Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-14 / 1733. szám
1952. junius 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munkásbarát politikusok ment 26 centes bérjavitás helyett. A harmincezer sztrájkoló tá- virdászokat, akik már hetedik hete sztrájkolnak, szintén a központi vezetőség, a tagság tiltakozása ellenére leszerelték azt, ugyan olyan feltételek mellett mint amelyet a kormány és a társaságok a sztrájk előtt Ígértek. A távirdászok sztrájkja is egy szégyenletes sztrájk volt, éppen úgy, mint az olajtelepek munkásainak sztrájkja. A távirdászok akik 40 órás munkahetet dolgoztak, kaptak 10 cent órabér javítást. Akik 45 és félórát dolgoztak, azoknak leszállították munkaidejüket heti 40 órára és ugyancsak tiz cent órabér javítást kapnak. Azon munkások, akik heti 35 órát dolgoznak, havi 22 dollár javítást papnak. Ezzel egyidőben a társaság bejelentette, hogy folyamodványt adott be a kormányhoz, hogy áruit tiz százalékkal kívánja emelni. Tehát itt is, mint minden más sztrájknál, nem a munkások, hanem a munkaadók győzedelmeskedtek. Az acéliparban, mielőtt kenyértörésre került volna a sor, Truman elnök világgá kürtölte, hogy nincsen az acélbáróknak szükségük, hogy az acél árát emeljék, ha munkásaiknak megadják követeléseiket, még mindig busás haszonra tesznek szert, és ma a kormány 5 és fél dollár tonnánkénti áremelést igér az acélbáróknak, ha teljesítik munkásaik követeléseit. Az acélbárók kitartanak követeléseik mellett és annyit engednek a 12 dolláros áremelésből, ameny- nyit az acélipari munkások szervezete enged követeléseikből és végül is az acélipari mágnások győzedelmeskednek. Az elmúlt néhány esztendőben megduplázták, sőt még annál is magasabb haszonra tettek szert és az elkövetkező esztendőkben is ugyan azt fogják tenni. A bérrabszolgák nem csak az acéliparban, hanem minden alkalmazásban egyik napról a másikra tengetik nyomorult életüket és a nemzet vagyona mindig kevesebb és kevesebb kezekbe összpontosul. A néhány száz millió dollárral elindított acélipari telepek ma billió és billió dollárokat érnek, billió és billió dollár felett rendelkeznek. A javakat termelő bérrabszolgák napról-napra kevesebbet kapnak az élet gyönyöreiből. Határtalan kizsákmányolás, rablás folyik az egész világon, mert a munkásosztály nem a saját fejével gondolkodik, nem a közvetlen cselekvéssel intézi ügyének siralmas dolgait, hanem szakszervezeti vezérekre, szédelgő politikusokra bízza azt. ^\.kár akarjuk, akár nem, az iparok rohamos fejlődése ráfogja kényszeríteni a világ kitagadott bérrabszolgáit a forradalmi ipari szervezkedés útjára. Az iparok tökéletesítése kényszeríteni fogja kiépíteni az uj társadalom kereteit a régi társadalom keretein belül. Köhler (Vi.) A választások előtt minden politikus, sőt generális is, munkásbarátnak tünteti fel önmagát. így esett az meg, hogy MacArthur, amikor itt járt Det- roitban, szintén a munkásokat védte az elnyomó Truman adminisztráció ellen. Ki hitte volna, hogy MacArthur, a nagy-nagy generális is szivén viseli a munkások sorsát. A következőket mondta: “Semmi más nem rombolná le a munkásság eredményeit, melyeket az utóbbi száz évben szereztek, mint az iparok kizsákmányolása a munkások által. Mert az iparok kizsákmányolása megsemmisítené azt az alapot, melyre ezen eredmények épültek.” Ez a kínos, erőszakos nyögés, mely annyira természetellenes, hogy szinte zavarosnak látszik, leginkább a béremelésekre, jobb viszonyok és biztonság kivívására szólt. Ugyanis MacArthur és Taft szerint, ezek a kegyetlen munkásszervezetek kizsákmányolják az iparokat, mely ellen ők törvényekkel (Taft-Hartley law) és a hadsereg felhasználásával védekeznek. Ezt ők mind a munkások védelmére teszik. MacArthur és pajtása Taft meg a többiek, naujságirót nem szívesen látnak az ilyen tüntetéseknél, felkérte az amerikai származású Hugo André párisi újságírót, hogy menjen el a St. Lazarre térre és jelentse, hogy mit tapasztalt ott. André ezt a jelentést adta az amerikai újságírónak. A MEGVADULT RENDŐRÖK “A kommunisták az esti nagy forgalom ideje előtt mentek ki az állomás elé, de nem sokan, alig alkottak egy maroknyi csoportot. Félhat felé megérkeztek az acélsisakos rendőrök; a mellék utcákban rendőrkocsik helyezkedtek el s a levegőben két rendőr kontról-gép röpködött köröskörül. “Amint az esti nagy forgalom, a ‘rush’ megkezdődött, a 40 főnyi kommunista csoport az emlékmű körül röplapokat kezdett kiosztani s közben énekelni kezdték: “Ridgway, menj haza! Ridgway, menj haza'!’ A rendőrök hamarosan körülvették őket s megkezdték az ütlegelést. Pár lépésnyire tőlem egy francia fotó-riporter a botjaikkal vadul hadonászó rendőrök felé irányította a gépét, a rendőrök rögtön rárohantak, pár ütéssel szétzúzták a gépet és a riporter is kapott annyit, hogy vérző fejjel zuhant a földre. “Az egyik rendőr észrevette, hogy jegyzeteket csinálok, felemelt bottal rohant felém, mire gyorsan a kommunisták felé szaladtam, mert csak ez az egy gyón helyesnek látták, hogy három évig a vasutakat az állam kezelje, nehogy béremelést kelljen adni a vasúti munkásoknak. De azért intik a munkásokat, hogy ne engedjék, hogy az állam beleavatkozzon az iparok igazgatásába, amikor az iparfejedelmeknek nem tesznek azzal szívességet. Már mint az acéliparban is történt. A NEMZETKÖZI BANKÁR HARRIMAN Szintén nagy munkásbarát lett egyszerre. Minden lap azt írja, hogy még a CIO, no meg az AFL-nek nagy része ezen a címen fogja támogatni a választások alatt. Már ezt azért is kötelességüknek tartják, mert demokrata, éppen úgy mint Truman, sőt még Trumannak is ő adta az észt, eszméket, elgondolásokat, ugyanis titokban azt sugdosták, hogy eddig is ő volt az igazi elnök, a kuliszák mögött. Hát ha ez nem elég nagy cirkusz, komédia az amerikai munkásságnak, akkor még a kenyeret sem érdemli meg és jobb ha meghallgatják MacArthur tanácsát és nem zsákmányolják ki az iparokat. ut volt nyitva előttem. A kommunisták az ütlegelő rendőrök felé kiabáltak: ‘Mi békét akarunk, nem akarunk verekedést, mint ti! Mi csak felvilágosítani akarjuk a népet . . . “Tovább szaladtam .Egy nő rémesen sikoltott, négy rendőr cibálta a rendőrkocsi felé s közben ütlegelték. Amikor egy pillanatra lélegzethez jutott, dacosan kiáltotta: ‘Le a baktériumos gyilkosokkal! ’ SZÉGYENLETES TÁMADÁS “Pár pillanat múlva a tér másik oldalán kiabáltak a tüntetők, mire a rendőrök egy része abba az irányba rohant. Nyilvánvalóan a kommunisták azt a taktikát alkalmazták, hogy körülfogott társaik megmentésére más helyeken kezdtek kiabálni, hogy igy odacsalják a rendőröket. Ez jobban felbőszítette a rendőröket, akik most már nem is nézték, hogy kiket ütnek, vadul hadonásztak és ütöttek mindenkit, aki utjukba került. A téren a tömeg egyre nagyobb és nagyobb lett, amint az esti forgalom emelkedett. “Őszült hajú nő állt mellettem. ‘Hát nem borzasztó ez?’ — szólt hozzám és a rendőrökre mutatott, de vesztére, mert egy rendőr meglátta, felénk rohant, végigvágott az idős nőn és én, — bár szégyenlem, de bevallom, elfutottam.’’ íme igy szólnak a francia zavargások részletes leírásai. NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI MUNKÁSTÁRSAK FIGYELMÉBE! Ahogyan a zord tél után jön a tavasz és a nyár és ahogyan minden évszaknak megvannak a természetes jelenségei, a nyári időszaknak jelenségei a new yor- ki munkások részére, az Eden- wald erdői kirándulások, melyeket a Bérmunkás olvasói és támogatói rendeznek le. Az első ilyen jelenség a nyár folyamán JUNIUS 22-én VASÁRNAP lesz, amikor ott az erdőben a szokott helyen TÁRSAS KIRÁNDULÁSON találkozunk. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen kirándulások anyagi bevételének minden centje a Bérmunkás javára megy, de ez csak a mellékes cél, a főcél az, hogy a régi és uj munkástársaink egy Ids testvéri találkozóra jönnek össze. Az egész napi szórakozás közben itt cserélik ki véleményeiket azokról a társadalmi eseményekről, melyek a világ munkásságára döntő kihatással vannak. Ennivalót mindenki hozzon magával, a többi dolgokról a rendezőség gondoskodik. Ha esős idő lenne, úgy a rákövetkező vasárnap lesz megtartva. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” feliratú subway a 180-ik utcáig és ott át- szállni a Dyre Ave. magas vasútra a végállomásig. Innét egy rövid séta be az erdőbe. FELÉBREDT WASHINGTON — A képviselőház pénzügyi bizottsága előtt vallomást tevő Ellis Arnall, árstabilizáló direktor elárulta, hogy eddig fogalma sem volt arról, hogy jelenleg milyen nagy drágaság van Amerikában. Arnall elmondotta, hogy a felesége kiküldte, hogy hozzon egy quart tejet a közeli fűszerestől (Washingtonban) s fizetés gyanánt egy “dime”-ot (10 cent) nyomott a fűszeres kezébe. Az természetesen keveselte s “majd elájultam, amikor megmondta, hogy a tej ára 28 cent”, —, mondotta az árstabilizáló direktor. — Ideje, hogy már felébredt! AMIT NAGYON SZERETNÉNEK MÜNCHEN, Németország — A Radio Free Europe leadása szerint Sztálin már megint nagyon beteg és orvosai tanácsára most már minden tisztségét feladja s csak pihenni fog. A legérdekesebb, hogy ezen leadás után mindjárt hozzátették, hogy ezt a hirt nem tudják megerősíteni, sőt nagy a valószínűsége annak, hogy nem is igaz. Elmondották azt is, hogy már számos hasonló hírről kiderült, hogy hazugság volt. A kérdés tehát, hogy miért ad le a Radio Free Europe ilyen híreket? Csak nem azt akarja mutatni, hogy milyen megbízhatatlanok a leadásai ? Erőpróba Franciaországban (Folytatás az 1-ső oldalról)
