Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-19 / 1728. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 19. Amiről keveset Írnak a lapokban MÁJUSI ÜNNEPÉLY A WEST SÍDÉI MUNKÁS DALÁRDA RENDEZÉSÉBEN MÁJUS 3-ÄN, SZOMBATON ESTE A WASHINGTONI MAGYAR NÉPI DEMOKRÁCIA NAGYKÖVETE AZ ÜNNEPÉLY SZÓNOKA CLEVELAND, 0. — Az Amerikába vándorolt magyar munkások egyik legkellemesebb visz- szaemlékezései közzé tartoznak régi Magyarországból a május elsejei ünnepélyek, amelyeken az utóbbi időkben százezres tömegek vettek részt, hogy tanúi legyenek annak a seregszemlének, amelynek a történelem váratlanul megadta a több mint félévszázados május elsejék álmát, a szocializmus útjára való lépést, amelyen összefogva az egész világ proletáriátusával megvalósíthassák a kizsákmányolás mentes, szocialista társadalmi rendszert. A Cleveland és környékén élő magyar munkások tízezrei vettek részt ezeken a régi május elsejei ünnepélyeken. Bizonyos, hogy ezek a munkások most kellemesen, de azt is mondhatjuk, hogy büszkén gondolnak arra, hogy részvételükkel hozzájárultak, hogy a magyar nép ráléphetett arra az útra, amelyen kezébe veheti az ország és a maga helyzetének, boldogulásának irányítását. A progresszivitásáról közismert West Sidei Munkás Dalárda rendezésében az ünnepi szónokok visszaemlékezéseket tesznek a régi májusokra. A ma májusát a magyar nemzet washingtoni nagykövete dr. WEIL EMIL fogja ismertetni. Bemutatásra kerül a magyar film termék egyik legszebb alkotása: DÉRYNÉ. Fellép a Munkás Dalárda férfi és női kara. Az ünnepély május 3-án, szombaton este 8:30-kor kezdődik a Dalárda épületében levő nagyteremben, 4309 Lorain Ave. Belépő dij nincs. Mindenkit szívesen lát a rendezőség. A gyűlölet apostolai (Vi.) Ismerjük azt a jegyzéket, melyet még március 10-ik- én adtak át az oroszok a nyugati hatalmaknak Németországra vonatkozólag. Ez olyan villámcsapás szerű volt, mindjárt azt kiabálták, hogy az csak csapda. Nagy lett a riadalom mindenfelé. Több mint tiz napot vett, amig arra választ tudtak adni. Már egy hónapja annak, hogy semmiféle tárgyalás nem történik ezzel kapcsolatosan, csak azt a jelentést tudjuk meg kerülő utón, hogy a németeket nagyon felizgatta és nagy harcok folynak ott az amerikai barát politikusok ellen, akik minden erejükkel elakarnák ezt az egységet gáncsolni. • Az amerikai “papirfüggöny” is erősen fedi az ott végbemenő harc eshetőségeit. Ugyanis a múlt kedden, a booni parlamentben volt nagy vita ezzel kapcsolatban. A vita eredményéről az amerikai lapok, rádiók nem közöltek semmit. így feltételezhetjük, hogy ha nekik nem tetsző, ezért nem közölt dolgok történtek, az jó hir a béke híveinek. EISENHOWER JELENTÉSE Mint a nyugatiak fő-fő parancsnoka, Eisenhower jelentést tett, de az a jelentés nem a mai, hanem a tegnapelőtti helyzetről volt megtéve. Még azon időkből, amikor az Atlantic Szövetségesek remélhették, hogy a kettészakított Németország nyugati része velük szövetkezik s a legjobb, legmegbízhatóbb - hadtestet fogja tudni szállítani. Hogy mennyire megváltozott azóta a helyzet, azt ezen papirfüggöny lehúzása legjobban bizonyítja. Akik figyelmesen olvasták azt a jelentést a tegnapelőttről, azok észrevették, hogy majdnem teljesen ezen beígért, általuk remélt, német hadtestekre volt építve. Valamint akik ismerik az európai népek, hadseregek lelki állapotát, azok tudják, hogy ez a megbízható tizenkét német hadosztály, leginkább a náci tisztek vezetése alatt lett volna a hátgerince a nyugati haderőnek. Többet ért volna az amerikai bankárok vezéreinek, mint 30 olasz, vagy 20 francia hadtest, akik között legalább 32 százalék vörös érzelmű. A bankár urak beismerése szerint is, nagyon megbízhatatlanok. LIPPMAN JELENTÉSE Walter Lippman már a máról jelentette és bejelenti, hogy az oroszok március 12-én tett javaslata, lerombolta az amerikaiak tervezetét Nyugat Németországot illetőleg. Vége, nincsen- nek megbízható náci hadtestek. Drew Pearson azt állítja, hogy Eisenhower figyelmesen olvassa Lippmannak, az amerikaiak között legintelligensebb kommentátornak a cikkeit, jelentéseit. Ma ez igaz, akkor bizony tanulhatna abból. Sokkal okosabb lett volna az egész jelentése, ha Lippmannal Íratta volna azt meg. A- detroiti Free Press április 6-iki számában Lippman nagyon megijedve és Washingtont figyelmeztetve ir. De az ő figyelmeztetése nélkül is meg van ijedve Washington, azért van a hallgatás. — Lippman Írja: “Németországi események fontosságát az utóbbi három héten felismerték Moszkvában, meg a csatlós államokban, de leginkább Németországban.” Majd folytatja — “Azon felismerés, hogy a világháború után Európa fejlődése teljesen radikálisan uj szakaszba érkezett, sokkal élesebb Boonban, mint Washingtonban.” “Nehéz felülvizsgálni olyan álláspontokat, amelyről már azt hittük, hogy régen el lettek intézve, határozva, sok sok tárgyaláson, jegyzékeken, szónoklatokban s hivatalos kijelentésekben, látszólagos megegyezésekben és szerződéseken keresztül, melyet összeállítottak olyan nagy munka után, melyben megfelelő szavak keresése volt a legnehezebb. Mgis, nehéz kikerülni, hogy a nyugatiak megint? újra ne kezdjék ezen ügynek a tárgyalását, minden szakaszában.” Hát ha nem is mindenben, de abban megegyezhetünk Lippmannal, hogy nagyon nehéz az amerikai bankároknak feladni azt a 12 német hadtestet, a német iparok feletti uralmat. Nem csodálkoztunk azon, hogy olyan keveset akarnak arról beszélni, írni, szónokolni . . . A BŰNÖZÉS ADÓJA WASHINGTON — Az az adóhivatal, amelynek számos főtisztviselőjét kellett kihajítani állásukból korrupció miatt, most jelent, hogy igen erélyes vizsgálatot indított az alvilági gengszterek ellen, akik nagy üzleteket csinálnak, de nem fizetik meg a jövedelmi adójukat. Az adóhivatal állítása szerint az Egyesült Államok 4954 “racke- teer”-je (bűnös üzletet folytatója) a múlt évben 80 millió dollár adó eltagadással károsította meg az államot. A “racketeerek” évi üzlete, — az adóhivatal jelentése szerint, — 180 millió dollárt tesz ki. A TAFT-HARTLEY TÖRVÉNY KIBŐVÍTÉSE LOS ANGELES — A National Relation Board egyik vizsg- gáló biztosának döntése a munkásságra károsan kibővíti a munkásellenes Taft-Hartley törvényt, ha azt a teljes bizottság is helybenhagyja. Ezt a döntést David F. Doyle vizsgáló biztos a Square D. Co. kérésére hozta. Ez a cég nem hajlandó egyezkedni a CIO-ból kizárt s most független United Electrical Workers Union egyik osztályával, azt állitván, hogy annak vezetői között kommunisták is vannak. A Taft-Hartley törvény értelmében csak az anyaszervezetnek kell aláírni, hogy a tisztviselői nem kommunisták, a jelen döntés szerint azonban minden munkáltató követelheti a hasonló nyilatkozatot a helyi szervezettől is és ha azt nem kapja meg, nem köteles elismerni azt a uniont. (Vi.) Akik a béke érdekében dolgoznak itt Amerikában, nagyon szomorúan észlelhetik, hogy a gyűlölet apostolai, szónokok, politikusok, vezércikke- zők, olyan sikeres gyűlölet szitást végeztek, hogy már az átlag amerikai is átszedett elég gyűlöletet, mely szerint megkezdhetnék a háborút még ma. Ezen gyűlölet apostolai között nehéz volna az első helyet megállapítani, de az elsők között van Judd kongresszusi képviselő Minnesotából, akire sokkal inkább ráillene a Judás név. Ez a Mr. Judd misszionárus volt Kínában éveken keresztül, valószínűleg mint kiskirály élt ott és most szeretné azt visszaállítani. Ez a gyűlölet apostol minden esetben csak arról tud beszélni, hogy azonnal meg kell kezdeni a háborút az oroszok ellen. Legújabban itt Detroitban beszélt, a Hotel Statlerben tartott “Rotarian” értekezleten, ő volt a diszszónok. Az ottlevők szerint is, az arca egészen megkékült a dühtől, amikor azt állította, hogy a kommunisták főcélja, hogy meghódítsák az Egyesült Államokat. Hasonló hülyeségekkel traktálta a gazdáit egész beszédében, csak annyi külömbség volt a többi gyűlölet apostolai és Judd között, hogy Judd leginkább Ázsiát akarta megmenteni az amerikai tőkések részére. Hogy milyen elfogult, minden Judd, egy pár mondatot idézünk érzelem és belátás nélküli Mr. mi is, már amint az itteni lapok jelentették. Azt mondotta: “A mi ideálunk az egyetlen ami jó az egész világnak, de csak az idea nem elegendő, mert nem nyerhetne.” Egy másik hasonló hülyeség a koreai háborúra vonatkozólag amikor ezt mondta: “A mi hadseregünknek meg lett mondva, hogy ne nyerjenek, mert attól féltek, hogy azzal kiprovokálják az ellenségünket.” Másik hasonló bölcsesség: “A vörösöknek annyi csapatuk van Japán körül készen a támadásra, mint a vasfüggöny körül.” Még hozzátette “és nekünk csak három divíziónk van ott megvédeni Japánt.” A detroiti News vezércikkében április 8-án, még a következő gyűlölet virága nyílt ki az áprilisi eső hatása alatt: “Sztálin helyzete az amerikaiak előtt olyan, mint a megrögzött bűnözőé, aki kegyelmet kér. Sokkal többet kell neki adni, mint Ígéreteket, hogy a beígért javulása elhihető legyen.” Éhez hasonló vezércikkek, rádió rikkancsok, záporszerü gyűlölet hintés jobbról-balra, már azt is elhitették az amerikai néppel, hogy minden szocialista, kommunista, vagy progresszív egyén itt Amerikában is úgy van kezelve, mint egy megrögzött bűnös, aki kegyelemért könyörög, vagy azt kellene, hogy könyörögjön. A News vezércikkének az ijedelme arról volt, hogy Sztálin azt mondta az indiai nagykövetnek, hogy ő hajlandó leülni tárgyalni a béke lehetőségeiről az angol-amerikai államfőkkel. Ezt a News csak csapdának tünteti fel. A LEGJOBB FILM BRUSSELS — Az itteni filmünnepségen a filmiparral kapcsolatos neves egyéneket megkérdezték, hogy melyik filmet tartják a század legjobb filmének. ■ A szakértők véleménye szerint a 27 évvel ezelőtt készített “Potemkin hadihajó” című orosz film a legjobb. Ezt a filmet Eisenstein rendezte. A második helyre Charles Chaplin: Gold Rush cimü képe került.
