Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-12 / 1727. szám

1952. április 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI AKRON FIGYELMEZTET Lapunk multheti számában is­mertettük az akroni gumigyári munkások nagyszerű szolidari­tási megmozdulását, egyrészt tiltakozásul a bírói önkény ellen amellyel megakarták törni az irodai munkások sztrájkját, másrészt pedig szolidaritásukat jelezték a sztrájkoló irodisták­kal. Ez a megmozdulás nem fejlőd­hetett ki teljes egészében, mert a unió központi elnöke, törvény­telennek jelentette ki a sztráj­kot a kollektiv szerződés meg­sértését hangsúlyozta. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a szimpátia sztrájk ‘‘beteges gon­dolat, ami csak arra jó, hogy a munkások elveszítsék a bérüket és a gyár viszont elesik a meg­érdemelt profittól”, tehát mind a két fél csak vészit egy általá­nos sztrájkból kifolyólag. Ez tipikus szakszervezeti bü­rokrata gondolkodás, amely nem annyira a munkás munkabér veszteségét sajnálja, hanem a gyár “megérdemelt” profitját. Nagy kár, hogy a munkásoknak nem volt módjuk a kérdést meg­vitatni s a fölött szavazni, mert a főelnök egyszerűen lefújta a sztrájkot, mielőtt az kifejlődhe­tett volna az egész városra. De ez a megmozdulás nem múlt el nyomtalanul, mert a munkások vitatják annak a jo­gosságát és a hatása megmu­tatkozott abban is, hogy . a gu­migyárakban ezzel kapcsolat­ban egy csomó részleges sztrájk tört ki a' régebbi sérelmek or­voslására és nagyban megerősí­tette az irodai munkások harci elszántságát úgy, hogy ma még elzárták a gyárat a picket vo­nallal a külvilágtól úgy, hogy nyersanyag nem megy be és nagyon rövidesén eredményt fognak elérni, dacára, hogy az ezren felüli irodisták közül csak 400-an sztrájkolnak. De ennek a sztrájknak van­nak más tanulságai is, amelyet az IWW szervezetének kellene levonni és pedig az, hogy a gu­migyári munkások harcos ele­mei megelégelték nem csak az AFL taktikáját, de a CIO “ipa­ri” unonizmusát is, amely csak gyenge, félrevezető utánzata an­nak, amit az IWW közel fél év­százada hirdet, amelynek a ha­tása alatt sikerült a CIO-nak milliókat megszervezni. Az akroni munkások közül még sokan emlékszenek az IWW akroni harcaira. Nem felejtet­ték el annak harci taktikáját és abból az időből maradt meg, a szolidaritás, az általános sztrájk mint harcieszköz eszméje, nem csak a tőkésekkel,' hanem a hatóságokkal szemben is, ha azok a munkások sztrájk és pi- ketelési jogát veszélyeztetik. Ez a harci taktika kedvező fogadtatásra talál a dolgozók között mint azt a múlt heti sztrájk igazolja és nagyon aján­latos volna most, hogy IWW szervezőket küldenének Akron- ba, akik megismertetnék az iga­zi Ipari Unionizmust, annak har­ci taktikáját s azt, hogy ott min­ősen főelnök, hanem a tagság dönt a sztrájk fölött, amely szervezet nem siránkozna azon, hogy a gyár elveszti a “jól meg­érdemelt profitját”. Akron nem különálló valami, hanem szerves részt az amerikai ipari dolgozóknak, igy kétség­telen, hogy mindenütt alkalmas az idő arra, hogy megismerjék az IWW szervezetét, mint egyet- lén forradalmi Ipari Uniót Ame­rikában. MOLNÁR FERENC Hetvennégy - éves korában New York városában meghalt a legsikeresebb magyar iró Mol­nár Ferenc. Kétségtelen, hogy nem volt más magyar iró, aki világvi­szonylatban oly nagy sikereket érjen el, mint Molnár Ferenc. De a sikerének a titka nem csak a nagy irói képessége volt, ha­nem az, hogy tudfa azt, hogy mit kell írnia, a világot uraló burzsoáziának. Ő volt a legalkal- mazkodóbb iró, aki cinikusan gúnyolta a burzsoázia félszeg- ségeit, de óvatosan kerülte azt, hogy ezt olyan formába tegye, amely annak az érdekeit sértse. Ha valamikor úgy indult is el, hogy meglátta a munkásosz­tály feltörekvő irányzatát, ha meg is irta a ‘‘Széntolvajok” cí­mű nagyszerű novelláját, ha 1918-19-ben újra vissza is ka­nyarodott a munkásosztály felé, de ez a harciassága rövid életű volt és ismét az uralomra került tőkések szórakoztatója lett. Ha a Horthy uralommal ki is tu­dott egyezni, ha még a gúnyoló­dásról le is szokott annak a ked­véért, de a hitleri éra őt is tá­vozásra kényszeritette. El kel­lett hagynia írásainak legjobb piacát, Európát is, Amerikába tette át a székhelyét. Ha kozmopolita is volt, azon­ban a gyökere a budapesti ta­lajba volt eresztve. Uj Írásai, amelyek itt jelentek meg, már kevésbé sikeresek voltak, csak a régi müvei a Liliom és társai, voltak állandóan visszatérő mű­sorai az amerkai színpadoknak. Nagyon elszomorító jelenség volt az, hogy kitűnt a hitleri dü­höngések idején az, hogy az anyagi érdekeit messze föléje helyezte az emberiség, sőt a li- berálizmus érdekei fölé is. So­ha egyetlen elitélő szava nem volt a náci-fasiszta rémuralom ellen, akkor sem, amikor millió számra gyilkolták halomra a fajtáját, amikor minden neves iró, tudós, művész, harcolt a förtelem ellen. Amikor a nálá­nál világméretekben is nagyobb Thomas Mann, az egész erejével harcbaszállt a fasiszta őrület el­len, Molnár Ferenc egyetlen szót le nem irt, egyetlen szót nem mondott, amely elitélte volna a Horthy-Hitler gazságokat. Ő volt talán az egyetlen a nagy Írók között, aki hallgatni tudott ebben az időben, amikor senki sem volt semleges. Toldi, Arany, Petőfi, Jó­zsef Atilla, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth Kálmán, stb. kik nem voltak párt írók, mégis soha annyian nem olvasták mint ép­pen ma, mert írásaiknak eszmei tartalma volt, mert a hazasze­retetük egy volt a népük szere- tetével, a nép harcaival, szabad­ság törekvéseivel, ezért az alko­tásaik örökéletüek. Molnár Fe­renc egy haldokló társadalmi osztálynak volt az egyik legki­válóbb szórakoztatója és ezért a müvei egykét kivétellel, vele együtt, sőt még életében elmúl­tak hatástalanul, mert a bur­zsoázia nem hálás a kiszolgáló­inak, megfizeti őket, de mara­dandó emléket nem állít nekik. Ha már nem szolgálja az érde­keiket elfelejti őket. A most leirt nekrológok, az utolsó megemlékezések a bur­zsoázia nagy szórakoztatójárói, .Molnár Ferencről. FENYEGETÉS? A hét szenzációja az volt, hogy Truman elnök bejelentet­te, hogy nem jelölteti magát a következő elnökválasztásra, nem óhajt még egy terminust elnök lenni. Kétségtelen, hogy ha óhajtott volna is, a még Amerikában is megdöbbentő korrupció mindent elöntő hullámain keresztül, nem tudott volna beúszni mégegyszer a Fehér Házba. Hogy kik lesznek a novemberi elnökválasztáson azok, akik kö­zött a nép választhat, ma még bizonytalan, legfeljebb a Wall Street urai tudják, de egy bizo­nyos, hogy Amerika dolgozói­nak nem sok öröme lesz, mert a most felszínen levő jelöltek két dologban megegyeznek, és pe­dig, hogy véget kell vetni a Ro- osevelt-Truman féle “szocializ­musnak”, mert szerintük ami az utolsó 20 évben történt az szoci­alizmus, sőt MacArthur szerint kommunizmus. A másik pedig, hogy a legerélyesebben folytat­ni kell Amerika és az egész tő­kés világ felfegyverzését. Mind a két program a Wall Street programja és igy nem nagy külömbség lesz, hogy a párt korifeusok kiket tesznek a balotra 1952 novemberében. Truman elnök az újságírók­nak kijelentette, hogy a termi­nusa lejárta után, visszamegy a falujába és tovább fog dolgozni a világbékéért. Szegény világbéke, amelyen Truman elnök fog tovább dol­gozni, akinek az adaminsztráci- ója tett Amerika történetében legtöbbet, hogy a világ ne él­hessen békében, hogy az embe­riségre szakadjon az elképzelhe­tetlenül borzalmas harmadik világháború. Truman elnök rendelte el az alombomba használatát, amely két atombomba ledobása 100 ezer japán civil életébe került. Az ő adminisztrációja halmozza fel az atombombákat, ez az administráció támogat minden fegyveres harcot a feltörekvő elnyomott népek ellen Görögor­szágon kezdve, Koreán, Indoki­nán, Malayon keresztül. Az ő kezük ott van Iránba, Egyip­tomba, Tunisba, Marokkóba és mindenütt, ahol az elnyomókat kell ellátni pénzel, fegyverrel. Az ő adminisztrációja fegyver­zi fel újra a nácikat, Francot, a japán imperialistákat, Chiangot, Titot, mindazokat, kk hajlandók harcolni a pusztuló, magát túl­élt kapitalista termelési rend­szerért. Ezért a “világbékéért” akar tovább harcolni Truman elnök akkor is, ha majd egyszerű pol­gár lesz újra és az az egész uralkodó osztály egy nagy fe­nyegetés Amerika és az egész világ népének a biztonsága el­len. Ez az ígéret arra kell, hogy ösztönözze a világ népeit, hogy fokozzák a békéért való harcu­kat még nagyobb összefogás­sal haroljanak azért, hogy a közel jövőben ne Truman, ne a Wall Street, hanem a népek vi­lágbékéje uralja az emberiséget. Fokozottabb harcot a Truman- féle ígéret ellen, amely a legna­gyobb veszélye a békének. TISZTOGATÓK, KITISZTÍTVA Kezdetben jöttek az apróbb panamák, amelyekben mindenki részesült, aki közel került a washingtoni nagy husosfazék- hoz. A kövér hadirendelésekből kinek 5 percent, kinek deep freezer, kinek mink bundácska jutott. Ezen voltak akik felhá­borodtak, voltak akik nevettek, minden esetre az ellenpárt igye­kezett megsütni mellette a ma­ga kis pecsenyéjét, mindaddig, amig ki nem sült, hogy a pana­mákba a másik fél is kivette a maga részét. Azután jöttek a vastag pana­misták, végül már nem volt sen­ki Washingtonban, ákit ha meg­vakartak, ki ne tűnt volna, hogy valamilyen formában, szintén evett a tiltott gyümölcsből. A lárma olyan nagy volt és a választások oly közeliek, hogy az elnök kénytelen volt elren­delni a nagy tisztogatást. A nagy seprő, a hírhedt vö- rásfaló, igazságügyminisz tér Mr. McGrath, nem foghatott hozzá a tisztogatáshoz, mert közbe kitűnt, hogy legelőször is őt magát és a departmentjét kell megvizsgálni, mert a pana­ma fő fészke ott van, az az a fe­jétől bűzlik a hal. Pár heti csend után, egy new yorki ügyvéd-politikus, Mor­ris kapta a kezébe a seprőt, aki­ről hamarosan kitűnt, hogy szin­tén zenész. Hogy ő sem megy a szomszédba egy kis panama kedvéért. Mikorra átesett a vizsgálaton, bizony rá is ráfért egy kis dry cleaning. Hogy be­igazolja a rátermettségét, azzal kedzte, hogy a legfőbb állami hivatalnokokhoz, — minisztere­ket is beleértve, kérdő-iveket küldött ki, amelyben arra köte­lezte a tisztelt címzettet, hogy pontos kimutatást közöljön a vagyoni állapotáról és pár évre visszamenőleg a jövedelméről. Mintha méhkasba nyúlt volna, olyan felzúdulás támadt. A mi­niszterek kijelentették, hogy nem hajlandók ilyen kimutatást készíteni, ami érthető is, mert nagyon furcsa históriák kere­kedtek volna ebből. Miután Mr .Morris ragaszko­dott ehez a kimutatáshoz, hát Mr. McGrath egyszerűen elcsap­ta, viszont őt meg Truman elnök hajította ki és nevezett ki egy uj igazságügyminisztert, kinek állítólag nagy gyakorlata van a

Next

/
Oldalképek
Tartalom