Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-26 / 1729. szám

1952. április 26.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

LIBERÁLISOK SIRALMAI

Már többször irtunk arról, hogy a Népi Demokráciákból a jól megérdemelt akasztófa, börtön elől megszökött és az úri élet megszűnte miatt elmenekült politikusok, katonatisztek, gyárosok, földbirtokosok, hivatalnokok, a kapitalistákkal való megalkuvásba megőszült szoc. demek között, rendületlenül főijük a kutya-macska háború.

Erősen forgatják a harci bár- dot, amelyre a náci gyilkosok éppen úgy, mint az ős liberálisok a “demokrácia”, közelebbről az “amerikai demokrácia” jelszavát vésték rá és igy egymás fejét a demokrácia szólamával lékelik meg.

Éhez a rajongva imádott, amerikai demokráciához mindegyik csoportnak egyformán joga van, mert hiszen az amerikai demokrácia, már ahogy az ma kinéz, nagyon jól hasonlít a tarkónlövésben gyakorlott nyilas bitangok fasizmusához. Az amerikai demokrácia fokozatosan átveszi mindazt, amit azelőtt nácizmusnak, vagy fasizmusnak hívtunk.

Viszont a liberálisok, szoc. demek és más “baloldaliak” kitünően alkalmazkodnak az uj irányzathoz és a demokráciájukat sikeresen átalakították a Truman-féle demokrác iához úgy, hogy végeredményben nem sok külömbség van a két csoport között, magyarul mondva az egyik 19, a másik egy híján 20, az az még magyarabbul mondva, az egyik kutya, a másik eb.

Ezt a különbséget nagyon jól látják a Népi Demokráciák, közöttük Magyarország népe is és éppen úgy nem kért az egyikből, mint a másikból.

Ha mind a két csoport “demokrata” akkor mi okozza azt, hogy folyton egymás szemét akarják kikaparni, hogy marakodnak mint a rühes kutyák.

Hát igen itt a kutya hasonlat nagyon találó, mert a demokráciának ezek a bajvívói, miként a kóbor kutyák, a koncon marakodnak össze, nem elvi kérdésekről van itt szó, hanem a havi 400, 600, vagy 800 dollárokról, amelyet Uncle Sam fizet az itt és Európa különböző pontjain levő ellen-kormányoknak, rádió bemondóknak, spicliknek, ellenforradalmi katonai alakulatok vezetőinek. Jó pár ezret tesz ki az amerikai adófizetők pénzén lebzselő társaság, de jaj, sok az eszkimó és kevés a fóka és igy a kiéhezett eszkimók veszettül marakodnak azon a koncon, melyet az amerikai kormány vet oda nekik, a szolgálataikért.

Azt meg kell állapítani, hogy a nyeregbe — és ez a legjobb jellemzője a mai amerikai demokráciának — nem a liberálisok, ős demokraták, hanem a volt nácik, nyilasok, vasgárdisták és egyéb tolvajok, rablók és gyilkosok ülnek. Ez a banda az,

amely előnybe részesült a D.P. törvény alapján való bevándorlásra és túlnyomó többségben ők kerültek be a különböző állásokba. Ezt a mai irányzatot jól meglátta egy pár liberális és szoc. dem. és a szent egység nevében oda csatlakozott a nyilas társasághoz és igy azután, minden ellen-kormánynak, rádió állomásnak meg van a maga disz- zsidaja, disz-szoc. dem.-je. Egy pár Fábián, Payer is kapott a koncból és most ők is vicsorítják a fogaikat a volt elvtársaikra, kik marakodnak a nekik dobott koncon.

Nem elvi kérdésekről van itt szó, még csak nem is arról, hogy melyik csoport képviseli a magyar népet, mert egyiknek sincsenek elvei, egyiknek sincs semmi köze a magyar néphez, tisztán egyről van szó, ki kerüljön az amerikai payrollra, ki élhessen itt is jól és munka nélkül és ha a vágyálmuk valóra válna is, az atombombán, az amerikai fiuk millióinak a hulláján keresztül, ki ülhessen a magyar romok tetején, ki uralkodhasson a pusztulást túl élt pár millió magyaron.

Mert mind a két csoport a háborúba, az atombombába veti a reménységét, már csak azért is, mert jól tudják, hogy ha nem lenne háború, ha megegyezés jönne létre, amelyre éppen annyi a lehetőség, — ha nem több — mint a háborúra, akkor az ő könnyű életüknek is vége szakadna, lekerülnének az amerikai payróllról, mehetnének edénymosogatónak, utcai nőknek, idegen légióba, már kinek mire van képessége és lehetősége.

Egy azonban kétségtelen, hogy nincs a világon reménytelenebb, szerencsétlenebb flótás, mint a liberális és szoc. dem. hazátlanok, kik hiába ajánlják fel a szolgálataikat, hiába hivatkoznak az árulás terén szerzett nagy érdemeikre, hiába bizonyítják, hogy ők is hajlandók mindenre, a mai amerikai de- mokrácának nem rájuk, hanem a már expert náci-nyilas bitangokra van szüségük. Itt az “ősdemokrata” mivolt nagyon rossz ajánló levél, a nyilas mult, a volt katonatiszt, csendőr, tö- megegyilkos mult a legjobb bizonyítvány, amelyre megnyílnak az ország határai, amellyel rálehet kerülni a payrollra is.

A liberálisok, szoc. demek reménytelenül folyatják a nyálukat az amerikai koncért azt ma itt a jól kipróbált, tényleges és leendő gyilkosoknak vetik oda. Mert mint mondottuk, az amerikai demokrácia hasonult oda, ahoz a demokráciához, amely 1944-ig tarkónlövéssel gyakorolta a “szabadságot és egyenlőséget”.

Urak, csak marakodjatok, ez a kutyavásár se tart örökké és végül mind a két csoport egy helyre fog kerülni — az árulók nemzetközi szemét telepére, hogy soha többé ne árthassanak a felszabadult népek jövőjének a nagy építésében.

A MÁSODIK TERV-ÉV

Magyarországon most jelent meg a hivatalos jelentés az ötéves terv második évének az eredményeiről, amelyet a központi Statisztikai Hivatal adott ki.

A jelentés megállapítja, hogy az előre kidolgozott tervet 3 és fél százalékkal túlteljesítették, csak a bányaipar volt az, amely közel 3 százalékkal lemaradt a terv teljesítéséről, amelyet az elmúlt tél szokatlanul nagy havazásának tudnak be, amely ismételten napokig lehetetlenné tette egyes bányák megközelítését, de ennek dacára 15 százalékkal többet termelt, mint 1951-ben.

Mig az egész termelés 30 százalékkal múlta felül az 1951-es termelést, ennek keretében a nehézipar 38, a könyv ipar 30, az élelmiszer termelés 16 és fél százalékkal múlta felül az 1951- es termelést.

A iparban, a traktor, teher vagonakból termeltek kevesebbet mint 1951-ben.

Nagyon erősen emelkedett a ruházat ipar termelése, cipőből 27 százalékkal, férfi ruhából 73, női ruhából 40 százalékkal termeltek többet mint 1951-ben.

A szállítási iparban is erős emelkedést jelentenek, igy a személyszállítás 30, a trucko- kon való szállítás 90, a búsokon való személyszállítás 72 százalékkal emelkedett 1950 óta.

A mezőgazdasági termelő szövetkezetek földterülete 120, a termelő szövetkezetekben levő családok száma 150 százalékkal emelkedett.

Az iskolákba járók száma

1,400.000, ennek keretében a középiskolákba, amelyből 14 nyílt meg 1951-ben, 108 ezer tanuló jár, ameljmek 65 százaléka munkás és paraszt szülők gyermeke.

Kilenc uj kollégium és egyetem nyílt meg 1951-ben. A főiskolákban 40.700 tanuló jár, amelyeknek 52 százaléka munkás és paraszt szülők gyermekei.

