Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-26 / 1729. szám

1952. április 26; BÉRMUNKÁS 7 oldal Tunisia ügye nem sürgős AZ EGYESÜLT NEMZETEK NEM TARTJA SÜRGŐSNEK TU­NISIA ÜGYÉNEK ELINTÉZÉSÉT. — INOG A FRANCIA GYARMATI RENDSZER. — ÁLLANDÓ LÁZONGÁSOK TUNISIÁBAN NEW YORK — Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa nem fogadta el India és az arab nemzetek által benyújtott azon panaszt Franciaország ellen, amely követelte, hogy vizsgálják ki Tunisia gyarmati elnyomását. Ez az első eset, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa ily rideg módon visszautasitotta az ilyen ajánlatot. Ez a visszautasítás annál is feltűnőbb, mert ugyanazon a na­pon Tunis városból jövő hírek újabb lázongásokról számoltak be. Ezen hírek szerint április 13-án olyan nagy tömeg tünte­tett a tunisiai uj miniszterelnök palotája előtt, hogy a rendőr­ség megijedt és erőszakkal ver­te szét a tömeget, miközben a tüntetők köveket és kézi gráná­tot dobtak a rendőrök felé. Tunisia körülbelül 70 éve áll francia fenhatóság alatt. A franciák az arab lakosságot a hírhedt Idegen Légióval terrori­zálták, közben kineveltek ma­guknak olyan tunisiai hivatal­nok osztályt, amely készséggel szolgálta a francia tőkések ér­dekeit. A háború alatt és azóta itt is nagyot fejlődött a nemzeti önállóság utáni vágy. * A NEMZETI MOZGALOM A nemzeti önállóságot a “Neo Destour” párt hirdeti, amely különösen megerősödött amióta a szomszédos Libya megkapta az önállóságot. Tunisia névleg királyság s Sidi Mohamed El Amin király uralma alatt áll, a tényleges hatalmat azonban a francia kormányzó gyakorolja. A függetlenség hívei a múlt de­cemberben a kormányzó jogai­nak beszüntetését kérték a fran­ciáktól, amire azok a Neo-Des- tour párt vezérének, Habib Bo- urgiabának az elfoglalásával válaszoltak, majd uj, még eré­lyesebb • kormányzót küldtek, akinek 20,000 emberből álló hadsereget bocsájtottak rendel­kezésére. Közben a kormány tagjai is a nemzeti párt felé húzódtak, mi­re a franciák egyszerűen kirúg­ták a minisztereket, néhányat közülök elfogtak és deportál­tak s azután olyan minisztere­ket neveztek ki, akik a franciák szempontjából jobban megbíz­hatók. Ez váltotta ki az egyre nagyobb méretű lázongásokat és végre ezért szólaltak fel az arab nemzetek képviselői az Egyesült Nemzetek Biztonsági tanácsába, követelve a francia gyarmati politika kivizsgálását. U.S. AZ ELNYOMÓKKAL Az indítványt Pakistan dele­gátusa, Zafrulah Kahn tette fel. Az elfogadásához 7 szavazatra lett volna szükség, de csak Pa­kistan, Kina, Brazília, Chile és a Szovjet Union szavaztak mel­lette. Angla és Franciaország ellenezték a javaslatot, amely­nek sorsát azonban az Egyesült Államok döntötte el azzal, hogy nem vett részt a szavazásban, mely példát aztán szolgalelküleg követték Görögország és Török­ország. így valójában ezt a javasla­OLVASÁS KÖZBEN tot az Egyesült Államok buk­tatta el. Ezzel jutalmazta Fran­ciaországot azért, hogy segített megalakítani az Észak Atlanti Szövetséget. így lett a “szabad” Amerika a szabadságra törekvő gyarmati országok vágyainak letiprója. CALIFORNIA SZERENCSÉJE SACRAMENTO, Cal. —- Ben Hülse (R.) állam szenátora azt mondotta, hogy California sze­rencsés, mert itt az állami köz- adóságokból csak 13 dollár .esett egy-egy személyre 1951- ben. A baj