Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-09-29 / 1699. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. szeptember 29. OSZTÁLYELLENTÉT Az imperialista osztály hata ma sok, sok évszázadokra tei jed és külömböző formákba uralkodott. A modern kapitális ta imperializmus, Amerika felit dezése után keletkezett. A sps nyolok, portugálok, hollando állottak az élén, mig a későbt évszázadokban a franciák és a angolok uralkodtak. Az angol birodalom több min a világ egy-negyed részét uralta Gazdasági hatalmánál fogva a egész világra befolyást gyako rolt. Az egykor hatalmas portu gál és holland birodalmak ango alattvalókká váltak és számoi kisebb nemzetek az angol impe rializmus karmai között nyög tek. Több mint egy évszázadon á az angol imperializmus azza kérkedett, hogy a “nap sohasen nyuszik le az angol birodalon felett” és hogy az ő hadiflottá juk uralja a tengerek vizeit Ezek a jó napok egyszer és min denkorra elmúlottak és az ango fenhatóság másodrendűvé vált Az elmúlt 30-35 esztendőben oh dolgok történtek, aminek az an goi imperializmus képtelen- voll ellentállni, és ennélfogva háttér­be szorult. Az angol birodalon egykori hatalmát az Egyesüli Államok vették át. A világ ősz szes tengereit az amerikai hadi­flották övezik, pénzes zsákja a világ gazdasági hatalmát tartja markai között. Nemzetgazdászaik, politikusa­ink nem akarják elismerni, sőt tiltakoznak az ellen, hogy Ame­rika imperialista birodalommá fejlődött. Ennek megvannak az okai. Az amerikai népbe belene­velték, hogy az ő kormánya a “Government of the people, by the people and for the people, amely kormányrendszer minden­koron ellene volt az imperialista rendszernek. Arra hivatkoznak, hogy az amerikai köztársaságot az angol imperializmus elleni forradalom hozta létre, hogy ezt az országot, az angol kolóniából formálta át független nemzetté. Minden tiltakozás és ellenkezés dacára is a történelem azt bizo­nyítja, hogy Amerika egy hatal­mas birodalommá fejlődött. Az Egyesült Államok 1846- ban háborút viseltek Mexico el­len. 1848-ban megkötött béke­egyezmény alapján az Egyesült Államok Mexico óriási területét foglalta el, amely által Ameri­ka az Atlantic óceántól a Paci­fic óceánig terjedt. 1898-ban a spanyolok elleni háborúba Ame­rika elfoglalta a Fülöp szigete­ket és ellenőrzése alá vette Ku­bát és Porto Ricot, Valamint ala- tomosan a Hawaii szigeteket is az amerikai imperializmus ellen­őrzése alá vették, de még min­dig nem lehetett az angol biro­dalom nagyságához hasonlítani, dacára annak, hogy a leghattal- masabb birodalommá fejlődött. Ezt csak akkor látjuk teljes egé­szében kibontakozni, ha az ame­rikai imperializmus fejlődését vizsgáljuk. A kapitalizmus előfutárja a kereskedelmi vállalkozások vol­tak. Vitorlás hajóikon a világ minden részébe szállították áru­ikat, amely által lerakták az alapját az uj gyarmatoknak, az anyaország kormánya összhar­- mónikusan dolgozott ezekkel a- kereskedőkkel. Az elnyomatás, í kizsákmányolás határtalan volt,- amerre ezek a kereskedők meg­- forultak, áruiknak előállítását,- hajóiknak irányítását rabszol- : gákkal kezeltették. A 17 és 18- i ik században Európa, Ázsia és ; Amerika kereskedelmi utazói a világpiacért háborút viseltek ; egymás ellen, amely háböru elő­mozdította a géptermelést, a tö- : meggyártást és ezáltal Európa . kiszorította az ázsiai és ameri- . kai kézművesek áruit a világpi­acról. A 19-ik század elején az ; angol imperialista osztály elhi- . tette a világ külömböző részei- . ben széjjelszórt fehér népekkel, hogy egyedül ők viselik a fehér népek terheit, érdekeit, amely nem volt egyéb, mint a népek millióinak a végtelen kizsákmá­nyolása. A géprendszer fokozatos fej­lődése meghozta az ipari forra­dalmat, amely hatalmas válto­zást hozoct az imperialista osz­tály terveiben. Megelőzőleg a kereskedők olyan árukat szállí­tottak és a kézművesek