Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-19 / 1728. szám

í oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ............................... 1.50 Six Months ..................•... 1.50 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ........................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ..............................-............... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával­Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE .^>42 A vallásszabadság őrei Pár héttel ezelőtt, amikor Truman elnök azt találta mondani, hogy nem kedveli Franco spanyol diktátor uralmát, nagy megrö­könyödés támadt amerikai militarista körökben, mert éppen ak­kor tárgyaltak a spanyal nép hóhérával, hogy 100 millió dollárért, meg mindenféle fegyverekért engedje meg, hogy spanyol terüle­ten amerikai katonai bázisokat létesítsenek. Megijedtek tehát, hogy Franco esetleg megsértődik és visszautasítja az amerikai dollárokat. A militaristák unszolására a Fehérház megbízottai siettek kimagyarázni az elnök kiszólását úgy, hogy azt csak azért mon­dotta, mert Spanyolországban nincs vallásszabadság. Ezzel aztán az ügyet elintézettnek vélték, hiszen Francoék nemcsak elfogad­ták a dollárokat, hanem még keveselték is és tartják a zsákjai­kat, csak győzzék tömni az amerikai adófizetők. De most, mint kisült, a vallásszabadságra vonatkozó magya­rázatért nagyon megharagudott Segura kardinális, Spanyolország főpapja. Ez a kardinális ugyanis Truman megjegyzésére pásztor­levélben válaszolt. “A protestánsok hittéritése már áttörte a mi türelmünk gátjait, amiket a vallásszabadság elé építettünk”, — irta pásztorlevelében és erélyes intézkedést követel a protestáns térítések megakasztására. Ez a pásztorlevél viszont az amerikai protestánsoknak nem tetszik, akik itt a katolikusokkal kooperálva áskálódnak az “is­tentelenek” ellen, akik alatt a babonában nem hívőket értik. A protestánsok kérelmére Paul Schulte, indianapolisi érsek is fog­lalkozik ezzel a kérdéssel és az “Indiana Catholic and Record” cí­mű újság vezércikkében válaszol a spanyol kardinálisnak: “Car- dina Segura négy századdal elkésve kiabál a rendőrség után”, — Írja az amerikai érsek ebben a vezércikkben. Ez érdekes dolog. A spanyol főpap erőszakkal (rendőrrel) akadályozza a protestáns hittéritést, vagyis erőszakkal akarja másokra rákényszeríteni a saját vallását. Ez még Trumannak sem tetszik, sőt maguk az amerikai katolikus főpapok is felszólal­nak ellene. A Schulte érsek vezércikkét ugyanis átvették más amerkai katolikus lapok is, igy került be ez a dolog a napilapokba. Mert a napilapok is elitélik a spanyol kardinálist, éppen úgy, mint az amerikai protestánsok. Truman, Schulte érsek, az ame­rikai protestánsok vezetői meg a napilapok egyformán eltélik Segura türelmetlenségét, erőszakosságát, mind elismerik, hogy a vallások erőszakos terjesztése már négyszáz évvel idejét múlta és ime, a vallásszabadság ezen bátor lovagjai mindannyian össze­fognak, hogy a “vasfüggöny mögötti istentelen népeket” megbün­tessék, mert szabadulni akarnak a vallásos babona minden faj­tájától. Ez a Segura kardinális legalább őszinte ember, megmondja nyíltan, hogy nem hive a vallásszabadságnak és hajlandó leüttet- ni a fejét annak, aki nem adózik a katolikus egyháznak, mint tet­ték elődei négy évszázaddal ezelőtt, de Truman, Schulte érsek, a protestáns papok meg az amerikai lapok kétszínű, álszenteskedők, amikor a vallásszabadságot hirdetik, de blokádot rendelnek el azon népek ellen, amelyek valóban komolyan veszik a vallászabad- ságot, amely népek vállasszbadság alatt azt értik, hogy bárki tet­szése szerint imádja, vagy NE IMÁDJA az istent, vagyis nem kényszerítik a népeket babonás hiedelmekre. Trumanék, az amerikai papok, — minden fajtájuk, — meg az amerikai újságok hadseregeket küldenek a babonától szabadulni igyekvő népek ellen s állandóan az atombombával fenyegetik őket. A vallásszabadság kérdésében tehát nem sokat külömböznek a bigot Segura kardinálistól, akinek most úgy nekiugrottak. A korrupt rendszer Newbold Morris “tisztogatási főbiztos” és McGrath igazság­ügyminiszter elcsapásával a kormányhivatalnokok korrupciója által vert hullámok nem simultak el, noha a leleplezéseket egyi- dőre némileg el is fojtották. McGrath viselkedése igazolni látszik Morris azon állítását, hogy “hivatalos Washington nem is akar tisztogatást”. A McGrath-Morris kontroverzia háttérbe szorította a kor­rupcióról még egyre ömlő híreket. így például nem sok hely ma­radt Joe Nunan, volt Internal Revenue Commissioner kihallga­tásának ismertetésére, amikor kiderült, hogy az adóhivatal fő­nöke még privát ügyvédi irodát is tartott fenn és ennek az irodá­nak a jövedelme hatalmasat ugrott, mihelyt Nunan elfoglalta az dóhivatal főnöki állását. Eddigi beismerése szerint az utolsó év­ben az irodája 77,450 dollár mellékkeresetet hozott neki, holott mint adóhivatali főnök is igen magas fizetést kapott. De kiderült az is, hogy a Nunan ügyvéd irodája adóügyek­kel is foglalkozott. Adóhátralékosok, adót eltagadok vették igény­be az iroda szolgálatait s igy nemcsoda, hogy sokat jövedelmezett az iroda. Nunan egyetlen védekezése abból állt, hogy más magas- állású kormányhivatalnokok is megtartják ügyvédi irodájukat, illetőleg összeköttetéseiket ügyvédi irodájukkal még azután is, hogy kinevezik őket valamilyen magas kormány tisztségre. A kormányhivatalokban fellépő nagymérvű korrupciónak itt találjuk meg a magyarázatát Nagyon sok kormányhivatalt po­litikai szolgálatokat teljesítő egyénekkel töltenek be, akik csak azért törekszenek az ilyen állásokra, hogy a hivatal révén privát üzleteiket gyarapítsák. Ezért nem lehet végetvetni a korrupció­nak azzal, hogy a vesztegetésen, csaláson, zsaroláson rajtacsipett hivatalnokokat kidobják s más, hasonlókat ültetnek helyeikbe. Itt az egész romlott rendszert meg kell változtam. Márpedig “hivatalos Washington”, — mint Newbold Morris mondotta, — nem hajlandó semmiféle rendszerváltoztatásra, mert nem várható el, hogy a profitvágyat elnyomják, amin az egész rendszerük alapszik. Egyenlőre tehát fenmarad továbbra is a kor­rupció, ha mindjárt napi szenzációnak tálalnak is fel időközön­ként egy-egy leleplezést. Kefauver liberalizmusa Az elnökjelöltségre pályázó Estes Kefauver demokrata sze­nátor los angelesi kortesbeszédében azt mondotta, hogy ő képes lesz egyesíteni a jelenleg két táborban csoportosiüó demokrata szavazókat. Ez a kijelentés nyíltan arra utalt, hogy déli államok azon demokratái, kik nagyon haragszanak Truman elnökre s akik már 1948-ban is inkább harmadik jelöltet állítottak, mintsem Tru- manra szavaztak volna, hajlandóságot mutatnak arra, hogy őt majd elfogadják. Mint ismeretes a déli államok demokrata politikusai a fehér faj felsőbbrendűségét hirdetik s azzal ámítják követőiket. A fe­hér faj felsőbbrendűsége másszóval a negró faj alsóbbrendűsé­gét tételezi fel, vagyis azt jelenti, hogy a színes népeknek szol­gálni kell a fehéreket, hogy azoknak minden munkáért alacso­nyabb fizetés jár, hogy azokat a “jim-crow” törvényekkel el kelj különíteni, megalázni és időközönként egy-egy lincseléssel meg kell rémteni. A fehér faj felsőbbrendűségének ez az igazi értelme, ezt mindenki tudja, aki elfogulatlanul nézi ezt a kérdést. Mert hiába mondta ki az 1865-ben hozott XIII. alkotmány­módosítás a rabszolgák felszabadítását és egyenjogositását, a néger népek elnyomása és gazdasági kizsákmányolása megmaradt másféle formákban, amiket az “íratlan törvények” szentesítenek. Ezeket egyesíti a fehér faj felsőbbrendűségének soviniszta jelsza­va. A néger népek elnyomásának és kizsákmányolásának eny­hítésére még Roosevelt “New Deal” adminisztrációjának idején benyújtották a kongresszushoz a “Fair Employment Pratice Act” (FEPA) törvényjavaslatot, amely eltiltja a munkáltatókat attól, hogy munkások felvételénél, vagy a velük való bánásmódnál a szí­nes népekkel szemben ellenszenves megkülönböztetést mutassa­nak. Noha a háború alatt Roosevelt mint rendkívüli intézkedést foganatosította ezt a dolgot, a háború után újból a kongresszus elé került és ott meg is akadt. A déli politikusok éppen azért ha­ragszanak annyira Trumanra, mert az újból meg újból követelte a FEPA törvények megszavazását. Tekintettel arra, hogy a déli államok soviniszta demokratáit éppen ezen FEPA törvény bősziti gél, Los Angelesben megkérdez­ték Kefauvert, hogy mi az álláspontja ebben a kérdésben. És ime, az eddig liberálisnak hirdetett; szenátor a legravaszabb politiku­sok módjára válaszolt ezen nagyfontosságu kérdésre. “Nem zár­hatunk senkit se börtönbe az érzelmei miatt” — mondotta Kefa­uver. A demokrata elnök-aspiráns szerint tehát az FEPA törvény helytelen, mert “érzelmeket” büntet; a fehéreknek a színes né­pek elleni ellenszenvét. Soha ennél ravaszabb, furfangosabb ma­gyarázatot még senki sem adott a fajgyűlöletre. Mert nyilvánvaló hogy az FEPA törvény nem azt mondja, hogy a fehéreknek ezen­túl szeretni kell a színes népeket az eddigi gyűlölet helyett, hanem csupán azt, hogy a fenálló gyűlölet következtében nem szabad olyasmit csinálni, ami a színes népeknek ártalmára van. Kefauver magyarázatával igazolni lehet az antiszemitizmust és minden más bestiális fajgyűlölő eszmét. Mert tény az, hogy törvényekkel nem lehet semmféle gonosz embert arra kényszerí­teni, hogy fajgyűlölő érzelmeit megváltoztassa, de igen is lehet, sőt kell is olyan törvényeket hozni, amelyek büntetéseket szabnak ki az oly gonoszokra, amikor becstelen érzelmeiktől hajtva a gyű­löletük tárgyává kijelölt egyének vagyonát, szabadságát és életét támadják; amikor bombákkal robbantják fel házaikat, amikor meglincselik őket. Kefauver magyarázata azt mutatja, hogy a politikusok a szavazatokért hajlandók szövetkezni a népesség leggaládabb ele­meivel is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom