Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-06-07 / 1732. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$3.00 One Year .......................$3-00 Félévre .......................... 1.50 Six Months .................... 1.50 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy --------- 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders -------- 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-«g5B»>42 Babona és reakció szövetsége . Régismert dolog, hogy háborús időkben a vallások terjeszkednek, a hívők szaporodnak és az egyházak befolyása és hatalma, — még a politikai téren is, — emelkedést mutatnak. így volt ez évszázadokkal ezelőtt és ezt látjuk ma is. A vallásos babona térhódítására a háborús korszak azért alkalmas, mert a nagy néptömegek általában nagyon felületesen ismerik a vallási dogmákat s szinte minden gondolkozás nélkül követik azt a vallási gyakorlatot, amit szüleiktől tanultak s ami mintegy örökség képpen száll rájuk. De miután minden vallási gyakorlat idő és anyagi áldozattal jár, időközönként sokan terhesnek találják s miután semmiféle látható ellenszolgáltatást sem kapnak érte, igy normális időkben a nagy néptömegek a “hiszek is, nem is” felfogás alapján elmaradoznak az egyházaktól. Háborús időkben azonban a papok agresszivabbakká lesznek és éppen azért képesek elhitetni a “hiszek is, nem is” felfogású tömegekkel, hogy a háború veszedelmétől az isten segítségével megszabadulhatnak. Az istenhez természetesen csak az általuk képviselt egyházak közvetítésével juthatnak el. A tudományos világnézetet nem ismerő emberek tömegeit igy a félelem hajtja a babona karjaiba. A háború tehát valójában éppen olyan kedvező és jövedelmező az egyházaknak, mint a fegyvergyárosoknak. És dacára annak, hogy az összes vallásfelekezetek állandóan imádkoznak a békéért, a papok igen jól tudják, hogy a béke sorvasztólag hat az egyházakra. Ezért ma a főpapok, — nem csak a katolikus egyház, hanem más felekezetek főpapjai is, — készséggel csatlakoztak az emberiséget jelenleg megosztó hidegháborúhoz, hogy a háborutóli félelmet kamatoztatva gyarapítsák egyházaikat. Az amerikai presbiteriánus egyház new yorki nagygyűlésén, amelyen 2300 delegátus vett részt, Rev. Dr. Herman Morse, az egyház egyik vezetőjének azon kijelentését, hogy “harcias kereszténységre van szükségünk”,, nagyon megtapsolták. “Nehéz időket élünk”, — mondotta Rév. Dr. Morse, “ Vannak, akik szeretnének templomot építeni, de vannak olyanok, akik azt ellenzik. Ezért szükséges, hogy azok, akik fel akarják építeni a templomot, egyik kezükben a kardot, a másikban pedig a malteros lapátot forgassák”. Ez a szimbolikus beszéd persze azt jelentette, hogy az egyházaknak erősebben kell támadni azokat, akik nem hisznek a babonában és nem hajlandók a papság adófizetőivé lenni. A babona hívei agresszivitásának gyakorlati megnyilvánulása az, hogy a papság mind nagyobb mértékben igyekszik befolyásolni a hívők politikai felfogását. Az európai országokban megalakították a “keresztény” politikai pártokat, itt pedig a papság éppen azon elnök aspiránsokat támogatja leginkább, akik legreakciósabbak, de népellenes politikai nézeteiket a vallási babonával álcázzák. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai papság zöme a katolikusok közül is igen sokan, a fajgyűlöletet hirdető “dixicrat” aspiráns, Richard B. Russel georgiai szenátor mellé álltak. A “The Monitor” nevű katolikus heti újság néhány kérdést adott fel az elnökségre pályázó szenátornak, méghozzá olyan kérdéseket, amelyekre előre tudták a választ s amikor ezen válaszok megérkeztek, azok alapján a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető szenátort az elnökségre nemcsak megfelelőnek találták, hanem most már korteskodnak is érte. Ezen kérdések, bármilyen naivak is és a ravasz feleletek nyilván mutatják, hogy szenátor Russel vallásossága csak kétszínűség, mert nem lehet valóban vallásos és istenfélő ember az, aki azt tartja, hogy a színes bőrű embereket azért teremtette az isten, hogy a fehérbőrüeket szolgálják. És álszenteskedő liipokraták azok is, akik ezen kérdéseket feltették és elfogadták a szenátor kétszínű válaszait. De nézzünk csak néhányat ezen kérdések közül. Kérdés: Hisz-e ön az ember teremtésében? (Mint a bibliában találjuk). Válasz: Igen, az ember úgy teremtődött és teremtője a mindenható úristen. Hisz-e abban, hogy az emberek egyenlők? És ha igen, milyen értelemben? Válasz: Az emberek egyenlők az isten előtt; az isten nem tesz külömbséget közöttük. Vannak-e az embereknek istenadta, elidegeníthetetlen jogai? Válasz: Az embereknek a teremtőjük adott bizonyos elidegeníthetetlen jogokat, mint például azt, hogy úgy imádhatják az istent, ahogy nekik tetszik; követhetik az isten törvényeit tetszésük szerint. • A polgárok az államért vannak-e, vagy az állam a polgárokért? Válasz: A polgárok nem az államért vannak, de vannak kötelességeik az állammal szemben. Viszont az államnak is vannak olyan jogai, amit nem ruházhat át a polgárokra. Éppen igy a helyi kormányoknak (városi, megyei és állami) olyan jogai vannak, amelyekbe a felsőbb kormányok (szövetségi) nem avatkozhatnak bele. Röviden: Szenátor Russel és általában a déli reakiósok felfogása szerint az isten minden embert egyformáknak teremtett arra, hogy az istent tetszésük szerint imádják. Igaz ugyan, hogy ez csak olyan “nesze semmi fogd meg jól” szabadság, de azért még ez sem igaz, mert ha a déliállamokban, ahol elkülönítik a negro lakosságot a fehérektől, egy jámbor szinesbőrü hivő bemenne a fehérek templomába, úgy kivágnák, hogy a lába sem érné a földet. És az állami jogok meghatározásánál éppen azt mondja ez az elnök aspiráns, hogy a szövetségi kormány nem avatkozhat be az alsóbb (állami vagy megyei) kormányok oly törvényeibe, amelyek a faji elkülönítést, a faji diszkriminációt fentartják. Ezzel nagyon ravasz módon bejelenti, hogy ő ellenzi a sok kontroyerzi- ára okot adó Fair Employment Practice Act (FEPA) törvényjavaslatot, amivel Amerika liberális elemei rést akarnak ütni a fajgyűlöleten. Ki hiszi el, hogy olyan képzettségű emberek, mint ez a szenátor Russel vagy az említett Rév. Morse valóban annyira vallásosak volnának, hogy nem tudnák, mit csinálnak? Avagy, hogy nem tudnák, hogy nem lehet isteni rendelet a színes népek elkülönítése, elnyomása és kizsákmányolása? Ravasz, álszenteskedő emberek ezek, akik a felületesen gondolkozó tömegeket az isten emlegetésével félrevezetik és megnyerik a legistentelenebb törvények és szokások fentartására. A vallások jelenlegi térhódítása a legsötétebb reakció és babona terjesztőinek szövetkezését mutatja. Kényszermunka javaslat Dacára a nagy szakszervezetek politikai tevékenységének az amerikai törvényhozók már tiz év óta egyre fokozzák a munkásellenes törvényeket,a melyeket most be akarnak tetőzni a Wage Stabilization Board eltörlésével, amelyre vonatkozólag Howard W. Smith (D) virginiai képviselő már be is nyújtotta a törvényjavaslatot. Ez a javaslat kiegészítője akar lenni az 1943-ban elfogadott Smith-Connally törvénynek, amely keresztül ment Roosevelt vétója dacára is és a Truman elnök vétója ellenére elfogadóit Taft-Hartley törvényeknek. Ez az uj Smith javaslat valójában éles támadás a szervezett munkások minden joga ellen, amennyiben felhatalmazná a bíróságot a legszigorúbb tilalmak kiadására minden olyan bérmozgalom esetében, amikor a munka abbahagyását “közveszélynek” nyilvánítanák. \ A Smith javaslat szerint abban az esetben, ha a munkáltatók és a munkások nem tudnak megegyezni az uj szerződésre vonatkozólag azon 80 napos “lehűlő időben”, amit a jelenlegi Taft-Hart- ley törvény ir elő és ha a szóbanforgó ipar a közösség érdekét szolgálja, — melyik nagyobb ipar nem szolgálja a közösséget? — akkor az elnök egy “receivert” (csőd-gondnok) nevez ki azon ip^j részére, akinek azonban nem áll jogában a munkabérek és munka- viszonyok megváltoztatása, ellenben az árakat emelheti, vagy leszállíthatja a kivánalmaknak megfelelőleg. Azon munkások, akik ’’kollektiv” módon (szervezetten) megtagadják a munkát, bűncselekményt követnek el, akiket tehát szigorúan büntetne ez a törvény, Érdekessége ennek a javaslatnak az, hogy Smith képviselő nem a munkaügyi bizottság elé terjesztette, holott annak elnöke, Barden (D. N.C.) képviselő közismert munkásfaló, hanem függelékül szánta az általános katonai kötelezettségről szóló militarista javaslathoz. Ha ezt a javaslatot igy elfogadnák, akkor annak gyakorlati értelme az lenne, hogy az Egyesült Államokban kötelező módon besorozhatnak (draft) munkásokat privát vállalatok Vészére, hogy magánemberek profitját növeljék. Az amerikai törvényhozók tehát addig kiabálták azt, hogy a vasfüggöny mögötti országokban kényszermunkára viszik az embereket, hogy most ők akarják itt meghonosítani. Persze, jó amerikai szokásnak megfelelőleg. nem közmunkákra, hanem csak magánvállalatok profitjának növelésére alkalmaznák a kényszerítést. Talpnyaló kormányok Parisból jövő hir szerint az Eisenhower tábornok leváltására küldött Ridgway tábornok megérkezésére a párisi kommunisták egy csoportja tüntetést tervezett, amiért letartóztatták a L’Hu- manite kommunista újság Andre Still nevű szerkesztője, mint aki állítólag a tüntetést ajánlotta. A hir szerint Still ellen egy olyan törvény áthágásáért emeltek vádat, amit még 1848-ban hoztak e amit most erre a célra emeltek ki a feledés homályából. Az amerikai hazafiak meglehetnek elégedve a francia kormán ezen szolgalelküségével, hiszen itt legfeljebb csak rendőrbun- kokkal vernék fejbe azon embereket, akik valamelyik “nemzeti hős” ellen mernének tüntetni, de nem is gondolnának arra hogy