olyan árukat gyártottak, amelyeket Európában nem csináltak és azo­kat busás árakért adták el. Az európai nyersanyag termékek nem igen érdekelték őket, ez már csak akkor lépett életbe amikor a modern iparok gép­rendszerei dolgozták fel azokat, amely aztán megteremtette és folyton növelte az ipari bérrab­szolgák számát. Az első világmészárlás hatal­masat lendített a tömeggyártás előmozdításán itt az Egyesült Államokban. Ezt megelőzőleg Amerika gazdasági és politikai életében Anglia vitte a főszere­pet. Az első világháború végez­tével Amerika előtérbe nyomult és átvette Anglia vezető szere­pét, nem csak a tömeggyártás terén, hanem átvette Angliától a tengerek uralmát is és 1922- ben Washingtonban tartott nagyhatalmak gyűlése Ameriká­nak szavazta a tengerek feletti uralmat, hatalmas hadiflottájá­val az egész világ vizeit szeli. Az első világháborút megelő­zőleg, amikor még Amerika ját- 1 szotta a semleges szerepét, öt : más nemzetnek volt hatalma­sabb hadiflottája mint Ameriká- : nak. Vezetőszerepet vitt ebben Anglia, követte őt Japán, Német : Olasz és Franciaországok. Az 1 első világháború fejlesztette ki ' Amerikában a finánc kapitaliz­must, amelynek alapját már ] 1901-ben rakták le a Morgan 1 érdekeltségek, amikor megalaki- j tották a United Steel Corporáci- < ót. Ezt követték a külömböző j néven nevezett vasutakbani be- < fektetések, a chicagói, omahai ’ és kansas cityi vágóhidak, szén, \ vas és ércbányákbani befektető- j sek, nem csak az Egyesült Álla- j mok területén, hanem a világ ] külömböző részeiben. Gomba- < módra nőttek az ipari mágná- < sok, a milliomosok. Az öreg ] Rockefellert a Standard Oil ’ be- ; fektetései folytán, a világ leg- i gazdagabb emberének titulálták { és ma a Rockefeller intézmény j egy a Morganéktól különálló fi- | nanc kapitalizmust képez. A Ge- r neral Motors, a világ leghatal^ i masabb automobil vállalata, { szintén finánc kapitalizmus. A hatalmas pénzintézetek el. á- laszthatatlanok a hatalmas ipa­ri vállalatoktól. Az első nagy világmészárlás idején, 1914 nyarán, az Egye­sült Államok egy hatalmas pan­gással küzdöttek, amelyet 1915 végére már feljavított a há­ború. Az Egyesült Államok 1917 áprilisában üzent hadat a ten­gelyhatalmaknak, de mielőtt ez történt, az angol és francia had­seregek részére a Morgan pénz­intézeteken keresztül rendelték a szükséges muníciót az angol és francia hadseregek számára. Az a borzalmas pusztítás, ame­lyet a megvadult hadseregek egymás országában véghezvit- tek, teljesen lerombolták a né­met, osztrák, francia és az an­gol iparokat, kereskedelmet, amely által Dél-Amerika, Ázsia, Afrika teljesen az amerikai pi­acra volt utalva. Az Egyesült Államok financtőkéje a világ minden részében eszközölt be­fektetéseket. Japán, aki az első világháborúban semleges volt, befektetéseivel Ázsiában veszé­lyeztette az amerikai pénzintéze­tek befektetéseit, iparcikkeivel elárasztotta az amerikai piacot. Az első világháború meghúzta a vészharangot az angol imperia­lizmus hatalma felett, a máso­dik világmészárlás pedig telje­sen kihúzta a gyékényt az an­gol imperializmus lábai alól. Amerika vette át szerepét. A második világháború teljesen ro­mokba döntötte az angol, fran­cia és német ipart, vele együtt a különböző országok mezőgaz­daságát. Az amupv is elszegé­nyedett országok a régi rend­szerre való visszatérésre nem ta­láltak utat és egy uj rendszert kellett bevezetniük. El kellett tödölniök a magántulajdon rend­szerét, a termelő eszközöket, a természet kincseit, a pénzinté­zeteket és minden olyan intéz­ményt, amely a nép szükségle­teire termelt, államosították. Ez az államosítás veszélyezteti az * amerikai finánc kapitalizmust és annak befektetéseit. Amerika : akkor vette át a finánc kapita­lizmus szerepét, amikor a világ ’ egy hatalmas területén — csak- j nem felén — a munkásosztály ; vette át a termelés és szétosztás 1 eszközeit. Ez a világrész elve- 1 szett az imperializmus számára. ^ De a kapitalizmus hti marad ön- 1 magához és minden eszközzel \ vissza kívánja állítani azt a tár- J sadalmi rendszert, amely 1917 ] előtt az orosz forradalom” idején 5 volt. | Az uj társadalmi rendszer , megszületésével egy időben tűn- i tek fel az európai hatalmas pénz- ] intézetek, amelyek Róma, Lón- i dón, Páris és Berlin bankjaiból i intézték a világ népeinek sor- < sát és ma az amerikai tőke, New £ York hatalmas pénzintézetei vet- t ték át, de csak azokon a terüle- ^ teken, ahol még mindig a ma- £ magántulajdon rendszerén álla- r nak, hogy fentartsák a uj tár- x sadalom hatalmas hömpölygő- £ sét Európa nyugati részében, c Még mindig bíznak abban, hogy r a pénz és az erőszak saját ja- t vukra győzedelmeskedik. A múl- 2 tak történelmei nem elég tanul- r ság sem a tőke, sem a nemzet- r gadászok, sem a politikusok szá- j mára. Az a lavina, amely 1917- r ben orosz földön elindult, feltar- 2 tózhatatlanul nyomul előre és el- r fogja söpörni ezt a társadalmi rendszert még akkor is, ha Ame­rika hadihajói, hadseregei a californiai partokat Ázsiában és a new yorki partokat a Földkö­zi tenger déli részén védelmezi. Az amerikai imperializmus Európában, Ázsiában és a világ minden részében, ahol csak be- fészkelődhetik, pénzzel, fegyver­rel látja el az uralkodó osztályo­kat, hogy azok védelmezzék, il­letve védelmeztessék az imperi­alizmus végső vonaglásait. Hogy mi lesz ennek az őrült felkészü­lődésnek az eredménye, azt sen­ki sem tudja meghatározni, az a jövő titka. Hogy mikor fog el­indulni a harmadik világmészár­lás azt sem tudják meghatároz­ni, sem azt, hogy ha egyszer el­indul, meddig fog az tartani és milyen eredménnyel fog végződ­ni. Egy azonban bizonyos, hogy még azon esetben sem szűnik meg az osztályharc, ha az ame­rikai imperializmus seregei győ­zedelmeskednek. Amig kizsák­mányolás, elnyomatás létezik, addig az osztályharc is fen fog állani. A kisákmányolásnak, a nyo­mornak, a szenvedésnek, borzal­mas háborúknak az egyetlen el­lenszere a világ munkásságának az Egy Nagy Szervezetbeni tö­mörülése, mert “A munkásosz­tály törtétenelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem ar­ra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezke­déssel az uj társadalom szerke­zetét építjük a régi társadalom keretein belül.” A magántulajdon rendszere, a dolgozó nép kizsákmányolásá­nak története, hosszú évszáza­dokra nyúlik vissza. Az ókor­ban rabszolgák és rabszolga tar­tók voltak, akik a végletekig zsákmányolták ki rabszolgáikat és a legkegyetlenebb módon bán­tak azokkal. A rabszolga tartó nem tartozott felelőséggel sen­kinek sem a rabszolgái kizsák­mányolásáért, azokon elkövetett gorombaságokért, sőt kénye- kedve szerint gyilkolhatta le a neki nem tetszőket. Ae feudaliz­mus korszakában a nemesek ép­pen úgy bántak rabszolgáikkal, mint az elődeik. Ma a kapitaliz­mus és a bérrabszolgaság ural­kodik amely rendszerben a ter­melő hadseregek kizsákmányolá­sa éppen u~- folyik, mint az ókorban, azzal a külömbséggel, hogy a bérrabszolgáknak van némi politikai szabadságuk. Sza­badon választhatják meg mun­kahelyeiket, a lehetőségekhez mérten lakásaikat, ruházatai­kat, az életszükségleteiket, per­sze úgy, amint azt kereseti vi­szonyaik megengédik. Ma a leg­több államban van a bérrabszol­gáknak politikai szabadságuk, amely az államhoz köti őket, de nincsen ipari szabadságuk, nem rendelkeznek a termelés és szét­osztás eszközei felett, azok ma­gán vagy állam tulajdont képez­nek és nem a köz javát. Ma a nérrabszolga éppen úgy ki van zsákmányolva, el van nyomva, mint évszázadokkal ezelőtt a rabszolgaság, a nemesek és a jobbágyság idején. A társadalmi -endszerek változtak, de a ki­zsákmányolási rendszer megma­radt. Ma az uj társadalmi rend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom