Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-14 / 1733. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 14. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL SZÁSZ FERENCNÉ MINISZ­TERHELYETTES — Elhoztad a tandijat Ács Anna? — kérdezte szigorúan az osztályfőnöknő a megszeppent kis Ács-lánytól. Anna szive el­szorult, a szó nem jött ki a tor­kán, csak lesütött szemmel, megszégyenülten állt a helyén és nemet intett a fejével. — Hát akor csak menj haza és ne is gyere többé az iskolába! Minek akar az ilyen kiskoldus- kölyök tanulni?! —hallotta még sürü ködön át a kemény szavak kopogását, azután be­csukódott mögötte az iskola aj­taja. A háromgyermekes család­nak nem tellett tandijra. Anna állás után nézett: elárusitónő lett egy áruházban. Napi két pengő negyven fil­lért fizettek az áruházban Ács Annának, de nem minden nap, csak amikor munka akadt. El­seje táján, karácsony, husvét előtt. Később bekerült elárusitó- nőnek az egyik Stühmer cukor­kaüzletbe. Végre “rámosolygott a szerencse. Ács Annából közben Szász Ferencné lett: harcos társat ta­lált magának. Együtt fogták el, együtt Ítélték el őket Horthy vérbirái. Férjét büntetőtáborba hurcolták, soha többé nem jött vissza. Kilenc év telt el azóta. Meg­változott Magyarországon a vi­lág, megváltozott az ő élete is. A szobában, ahol beszélget­tünk, öblös smaragdzöld fote­lok állnak a világos faburkolat előtt: az asztalon nagy csokor virág. A párnás ajtón pedig ez ell: “Szász Ferencné miniszter- helyettes.” A begyűjtési miniszterhelyet­tesnek világoskék szeme van, kerek arca energiát sugároz. Most azután tanulhat, dolgozhat nem akadályozza ebben senki. Tanul és tanít, ahogy megál­modta. Levelezőoktatáson vesz részt a Közgazdasági Egyete­men. És tanít a Közgazdasági Főiskolán. A beszélgetés most már asz- szonyokról, nőkről folyik. Olya­nok, akik Szász Ferencnével együtt nekiálltak tanulni, mi­helyt ez lehetővé vált számuk­ra. Feláll az íróasztal mellől, me­lyen állattenyésztési, begyűjté­si szakirodalom fekszik. Pár lé­pést tesz a napfényes szobában. — De csak békében dolgozha­tunk fejlődhetünk. Mi már nem vagyunk gyenge, védelemre szo­ruló nők. Egyenrangú társként állunk ma a férfiak oldalán: dolgozunk az iparban, mezőgaz­daságban, a tudomány minden területén, harcolunk a békéért. TUDOMÁNYOS NÖVÉNYNE- MESITÉS Erdőkkel övezett kis határ­menti falu Sopronhorpács, a magyar Alpok tövében. Nem régóta kapta szárnyára a hir és még ma is kevesen tudják, mi­lyen óriási hasznot hoz a ma­gyar népgazdaságnak az a tu­dományos munka, ami itt folyik. Csak a cukorrépanemesités ed­digi eredményeiből évente sok­ezer mázsával nőtt a cukorter­melés hazánkban. A sopronhorpácsi Kísérleti Gazdaság gyönyörű üvegházai, uj épületei, modern felszerelése minden lehetőséget megadnak az itt dolgozó kutató tudósok­nak az uj, bőtermő növényfaj­ták kitenyésztéséhez. Kísérletei­ket az állam minden szükséges anyagi eszközzel támogatja. Sedlmayr Kurt Kossuth-dijas tudós vezetésével folynak itt a nagyszabású kísérletek, Sed­lmayr Kurt a múltban is itt dol­gozott. 1929-ben 300 hold bérelt földön kezdte meg a legjobb ma­gyar cukorrépa kinemesitését, mint sorsára hagyott “magán- nemesitő”. Jellemző az akkori Magyarország viszonyaira, hogy ilyen országos jelentőségű kér­dés megoldásához, mint egy ki­váló cukorrépafajta kinemesité- se, a Horthy-kormányzat “nem talált fedezetet”. A pénz, amit a dolgozókból kisajtoltak, más célokra kellett — drága külföl­di utazásokra, luxusszállók épí­tésére, a bürokrácia táplálására. Növénynemesitésre nem jutott belőle. Sedlmayr Kurt a maga korlátozott anyagi eszközeivel végezte szívósan és fáradhatat­lanul kísérleteit, s jellemző, hogy amikor 1936-ban az első magkészletet kitermelték, azt Magyarországon nem vették meg — annyira lebecsülték a magyar tudós munkáját —, kül­földön azonban megvásárolták. Sedlmayr Kurt nem véletlenül választotta éppen Sopronhor­pács környékét az uj cukorré­pafajták kinemesitésére. A szé­les erdőkkel körülvett terület az Alpok tövében fekszik, meglehe­tősen fejlett mezőgazdasági kul­túrával rendelkezett már annak­idején is és a közelében négy cukorgyár van. MAGYAR ÍRÓ CSEHSZLO­VÁK ÁLLAMDÍJ A Csehszlovákia felszabadulásá­nak hetedik évfordulója alkal­mából, május 10-én Zápotoczky miniszterelnök ünnepségen nyúj­totta át a legmagasabb csehszlo­vák kitüntetéseket az irodalom, a tudomány, a termelés és mű­vészet kiváló munkásainak. Ezek közt államdijban részesült egy színmüvéért Egri Viktor szlo­vákiai magyar iró is. A magyar iró prágai kitünte­tése jelképe annak az egyenlő­ségnek, amelyben ma az egész csehszlovákiai magyarság él: a jó munkájáért, művészi alkotá­sáért megbecsüli a magyart a szomszéd nép szocialista kor­mányzata. Ez az első hivatalos elismerése a szlovákiai magyar irodalomnak is. KÉT UJ PAVILON ÉPÜL A budapesti László-Kórház- ban két uj nagy elkülönítő pa­vilion épül. Az újak építése mel­lett ebben a hónapban hozzá­kezdenek kilenc meglévő régi pavilon korszerűsítéséhez is. A nagy kórtermeket kisebb elkü­lönítő szobákká alakítják át, a társfertőzés megelőzésére. KORSZERŰ LAKÁSOK, ÁL­LANDÓ MUNKÁSSZÁLLÓK AZ ÉPÍTŐIPARI DOLGOZÓK SZÁMÁRA Az építésügyi minisztérium elhatározta, hogy az épülő laká­sok egy részét a legjobb építő­ipari dolgozóknak juttatják. A nagyobb városokban — köztük Miskolcon, Székesfehérvárott, Győrött és Tatabányán, — ahol az építkezések még hosszú ide­ig tartanak, az épülő lakások egy részét még ez évben meg­kapják a trösztök és vállalatok legjobb dolgozói. A dolgozók jobb szociális el­látásának biztosítása érdekében, fokozottabban gondoskodnak a szálláshelyekről is. Ezért a fő­városban ez évben kettő, vidé­ken több korszerű állandó építő­ipari munkásszálló épül. TRÓPUSI NÖVÉNYEK MEG­HONOSÍTÁSA Európa egyik legszebb barokk kastélyában és pompás parkjá­ban — az Eszterházyak egykori birodalmában — működik a Fer- tődi Kísérleti Gazdaság. Végig­mentünk a gazdaságon. Fülledt, párás levegő csap meg bennünket a hatalmas üveg- házakban, ahová először belép­tünk. Olyan az időjárás itt, mint a trópusokon. Ezt a hiedelmet kelti a látvány, a terjengő nehéz illat is. Citromfák, pálmák, eu­kaliptuszok világa ez. A citrom éppen most virágzik, a jázmin­hoz hasonló szaga megtölti az üvegépületet. Innen egy labora­tóriumba nyílik az ajtó. A még nem teljesen felszerelt-teremben “időjárásgépek” helyezkednek el. A kutatók egyetlen gombnyo­másra északisarki hideget, vagy infravörös, ultraviola sugarak­kal bővelkedő, napfényes mele­get tudnak varázsolni. Az épü­letben másik laboratórium is ta­lálható, ahol sejttani, szövetta­ni és beltartalmi értékvizsgála­tok folynak. Kilépünk a szabadba, a há­romezerholdas hatalmas gazda­ság területére (tavaly még csak 350 holdon dolgoztak). Mindaz ami a laboratóriumban csak kí­sérlet, üvegbura alatti mintapél­dány, itt már valóság, tömegter­melésre készülő növény. Elő­ször hosszú árkok vonják ma­gukra a figyelmet, ezekben cit­romfajták: citrom, narancs és mandarin terem. A citrom, amellyel a múltban a tudósok még csak nem is kísérleteztek, még csak utópiának sem tartot­ták, most itt, a magyar földben zöldéi, gazdag termést hoz. Ez évben már tizenöt holdon ter­melnek belőle. A cél: hazai ter­mésből fedezni a citromszükség­letet. A gazdaságban jelentős mé­retben foglalkoznak szamóca, málna, ribizlin emesitésével, uj bogyós növényfajták előállítá­sával. Az idén másfélmillió ko­rai érésű szamócapalántát adnak ki termesztésre. Komoly sikere­ket értek el az édesburgonya (batáta) meghonosításában. A batáta termése sokkal több, ér­tékesebb, mint a burgonyáé. Ma­gyarországon kétszerannyi te­rem belőle holdanként, (200 má­zsa), mint őshazájában, Déla- merikában. Nem kevésbé jelentős ered­ményt értek el a télikörte, ken­der, heterózisos kukorica ter­mesztésével. A gazdasági kuta­tási területek két részre oszlik: mezőgazdasági növénynemesi- tési és kertgazdasági növényne- mesitési munkákra. Bucsuzásnál megkérdezzük kísérőinket, Kocsis István aspi­ránst, mi a gazdaság további uj feladatai ? Mintegy válaszkép­pen kérdésünkra, éppen akkor jönnek bejelenteni, hogy 25 ki­ló teamag érkezett Kinából. Te­hát nincs messze az az idő, ami­kor a magyar tájnak nem lesz idegen a teacserje sem. UJ VASÚTVONAL A szolnokmegyei Csápa dolgo­zó parasztjainak eddig 12 kilo­métert kellett gyalogolniok, ha vonatra akartak szállni. Ezért is vették körül oly nagy örömmel május 18-án községük legújabb épületét: a vasútállomást. Szá­zával jöttek el ide a dolgozó pa­rasztok, az állami gazdaságok, termelőszövetekezetek dolgozói a környező falvakból. Ünnepelni jöttek az ötéves terv újabb aján­dékát: a 27 kilométer hosszú lakitelek-kunszentmártoni va­sútvonalakat. — A régi “Tiszazug” “kinyí­lott” ezzel a vasúttal — mondta ünnepi beszédében Bebrits La­jos közlekedésügyi miniszter. Valóban, az uj vasútvonal men­tén fekvő községek dolgozó né­pe most még közelebb került az ország többi részéhez. A vasútvonalak újjáépítése után ma már egyre több teljesen uj vasútvonalat építenek. Ebben az évben a most elkészült 27 ki­lométeres vonalon kívül további 68 kilométer hosszú uj vasútvo­nal épül. Békéscsabán, az Állami Zene­iskola uj hangversenytermében Gulyás Mihály igazgató hat hangversenyből álló sorozatot rendezett, melynek keretében a Zeneiskola két művésztanára, B. Fónagy Irma zongoraművész­nő s Jancsics Ferenc hegedűmű­vész zongora-hegedű szonáta­estjének volt hatalmas sikere. A műsoron lévő Mozart C-dur szonátát, Beethoven Kreutzer- szonátát és Frank Cézár A-dur szonátát még sok ráadás követ­te. A nagy terem zsúfolásig megtelt. Eljöttek a környékbeli üzemek dolgozói, akiknek aze­lőtt soha sem volt alkalmuk ar­ra, hogy színvonalas hangver­senyt hallgassanak. KÉSZÜL AZ ELSŐ MAGYAR EKSZKAVÁTOR A Szállítóberendezések Gyá­rában megindult az egyik leg­fontosabb építőipari gép, az ek- szkavátor magyarországi gyár­tása. A gyár gépműhelyének dolgozói az első két példány leg­nagyobb alkatrészeinek meg­munkálásán dolgoznak. Munká­jukhoz jelentős segítséget kap­tak: a Német Demokratikus Köztársaságból hatalmas hori- zontál-esztergapad érkezett a gépműhelybe, amely kiválóan alkalmas a nagy gépalkatrészek pontos megmunkálására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom