Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-22 / 1698. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS OSZTÁLYELLENTÉT Az amerikai munkásmozgalom tespedése a szakszervezetek összetételében, vezetőségének korruptságában, “önzésében rejlik. Mi sem bizonyitja ezt jobban mint az elmúlt hónap elején az AFL vezetőségének Ottawa, Canadában tartott gyűlésének egyik határozata, amely felbontotta azt a vadházassággot, amelyet az AFL és a CIO vezetősége kötött, nem is egy esztendővel ezelőtt. A frigy megkötésénél megegyeztek abban, hogy egyenlően osszák szét a külöm- böző hivatalokat, amelyet a Wil- sonok, Johnstonok, Di Sallek a számukra adnak. Sem a konc széjjelosztásánál, sem pedig hivatalok gyakorlásában nem tudnak megegyezni. George M. Harrison másodelnök az AFL feje, a vasúti hivatalnokok szervezetének, egy asztalnál ül C. E. Wilson, a General Electric Co. volt elnökével, aki a védelmet to- borzó hivatal teljhatalmú elnöke, D. J. McDonald, a CIO acélmunkások szervezetének titkárpénztárosa, ugyan olyan minőségben mint Harrison, Eric Johnston hivatalában ül és így tovább, a főbb hivatalokban egymás között szétosztották a kormány által rájuk bizott koncokat. Ezekben az állásokban mindegyik- meg akarja mutatni, hogy ki a gyerek a gáton. Amikor az AFL képviselője hivatalában az árak szabályozását követeli, a CIO képviselője a fizetések szabályozása mellett érvel, éppen az ellenkező irányban, mint az AFL. Nincs meg a harmonikus munka közöttük és ez a szakszervezetek basái között kiosztott, hivatalok mindegyikében igy van és eme marakodás, féítékenysék közepette a Johnstonok,-Wilsonok, Di Sallek tel- jesitik hivatásukat azon osztálynak, amelyet ők képviselnek. A kizsákmányoló osztály ki is használja azt. Az életszükségletek árait folyton emelik, ezzel szemben a bérrabszolgák fizetésének javítását a legszégyenletesebb nívóra süllyesztik. Napi 35-40 centes javításnál többet nem engedélyeznek, amikor a lakás, a ruházat, az élelem, hivatalos kimutatás szerint az elmúlt év elejétől napi egy dollárral emelkedett. Talán igaza is van az AFL basáinak, amikor felbontják a CIO-val kötött vadházasságot. Talán ha nem lesznek ezek az úgynevezett munkásvezérek a kormány hivatalaiban, a munkásosztály talán maga fog intézkedni, követelni, ha kell közvetlen cselekvéssel, hogy a kereseti viszonyaik egyenlő legyen az árak emelkedésével. Az AFL amikor felbontotta eme frigyet, azzal érvelt, hogy a CIO annak dacára is követi a Truman adminisztrációt, amely adminisztráció többszörösen bebizonyította, hogy a munkás jogos követeléseinek letörésére a Taft-Hartley törvényben foglalt tiltóparancsot minden alkalommal használják. Fájlalják az AFL basái, hogy a CIO munkáshadnagyai nem hajlandók együttes munkát végezni a munkások szervezésében és nem tartják be azon egyezményt, hogy egymás szervezett műhelyeit nem fogják kikezdeni. A szakszervezetek basáinak a koncon való marakodása a bérrabszolgák végtelen kizsákmányolását eredményezi. Amerika 62 millió bérrabszolgájának meg egy negyedét sem szervezték meg. Nem is akarják. Ezért van aztán, hogy 15 esztendővel Roosevelt ama kijelentése után, hogy az Egyesült Államok lakossága egyhar- madának nincsen kellő lakása, az éhség közepette, rongyokba burkolja testét. Eme megállapítást az Egyesült Államok kilenc leghatalmasabb jótéti bizottságának elnökei tették a napokban a kongresszus egyik vizsgáló bizottsága előtt. Ez a jelentés süket fülekre talált az ÁFL basáinál. Szemethunynak a bizottság jelentésének azon részére, amely kimutatja, hogy ebben a tej jel-mézzel folyó kanaánban, a mai drágaság közepette több mint 10 millió családnak évi bevétele nem haladta meg a 2000 dollárt. A bizottság további jelentésében, a szenátoroknak, a honatyáinknak tudtukra adták, hogy Amerika lakosságának több mint fele 2.500 dollár évi bevételből kell, hogy tengesse életét. A Munkaügyi Minisztérium az életstandard szükségleteire évi 4.000 dollárt állapit meg. Az AFL, CIO munkáshadnagyai éppen úgy nem törődnek a bérrabszolgák milliónak helyzetével, mint ahogy-an a magán- tulajdon rendszerére épített kizsákmányoló osztály nem törődik. \ Az uralkodó osztály. minden akadály nélkül, a szakszervezeti basák segítségével folytatja a bérrabszolgák millióinak kizsákmányolását. A szakszervezetek hadnagyai, akik saját önző érdekeikért szemethunynak, és hozzájárulnak a kizsákmányoló osztály, a magántulajdon védelme érdekében elkövetett borzalmas emberszéráláshoz. A Világ Ipari Munkásai szervezet szükségességét az AFL árulásai hozták létre. Amikor az IWW megalakult, a szakszervetek éppen olyan formában működtek, mint ma. A kizsákmányoló osztály éppen olyan elnyomatásban, éhségben, nyomorban tartotta a bérrabszolgák millióit, mint ma. Az egyetlen változás, amely az IWW megalakulása óta történt az, hogy a kizsákmányoló osztály az Egyesült Államok területén, valamint mindazon államokban, ahol a magántulajdon rendszerén uralkodnak, sokkal brutálisabb eszközöket használ uralmának meghosszabbítására. Alapjában véve ugyan azon szörnyeteggel van dolgunk, mint életünk derekán, amikor az IWW létrejött. Az IWW szervezete ellentétben az AFL és CIO szervezeteivel, akik a munka és a tőke testvériségét hirdetik, akik a tisztességes napibér, tisztességes napi munkáért, jelszó mögé sorakoznak fel, az osztályharcot tűzte zászlajára és azt tartja, hogy “A Munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Az IWW megalakulásának pillanatától kezdve nem hitt abban, hogy a mai társadalmi rendszert reformokkal meglehet változtatni. Nem hitt abban, hogy egy kifejlett társadalmi rendszerben, mint az Egyesült Államok, ahol a technika vívmányai a legmagasabb fokon áll, hogy ott szükség van parlamentáris politikai akcióra. Az IWW teljes bizalmát és minden erejét az iparilag szervezett munkás- osztály gazdasági hatalmába, a közvetlen cselekvésben látja. Az IWW nem egy ország határához kötött szervezet. Meg- alakitói látták azt, hogy a bér-, rabszolgák milliói nem csak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon kivannak zsákmányolva. Ennélfogva a VILÁG ipari munkásainak részére kívánja kiterjeszteni az EGY NAGY SZERVEZET eszméjét, amely homlokegyenest ellenkezik a parlamentáris politikai eszközök használatával a munkásosztály felszabadítása érdekében. Amig a politikai pártok a különböző országok parlamentjein keresztül kívánják megszüntetni a magántulajdont, a bérrendszert, addig az IWW az egész világra kívánja kiterjeszteni a közvetlen cselekvés utján a magántulajdon és a bérrendszer megszüntetését. Az IWW megalakulása óta nemcsak a kizsákmányoló osztállyal kell, hogy vívja elkeseredett harcát, nem csak a szak- szervezetek basáinak önző érdekeit kell lelepleznie, hanem az úgynevezett szocialista munkás politikusok balkezes munkája ellen is, akik sokkal nagyobb károkat okoztak az amerikai munkásosztály forradalmi alapon való szervezésében, mint maga a kizsákmányoló osztály. A CIO életrekeltésében a parlamentáris munkás politikusok vitték a vezető szerepet, akik abban a tévhitben ringatták magukat, hogy John L. Levasal az élén egy osztályharcos szervezetet létesítenek. Csalódtak, éppen úgy mint az egykori szocialista párt, mely Victor Bergerr'el, Spargóval, Hií- auitel az élén belülről kívánták megfúrni az AFL-t. Az AFL, a CIO-val egyetemben még ma is bolonditja Amerika bérrabszolgáinak millióit. Az egykori szocialista pártot a kizsákmányoló osztállyal való megalkuvás, az első világháború után megsemmisítette, kifejlődött belőle egy másik politikai párt, amely hangulatos frázisokkal traktálta Amerika gondolkodásra ébredő munkásosztályát, eme hangulatos frázisok közepette váltak szülőanyjává a CIO-nak, amely szervezet az AFL-hez hasonlóan kivégezte az amerikai kommunista pártot. Az IWW fenállásának elmúlt 40 esztendejében igyekszik bizonyítani a világ bérrabszolgáinak, hogy az osztályharcban nincsenek jó és rossz politikusok és ha vannak, azok nem a munkásosztály barátai, amint azt az AFL, CIO és csaknem egy évtizeden át (Roosevelt kormányának idején) az amerikai kommunista párt igyekeztek Amerika bérrabszolgáival elhitetni. Eme sok csalódások után, éppen ideje volna az amerikai munkás- mozgalomnak kristályosodni, felismerni azt a tényt, hogy a bérrabszolgák hatalma a műhelyekben, a gyárakban az iparilag szervezett munkásosztály EGY NAGY SZERVEZETÉBEN rejlik. Az IWW egy forradalmi szervezetnek alakult. Évtizedes harcaiban fényesen bizonyította forradalmi voltát és soha nem tévesztette szem elől kitűzött célja a magántulajdon, a bérrendszer eltörlésének, az osztálynélküli társadalom megteremtésére nevelni, szervezni a kizsákmányolt bérrabszolgákat. A munkásosztály felszabadulásának évszázados harcaiban nincsen és soha sem volt középút. Borzalmas árakat követelt és követel a magántulajdon rendszere, hogy egy újabb társadalmi rendszernek, egy osztálynélküli társadalomnak adja át helyét. De még mindig nem követel olyan borzalmas áldozatot, mint amilyet a magántulajdon, a kizsákmányoló osztály életének meghosszabbítására, ránk, bérrabszolgákra kényszerit. Ma, amikor a magántulajdon rendszerére épített társadalom követői, egy újabb embermészár- lásra, egy harmadik világháborúra eszeveszetten készülődnek, nincsen ebben a hatalmasan kifejlődött ipari államban egyetlen számottevő osztály tudatos szervezet, amelytől a kizsákmányoló osztálynak tartania kellene. A bérraszolgák milliói az elavult, ózsdi szakszervezetekben tömörülnek, amelyeknek társadalmi szempontból abszolút értékük nincs. A haladó szellemű osztálytudatos munkások, akik ^parlamenti akció kizárólagos hívei, másfél tucatnál is több, különböző programmal ellátott szocialista pártokban fecsérlik idejüket és állandóan arra mutatnak rá, hogy milyen helyes vagy helytelen Oroszország és a népi demokráciák által követett utak, ahelyett, hogy mint egy osztály szervezkednének és egyszer és mindenkorra véget- vetnének annak az osztálynak, amely nyomorban, szenvedésben tartja nem csak Amerika bérrabszolgáinak millióit, hanem az egész világra kiterjeszti mérges fullánkjait. A magántulajdont fentartó államokban százezrekre, milliókra rúg azoknak a száma, akik felismerték ennek a társadalmi rendszernek a káros hatását, de nem ismerték fel azt a sarkalatos tényezőt, hogy EGY NAGY SZERVEZETBE tömörüljenek az egy nagy kizsákmányoló osztállyal szemben. Köhler. 1951. szeptember 22. FÉLNEK A SZABASAJTÖTÓL HÁGA — Hollandia parlamentje még a múlt évben kiküldött egy bizottságot, hogy készítsenek tervet az alkotmány revíziójára. Ez a bizottság most tette közzé az előzetes jelentését, amelyben több javaslat között a sajtószabadság korlátozását is ajánlják. A jelentés szerint a felforgató (subversive) irodalom veszélyezteti a törvényes rendszert és az állam biztonságát, azért az ilyen irodalom nyomását és terjesztését meg kell akadályozni.
