Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-19 / 1728. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 19. Amiről keveset Írnak a lapokban MÁJUSI ÜNNEPÉLY A WEST SÍDÉI MUNKÁS DALÁRDA RENDEZÉSÉBEN MÁJUS 3-ÄN, SZOMBATON ESTE A WASHINGTONI MAGYAR NÉPI DEMOKRÁCIA NAGYKÖ­VETE AZ ÜNNEPÉLY SZÓNOKA CLEVELAND, 0. — Az Ame­rikába vándorolt magyar mun­kások egyik legkellemesebb visz- szaemlékezései közzé tartoznak régi Magyarországból a május elsejei ünnepélyek, amelyeken az utóbbi időkben százezres tö­megek vettek részt, hogy tanúi legyenek annak a seregszemlé­nek, amelynek a történelem vá­ratlanul megadta a több mint félévszázados május elsejék ál­mát, a szocializmus útjára való lépést, amelyen összefogva az egész világ proletáriátusával megvalósíthassák a kizsákmá­nyolás mentes, szocialista társa­dalmi rendszert. A Cleveland és környékén élő magyar munkások tízezrei vet­tek részt ezeken a régi május elsejei ünnepélyeken. Bizonyos, hogy ezek a munkások most kellemesen, de azt is mondhat­juk, hogy büszkén gondolnak arra, hogy részvételükkel hozzá­járultak, hogy a magyar nép rá­léphetett arra az útra, amelyen kezébe veheti az ország és a ma­ga helyzetének, boldogulásának irányítását. A progresszivitásáról közis­mert West Sidei Munkás Dalár­da rendezésében az ünnepi szó­nokok visszaemlékezéseket tesz­nek a régi májusokra. A ma má­jusát a magyar nemzet washing­toni nagykövete dr. WEIL EMIL fogja ismertetni. Bemutatásra kerül a magyar film termék egyik legszebb al­kotása: DÉRYNÉ. Fellép a Munkás Dalárda fér­fi és női kara. Az ünnepély május 3-án, szombaton este 8:30-kor kezdő­dik a Dalárda épületében levő nagyteremben, 4309 Lorain Ave. Belépő dij nincs. Mindenkit szí­vesen lát a rendezőség. A gyűlölet apostolai (Vi.) Ismerjük azt a jegyzé­ket, melyet még március 10-ik- én adtak át az oroszok a nyu­gati hatalmaknak Németország­ra vonatkozólag. Ez olyan vil­lámcsapás szerű volt, mindjárt azt kiabálták, hogy az csak csapda. Nagy lett a riadalom mindenfelé. Több mint tiz na­pot vett, amig arra választ tud­tak adni. Már egy hónapja an­nak, hogy semmiféle tárgyalás nem történik ezzel kapcsolato­san, csak azt a jelentést tudjuk meg kerülő utón, hogy a néme­teket nagyon felizgatta és nagy harcok folynak ott az amerikai barát politikusok ellen, akik minden erejükkel elakarnák ezt az egységet gáncsolni. • Az amerikai “papirfüggöny” is erősen fedi az ott végbemenő harc eshetőségeit. Ugyanis a múlt kedden, a booni parlament­ben volt nagy vita ezzel kapcso­latban. A vita eredményéről az amerikai lapok, rádiók nem kö­zöltek semmit. így feltételezhet­jük, hogy ha nekik nem tetsző, ezért nem közölt dolgok tör­téntek, az jó hir a béke hívei­nek. EISENHOWER JELENTÉSE Mint a nyugatiak fő-fő pa­rancsnoka, Eisenhower jelentést tett, de az a jelentés nem a mai, hanem a tegnapelőtti helyzetről volt megtéve. Még azon időkből, amikor az Atlantic Szövetsége­sek remélhették, hogy a ketté­szakított Németország nyugati része velük szövetkezik s a leg­jobb, legmegbízhatóbb - hadtes­tet fogja tudni szállítani. Hogy mennyire megváltozott azóta a helyzet, azt ezen papirfüggöny lehúzása legjobban bizonyítja. Akik figyelmesen olvasták azt a jelentést a tegnapelőttről, azok észrevették, hogy majdnem tel­jesen ezen beígért, általuk re­mélt, német hadtestekre volt építve. Valamint akik ismerik az európai népek, hadseregek lelki állapotát, azok tudják, hogy ez a megbízható tizenkét német hadosztály, leginkább a náci tisztek vezetése alatt lett volna a hátgerince a nyugati haderőnek. Többet ért volna az amerikai bankárok vezéreinek, mint 30 olasz, vagy 20 francia hadtest, akik között legalább 32 százalék vörös érzelmű. A bankár urak beismerése szerint is, nagyon megbízhatatlanok. LIPPMAN JELENTÉSE Walter Lippman már a máról jelentette és bejelenti, hogy az oroszok március 12-én tett ja­vaslata, lerombolta az amerikai­ak tervezetét Nyugat Németor­szágot illetőleg. Vége, nincsen- nek megbízható náci hadtestek. Drew Pearson azt állítja, hogy Eisenhower figyelmesen olvassa Lippmannak, az ameri­kaiak között legintelligensebb kommentátornak a cikkeit, je­lentéseit. Ma ez igaz, akkor bi­zony tanulhatna abból. Sokkal okosabb lett volna az egész je­lentése, ha Lippmannal Íratta volna azt meg. A- detroiti Free Press április 6-iki számában Lippman nagyon megijedve és Washingtont fi­gyelmeztetve ir. De az ő figyel­meztetése nélkül is meg van ijedve Washington, azért van a hallgatás. — Lippman Írja: “Né­metországi események fontossá­gát az utóbbi három héten fel­ismerték Moszkvában, meg a csatlós államokban, de legin­kább Németországban.” Majd folytatja — “Azon fel­ismerés, hogy a világháború után Európa fejlődése teljesen radikálisan uj szakaszba érke­zett, sokkal élesebb Boonban, mint Washingtonban.” “Nehéz felülvizsgálni olyan álláspontokat, amelyről már azt hittük, hogy régen el lettek in­tézve, határozva, sok sok tár­gyaláson, jegyzékeken, szónok­latokban s hivatalos kijelenté­sekben, látszólagos megegyezé­sekben és szerződéseken keresz­tül, melyet összeállítottak olyan nagy munka után, melyben meg­felelő szavak keresése volt a leg­nehezebb. Mgis, nehéz kikerülni, hogy a nyugatiak megint? újra ne kezdjék ezen ügynek a tár­gyalását, minden szakaszában.” Hát ha nem is mindenben, de abban megegyezhetünk Lipp­mannal, hogy nagyon nehéz az amerikai bankároknak feladni azt a 12 német hadtestet, a né­met iparok feletti uralmat. Nem csodálkoztunk azon, hogy olyan keveset akarnak arról beszélni, írni, szónokolni . . . A BŰNÖZÉS ADÓJA WASHINGTON — Az az adó­hivatal, amelynek számos fő­tisztviselőjét kellett kihajítani állásukból korrupció miatt, most jelent, hogy igen erélyes vizsgálatot indított az alvilági gengszterek ellen, akik nagy üz­leteket csinálnak, de nem fize­tik meg a jövedelmi adójukat. Az adóhivatal állítása szerint az Egyesült Államok 4954 “racke- teer”-je (bűnös üzletet folytató­ja) a múlt évben 80 millió dol­lár adó eltagadással károsította meg az államot. A “racketeerek” évi üzlete, — az adóhivatal je­lentése szerint, — 180 millió dollárt tesz ki. A TAFT-HARTLEY TÖRVÉNY KIBŐVÍTÉSE LOS ANGELES — A Natio­nal Relation Board egyik vizsg- gáló biztosának döntése a mun­kásságra károsan kibővíti a munkásellenes Taft-Hartley tör­vényt, ha azt a teljes bizottság is helybenhagyja. Ezt a döntést David F. Doyle vizsgáló biztos a Square D. Co. kérésére hozta. Ez a cég nem hajlandó egyezkedni a CIO-ból kizárt s most független United Electrical Workers Union egyik osztályával, azt állitván, hogy annak vezetői között kommu­nisták is vannak. A Taft-Hart­ley törvény értelmében csak az anyaszervezetnek kell aláírni, hogy a tisztviselői nem kommu­nisták, a jelen döntés szerint azonban minden munkáltató kö­vetelheti a hasonló nyilatkozatot a helyi szervezettől is és ha azt nem kapja meg, nem köteles el­ismerni azt a uniont. (Vi.) Akik a béke érdekében dolgoznak itt Amerikában, na­gyon szomorúan észlelhetik, hogy a gyűlölet apostolai, szó­nokok, politikusok, vezércikke- zők, olyan sikeres gyűlölet szi­tást végeztek, hogy már az át­lag amerikai is átszedett elég gyűlöletet, mely szerint meg­kezdhetnék a háborút még ma. Ezen gyűlölet apostolai között nehéz volna az első helyet meg­állapítani, de az elsők között van Judd kongresszusi képvise­lő Minnesotából, akire sokkal inkább ráillene a Judás név. Ez a Mr. Judd misszionárus volt Kínában éveken keresztül, való­színűleg mint kiskirály élt ott és most szeretné azt visszaállí­tani. Ez a gyűlölet apostol min­den esetben csak arról tud be­szélni, hogy azonnal meg kell kezdeni a háborút az oroszok el­len. Legújabban itt Detroitban beszélt, a Hotel Statlerben tar­tott “Rotarian” értekezleten, ő volt a diszszónok. Az ottlevők szerint is, az ar­ca egészen megkékült a dühtől, amikor azt állította, hogy a kommunisták főcélja, hogy meg­hódítsák az Egyesült Államo­kat. Hasonló hülyeségekkel traktálta a gazdáit egész beszé­dében, csak annyi külömbség volt a többi gyűlölet apostolai és Judd között, hogy Judd legin­kább Ázsiát akarta megmenteni az amerikai tőkések részére. Hogy milyen elfogult, minden Judd, egy pár mondatot idézünk érzelem és belátás nélküli Mr. mi is, már amint az itteni lapok jelentették. Azt mondotta: “A mi ideálunk az egyetlen ami jó az egész világnak, de csak az idea nem elegendő, mert nem nyerhetne.” Egy másik hasonló hülyeség a koreai háborúra vonatkozólag amikor ezt mondta: “A mi had­seregünknek meg lett mondva, hogy ne nyerjenek, mert attól féltek, hogy azzal kiprovokálják az ellenségünket.” Másik hasonló bölcsesség: “A vörösöknek annyi csapatuk van Japán körül készen a támadás­ra, mint a vasfüggöny körül.” Még hozzátette “és nekünk csak három divíziónk van ott meg­védeni Japánt.” A detroiti News vezércikké­ben április 8-án, még a követ­kező gyűlölet virága nyílt ki az áprilisi eső hatása alatt: “Sztá­lin helyzete az amerikaiak előtt olyan, mint a megrögzött bűnö­zőé, aki kegyelmet kér. Sokkal többet kell neki adni, mint Ígé­reteket, hogy a beígért javulása elhihető legyen.” Éhez hasonló vezércikkek, rá­dió rikkancsok, záporszerü gyű­lölet hintés jobbról-balra, már azt is elhitették az amerikai néppel, hogy minden szocialista, kommunista, vagy progresszív egyén itt Amerikában is úgy van kezelve, mint egy megrög­zött bűnös, aki kegyelemért kö­nyörög, vagy azt kellene, hogy könyörögjön. A News vezércikkének az ije­delme arról volt, hogy Sztálin azt mondta az indiai nagykövet­nek, hogy ő hajlandó leülni tár­gyalni a béke lehetőségeiről az angol-amerikai államfőkkel. Ezt a News csak csapdának tünteti fel. A LEGJOBB FILM BRUSSELS — Az itteni film­ünnepségen a filmiparral kap­csolatos neves egyéneket meg­kérdezték, hogy melyik filmet tartják a század legjobb filmé­nek. ■ A szakértők véleménye sze­rint a 27 évvel ezelőtt készített “Potemkin hadihajó” című orosz film a legjobb. Ezt a filmet Eisenstein rendezte. A második helyre Charles Chaplin: Gold Rush cimü képe került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom