human) és ez a szomorú valóság amire Én és az átlag francia kényszerítve vagyunk bevallani. Ti nem vagytok embeíri lények. Ezt bizonyítottátok be, ami megszéditette, feldühösítette az egész világot. Azon kegyetlen, gonosz és felületes viselkedésekkel, amellyel a koreai háborút vívjátok, amelybe bele- keveredtettek. Mindezeket azért mondom, tősége volna, ha a lapok ismertetnék a Sztálin javaslatot, úgy kétségtelen, hogy a javaslat törvénnyé válna, de miután itt a közvéleményt egy maroknyi nagytőkés irányítja és Amerika népe elszokott attól, hogy véleményt nyilvánítson, a világ többi népeinek az erőkifejtése fogja megszabni a javaslat és ezzel az emberiség sorsát. mert én többet tudok ezekről mint te. Én láttam a GI-okat működésben, megmondom neked, hogyan hajtották azt végre. . Koreában a GI nem ismer szánalmat. Ők azt gondolják, hogy felsőbbségesek és úgy kezelik a benszülötteket, mint piszkos kutyákat. Olyan messze visszamenőleg, mint 1950 julius hónapban megjegyeztem: “A GI nem érez barátságot ezen nyomorult néppel, amely a falvakban, az utakon hemzseg, vagy menekül a vidékre. Ők (az amerikaiak) piszkosaknak találják a városokat, falvakat, az otthonokat lerombolva, a falak lehámolva, úgy mint az amerikai városok környékén a vándormunkások által lakott szemétdombok. A GI befogja az orrát, mint a finom úriember, bedugja a nadrágszárát a cipőjébe, amikor sáron kell keresztülmennie. A GI megtagadja az emberi érzést a feléjük forduló, aggódó arcokkal szemben.” A GYŰLÖLET MEGKEZDŐDIK Később, amikor a viszontagságok, szenvedések, a téli visszavonulás megkezdődött, a GI, aki eddig csak lenézte a koreai népet,) megkezdte azokat gyűlölni. Azokat tartották felelősnek a saját bajaikért és irgalmatlanul engedelmeskedtek azon parancsnak, hogy vissza zavarják őket a kopár, havas hegyek közé, azokat a nyomorúságos vándorló menekülteket. Semmi mentség nem található ezen barbár parancsra. Hadi szempontból sem lehetett védelem ezen cselekedetre, hogy segítség nélkül kitegyék azokat olyan nagy kínlódásnak éppen azok, akik azt állítják, hogy őket jöttek megvédeni, pedig semmi érdeklődést nem mutattak sorsuk iránt. Bármilyen hideg, léleknélkü- li segítséget adtak nekik később, az is csak azért történt, mert a világ közvéleménye követelte azt ki. Ezt a sajtón keresztül, a tények megismertetése idézte elő. Körülbelül ezen időben Írtam én is a “Le Mondénban a következőket: “Az amerikai beavatkozás Koreában csúfosan végződött. Az országot elvéreztette, meggyilkolta a népesség nagyrészét, agyonéheztette, terrorizálta, lakatlanná tette az országot. A gyermekek, öregek holtettestei elegendők a történelmet elmondani a halálról, szenvedésekről. Városok, falvak hamuvá lettek téve és hajlékaikkal együtt a benne lakók is elégtek a romok alatt. A szánalmas menekültek, akiket az utakon terelgettek, irgalmatlanul agyon lettek gépfegyverezve.” A KÉTSZERES HALÁL “ A lekaszált testei azon ezreknek, akik menekültek és akiket legépfegyvereztek a suwoni főúton másodszor is meghaltak, amikor tankok visszajöttek azokat összegázolni. Akik ezen vad, barbár harcot vívták, még többet akartak. Fáklyákkal a kézben az amerikai hadsereg elzavarta a megmaradtakat a lerombolt városokból, falvakból. Az egész 150 mile front egy óriási nagy tűz volt. Ez volt a parancs, hadászati okokból. Ez lett végreha. tva, olyan pontossággal) melyet At- tillától, tökéletesítve a poroszok és az oroszok által, vettek át és amelyet “fölégetett föld” néven ismernek. A béke sem lesz képes elmosni a mártírok arcán látszó kínlódást, amikor lefeküdtek a hóra, csendesen meghalni, mint az áldozat oltárán elégetett állatok fordultak keserves, jle büszke szemekkel a kivégzőik felé. Még most is látom azokat a szemeket a megdermedt testekben, amint nézték a mellettük elhaladó gyilkosaikat. Ez a nézés magkapó volt és úgy látszott mintha gyűlölet teljes lett volna. Azokból a szemekből jövő végtelen szenvedést neked látni kellett volna. Látni kellett, volna azon hős anyákat, akik gyermekükkel a hátukon és kan jukon, derékig érő fagyos vízben evickéltek a végső elbukáshoz, ahol az egész családot várta a halál. CSONTVÁZ GYERMEKEK Teneked látni kellett volna a csontváz gyermekeket, ahogy összekapkodva kergették az ut- szélen és egy szánalmasan kis darab cukorkáért vágyódtak, melyet valamelyik jobbszivü harcos dobott nekik, mintha a kutyáknak dobta volna. Teneked is látni kellett volna, az élvemaradt, agyonijedt menekülőket az égő falvakból. Teneked is látni kellett volna, amint a GI elsuhan mellettük anélkül, hogy látná őket. Akik szemtanúi voltak ezen háborúnak, gondolkoznak, hogy szánalmat érezzen-e, vagy átkozza- azokat az embereket, felfogásokat, akiknek a világnézetei szánalom érzése nélkül vannak? A FELSZABADÍTÁS General. Bradley tette a következő kijelentést, melyet a nagy lapok 1951 augusztus 4-ikén jelentettek : “Mi feltételezhetjük — tekintettel az ő repülő felszereléseiket, — hogy az Egyesült Államokra lesz bízva a taktikai bomzázás, amig mások fogják szolgáltatni a gyalogosságot, a szárazföldi csapatokat. Legalább is az első stádiumban.” Ha valamikor, valaki merész lesz és leközli a halottak számát azon ’’stratégia” bombázások következtében, akkor meglehetne érteni, hogy miért olyan fé- lősen fogadják a világ népei, a világháború által beígért felszabadítást, melynek az ára ilyen teljes megsemmisítés. FÉLELEM A MR. SMITH-TŐL Az a kérdés ágaskodik a világ minden sarkából — kivéve a ítéleteket Mr. Smith, hogy hogyan tudsz te vezetni bennünket? Hogyan bírunk mi téged szeretni? Nem tudod elképzelni Mr. Smith, hogy mi félünk tőled? Igen, mi félünk Tőled, mert Te nem elégedel meg a-szövetségesek külügyi irányzatát megszabni, hanem kiakartok lépni a saját határaitokból és kényszerrel akarjátok megakadályoz a világ népeit, hogy szólás szabadságot élvezhessenek. Mi visszakerültünk a monárhiszti- kus napokhoz, amikor a poroszokat behívták a Bastillet megvédeni. Még többet, ha Te akarod, hogy a poroszokat elszállásolják a Tulleries Kertben és készen tartani, hogy agyon gépfegyverezzék az elégedetlenkedő franciákat egy füttyszóra, csak annyi kell még, hogy a japánokhoz hasonló védelmi szövetséget Írassatok elő, melynek céljai nagyon világosak: Amerikai haderőket használnátok Japán biztonságát megvédeni, magábah foglalja azon segítséget, melyet a japán kormány kérelmére adhatnak, ösz- szetörni minden lázadást, belső zavargásokat, melyeket külföldi hatalom, vagy hatalmak szit- tanak. Mi úgy gondoljuk, hogy ezen bőkezű segítségért, amelyet az amerikai kormány ígért, képesek megkapni a japán rendőrség közbelépését is, az amerikai választásoknál. TRUMANI ELGONDOLÁS Az ur 1951-ik évében ez a Truman elgondolása a nagy wilsoni fogalomról, a népek önrendelkezési jogait illetőleg. Mr. Smith, Te megij esztel bennünket, mint a pazarló eltévedt fiú, aki elég hülye, hogy elpazarolja azon jó dolgokat, amelyet a természet adott neki. De még nem javíthatatlan a helyzet, Téged még mindég meg lehet menteni. Én nem akarlak dicsérni, én „ félek lőszert adni a Te robbanékony egoizmusodnak. Mégis megmondhatom, hogy nektek van sok erőforrásotok, természeti kincseitek, energia és lehetőségek, mely reményre ad okot. Aimért mi ilyen tragikus időszakban élünk, az két fő fejlődésnek tudható be, amely kipuhatolja egymás erejét és kiprovokálja egymást. Te úgy viselkedel mint egy kis kutya, amely élesíti a fogait azáltal, hogy harapdál. Az idővel Te is lehiggadsz, több gyakorlatod és beismerésed lesz, amely most neked nincsen. Megszűnsz a világra nézni, mint valami magasságban repülő püó- ta. Megszűnsz majd úgy gondolkozni a Louvre-ról, mint egy csomó szép szobáról, még arra is vissza emlékezhetek hogy kellemes lehetett a Champs Ely- seesen is felhajtani a “ló és kocsi” korszakban. Nekünk időre van szükségünk, hogy megnyugtathassuk a reszkedő, elkeseredett nemzeteket, akik úgy éreznek mint az üldözött vadak. Amiért én olyan sokat foglalkoztam a kizárólags és embertelen amerikai viselkedéssel azért volt, mert én akarom, hogy Te Mr. Smith megértsed, miért gondoljuk mi, hogy Te vagy az első, legnagyobb veszélyünk. A kettes számú veszély keletről jön, de nagyon messziről látszó és nagyon könnyen elhárítható. Európának nincs félelme