1951-ben kétszer annyi könyv jelent meg, mint 1950-ben Ugyan akkor jelentették, hogy az ötéves terv, harmadik évének az első negyedére eső tervet, általában erősen túlteljesítették. A legfiatalabb üzem 5-10 nappal előbb fejezte be a tervet, amelyben nagy szerepet játszott Rákosi Mátyás 60-ik születésnapjára tett terven felüli felajánlások, amelyek sok millió forint értékű árut juttattak a Népi Köztársaságnak.

Ma Rákosi neve egyike a legismertebbeknek a világ munkásmozgalmában, nem csak a Magyar Népköztársaságban elért nagy eredményeken keresztül, de nem felejtik el azt a bátor kiállását Horthy statáriális bírósága előtt, amikor az akasztófa árnyékába, nem vádlott, de vádló volt. Vádolta az egész kapitalista rendszert és megjósolta a közeli bukását. Nem felejtik el a rendületlen kitartását a 16 évi fegyház alatt. Ezért nem csak Magyarország, de a világ dolgozói is kimutatták a szere- tetüket Rákosi iránt a 60-ik

születése napja alkalmából, amelyet a külföldről küldött táviratok százai igazoltak.

“OLD MAN RIVER”

“Zúgva, bőgve törte át a gátat, el akarta nyelni az egész világot.”

A cim Amerika egyik legszebb dala, az idézet meg egy Petőfi versből van. A Tiszáról irta ezt a verset Petőfi, amely az ő idejében és még több mint 100 évig éppen olyan rakoncátlan folyó volt, mint az amerikai Old Man River és Petőfi gyönyörű verse nagyon alkalmazható az Old Man River-re, mely nagyon gyakran zugva-bőgve áttöri a gátat és elnyel falvakat, városokat, sok ezer aker termőföldet s földönfutóvá tesz tízezreket. Most is áttörte a gátat, sokkal veszedelmesebben, mint általában szokta. Százezrek futnak előle és sok-sok millió értéket mos el.

Szinte hihetetlen, hogy ebben a gazdag országban képtelenek megrendszabályozni a folyókat, amelyek szerte az országban követik az Old Man River példáját és évente törik át a gátakat.

Természetesen ez a nemzeti vagyon pusztulása meggátolható volna, legalább is a minimumra lehetne lecsökkenteni, ha a kormányzat komolyan hozzáfogna a folyók alapos szabályozásához úgy, hogy a vizfe- lesleg, amely ma pusztít, rombol, áldássá válhatna Amerika népének.

Nem akarok valami szak-cikket írni, miután nagyon keveset értek a viz szabályozáshoz, de kétségtelen az, hogy ha Amerika hadi kiadásainak csak egy tized részét 2-3 évig erre fordítanák, úgy hatalmas öntöző csatornákat, nagy erőtelepeket lehetne a szabályozással egyidejűleg felépíteni, amely már azért is jobb befektetés volna, mint a hadianyagba való bele- ölése a billióknak, mert ez éveken belül visszatérülne. Olcsó villanyerőben és a termés növekedésében, terméketlen földek termővé tételében.

De azért, mert az erőtelepek ártanának a villanytrösztnek, a széntrösztnek, stb., erről az őrült profit rendszerben szó sem lehet, inkább pusztuljanak városok, falvak, minthogy a trösztök szent profitja veszendőbe menjen.

Pedig van arra példa, hogy meg lehet szabályozni, sőt még visszafelé is lehet folyatni a rakoncátlan folyókat. Nem akarok itt a hatalmas Szovjet Unióra hivatkozni, ahol a folyók szabályozásával a természetet alakítsák át, csak a kis Magyar- országot említem, amelyet a nagy és gazdag Amerika a mellényzsebéből is kifizethetne, állítom példának. Magyarország a maga szegénységében is megmutatta, hogy ma már nem tudja a Tisza elnyeli az országot, hanem engedelmes, kezes jószággá vált, ki villanyt termel, földeket öntöz, hajókat hordoz a hátán.

Három évvel ezelőtt a “szőke” Tisza is Old Man River-nek képzelte magát és vagy egy tucat községet elmosott, lakosait földönfutóvá tette, de ott a kor-