Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-07-14 / 1689. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. julius 14, OSZTÁLYELLENTÉT I AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály kozott semmi közösség nincsen. Nem 'ehet béke mindaddig, arnig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet áz összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein belül Amióta Koreában megindult az embermészárlás, a magántulajdon rendszerén álló kormányok, a népi demokráciák kormányaival egyetemben, mint minden háború alkalmával, békéről beszélnek. Minden ország szószátyárkodó politikusai tudtunkra adják, hogy ők békét akarnak. Mindenki békét akar. Rövidesen a Hitler, Mussolini rendszer elleni mészárlásnak hatodik éve, hogy vége van. Minden feltétel nélkül megadták magukat és a mai napig nincsen békeszerződés, vagy megállapodás, a levert s a győztes nemzetek között. Nem azért van ez igy, mert a legyőzött nemzetek nem volnának hajlandók békét kötni, hanem azért, mert a győztes nemzetek nem tudnak egymás között megegyezni a békefeltételeket illetőleg. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy egy harmadik világháború zudul a nyakunkba, még mielőtt a második világmészárlás békefeltételei hivatalosan elismertetnek. 1815-ben, amikor a francia hadsereget Waterloonál tönkreverték az angolok, még abban az esztendőben Bécs, Ausztriában megkötötték a békét. Amikor a németek 1870-ben és 71-ben leverték a franciákat, a békeszerződést 1871 május 23- án aláirták. Az elmúlt század végefelé, amikor az angolok a burokkal voltak háborúban, vagy amikor Amerika a spanyolok ellen háborúzott, a fegyverlerakások után, azonnal megkötötték a békét. így volt ez az első világháborúban is, amikor 1918 november 11-én fegyverszünetet kötöttek, azonnal megindultak a béketárgyalások és 1919 junius 28-án aláirták a békeszerződést, Mi az akadálya annak, hogy ma nem kötnek békét a legyőzött német és japán nemzetekkel, az angol és amerikai szövetséges államok. A kormány körökből és a kapitalista sajtóból állandóan azt a választ kapjuk, hogy a Szovjet a hibás, azt terheli a felelőség, mert semmit sem méltányol és kifogásol mindent, amit szövetségesei békefeltételül ajánlanak. Vizsgáljuk meg, hogy mennyiben lehet az oroszokat okozni a békeszerződés elodázásáért. A második világháború alatt Szovjet Oroszországot a történelmi körülmények a két hatalmas imperialista államhoz, Angliához és Amerikához sodorta. Ez eleinte egy lehetetlennek látszó szövetség volt. Két különböző társadalmi rendszert követő kormányok egyesültek. Mind a két fél tudatában volt eme nagy horderejű kérdésnek, de mivel mindkettőnek életkérdése volt a náci-fasizta illetve a tengely hatalmak letörése elhallgatták a nagy külömbségeket. The Allies, amely későbben az Egyesült Nemzetek nevet vette fel, egyesültek egy közös ellenség leverésére, mindketten tudatában voltak annak, hogy az ő nemzeti gazdasági érdekeik élesen külömböznek, mert amig a USSR-ban csaknem kizárólag a szükségletre termelnek, addig a nyugat európai államokban és Amerikában a magánkapita- I lista rendszerben, haszonra fo- I lyik a termelés. Oroszországban az iparok és a természet kincsei, mint szén, olaj, vas, gáz, stb. az állam kezelésébe ment át, úgy mondják, hogy társadalmositották az iparokat, a termelő eszközöket. Nincsen magántulajdon, nin- csennek kapitalisták. Nyugat- Európában és az Egyesült Államokban a termelő eszközök és a természet minden kincse magántulajdonban van és a kapitalista osztály tulajdonát képezik. Ezek azok a nehézségek, amelyekkel meg kell küzdeni a két ellentétes félnek a béketágyalá- sokon. Ez a helyzet nem állott fen a múltban. A győzedelmes nemzetek kizsákmányoló osztálya, hamarosan megegyezett a levert nemzetek kizsákmányoló osztályával. A győzedelmes nemzetek uralkodói maguknak ka- paritották a levert nemzetek természeti kincseinek .azt a részét, amelyre éppen szükségük volt. Ezen kívül hatalmas összegeket követeltek hadisarc fejében, de a magántulajdon rendszere mindkettőnél megmaradt. Az iparokat, a termelő eszközöket, a természet kincseit továbbra is a gazdagok birtokolták és a munkásosztály továbbra is kizsákmányolt maradt. Nyugat-Európa és Amerika kizsákmányoló osztályát képviselő politikusok, nem ülhetnek le a zöld asztal mellé Oroszország kizsákmányoló osztályával tárgyalni, mert ilyesmi nincsen Oroszországban. A Szovjetben az. állam a munkaadó, az állam az, amely a termelés és szétosztást irányítja és ennek az államnak a képviselőivel nem tárgyalhatnak a kapitalisták érdekeinek fentartásáról. Oroszország a béke megkötésében követeli, hogy a legyőzött nemzetek olyan gazdasági és társadalmi rendszert vezessenek be, amilyet ők akarnak. Nyugat- Európa és Amerika olyan békefeltételeket kívánnak kötni, amely biztosítja a magántulajdont, a profitrendszert. Ennek a profitrendszemek az érdekében Amerika politikusai azon fáradoznak a demokrácia szent, nevében, hogy megbukott 'királyságokat, monarchiá kát, fasiszta rendszerű kormányokat mint Görög, Török és Spanyol- ország, talpraállítsanak. Ugyan ezen okoknál fogva cicomázzák a Mikádót és japán kizsákmányoló osztályát. Ezért van az is, hogy az elmúlt háború ellenségeit ma szövetségesekké teszik. Amerika demokráciájának védőbástyáját megszégyenítő politikusok minden körülmények között felkívánják tartani a vagyont, a hatalmat, a kiváltságot, az elnyomatást, a kizsákmányolást. Amerika nem hajlandó Kina Népi Demokrácia alapján álló kormányát elismerni, nem hajlandó az Egyesült Nemzetek sorába felvenni. Mindennek az oka, hogy Kínát kiszorítsák a Japánnal tartandó békefeltételeket megkötő tárgyalásokról. Kínának nagy és jogos követelései vannak Japánnal szemben, amely évek hosszú során át egy költséges háborúba sodorta Kínát. Kina lekiván számolni a japán kizsákmányoló osztálv- lyal, jogot és szabadságot kíván adni az elnyomott és kizsákmányolt japán munkásságnak. Amerika minden támogatását a iapán kizsákmányoló osztály részére adja, hogy azok továbbra is a magántulajdon rendszerével, kizsákmányolhassák, elnyomhassák a japán munkás- osztályt. Az angol kormány, amely a Wall Streetre van utalva, nem kíván Amerikának útjába álla- ni a Japánnal való egyezség kérdésében, de mivel ebben a háborúban Oroszország és Kina is benne voltak, joguk van a béketárgyalások feltételeit megszabni, vagy hozzászólni és egyezséget kötni. Németország békefeltételeivel éppen úgy állunk mint Japánéval. Kétfelé van szakítva és minél tovább marad igy, annál nagyobb ür támad az egyezséget megkötendő felek között. A kétfelé szakítás következtében, két külömböző gazdasági és társadalmi rendszerre van osztva. A szovjet többszörösen felajánlotta a megszálló hadseregek visz- szavonását és hogy a német nép sorsát, hagyják a német népre, hogy azt saját maga intézze el. Ha Németország kapitalista vagyis magántulajdon rendszerét kívánja, legyen az, ha pedig kommunista társadalmi rendszerre kíván áttérni, úgy az is az ő saját ügye legyen, anélkül, hogy abba más nemzetek beleszólnának. Nyugat-Európa és Amerika demokratikus államfér- fiai és kizsákmányoló osztályai nem akarják ezt az eshetőséget elfogadni. Ők azt mondják, hogy ők hajlandók visszavonni hadseregeiket, ha Kelet-Németor- szág visszamegy arra a társadalmi rendszerre amelyen Hitler leverése előtt volt. Vagyis visz- sza a magántulajdon, a kizsákmányolás rendszerére, amelyben a munkásosztálynak az egyedüli joga a tűrés, szenvedés és nyomor. Amerika követeli, hogy az egész Németországot a nyugat németországi kormány alá rendeltessék, vagyis a német kapi-' talizmus visszaállítását, amely határos lenne Lengyel és Cseh- országokkal. Csakis ilyen feltételek mellett hajlandók békét kötni, csakis ilyen feltételek mellet hajlandók hadseregeiket visszahívni. Ebben a bonyolult helyzetben, akármennyire is vizsgáljuk a dolgokat, Oroszország van fölényben. Ahogy ma van a helyzet az nem tarthat örökké. Németország előbb-utóbb lekiván- ja rázni magáról a megszálló hadseregeket és szabad állammá kíván lenni, akár a kapitalista rendszer alatt, akár a népi demokráciák rendszerét teszi magáévá. Franciaország kizsákmányoló osztálya is kétségbe van esve a német és orosz bonyodalmak folytán, annál is inkább, mert a francia munkásság másképpen gondolkodik, mint az angol, vagy az amerikai. Franciaországban van egy hatalmas kommunista párt, amely Francaország leghatalmasabb politikai pártja. De nem ez adja meg a hatalmát, hanem az Általános Munkás Szövetség, amelynek gazdasági erejére támaszkodva, időközönként némi reformokat csikarnak ki a francia uralkodó osztálytól. Az ország népességének egy-harmada a kommunista párt mögött áll. A junius 17-iki választások, nagyban befolyásolják Kelet- Németország helyzetét és amig a helyzet jobbra vagy balra dől, Kelet és Nyugat Európa, Ázsia népe áhítattal gondol a békére. Sehol a világon nincsen olyan kardcsörtetés, mint itt az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok munkásosztálya, vagyis annak szakszervezeti basái, hasravágódnak a kormány és a Wall Street háborús uszító előtt. Amerika munkásosztálya, még mindig bizalommal viselt.etik Green, Murray, stb. két balkezes munkája iránt. Soha e nagy világ történetében nem volt olyan borzalmas készülődés az embermészárlásra, mint ma van. De ez érthető is. Ma, mi egy olyan társadalmi rendszerben élünk, amelyben a kizsákmányoló osztály, a magántulajdon rendszer haldoklik és a kizsákmányoló (Folytatás a 4-ik oldalon)
