Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-24 / 1730. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1952. május 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM "Előfizetési áraki Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ............-................... 1.50 Six Months ........................ 1.50 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy -------------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders --------- 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Béklyóba rakott tudósok Az amerikai sajtó állítása szerint a Szovjet Unióban és a népi köztársaságokban “béklyót raknak a tudósokra és a tudományra”, ami alatt azt értik, hogy a tudományos kutatásokat pártérdekek alá szorítják. Ellenben a “szabad országokban”, mint amilyen például az Egyesült Államok is, a tudósoknak teljesen szabad kezet engednek. Ezért lett Amerika olyan nagy, hatalmas és a szabadság meg a demokrácia őre az egész világ részére. Erre a szerfelett merész dicsekvésre most alapos foltot nyomott a Dr. Linus Paiding esete. Dr. Pauling'a California Egyetem vegyészmérnöki osztályának a professzora, világhírű tudós, aki 1947-ben elnyerte az angol Davy Medal dijat, a fehérje félék ösz- szetételét kimutató vizsgálataival. Ezen munkájáért az angol Royal Society of Chemists társulat is levelező tagjává választotta. Ez az angol tudományos társulat május hóra gyűlésre hívta tagjait bizonyos szakkérdések megtárgyalására és miután a program egyik pontját a fehérje féléknek szentelték, meghívták a gyűlésre ennek a tárgynak a legnagyobb szaktekintélyét, Dr. Paulingot is, aki természetesen elfogadta a meghívást és ennek megfelelőleg rövid szabadságot kért az egyetemtől, majd beadta át kérvényét az utazáshoz szükséges útlevélért. És ekkor érte úgy Dr. Paulingot, mint Amerika és az egész világ tudósait a kellemetlen meglepetés. Mert amig California Egyeteme készséggel megadta a kért szabadságot, az amerikai kormány megtagadta az útlevél kiadását azzal az indokolással, hogy Dr. Pauling útja nem szolgálná az ország érdekét. Dr. Pauling és barátainak követelésére végre a State Department azt az információt adta, hogy Dr. Paulingot azzal gyanúsítják, hogy kommunista. Dr. Pauling tiltakozott a vád ellen, elmondotta, hogy annak idején ő is aláírta a többi professzorokkal együtt azt a nyilatkozatot, hogy nem kommunista és nem érti, hogy miért nem hisznek neki. Felettese, Dr. Lee DuBridge, a California Institute of Technology elnöke szintén nyilatkozott, mert ő sem érti, hogy miért vonják kétségbe Dr. Pauling lojalitását. Dr. Pauling barátait nem elégítette ki a State Department válasza és tovább kérdezősködtek: Ki vádolja a hires tudóst azzal, hogy kommunista, vagy hogy tagja volt a Kommunista Pártnak? És hol vannak a bizonyítékok. Az igy megszorított State Department kirukkolt a nagy ágyúval: Az igaz, hogy Dr. Pauling kommunista voltát nem tudják bizonyítani, de viszont az is tény, hogy ez a tudós doktor még eddig egyszer sem ADOTT. KI ÉLES ANTIKOMMUNISTA NYILATKOZATOT. Kérdezhetnénk ugyan, hogy mi köze van a fehérnye féléknek a politikai nézetekhez? És azt is mondhatnánk, hogy Anglia nem a “vasfüggöny mögötti” országok közé tartozik, tehát Dr. Pauling a fehérje titkait nem a kommunistáknak akarta elárulni, — ha van benne valami elárulni való, igy semmi szükség sem volt útlevelének megtagadására. Az egyetlen magyarázat tehát az, hogy a liberális gondolkozásu Dr. Paulingot büntetni akarják azért, mert nem csapott fel vörösfalónak. De ez a büntetés többet jelent Dr. Pauling személyes megfe- nyitésénél. Ez valójában megintése, terrorizálása az összes amerikai tudósoknak, hogy ha nem csapnak fel a tőkés termelő rendszert talpnyaló módon védelmező vörösfalók táborába, akkor korlátolják őket tudományos kutatásaikban, előmeneteleikben és esetleg még állásaik is veszélybe kerülnek. Dr. Pauling esete világot vet arra a tendenciára, hogy itt, az ideális “szabad országban” raknak béklyót a tudósokra és a tudományra és igyekszenek azt a profit érdeke alá szorítani. A kétfejű borjut imádók Egy régi közmondás szerint a gyerekek meg a bolondok néha megmondják az igazat. Az utóbbi évek arra tanították az amerikai népet, hogy ezt a közmondást most már igy módosítják: A gyerekek, a bolondok meg President Truman néha megmondják az igazságot. Az elnökünk ugyanis időközönként olyan kiszólásokat tesz, amelyek nagy vitára adnak okot es nem egyszer igen sokan or- rolnak érte, ami megint ezt a közmondást bizonyítja: Szólj igazat s betörik a fejed. így történi az a múlt héten is, amikor a nála tisztelgő “Krisztus Temploma” egyház papjainak azt mondotta, hogy “nem szereti a kétfejű borjú szerepét játszani”. A “Krisztus Temploma” egyház papjai ugyanis kifogásolták, hogy az elnök nem rendszeresen jár a templomba. Nem mintha Truman kerülné a templomot, hanem hol itt, hol ott veszi ki részét az isteni malasztból egész rendszertelenül, márpedig az ország főtisztviselőjének példát kellene mutatni és ha rendszeresen időről-időre elmenne ugyanazon templomba, akkor a népnek alkalmat adna, hogy lássák, milyen jámbor és istenfélő ember kezében van az ország gyeplője. Erre mondotta aztán Truman, hogy ilyen esetben az emberek nem imádkozni, istent dicsérni mennek a templomba, hanem csak elnököt nézni és az elnök ilyen esetben nem egyéb, mint a kétfejű borjú, akinek bámulására összesereglik a vidék népe. És hogy ez mennyiben igaz, mindjárt bizonyította is Calvin Coolidge esetével, aki ilyen rendszeresen járt a templomba, vállalta a kétfejű borjú szerepét és azzal csaknem teljesen tönkretette a 10-ik és a G utca sarkán (Washingtonban) álló Congregational egyházat, mert olyan sokan jöttek az elnök, illetőleg a kétfejű borjú megbámu- lására, hogy az egyház rendes híveit kiszorították a templomból. Az elnök-bámulók már az istentiszteletet félórával megelőzőleg olyan tömegesen sorakoztak fel, hogy a jámbor hívek közel se jutottak a templomhoz. A szóbanforgó templom lelkésze persze erélyesen tiltakozik Truman állítása ellen s azt mondja, hogy templomának az volt a fénykora, amikor Coolidge odajárt imádkozni. Ez természetesen csak megerősíti Truman azon állítását, hogy a sok uj hivő nem imádkozni, hanem elnököt, kétfejű borjut bámulni járt oda, vagy még inkább azért, hogy eldicsekedhessenek azzal, hogy az elnökkel azonos egyházba tartoznak. Mert nagyon sok azoknak a száma, akik szeretnek a magasranguakhoz dörgölődni, vagy legalább is eldicsekedni azzal, hogy azoknak közelébe kerültek. De ennek a kis történetnek nem ez a tanulsága, hanem inkább az, hogy a templombajárók jó része nem vallásos érzelmektől hajtva jár az “isten házába”, hanem inkább hiúságuk kielégítésére, egymás bámulására, önmaguk mutogatására és a kétfejű borjuk tiszteletére, akiket minden csoportban meg lehet találni, mert nem okvetlenül szükséges, hogy azok elnökök legyenek. Truman elnök ezen kiszólása meg a Calvin Coolidge példája azt az igen jól ismert dolgot hozta napvilágra, hogy az amerikai templom járók nagy tömegei hipokrata módon csak üzleti érdekeket szolgálva, vagy hiúságuk legyezgetésére járnak a templomokba és ezt a hipokratizmust a papok gondosan ápolják. Truman ebben az esetben egy kicsit makrancoskodott, nem állt kötélnek, és igy került előtérbe ez a dolog, amiről az ugyancsak hipokrata sajtó nyíltan nem mer írni. A hadifoglyok kérdése Hetek, sőt hónapok óta már igen egyhangú, szinte monoton olvasmányokká lettek a koreai frontról érkező hivatalos jelentések: Az amerikai repülők ennyi meg ennyi MÍG (orosz) gépet lőttek le; elpusztítottak ennyi meg ennyi koreai vasutat, hidakat, tankokat és katonai gépkocsikat. És befejezésül hozzátették: A fegyverszüneti tárgyalásokat a kínaiak elgáncsolják. Ezt az egyhangú felsorolást alaposan felélénkítette a multhéten az a hir, hogy a koreai és kínai hadifoglyok, akiket Koje szigeten tartanak fogolytáborokban, foglyul ejtették a tábor parancsnokát, Francis T. Dodd, brig, generálist és csak 78 órai tárgyalás után engedték szabadon bizonyos követelések teljesítése árán. Már csak azért is meglepő volt ez a hir, mert azt hangoztatták, hogy a fegyverszüneti tárgyalások legnagyobb akadálya az, hogy a kínai és koreai foglyok többsége nem akar visszamenni Északkoreába, vagy a Kínai Népköztársaságba. Az amerikai hadvezetőség adatai szerint 170,000 hadifogoly közül 100,000 jelentette ki, hogy nem hajlandó visszamenni a “vörösek” közé, ahol állítólag kivégeznék, vagy legalább is szigorúan megbüntetnék őket az ily kijelentésekért. Az északkoreai hadvezetőség nem hiszi el, hogy a hadifoglyok ily nagy tömege tagadta meg a hazamenetelt s azért az összes hadifoglyok kiengedését követelik, mint ahogyan ők is szabadon engedik a kezeikbe került United Nation hadifoglyokat, akik között 11,000 amerikai katona is van. Hetek óta folyik már a hadifoglyok kérdése feletti vita, amikor ilyen váratlanul maguk a hadifoglyok is beleszóltak, ha mindjárt csak közvetett módon is. Mert azt mindenki tudja,-hogy a hadifoglyok az életüket tettek kockára, amikor a parancsnok generálist lefogták. És habár az ezen üggyel kapcsolatosan részletes adatokat rendkívül nagy titoknak tartják, annyit beismertek, hogy a generális lefogásában valami 60,000 fogoly vett részt és ez a tény teljesen ellent latszik mondani annak az állításnak, hogy ezen foglyok nagy töbsége már ’’kiábrándult” a kommunizmusból és nem hajlandó visszamenni, sőt ellenkezőleg csak “harcolni kíván a népi köztársaságok ellen”. Ugyancsak ezt látszik bizonyítani a május elsei véres tün- tetes Tokyo varosban, amikor azt jelentették, hogy a tüntetők többségét koreaiak képezték, akik “Amerika ellenes színezetet adtak a felvonulásnak”. Szóval ha még a Tokyoban lakó koreaiak es a kínaiak közhangulata is olyan élesen Amerika ellenes akkor fhSha hihető, hogy a hadifoglyok oly nagy többsége akarna há- tat fordítani hazajanak. Viszont az is köztudomású dolog, hogy háborúban a hadifoglyokat más frontokon harcra kényszerítik. Megtették ezt úgy az
