Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-12 / 1727. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 12. JEGYZŐKÖNYV felvéve a Bérmunkás olvasók ÉVKÖZI ÉRTEKEZLETÉN, Cleveland 1952 március 30-án. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között sommi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, unig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. L’gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában. igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy' megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein helül. Lefkovits Lajos munkástárs, a lapbizottság titkára üdvözli a megjelenteket és kéri a tárgyalás levezetésére egy gyűlés- vezető megválasztását. Egyhangúlag Farkas Imre munkástárs lett megválasztva. Farkas munkástárs megköszöni a beléje helyezett bizalmat és egy jegyző választását kéri. Kollár József munkástárs vezeti a jegyzőkönyvet. Jelen vannak: Alaska Gyula, Bikó Teréz, Buzay János, Chuck János, Farkas Imréné, Farkas Imre, Farkas Béla, Gőgös Pálné, Gáncs Lajos, Halász József, Kollár Józsefné, Kollár József, Kovach Ernőné, Kovách Ernő, Lefkovits Lajos, Miklós János, Mogor József, Szabó Ferenc, Székely Sándor, Szilágyi János, Varga János, Varga Imre, Vizi Józsefné és Vizi József. Ajánlva és elfogadva, hogy a napirend a Bérmunkás hivatása, interpellációk és indtiványok legyenek. A lapbizottság ismerteti, hogy bár az országos értekezlet megjelölte a Bérmunkás irányvonalát, az Írógárda egyes tagjai azt figyelmen kívül hagyva, a világesemények ismertetésénél nem használják ki az alkalmat az ipari unionizmus eszméjének az ismertetésére. Köhler munkástárs rendszeres Írásának néhány héten át való elmaradása, számos lapolvasót szólaltatott meg, kérve annak folytatását. A lapbizottság felolvassa Köhler munkástárs levelét, melyben jelenti, hogy posztját az Írógárdában néhány napon belül újból elfoglalhatja. Geréb munkástárs tartalmas levélben ismerteti az értekezleten megjelentekkel a Bérmunkás hivatását a még mindég háborús légkört gyártó törekvésekkel szemben. (A levelet lapunk múlt heti számában közöltük). Fishbein munkástárs nem kívánja, hogy az uj rendszereket építő népeknek kívülről Írják elő az építés eszközeit, ugyan akkor helytelenítené, ha a Bérmunkás nem használhatná jóindulatú esetleges kritikáját. Kovách munkástárs hosszabb előadásban ismerteti, hogy a lapbizottsághoz érkező 3-4 napos óhazai lapok, a termelést, az ország gazdasági fejlődését ábrákkal, számokkal kimutató füzetek, könyvek tucatjai lehetővé teszik a részére, hogy osztálytudatos munkásságának álma megvalósulásának lehetőségéről beszámolhasson a Bérmunkás olvasóinak. Öt évtizedes munkásmozgalmi múltja után csak örülni tud az ott történő szociális változásoknak. Elismeri, hogy több hangot kell adni az ipari unionizmus ismertetésének. A tárgyhoz hozzászóltak: Vizi József, Lefkovits Lajos, Farkas Imre, Alaska Gyula, Varga János, Kollár József, Székely Sándor, Szilágyi János, Miklós János, Gáncs Lajos, Varga Imre munkástársak. Az idő előrehaladásával gyü- lésvezető ebéd időre a tárgyalást felfüggeszti. A tárgyalás újbóli megnyitásával újabb hozzászólások után az értekezlet: egyhangúlag helyesli Geréb munkástárs által kihangsu- y lyozott Bérmunkás hivatását a jelen helyzetben; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy Köhler munkástárs folytatja a Bérmunkáson keresztül írásait; felszólítja a tollforgató munkástársakat, hogy Írásaikkal segítsék étékére szállítani a magyar reakció amerikai tevékenységét. Lefkovits munkástárs bejelenti, hogy a Bécsben megejelnő németnyelvű lap a “Szabad Világ” köszöni a Bérmunkás amerikai olvasóinak, hogy évek óta rendszeresen megkapja a Bérmunkást, úgyszintén a Bérmunkás naptárát. Üdvözletei küldtek még az értekezletnek és jó munkát kívántak : St. Visi, Lincoln Park, John Feczkó, New York, Joseph és Rose Bischof, Florida, Paul Turucz, Newark, Ernő Szigety, New York, Anna Haas, New York, Julia Bécsi, Philadelphia és Andy Kucher, Pittsburgh. Indítványok: Ha a helyzet megengedi a Bérmunkás Naptár jelenjen meg 1953-ra, ha december elején az olvasókhoz kerülhet. A lapbizottság' tartson szorosabb összeköttetést az IWW központjával. Az értekezlet 25 dollárral járul hozzá a Industrial Worker fentartásához. Az értekezlet megemlékszik a most egy éve elhunyt Gőgös Pál munkástársról és tiszteletének felállással ad kifejezést. Az ebéd költségére és a lap fentartására befolyt $110.80. A napirend kimerülésével gyülésvezető munkástárs lelkesítő szavakkal befejezettnek jelenti az értekezlet munkáját. Farkas Imre, gyülésvezető Kollár József, jegyző FRISS ÚJSÁG G. L. ÖSSZEVÁLOGATÁSA Samu bácsi megtanulta A1 Ca- ponetól, hogyan kell a szeszes ! italt élvezőktől kipréselni a legutolsó garast is. Noha az alvilág egykori királya csak némi csekély milliókkal foglalkozott. Azonban a Samu bácsi miután eltette Caponet láb alól, ő maga lepipálta azt és megmutatta, hogy ő a bootleger szakmából (miután legálisnak nyilvánította a törvényes rablás szerint) nem valami sekély 50-100 müliókkal fog babrálni. Neki a legcsekélyebb vállalkozás sem jöhet számításba csak akkor, ha billiók vannak kilátásba. Ezért tehát, felemelték az adókat 9 és 15 dollár között vetekedik a borsör és pálinkára felemelt adók gallononként. Ez mindjárt megoldotta 10 billió dollárnak a kérdését az állami kincstár számára, miközben a P.P. (pálinkás polgároknak) igazán kívánhatja a további ‘.‘jó mulatást”. Miként minden akció megszüli a maga reakcióját, ez a magas adózás is megszülte a titkos és tiltott szeszfőzés Eldorádóját. A déli államokban, majdnem kivétel nélkül virágzik az alkohol főzés, különösen a tanya és erdőlakók között. Nem tulnagy nehézségekbe kerül az ismert egyénnek szertteni egy pár gallon kukorica vagy gaboha pálinkára másfél, vagy két dollárjával gallononként. Ha razzia miatt költözni muszáj a szeszfőzdét, akkor a fogyasztót megtaksálják egy extra 25 centtel gallononként a költözés költségének fedezésére. Aztán, hogy milyen forgalmat bonyolítanak le ezek a fél-nomád kereskedők, arról a legékesebben tanúskodik az autó, hadiüzemek és katinai gyüjtőközpontok körüli balesetek és bűnözések. A farmokon ismert tejeskannáknak, ma dupla hivatásuk van. A teherautó hajtója állítja, hogy azokban csakis minden szinü tehénnek “hófehér tejét” szállítja. De, ha a finánc meg akar győződni s felnyitja a kannák egyikét, gyanúsan tekint a sajtóra, sőt kérőén akarja tudni, hogy mióta kezdtek a tehenek 90 fokos szesz izü tejet adni. A hajtó, ki szintén farmer, bután felel neki eképen, “több búza termett mint amit betakarhattunk, amit lázas, beteg teheneink megettek és a forró ben- dőikben érve a gabonából tejsavó lett, kicsit erősebb a szokottnál, de azért használható.” Barátságos kézfogás között papír védi a tenyérbőrt s a karaván halad. A halál vámszedője nyílt pályán száguld tovább, a morál sorompói figyelmen kívül vannak. Egy statisztikus elém tárja azt, hogy e magas kultúrájú országunkban, ahol az életstandard a világ legmagasabb nívóján áll (már ahogy áll), nem kevesebb mint 28 millió azoknak a száma, akiket az öt leggyilkosabb betegség sújt, a rák, reuma, polio, szívbaj és tüdőbaj. Ha a sok más betegséget is figyelembe vesszük, például a tüdőgyulladás, jdegletörés, elmebaj, hogy csak egy párat említsünk, a sok fel nem sorolt betegségek közül, akkor jobban kibontakozhat lelki szemeink előtt kultúránk minősége. Egy orvost kizártak az orvosok szövetségéből, mert kigyógyitott egy tüdő és rákbetegségben szenvedő embert, aki szenátor Tobey-nak a fia kellett legyen. Azt, hogy egy kongresz- szusi vizsga tárgyává teszik az orvos kizárását, mitsem változtat azon a tényen, hogy kihágást követett el az orvos, mert nem gyógyítani, csak enyhíteni a hivatása. A már felgyógyult beteg nem jelent hasznot egy orvosnak. Az egyik templomból kihang- zik mint ecseteli a pap az élet végén a tulvüágot. Két vándor hallja a pap magyarázgatását, hogy milyen tettekre van szüksége annak, aki a (hereafter-be) másvilágra aspirál. Mise szünet alatt a pap kérdi a két vándortól, hogyan tetszik a templom és a szertartás? “A templom az szép” — feleli a beszédesebb a kettő közül, “de mennyivel szebb és meggyőzőbb volna, ha’ a tiszteletes ur az ezelőtti világról adhatna fel- viágositást, ahol már ott volt, mint például 9 hónapig elevenen az anyja hasában”. “Nem gondolja tiszteletes ur, hogy hülyeség lerajzolni olyan várost, ahol még sohasem volt. Ellenben ha kérdik öntől, hogy
