Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-28 / 1735. szám

1952. junius 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az amerikai bankárok és barátaik Helyeselte az elnök mindazt, ami már a legtöbb szervezett és szervezetlen iparokban évek óta érvényben van, sokkal jobb fel­tételek mellett. Tehát nem a munkások, hanem a kizsákmá­nyolok mellett foglalt állást és mégis az acéltruszt félrelöki ut- jából, mert ők nem a kormányon keresztül, hanem annak ellenére, továbbra is a végtelen kizsák­mányolásba kivánják tartani az acéltelepek és minden más ipartelepek munkásait. “E szomorú állapotokat meg­változtatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép f elépitett szervezettel lehet mely­nek minden az egy iparban, vagy ha kell valamennyi iparban dol­gozó tagjai beszüntessék a mun­kát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályába, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmé­nek tekinti. “E maradi jelsző helyett: ‘Tisztességes napibért, tisztes­séges napi munkáért’ ezt a for­radalmi jelszót Írjuk a zászlónk­ra: LE A BÉRRENDSZER­REL!” A mi eszeveszett kormányunk s csaholó politikusaink, valamint a tervgazdasághoz nem értő nemzetgazdászaink azt mondot­ták, amikor az acélipari mágná­sok követelését nyilvánosságra hozták, hogy annak teljesítése Amerika minden egyes családjá­ra évente 100 dolláron felüli ki­adást zúdítana, inflációt okozna, stb. Még nem adták meg az acél­mágnások követeléseit és máris újabb kiadásokat róttak a nya­kunkra. Az árszabályozó bi­zottság megengedte az élelem árának emelését, a honatyáink eltörölték a mezőgazdasági ter­mékek árainak szabályozását és ezt nyomon követte az árak hal­latlan emelkedése. Az elmúlt csütörtökön, amikor eltörölték az árak szabályozását, a krump­li ára 8 centről 16 centre emel­kedett. Californiában íretek óta visz- szatartották a krumpli piacra szállítását és abban az órában, amelyben az árak szabályozását megszüntették, ezer vasúti ko­csi krumplit indítottak útnak a szélrózsa minden irányában s újabb és újabb ezer és ezer va­súti kocsi szállítja a már félig elfonnyadt krumplit az éhező publikumnak. Hetek óta krump­li hiány van az egész országban és Californiában május havában kiásták a krumplit, visszatartot­ták azt és erről a mi kormá­nyunknak tudomása volt, de még csak a hajuk szála sem gör­bült meg ezeknek a hiénáknak, hogy lefoglalják és Rendelteté­si helyére szállítsák, hogy Ame­rika népe csillapíthassa éhségét és hogy megakadályozzák az uzsoráskodást. Sőt ellenkezőleg elősegítették azt, mert akkor ol­dották fel a mezőgazdasági ter­mékeket, közöttük a krumplit is, amikor abban nagy hiány volt. Mi okozta ezt a nagy hiányt, ta­lán a nép túlsók krumplit evett hús hiányában, dehogy is. A munkásbarát kormányunk 1943 óta több mint fél billió búshel krumplit vásárolt össze, amely­ért több mint félbillió dollárt fi­zetett az adófizetők pénzéből és ezt a rengeteg krumplit a szó legszorosabb értelmében meg­(Vi.) “Madarat tolláról, em­bert barátjáról lehet megismer­ni” — mondja a régi jó magyar közmondás. Mi ezt gyakran em­lítjük és használjuk, hogy em­bereket, csoportokat lemérjünk. Nemzetközi viszonylatban is ez nagyon jó mérőeszköz. Amidőn az amerikai bankárok, akik bír­ják és uralják Amerikát, szoros baráti szövetségben álltak Chi- angal, Rheevel, valamint az an- •gol, francia, holland bankárok­kal, hogy gyarmataikon meg­védjék a befektetéseiket, mi rá­mutattunk, hogy egyformák és célszerűen egy közös megneve­zéssel “Nemzetközi Bankárok”- nak kell őket nevezni. A koreai polgárháborúba va­ló beavatkozás mind ezen emlí­tett országok, csoportok által szinte természetes következmé­nye volt a köztük oly szoros gazdasági —baráti — kötelék­nek. Most, hogy legújabban Syg- man Rhee makacskodik és nem hajlandó hatalmát feladni, me­lyet ezen nemzetközi bankárok tettek le a kezeibe, nem valami kellemes esemény. Valamint még arra is emlékezhetünk, hogy a Fülöp-szigetek korrupt kormánya is visszavágott, ami­kor az amerikai bankárok — kormány — fehérkönyvben is­mertették, hogy milyen nagy­mérvűén kirabolják azt az or­szágot, sőt ami legjobban fájt, még az amerikai bankároktól is raboltak. Ezt tették Chiangal is, amikor még többet akartak és csináltak a véres üzleteken, mint az amerikai bankárok. A Fülöp-szigetek kormánya egy­szerűen visszavágott, hogy ők csak centekkel csinálják azt a nagy csalást, amit az amerikai bankár barátaik dollárokban csinálnak. Ugyan ezt mondta Rhee és Chiang is. Ugyancsak ezen okból nem le- foják ítélni az amerikaiakat, hét várni, hogy az angolok ,el- hogy napalm bombákat, vagy baktéria bombákat használnak, amint állítják róluk, hiszen ők semmisítették, a publikum fo­gyasztására hasznavehetetlenné tették. 1946- ban száz millió bushel krumplival több termett, mint számították. A kormány össze­vásárolta a krumpli óriási hal­mazát, hogy az árakat fentart- sa és a vásárolt krumplit, amely­ért 100 fontonként 2.20 centet fizetett, eladta vissza a földbir­tokosoknak 35 centért és később leszállították 5 centre és mivel még akkor is rengeteg maradt amit eladtak zsákonként 1-2 centért. A földbirtokosok vi­szont eladták az üres zsákokat, amely a krumplit tartalmazta darabját 5 centért. 1947- ben a kormány az össze­vásárolt krumplik halmazából 20 millió bushelt megsemmisí­tett, vagyis trágyaként használ­tatta fel a földbirtokosokkal. 1950-ben ugyancsak 23 millió bushel krumplit pusztítottak el, amelyért a kormány csekély 26 millió dollárt fizetett. Tizenegy is, no meg a franciák is ugyan­csak minden legpiszkosab eszkö­zökkel irtják a benszülötteket, mindenfelé ahol azok lázadni mernek ellenük. Legfeljebb annyi külömbség lehet, hogy az angolok, franci­ák más csoportot, ületve vezető­ket akarnak felültetni a trónra, mint amilyeneket Dulles, Har- riman, MacArthur akarnak. De ugyan azon csoportból, a nem­zetközi bankárok érdekeit vé­dőkből igyekeznek felállítani ne­kik megbízható kormányokat mindenfelé, nem csak a gyarma­ti, hanem a függetlennek neve­zett országokban is. Ezt tudja Rhee, Boa Dai, Chi­ang, Hirohito és azért mernek visszabeszélni néha, ha már a nemzetközi bankárok vezérei so­kalják a rablást, terrort, amely előbb-utóbb elpusztítja az egész bandát. Azt is tudják ezen gang- szterek, hogy a nemzetközi ban­károkkal egy hajóban utaznak, nem igen engedhetik meg az amerikaiak, angolok, franciák, hogy Chiang, Rhee, Bao Dai vagy maga Franco is elsülyedje­nek, mert velük együtt sülyed az egész nemzetközi bankárok hajója is. Qe nagy szégyen és veszede­lem az amerikai bankárokra is, hogy ilyen társaik vannak, nem csak a gyarmati országokban, hanem még a imperialista orszá­gokban is, akik a legnagyobb terrort folytatják mindenfelé, hogy hatalmukat fentarthassák. Ezáltal még jobban ellene inger­ük a benszülötteket, a munká­sokat a némzetközi bankárok s azok csatlósai ellen. Két részre oszlott világban, minden nap fényesebben meglát­ható, hogy hol a népnek, a mun­kásságnak a helye. Minden sem­legesség, vagy a nemzetközi bankárok ellen harcolók kritizá- lása, mert ‘nem éppen úgy csi­nálják a harot, amint valamilyen elmélkedő előírta, vagy elgon­dolja nem helyes ma, amikor az esetleges tévedéseikért is ezen millió 500 ezer bushel krumplit a piacra tettek, de csak a föld­művesek részére adtak el két centért fontját. Az 1951-es ter­més 325 millió bushel volt, ami korántsem elegendő Amerika né­pének élelmezésére, ennélfogva kénytelenek voltak ezer s ezer tonna krumplit Spanyolország­ból hozatni. Ez a mi hontayáink kedves csemegéje, mert minél többet forog a kezük között a krumpli és minden más élelmi­szer, annál többet panamázhat- nak. “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a BÉRRENDSZERT. A termelő hadsereget nem csak a tőkések­kel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a BÉRRENDSZER már elpusztult. Az ipari szervezke­déssel az uj társadalom szerke­zetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Köhler NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI MUNKÄSTÄRSAK FIGYEL­MÉBE! A múlt vasárnapi eső miatt MOST VASÁRNAP, junius 29-iki TARSAS KIRÁNDULÁSON találkozunk. .Mondanunk sem kell, hogy az ilyen kirándulások anyagi bevételének minden cent­je a Bérmunkás javára megy, de ez csak a mellékes cél, a fő­cél az, hogy a régi és uj mun­kástársaink egy kis testv éri ta­lálkozóra jönnek össze. Az egész napi szórakozás közben itt cse­rélik ki véleményeiket azokról a társadalmi eseményekről, me­lyek a világ munkásságára dön­tő kihatással vannak. Ennivalót mindenki hozzon magával, a többi dolgokról a rendezőség gondoskodik. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” feliratú sub­way a 180-ik utcáig és ott át­szállói a Dyre Ave. magas va­sútra a végállomásig. Innét egy rövid séta be az erdőbe. harcban álló népek, borzasztó árat fizetnek vérben és életben. Ez a végső harcnak a kezde­te, amely minden nap jobban osztályharc jelleget vesz fel, Hogy előbb-utóbb esetleg ezen bankárok is összevesznek, arra csak úgy számíthatunk, remél- kedhetünk, hogy majd a hajó sülyedni fog és a patkányok me­nekülnek, vagy dobálják egy­mást a tengerbe, amint mostan Rhee-vel szeretnék megtenni. Ez a folyamat kikerülhetetlen, men­tői jobban meglátják, hogy sü- lyednek Koreában, Kínában, Ma- láyban, Afrikában, annál bizto­sabban áldozatokat fognak dob­ni a nemzetközi bankár bálvá­nyoknak. Mert ők nem ismerhe­tik be, hogy a rendszerük és nem egyének az okai a pusztu­lásnak. FURCSA ÉLVEZET BURLINGTON, COL. — A 76 éves Jim Gerhartnak nagy élve­zetet nyújt saját temetésének a végignézése. A múlt évben rend­kívül költséges temetést rende­zett magának, amit a gyászolók­kal együtt nézett végig. Most új­ból megismételte a temetést, csak valamivel szerényebb ke­retekben, mert mindössze 100 gyászolót hivott meg, amig ta­valy 1300 barátja könnyezett a 4000 dollárba került érckopor­só felett, amely természetesen üres volt. LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINK FIGYELMÉBE! PATCHY ANTAL munkás­társ, mozgalmunk régi tagja vissza telepedett Los Angeles környékére és folytatja a Bér­munkásért évtizedekig végzett agitációs munkáját. Patchy munbástárs megfogja keresni a lap olvasóit, a hátra­lékosoknak szabályszerű nyug­tát ad a kapott összegről. Kérjük olvasóinkat segítsék Patchy munkástársat uj olvasók szerzésében is. A Bérmunkás kiadóhivatala

Next

/
Oldalképek
Tartalom