Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-29 / 1699. szám
4 oldal BÉR MŰNKÁS BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ____,.______52.00 One Year ____________52-00 Félévre ................................ 1.00 Six Months ____________ 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ______ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _____ 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. 52.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon" .« a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*©*>42 Az alkotmány védelme A napokban az amerikai újságokban Washingtonból eredő Ids hir jelent meg, amelyben elmondják, hogy bizonyos kormányközegek milyen erőfeszítéseket fejtenek ki az amerikai alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat védelmére. Az alkotmánynak és a Függetlenségi Nyüatkozatnak, — mint a hirecske magyarázza, — “természetes ellenségei vannak”, amelyek káros munkái ellen védekezni kell. Amikor idáig jutottunk a kis hir olvasásában, gondolkozni kezdtünk, hogy kiket, vagy miket nevezhetünk az amerikai alkotmány “természetes ellenségeinek” ? Nyilvánvaló, hogy első sorban is éppen azon túlzó hazafiakat, akik állandóan az alkotmány védelméről beszélnek, de éppen ezen védelem álcája alatt tapossák el mások alkotmányos jogait, vagyis őrlik fel magát az alkotmányt. Ilyen természetes ellenségei az alkotmánynak azok is, akik az alkotmányt gazdasági hatalmuk megerősítésére, monopóliumok kiépítésére és védelmére használják fel. És végre az alkotmány természetes ellensége a militarista, aki minden polgárjogot terhesnek tart s igyekszik megszüntetni. Ennek megfelelőleg az alkotmány ellenségeit a túlzó soviniszták, a profitharácsolók és a militaristák között találjuk meg. Ha pedig nem személyek között keressük, hanem arra a kérdésre akarunk választ, hogy “mik” az ilyen ellenségek, rámutathatunk a Smith törvényre, amely alapul szolgál a kommunisták összefogására és elítélésére, de amely valójában a véleményszabadság nyilvánításának az eltiltása; aztán ide kell számítani a szólás- és sajtószabadságot elnyomó McCarran törvényt s betetőzésül a munkásság szervezkedési jogát korlátozó Taft-Hartley törvényt is. Ezek az amerikai alkotmány természetes ellenségei és ha nem védjük meg ellenük, akkor az alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat csak történelmi emlékek lesznek, amit csodálnak és dicsérnek, de lényegében csak cifraságokká váltak, mert az eszme, amiket képviseltek már elveszett. De az említett kis hirecskét tovább olvasva megtudtuk, hogy a Bureau of Standard hivatal már 11 éve folytat kísérleteket arra, hogy a 175 éves Függetlenségi Nyíllatkozatot, vagyis az eredeti okmányt, és a 164 éves Alkotmányt hogyan tudnák úgy elhelyezni, hogy látni is lehessen, de a levegő nedvessége, a penész és a papirt is kirágó piciny rovarok el ne pusztítsák. A problémát úgy oldották meg, hogy ezt a két okmányt üvegfedelü bronz ládikóba helyezik, amelyet valamilyen átlátszó gázzal töltenek meg. Ebben a gázban a parchment papír évszázadokig megmarad. Senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy ezt a két fontos okmányt igy védelmezik. De annyit minden józaneszü ember elismer, hogy sokkal nagyobb fontosságú a két eredeti okmány megtartásánál ezen okmányok szellemének és rendelkezéseinek megtartása Amerika politikai és gazdasági életében. Ajánlatos lenne tehát, ha Valamilyen Bureau of Standard azon gondolkozna, hogy milyen gázokkal vagy módszerekkel lehetne ártalmatlanná tenni a Függetlenségi Nyilatkozat és az amerikai alkotmány azon természetes ellenségeit is, akiket fentebb felsoroltunk. Achesonnak tudnia kell A North Atlantic Treaty Organization (NATO) képviselői tanácskozásra gyűltek össze a kanadai Ottawa városban. Nem volt titok a tanácskozás célja, hiszen nyíltan hangoztatják, hogy ezt a szervezetet a Szovjet Union “aggressziójának” a megfékezésére alakították. És mégis meglehetős feltűnést keltett Acheson amerikai külügyminiszternek a beszéde, amelyben a szövetségben résztvevő hatalmakat arra figyelmeztette, hogy fokozzák a fegyverkezés tempóját, — mert mint mondotta, — “már csak igen kevés idő maradt erre”. “Arm, before it is too late!” (Fegyverkezz, amig nem késő!) __szólt a külügyminiszter vészjóslóan, mintha pontos adatai volnának arra vonatkozólag, hogy a Szovjet Union pár napon belül már megindítja a harmadik világháborút. Nem tudjuk, hogy milyen kémszolgálata van Achesonnak, milyen adatok alapján rémi- ti igy a világ népét, mert a borzalmas harmadik világháború ily közeli kitörésének a bejelentése csak rémületet okozhat világszerte, de annyi tény, hogy az adatait ismertetni kellene Charles Wilson mobilizációs direktorral, vagy ha azzal nem, legalább is President Trumannal. Mert úgy Wilson, mint President Truman csak egy-két nappal megelőzőleg azt a kijelentést tették, hogy Amerika már annyira előrehaladt a felfegyverkezésben, hogy azzal elvette a Szovjet Union kedvét a támadástól. Wilson a saját maga dicséretére kihangsúlyozta, hogy a vezetése alatt haladó fegyverkezés mentett meg bennünket a harmadik világháború borzalmaitól. Truman elnök betetőzte ezt azon kijelentéseivel, hogy a fegyverkezési program keretén belül olyan “fantasztikus” fegyvereket készítettek, amelyek minden hatalmat figyelmeztetnek arra, hogy ha támadnak, akkor az Egyesült Államok elpusztítja őket. Ha tehát a szerfelett nagy fegyverkezési program és a “fantasztikus” fegyverek “észretéritették” a Szovjet Uniont úgy, hogy nem mer támadni, akkor miért és hogyan tör ki az uj világháború olyan rövid idő alatt, mint Acheson jelezte? Akkor honnan tudja Acheson, hogy mégis csak lesz harmadik világháború, méghozzá oly rövid idő múltán, hogy már nem sok idő maradt a fegyverkezésre ? Dean Acheson félelmetes szózata csak nem jelenti azt, hogy lesz harmadik világháború, akár akarja a Szovjet Union, akár nem?! Avagy ebben a kérdésben is követi Amerika azt a politikai irányelvet, hogy mindig csak azt kell csinálni, amit a Szovjet Union nem akar. Márpedig a Szovjet Union részéről nagyon hangoztatják, hogy nem akarnak újabb háborút. De ha a fenti elvet követi Acheson, akkor ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok akarja és fogja megindítani a harmadik világháborút. így már érthető, ha \cheson valóban tudja, hogy menynyi idő van még a felfegyverkezésre és mikor indul meg a borzalmas, vagyont és embermilliókat elpusztító harmadik világháború. Végre is Mr. Acheson az Egyesült Államok külügyminisztere, csak nem beszél felelőtlenül?! Megható történet A United Press csoporthoz tartozó amerikai lapok érdekes és egyben megható kis történetet közöltek a Free Enterprise név alá foglalt magánvállalkozás dicséretére. Szólt pedig ez a történet arról, hogy Michigan állam egyik városkájában két mosoda volt, amelyeknek tulajdonosai, — nevezzük őket az egyszerűség kedvéért Tom-nak és Dick-nek, — erősen veresenyeztek egymással. Ennek a versenynek, — ami a tőkés termelő rendszer éltetője, — csak a város népe vette hasznát, mert a versenyzők nem csak a jó szolgálatban, hanem az árakban is versenyeztek. Történt aonban, — szólt a történet, — hogy Tom hirtelen megbetegedett, kórházba vitték, ahol megoperálták. Miután üzletét egyedül kezelte, nyilvánvaló volt, hogy a pár hét alatt, mig a kórházban lesz, az üzlete tönkremegy s ez a tudat bizony nem könnyített a betegségén. De nem igy történt. Mert nem igaz ám az, amit a tőkés rendszer ellenségei állítanak, hogy ebben a rendszerben a profit mindenkit kapzsivá tesz. Lám Dick, amikor értesült versenytársa betegségéről, nemhogy örült volna neki és nemhogy sietett volna elragadni a beteg mosodás kosztiimerjeit, hanem éppen ellenkezőleg, nyitva tartotta Tom üzletét, elvégezte az összes munkáját úgy, hogy amikor az hazakerült, üzletét rendben, virágzó állapotban találta. Ugy-e, hogy a profitrendszer nem teszi kapzsivá az üzletembereket, — kérkedtek a lapok. Valóban szép és nemes dolog volt Dick részéről, hogy igy kisegítette^ konkurensét, ha a lapok nem is hangsúlyozták ki, hogy az igy barátokká lett két mosodás azontúl verseny helyett együtt dolgozott és közösen felemelték a mosás árát. A profit utáni kapzsiság mégis csak jelentkezett. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER BEL!" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer tezetét építjük a régi társadalom keretein he>UI. 1951. szeptember 29.
