Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-12 / 1727. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 12. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL AZ EGÉSZ NÉP TÄMOGATÄ- I SAVAI. DOLGOZNAK A MAGYAR TUDÓSOK Gombás Pál akadémikus cikket irt a tudósok régi és mostani életéről. Többek között ezeket irja: “Azok számára, akik csak a napjainkban élő és dolgozó tudományos munkás életét ismerik és szinte naponta tanúi a magyar népköztársaság kormányának a tudósok megbecsülését és támogatását célzó sokféle intézkedésének, szinte talán hihetetlenül hangzik majd egy-két élmény a múltból, a múlt tudományos munkásainak életéről. Pályámat a budapesti Tudományegyetemen, az elméleti fizikai tanszéken kezdtem, ahol hat évig voltam díjtalan tanársegéd. Megélhetésem biztosítása végett jómódú szülők rossz elő- menetelü gyermekeit oktattam szerény ellenszolgáltatásért, nagyon gyakran egy pengő 50 filléres óradijért. Erre a munkára úgyszólván egész délutánom ráment. Keserves áldozat volt tanulás és kutatás helyett instruálni, de anyagi létemet másként fenntartani nem tudtam. Továbbképzésre és elmélyedő tudományos munkára este nyolc óra után, továbbá vasár és ünnepnapokon kerülhetett csak sor. Érthető, ha ilyen szűkös körülmények között nemcsak a legfontosabb szakkönyvek megvásárlására nem tellett, hanem a betevő falat előteremtése is nehézségekbe ütközött. Hogy tudományos pályám időnként anyagi okokból nem tört ketté, azt kizárólag az igen önzetlen és önfeláldozó családi támogatásnak köszönhettem. Ugyanakkor történt ez, amikor munkásságom eredményeire a külföld már felfigyelt és két külföldi meghívást kaptam, amelyeket az akkor megüresedett szegedi egyetemi elméleti fizikai tanszék elnyerésének reményében nem fogadtam el, amelynek betöltése három évig húzódott. De anyagi helyzetem akkor sem változott sokat, amikor az akkori idők igen magas tudományos fokozatát, az egyetemi magántanári címet elértem. — Ekkor egyetemi tevékenységem díjazásaként félévenként kerek hetven pengőt kaptam. Tehát tovább folytattam a fárasztó és időtrabló instruktorkodást. És velem együtt igy, sőt instruálási lehetőségek hiányában, esetleg még rosszabbul élt évfolyamtársaim közül a legtöbb. Rendkívül szomorú volt nézni, hogy hogyan aludt ki társaimban egymásután a tudományos ambíció és hogy hogyan mentek sorra hivatalnoki állásba, ha kaptak. Hogy milyen kegy volt egy havi 80 pengős hivatalnoki állás, azt a mai fiatalok teljesen képtelenek megérteni. És talán még csak egy jellemző, igazán sokatmondó egyszerű tényt említek meg: a tudományelméleti fizikai tanszék évi összellátmánya 1200 pengőt tett ki. Ma, a szegénysorsu diákot diákotthonok, kollégiumok fogadják be és minden lehetőséget megadnak, hogy anyagi gondoktól mentesen tanulhassanak. Az aspiránsok 1200-1500 forint havi fizetést kapnak és két év elteltével szorgos, de gondoktól mentes munka után kandidátusi vizsgát tehetnek, mely komoly rangot biztosit számukra tudományos életünkben. Ez a támogatás a tudomány valamennyi fiatal munkása számára rendelkezésre áll, a kiválasztásnál az egyetlen szempont a tudás és rátermettség. Akik nem lettek aspiránsok, azok is messzemenő támogatást kapnak. Akadémiánk széleskörű ösztöndijmegállapitása következtében. És ha a fiatal kutató sikeres munkássága során tudóssá válik, a dolgozók társadalmának legmegbecsültebb tagja lett. Összehasonlításul még egy tényt szeretnék felemlíteni. A vezetésem alatt álló Műegyetemi Fizikai Intézet rendes évi ellátmánya ma 1200 pengő helyett százezer forint, de indokolt és komoly kutatási célokra ezen felül is, úgyszólván korlátlan anyagi lehetősgeink vannak. Pavlov, a nagy orosz tudós, akinek legnagyobb tudományos eredményei és a hatalmas fiziológiai kutatóintézetének felépítése a szovjet hatalom kialakulásának idejére esnek, élete alkonyán levelet intézett a fiatal szovjet tudósokhoz, melyben többek között ezeket irja: “Értsétek meg, hogy a tudomány az ember teljes életét követeli; és ha száz életetek volna az is kevés lenne a tudomány számára.” A mai magyar tudományos munkások — öregek és fiatalok egyaránt — azzal a jó érzéssel, lelkesedéssel szívlelhetik meg Pavlov örökszép szavait, hogy ebben az egész életet megkövetelő munkájukban, melyet népünk boldog jövendőjéért végeznek, a Magyar Népköztársaság kormánya és vele az egész dolgozó magyar nép támogatásával, gondoskodásával, megbecsülésével, szere tétével mögöttük áll. OLASZ LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL Az UNITA folytatólagosan közli munkatársának, Marco Va- isnak magyarországi utijegyze- teit, Marco Vais a munkás és parasztlevelezők magyarországi konferenciájával részletesen foglalkozik és ott szerzett benyomásait igy foglalja össze: “A trösztök bértollnokai ide jöhetnének, hogy ezektől a bányászoktól és parasztoktól megtanulják, mi a sajtószabadság. A munkás és parasztlevelezők bátran feltárják a hibákat, a hiányosságokat leleplezik, a tervek hátráltatóit kipellengérezik. A hibák elkövetői, ha becsületesek, kijavítják azokat. A munka, a termelés nagy hasznát látja ennek az egész folyamatnak. Carlo Bonetti, a szocialista AVANTI munkatársa szintén cikksorozatban számol be magyarországi élményeiről. ZUGNAK A TRAKTOROK A MEZőrtjRI HATÄRBAN Aki tavaly járt itt, a márciusi napok földet-melegitő fényében, nem ismerne rá Mezőtúrra. Pedig alig változott a város képe egy esztendő alatt. A tanácsháza előtti téren most is kirakták áruikat sátraikba a piaci árusok, ott áll a rég szobor is a helyén, csak embereket alig látni. — Tavaly ilyenkor mindenki kint volt az utcákon, tereken, —> mondja Simon Bálint, a Béke termelőszövetkezet Kossuth-di- jas elnöke. — Ragyogott a nap, ragyogtak az arcok az örömtől. Zászlók lengtek az épületeken, a traktorok, a gépek pedig jöttek, jöttek szinte végeláthatatlan sorokban az állomás felől. Tavaly márciusban ünnep volt Mezőtúron, a város dolgozó parasztjai akkor találták meg a helyes utat és az egyéni kispar- cellás gazdálkodás helyett a szövetkezeti gazdálkodást választották. Rákosi Mátyás pedig elküldte nekik az ipari munkásság segítségét, a gépeket. Most üres a város, üresek a terek, nem az utcák ünnepelnek, de ünnepel a város helyett a határ, ahol száznegyvenhét traktor zúgását visszhangozzák a földek. Amerre csak ellát az ember, mindenütt gép dolgozik. Itt ekét vontat a traktor, amott kul- tivátort von magaután, emberek ballagnak a vetőgépek mellett, borona csörög a kocsiderékben, henger gördül az ébredő földön. A tavaszi növények legnagyobb része már a földbe került s pár nap múlva befejezik Mezőtúron a vetést. A lányok már nótaszóval készítik a melegágyakat. A sóska és a paraj első termése piacra került, de látni a sorát a zöldelő salátának is. Amott meg a csatornákat ássa a fiatalok brigádja. Az idén csak pár száz holdon kísérleteznek öntözéses kertészettel, de jövőre már csatornázzák Mezőtúron a fél határt. Úgy vannak ezzel is, mint a rizzsel. Pár esztendeje még nyoma sem volt, az idén pedig 1370 holdon folyik rizstermesztés csak a termelő- szövetkezetek földjén. Az állami gazdaság 700 holdon termel rizst. Épülnek a rizsgátak, áprilisban pedig megkezdődik a rizsvetés. Nincs most megállás, nincs pihenés, egyetlen lendület az egész határ. Azért üresek az tu- cák és a terek Mezőtúron, mert a dolgozók a földeken, a tavaszi napsütésben ébredő határban folytatják nagy harcukat a jobb termésért, a több kenyérért. A kendők piros villanása, a zöld búzamezők harsogó selyme most a zászló itt kint a határban, ahol minden márciusi nap olyan, mintha ünnep volna. A győzelem és a munka ünnepe. — BUDAPESTI HÍREK — ken. Megszólítottunk egy fiatal anyát, aki két kisgyermekét ki- sérgette. — A nagyobbik szamárköhö- gésbén szenvedett és a kicsi elkapta tőle — mesélte. — Régebben, ha ilyesmi történt, a gyermekeknek otthon kellett rostokolni a szobában. De nem is kívánta az ember elvinni őket sehová, nehogy más gyerekek is elkapják ezt a legtöbb esetben ártalmatlan, de mégis nagyon kellemetlen betegséget. — Most külön nagyszerű park és játszótér áll a lábbadozó gyerekek rendelkezésére. A népi demokrácia gondoskodása még ilyesmire is kiterjed. A Ganz vezérlőberendezések gyára dolgozói egymillió forint értékű gyártmányt készítenek a terven felül április 4. tiszteletére. Ételgyár épül Újpesten — Újpest dolgozóinak ellátására hatalmas méretű uj üzemi konyha építését határozták el. Az újpesti Baross-utca, Attila-utca, és Gerlóczy-utca által határolt 8500 négyzetméteres telektömbön 4.6 millió forint költségelőirányzattal épül a legmodernebb berendezéssel felszerelt átelgyár ahol naponta ötezer személy részére reggelit, ebédet, vacsorát fognak készíteni. Épül az ország A Rózsadomb alján pompásan ápolt park bejáratánál ezt a furcsa feliratot olvassa a járókelő: “Játszótér szamárköhögéses gyermekek részére.’’ A borongós hűvös márciusi délután is sok jókedvű, vidám gyermek játszadozott a füvön, vagy ugrándozott a tomaszereA Mályi Téglagyárban Rákosi Mátyás születésnapjára elkészítették az első téglaprést és üzembehelyezték az első kemencét. A gyár dolgozói vállalták, hogy a júniusi határidő helyett április 4-én — a felszabadulás ünnepén — üzemképesen átadják az egész gyárat. A mályi téglagyár az ország legkorszerűbb és legnagyobb téglagyára lesz, ahol az agyagbányászattól kezdve egészen a tégla vagon- barakásáig mindent gépek végeznek. A téglagyár erőmüve óránként több mint 500 kilowatt villamosenergiát termel. Hajdúnánáson Kelemen Sán- dorné parasztasszony éppen március 9-én töltötte be 60. évét. Egy napon született az ország első emberével, Rákosi Mátyással. Kelemenné hires mestere a szalmafonásnak és Rákosi Mátyás születésnapjára olyan falvédőt font, amilyen szépet még életében sohasem csinált. A ti- szalöki vizierőmü látképe díszíti a művészi színes falvédőt. Szikráznak a színek rajta, a szalmafonat gobelinhez hasonlóan tárja az ámuló néző elé a “szőke Tiszát”, a vizierőmü zsilipjeit, az ég kékjét, a távoli fák zöldjét. A szeretet vezette Kelemen Sándomé kezét, amikor ezt a gyönyörű ajándékot elkészítette annak az embernek, akinek ő is köszönheti, hogy élete jobbra fordult. A Drávamenti Barcs termelőszövetkezeti község lett. A helyi “Vörös csillag” termelőszövetkezet népszerűsége az elmúlt évi zárszámadás óta egyre nőtt és igen nagy hatást váltott ki a dolgozó parasztok között a szövetkezet tagjainak Rákosi Mátyás születésnapjára indított munkaversenye. Március 5-re a község dolgozó parasztjainak 89 százaléka termelőszövetkezeti tag lett.