az, mondotta a sze­nátor, hogy ehez a 13 dollárhoz még hozzájött 123 dollár loká­lis (megyei és városi), továbbá 1688 dollár szövetségi adósság és igy a múlt év végén minden California lakos (asszony, férfi és gyermek egyaránt) 1824 dol­lárral tartozott, ami családon­ként 6900 dollárt tett ki. A per- kapita adósságot ez év végére 1901 dollárra becsülik. MENNYIRE SZERETTÉK MacARTHURT JAPÁNBAN? (Vi.) Dacára annak, hogy az amerikai lapok szinte dicshim­nuszokat zengtek arról, hogy a japánok mennyire szerették MacArthurt, az amerikai meg­szálló csapatok fő parancsno­kát. Sőt még mi azt is hajlandók voltunk elhinni, hogy a japán uralkodó osztály, a gyárosok, bankárok igen szerették, hiszen megvédte a vagyonukat, hatal­mukat, a belső forradalommal szemben. De még az sem úgy volt. Még azok sem tudták megszeretni Mac-et. Ez most egy kis, sokak által észre sem vett hírből lát­ható. Ugyanis április 14-iki dá­tummal Tokióból az (AP) jelen­ti, hogy a MacArthur emlék­műre való gyűjtés nagyon siker­telen. Már pedig azoknak sok pénzük van, akiket Mac meg­mentett, védett, ha a nagy több­ség, a munkásság meg is gyű­lölte, vagy nincsen pénzük azon emlékműre. Majdnem hitetetlen, de itten vannak a számok, melyeket az (AP) adott, ezen jelentésben: “Hirdetésre és más nyomtatvá­nyokra kiadás 1,530 dollár, va­lamint más költségekre 1.432 dollár, ezzel szemben a mai nap­ig adakozásból összejött 222 dollár. A mozgalmat még a múlt nyáron kezdték, melyben egy pavilont akartak emelni MacAr­thur emlékére.” Hát csak,ennyi a jelentés, de nagyon sokat mond, még mi sem hittük volna, hogy még a milliomosok, gyárosok is csak ennyire szerették Mac-et. Rendkívül sok olyan megvaló­sított eseményről olvasunk, hal­lunk az óhazából, amelyek már évszázadokkal ezelőtt aktuáli­sok voltak megoldani. Nem a nagy társadalmi, lélek- épitő átalakulásra gondolunk, de olyanra, amelynek meg volt a tárgyi és a természet adta adottsága. Az uralkodó, úri dögkeselyűk, a maguk kényelméről, fényűzé­séről bőven gondoskodtak, de a dolgozó ember legelemibb higé- niájárói sem intézkedtek. Például olvassuk azt az intéz­ményt, amely a Margit sziget melegforrás vizét vezeti kórhá­zak és lakások fűtésére. A régi “jó világban” bérért dolgozó ember kevés vetődött el a szigetre, részben költséges volt, másrészt a páváskodó uri- lányok között rosszul érezte volna magát. Talán évezredek óta bugyog, majdnem derékvastagságban az egészségre áldásos gyógyvíz és ömlött a Dunába. De a “jószi- vü” úri betyárok a nép részére elfeledtek olcsó népfürdőt épí­teni, de önmaguknak gyógy vi­zes szállodát, minden kényelem­mel építettek. Angyalföld: a legelhanyagol- tább munkásnegyed, tömegla­kásokkal, számtalan ágyrajá- rókkal. Tisztálkodni, fürödni csak a .szakadó záporban lehe­tett. A városrész, katonaraktárak oldalán, posvány és szemét­domb közül bugyogott elő a drá­ga gyógyvíz, árkotvájva ömlött az ördögárokba. Időtlen idők óta folyt az áldás, a gyerekek magukvájt gödrökben, sárban fürödtek. A Népkormány hatal­mas “Népfürdőt” épített, ahol tízezrek élvezik a kormányzat és a természet áldásait. Még egy fürdő van valahol Csót környékén, a Nagy Sándor “nagyságos” ur birtoka volt, most dolgozik ha élni akar, vagy “Nyugaton” fölcsapott íöl- szabadidtónak. Tán a római “Impérium” idejéből visszama­radt szabad fürdő, melyet már alaposan kikezdett az idők vas­foga csak némi javítást igényelt és tízezrek tisztálkodhattak, vagy nyerhettek volna gyógyí­tást, tekintve, hogy a földből fakad a meleg gyógyvíz. Bár többször kérték a hitvány “Csák Mátét”, de nem volt haj­landó megnyitni a birtokán lévő fürdőt. írják, hogy az uj rendszer fölépítette és a lakosság csodá­latos örömmel élvezi a termé­szet ilyen adományait. Az Alagút, a letűnt kor ezen elrémitően piszkos “arculatát” a Főváros, a kornak megfelelő­en megszépítette, a pislogó lám­pákat, modern fénnyel szerelte föl, a lakosság örömére. Ez a kedélyrontó barlang, luk, a Vár­hegy alatt vonul át és mint a bű­nös múlt, véres szeme pislog a Vérmezőre, amely a soha el nem tűnő, kérdőjelével figyel­mezteti a feledni hajlamosokat a Hajnauk és magyar társaira. Az Alagút hídfő oldalán emel­kedik a csigarendszerü “Sikló”, amely emeli utasait a Várpalota részébe. A Térparancsnokság, a miniszterelnöki palotában, főz­ték ki az aranygallérosok a Ti­szákkal az ocsmány terveiket, amely katasztrófába sülyesztet- te az országot. Tán ezen gyalá­zat jelképe mutatkozott “izzad- mány” csöpögő formájában az Alagút belsejében. Csak röviden — a Cleveland- ban megjelenő ’’öreg” napilap “Krónikása” méláz az “óhaza” sorsa felett. Többek között böl­csen megállapítja, hogy, amig a múltban az ország bizonyos ré­szén a lakosság fürdőtt a jólét­ben, ugyan akkor mondjuk a Nyírségben a lakosság éhezett. Ennek az oka az “öreg” króni­kása szerint, a vasuthiány mi­att volt. Az említett “jólétfürdő” vi­dékről, éppen mint a Nyírségből, de minden más helyből tízezre­ket űzött világgá az úri gonosz­ság, nem pedig a vasuthiány, mint azt az öreg krónikás fül­lenti. Nálunk a Dunántúl, a Zichy- ek birtokán, a ringó kalász biro­dalmában, a részes aratók so­vány koszton fuldokoltak az,ál­lati munkától. Ezek vették a vándorbotot Amerika felé, pedig vasút száguldott a dombvidé­ken. Ez a krónikás jellemzi a bértollnokokat. Vs. KONGRESSZUSI VIZSGALAT WASHINGTON — Vice-Pres­ident Barkley a CBS televízió programján a kongresszusi vizs­gálatok ' jellemzésére elmondot­ta, hogy azok már igen régi ke­letűek. A jegyzőkönyvek mutat­ják, hogy James Madison 50 dol­lárért vett egy tükröt a Fehér Ház részére, amiért a vámhiva­talnál még 30 dollár vámot is fizetnie kellett. Madison ezt a 30 dollárt vissza követelte a kongresszustól, mire a szenátus kiküldött egy bizottságot annak megvizsgálására, hogy ez az összeg csakugyan visszajár-e Madisonnak. A jegyzőkönyv szerint a sze­nátus 2800 dollárt költött a vizsgálatra, elrendelte a 30 dol­lár visszafizetését és a tükör az ország tulajdona maradt. Más­szóval 2800 dollárjába került az adófizetőknek, hogy Madisonék az országnak ajándékozhatták az 50 dolláros tükröt. — Ugylát- szik, hogy ma is ilyenformák a kongresszusi vizsgálatok. New York — Az Amalgama­ted Clothing Workers Union (CIO) vezetősége azt ajánlotta a 150,000 főnyi tagságnak, hogy a jelenlegi bérszerződést hosz- szabbitsák meg szeptember 15- ig újabb bérkövetelés nélkül, miután a munkáltatók szövetsé­ge azt mondja, hogy ebben az iparban most a pangás jelei mu­tatkoznak. — Ugylátszik, hogy ennek a szervezetnek a vezerei a munkáltatók tanácsát veszik figyelembe. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom