Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-12 / 1727. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 12. JEGYZŐKÖNYV felvéve a Bérmunkás olvasók ÉVKÖZI ÉRTEKEZLETÉN, Cleveland 1952 március 30-án. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között sommi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, unig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. L’gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában. igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy' megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein helül. Lefkovits Lajos munkástárs, a lapbizottság titkára üdvözli a megjelenteket és kéri a tárgya­lás levezetésére egy gyűlés- vezető megválasztását. Egyhangúlag Farkas Imre munkástárs lett megválasztva. Farkas munkástárs megkö­szöni a beléje helyezett bizalmat és egy jegyző választását kéri. Kollár József munkástárs veze­ti a jegyzőkönyvet. Jelen vannak: Alaska Gyula, Bikó Teréz, Buzay János, Chuck János, Farkas Imréné, Farkas Imre, Farkas Béla, Gőgös Pálné, Gáncs Lajos, Halász József, Kol­lár Józsefné, Kollár József, Ko­vach Ernőné, Kovách Ernő, Lefkovits Lajos, Miklós János, Mogor József, Szabó Ferenc, Székely Sándor, Szilágyi János, Varga János, Varga Imre, Vizi Józsefné és Vizi József. Ajánlva és elfogadva, hogy a napirend a Bérmunkás hivatá­sa, interpellációk és indtiványok legyenek. A lapbizottság ismerteti, hogy bár az országos értekezlet megjelölte a Bérmunkás irány­vonalát, az Írógárda egyes tag­jai azt figyelmen kívül hagyva, a világesemények ismertetésénél nem használják ki az alkalmat az ipari unionizmus eszméjének az ismertetésére. Köhler mun­kástárs rendszeres Írásának né­hány héten át való elmaradása, számos lapolvasót szólaltatott meg, kérve annak folytatását. A lapbizottság felolvassa Köh­ler munkástárs levelét, mely­ben jelenti, hogy posztját az Író­gárdában néhány napon belül újból elfoglalhatja. Geréb munkástárs tartalmas levélben ismerteti az értekezle­ten megjelentekkel a Bérmun­kás hivatását a még mindég há­borús légkört gyártó törekvé­sekkel szemben. (A levelet la­punk múlt heti számában kö­zöltük). Fishbein munkástárs nem kívánja, hogy az uj rend­szereket építő népeknek kívül­ről Írják elő az építés eszközeit, ugyan akkor helytelenítené, ha a Bérmunkás nem használhatná jóindulatú esetleges kritikáját. Kovách munkástárs hosszabb előadásban ismerteti, hogy a lapbizottsághoz érkező 3-4 napos óhazai lapok, a termelést, az or­szág gazdasági fejlődését áb­rákkal, számokkal kimutató fü­zetek, könyvek tucatjai lehető­vé teszik a részére, hogy osztály­tudatos munkásságának álma megvalósulásának lehetőségéről beszámolhasson a Bérmunkás olvasóinak. Öt évtizedes mun­kásmozgalmi múltja után csak örülni tud az ott történő szoci­ális változásoknak. Elismeri, hogy több hangot kell adni az ipari unionizmus ismertetésé­nek. A tárgyhoz hozzászóltak: Vizi József, Lefkovits Lajos, Farkas Imre, Alaska Gyula, Varga Já­nos, Kollár József, Székely Sán­dor, Szilágyi János, Miklós Já­nos, Gáncs Lajos, Varga Imre munkástársak. Az idő előrehaladásával gyü- lésvezető ebéd időre a tárgya­lást felfüggeszti. A tárgyalás újbóli megnyitá­sával újabb hozzászólások után az értekezlet: egyhangúlag helyesli Geréb munkástárs által kihangsu- y lyozott Bérmunkás hivatását a jelen helyzetben; megelégedéssel veszi tudo­másul, hogy Köhler munkás­társ folytatja a Bérmunkáson keresztül írásait; felszólítja a tollforgató munkástársakat, hogy Írása­ikkal segítsék étékére szállí­tani a magyar reakció ameri­kai tevékenységét. Lefkovits munkástárs bejelen­ti, hogy a Bécsben megejelnő né­metnyelvű lap a “Szabad Világ” köszöni a Bérmunkás amerikai olvasóinak, hogy évek óta rend­szeresen megkapja a Bérmun­kást, úgyszintén a Bérmunkás naptárát. Üdvözletei küldtek még az ér­tekezletnek és jó munkát kí­vántak : St. Visi, Lincoln Park, John Feczkó, New York, Joseph és Rose Bischof, Florida, Paul Turucz, Newark, Ernő Szigety, New York, Anna Haas, New York, Julia Bécsi, Philadelphia és Andy Kucher, Pittsburgh. Indítványok: Ha a helyzet megengedi a Bérmunkás Naptár jelenjen meg 1953-ra, ha december ele­jén az olvasókhoz kerülhet. A lapbizottság' tartson szoro­sabb összeköttetést az IWW központjával. Az értekezlet 25 dollárral já­rul hozzá a Industrial Worker fentartásához. Az értekezlet megemlékszik a most egy éve elhunyt Gőgös Pál munkástársról és tiszteletének felállással ad kifejezést. Az ebéd költségére és a lap fentartására befolyt $110.80. A napirend kimerülésével gyülésvezető munkástárs lelke­sítő szavakkal befejezettnek je­lenti az értekezlet munkáját. Farkas Imre, gyülésvezető Kollár József, jegyző FRISS ÚJSÁG G. L. ÖSSZEVÁLOGATÁSA Samu bácsi megtanulta A1 Ca- ponetól, hogyan kell a szeszes ! italt élvezőktől kipréselni a leg­utolsó garast is. Noha az alvi­lág egykori királya csak némi csekély milliókkal foglalkozott. Azonban a Samu bácsi miután eltette Caponet láb alól, ő maga lepipálta azt és megmutatta, hogy ő a bootleger szakmából (miután legálisnak nyilvánította a törvényes rablás szerint) nem valami sekély 50-100 müliókkal fog babrálni. Neki a legcseké­lyebb vállalkozás sem jöhet szá­mításba csak akkor, ha billiók vannak kilátásba. Ezért tehát, felemelték az adókat 9 és 15 dollár között vetekedik a bor­sör és pálinkára felemelt adók gallononként. Ez mindjárt meg­oldotta 10 billió dollárnak a kér­dését az állami kincstár számá­ra, miközben a P.P. (pálinkás polgároknak) igazán kívánhat­ja a további ‘.‘jó mulatást”. Miként minden akció megszü­li a maga reakcióját, ez a ma­gas adózás is megszülte a titkos és tiltott szeszfőzés Eldorádóját. A déli államokban, majdnem ki­vétel nélkül virágzik az alkohol főzés, különösen a tanya és er­dőlakók között. Nem tulnagy nehézségekbe kerül az ismert egyénnek szertteni egy pár gal­lon kukorica vagy gaboha pálin­kára másfél, vagy két dollárjá­val gallononként. Ha razzia mi­att költözni muszáj a szeszfőz­dét, akkor a fogyasztót megtak­sálják egy extra 25 centtel gal­lononként a költözés költségé­nek fedezésére. Aztán, hogy mi­lyen forgalmat bonyolítanak le ezek a fél-nomád kereskedők, arról a legékesebben tanúskodik az autó, hadiüzemek és katinai gyüjtőközpontok körüli balese­tek és bűnözések. A farmokon ismert tejeskan­náknak, ma dupla hivatásuk van. A teherautó hajtója állít­ja, hogy azokban csakis minden szinü tehénnek “hófehér tejét” szállítja. De, ha a finánc meg akar győződni s felnyitja a kan­nák egyikét, gyanúsan tekint a sajtóra, sőt kérőén akarja tud­ni, hogy mióta kezdtek a tehe­nek 90 fokos szesz izü tejet ad­ni. A hajtó, ki szintén farmer, bután felel neki eképen, “több búza termett mint amit betaka­rhattunk, amit lázas, beteg te­heneink megettek és a forró ben- dőikben érve a gabonából tejsa­vó lett, kicsit erősebb a szokott­nál, de azért használható.” Ba­rátságos kézfogás között papír védi a tenyérbőrt s a karaván halad. A halál vámszedője nyílt pá­lyán száguld tovább, a morál so­rompói figyelmen kívül vannak. Egy statisztikus elém tárja azt, hogy e magas kultúrájú orszá­gunkban, ahol az életstandard a világ legmagasabb nívóján áll (már ahogy áll), nem kevesebb mint 28 millió azoknak a száma, akiket az öt leggyilkosabb be­tegség sújt, a rák, reuma, polio, szívbaj és tüdőbaj. Ha a sok más betegséget is figyelembe vesszük, például a tüdőgyulla­dás, jdegletörés, elmebaj, hogy csak egy párat említsünk, a sok fel nem sorolt betegségek közül, akkor jobban kibontakozhat lelki szemeink előtt kultúránk minősége. Egy orvost kizártak az orvosok szövetségéből, mert kigyógyitott egy tüdő és rákbe­tegségben szenvedő embert, aki szenátor Tobey-nak a fia kellett legyen. Azt, hogy egy kongresz- szusi vizsga tárgyává teszik az orvos kizárását, mitsem változ­tat azon a tényen, hogy kihá­gást követett el az orvos, mert nem gyógyítani, csak enyhíteni a hivatása. A már felgyógyult beteg nem jelent hasznot egy orvosnak. Az egyik templomból kihang- zik mint ecseteli a pap az élet végén a tulvüágot. Két vándor hallja a pap magyarázgatását, hogy milyen tettekre van szük­sége annak, aki a (hereafter-be) másvilágra aspirál. Mise szünet alatt a pap kérdi a két vándor­tól, hogyan tetszik a templom és a szertartás? “A templom az szép” — fe­leli a beszédesebb a kettő közül, “de mennyivel szebb és meggyő­zőbb volna, ha’ a tiszteletes ur az ezelőtti világról adhatna fel- viágositást, ahol már ott volt, mint például 9 hónapig elevenen az anyja hasában”. “Nem gondolja tiszteletes ur, hogy hülyeség lerajzolni olyan várost, ahol még sohasem volt. Ellenben ha kérdik öntől, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom