Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-09-15 / 1697. szám

1951, szeptember 15.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

AZ ÉRTEKEZLET UTÁN

Ismét lezajlott a magyar származású Ipari Unionisták, a Bérmunkás olvasóinak Országos Értekezlete. Joggal lehet országosnak nevezni ezt az értekezletet, mert kelettől nyugatig majdnem minden magyar település képviselve volt.

Azt hiszem soha egységesebb és céltudatosabb értekezlet nem zajlott le, mint a legutolsó. Egységes vélemény alakult ki a ma ihindenkit legközvetlenebbül érdeklő nemzetközi kérdésben és igy természetes, hogy az értekezlet leszögezte magát az imperializmus elleni küzdelemre, a békéért való harcban való aktiv részvételre, mint olyanokra, amelyek ma döntő fontosságúak a tőke és a munka történelmi harcában.

A felszólalásokból kitűnt, hogy senkit sem tévesztett meg a kapitalista propaganda, amely mint egy szabadságharcot próbál beállítani a nyugati kapitalisták fegyverkezési őrületét. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez a készülődés a harmadik világháborúra, a pusztulásra Ítélt kapitalista rendszer végső összecsapása, a felszabadult és felszabadulni akaró munkás- osztály ellen.

Ennek a tiszta meglátásnak a következménye volt a Bérmunkás irányvonalának jóváhagyása és a továbbra is ezen az utón való haladása.

Nagy szeretet és érdeklődés nyilvánult meg a Magyar Nép- köztársaság haladása, fejlődése iránt, amelyet fokozott az, hogy a delegátusoknak a Bérmunkás történetében először volt alkalmuk egy hosszú szünetben Magyarország hivatalos képviselőjével elbeszélgetni és a számtalan feltett# kérdésekre olyan logikus, meggyőző válaszokat kapni, amely még ha lett volna is kétség a magyar kérdésben, teljesen eloszlott a beszélgetés hatása alatt.

IWW JELVÉNY

Másik nagy. de elvárt meglepetés volt az Országos Értekezletnek az IWW Egyetemes Bizottságának a levele, amelyben belátva az Egyetemes Konvenció múlt évi határozatának, amellyel megvonták a Bérmunkástól az IWW jelvény használatát, a helytelenségét és felajánlják azt, hogy a Bérmunkás újra mint IWW kiadvány jelenjen meg és használja az IWW jelvényt és bocsánatot kérnek a Bérmunkást ért sérelemért.

Ezzel az aktussal lezáródott a Bérmunkás ellen folytatott több mint 10 éves szégyenletes harc. Egy maroknyi, mint ma már nyilvánvaló, munkásmozgalmi szemét folytatta ezt a hajszát ellenünk, mi első megmozdulásuknál jól láttuk azt, hogy nem holmi baloldali ellenzékről van szó, hanem közönséges árulókról, nácikról és sértődött, beképzelt alakokról, kik megtudták zavarni egy pár jóhiszemű munkás gondolkodását is.

Nem kellett nagy jóstehetség ahoz, hogy előre megmondjuk, hogy ez az “ellenzék” nem a baloldalon, hanem az ellenforradalmárok mocsarába fogják végezni.

Hol van ma ez. az “ellenzék” egy részs ott marsol Spellman bíboros és a véreskezü nyilasok táborában, van aki vallásos egyletekben éli ki a “forradalmi vágyait”, mig az elbolonditottak, meggyülölve a vezéreiket, elhúzódva' hallgatnak.

Az a szomorú a dologban, hogy akik szövetkeztek egy a munkások nyakán élősködő volt SLP senkiházival, megtudták téveszteni az Egyetemes Konvenció többségét és sikerült kiverekedniük a Bérmunkás elleni döntést. '

A Bérmunkás megbízottja Köhler munkástárs, megmondta ott a delegátusoknak, hogy ezek a hangadók röviden kint lesznek kik nagyon röviden kint lesznek az IWW-ből, de még ő sem hitte azt, hogy a jóslata oly gyorsan bekövetkezik, mert ez aZ SLP süvölvény rögtön a konvenció után, kiszakított pár tagot az IWW-ből és most ennek a “független” csoportnak a nyakán élősködik.

Az Egyetemes Végrehajtó Bizottság döntése nagy elégtétel a Bérmunkásnak. Igazolása annak. hogy soha sem tért el az IWW, a forradalmi munkásmozgalom vonalától, mint ahogy ki fog ott tartani nem sak a fasiz- ták, sameszek és fékerekkel szemben, de semmiféle hatalom sem kényszeríthet bennünket arra, hogy egyetlen sort is megjelentessünk a Bérmunkásban, amely ellenkezik a munkásosztály érdekeivel.

A Bérmunkásba bele lehet fojtani a szót, de elhallgattatni, “semlegessé” tenni, a most folyó nagy küzdelemben, nem lehet.

Ez alkalommal lehetetlen meg nem emlékezni a Bérmunkás olvasó táborából, amely ebben a csúnya hajszában hűségesen kitartott a lapja mellett. Nem akadt egyetlen olvasónk sem, ki felült volna a szennyalakok han- dabandázásának, de még az Egyetemes Konvenció határozata sem tévesztett meg senkit, egyetlen olvasónk sem hitte el a döntés dacára sem, hogy a Bérmunkás rossz útra tévedt.

Az olvasó tábor kitartott rendületlenül, nem csak erkölcsileg, de anyagilag is helytállt és biztosította a lapja zavartalan megjelenését és fokozatos terjesztését is.

Meg vagyunk győződve arról, hogy az a hűséges kitartás fen fog maradni és az olvasó tábor megértéssel fogja fogadni az Országos Értekezlet ama határozatát, amelyet a folytonosan emelkedő drágaság kényszeri- tett ki.

HÁROM DOLLÁR

ELŐFIZETÉS

Hosszú évek óta, minden Értekezleten felmerült az a kérdés, hogy fel kell emelni a Bérmunkás előfizetési árát. A delegátusok kivétel nélkül belátták azt, hogy lehetetlen 2 dollárért évenként egy olyan lapot kiadni, mint a Bérmunkás, amelyet nem pénzel semmiféle csoport, amely nem adja el hirdetőinek a hasábjait, de a többség mindeddig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lap olvasói más utón, felülfizetéssel, mulatságok rendezésével, Építő Gárda alakításával biztosítsák a Bérmunkás fentartását.

Hogy a most lefolyt Országos Értekezlet mégis másként határozott és felemelte a lap előfizetési árát három dollárra, annak többek között a következő okai vannak.

Az állandóan emelkedő árak, amelyek vonatkoznak a papír, nyomdaipari munkabérek is, csak a mozgalmunkkal szimpatizáló nyomda tulajdonosok, nagyon méltányos áremelése, amely Csak a papír áremelkedését fedezte, tette lehetővé eddig is a két dolláros árat.

Mind több olyan olvasónk van, aki elöregedés, betegség miatt képtelen fizetni az eddigi két dollárt is, de a lapbizottság ezeknek, a legtöbbször évtizedes olvasóknak, előfizetés nélkül is tovább küldi a lapot.

Sok minden ok miatt mind kevesebb város az, amely mulatságokat rendez. Elmaradtak az évenként szokásos sorsolások is, igy itt is kevesebb a lap bevétele.

Igaz, hogy az olvasók tekintélyes része felülfizetésekkel segíti a lapját, de ez ma már nem tudja fedezni a lap előállítási költségeit, igy kénytelen, kelletlen a Bérmunkásnak is be kellett állnia a drágítok közé.

Az Országos Értekezlet és a Lapbizottság felhívással fordul az olvasó táborhoz, hogy méltányolja a kényszerítő okokat és fogadja mint egy elkerülhetetlen rosszat az előfizetési ár felemelését.

Ne feledjük el, hogy csak azért lehetséges ezen az áron is egy nyolc oldalas lapot kiadni, mert a Bérmunkás megírása, adminisztrálása teljesen díjtalanul történik. A lap Írói, titkára, szerkesztője, a csomagoló gárda hétről-hétre a munkájával teszi lehetővé a lap pontos megjelenését, az olvasók meg az áldozatkészségükkel kell, hogy továbbra, is ott álljanak a lapjuk, a Bérmunkás oldalán. Sorakozzanak fel az Építő Gárdába azok is, kik nem voltak jelen az Országos Értekezleten, de a múltban mindenkor beletartoztak abba a csoportba, kik évente 12 dollár támogatásra kötelezték magukat.

Cleveland. Akron, New York, még a mai körülmények között is rendszeresen tartanak összejöveteleket a . Bérmunkás javára. Időközönként megrendezik ezt más magyarlakta városok olvasói is, egy kis jóakarattal, egy kevés fáradtsággal megtehetnék ezt máshol is, ha csak

10-15-en jönnek is össze, ha privát otthonba is, még akkor is tekintélyes támogatást nyújthatnak a Bérmunkásnak,

Nehéz, kemény harcok előtt áll a! világ öntudatos munkássága, az imperialista törekvések, a háború ellen, a munkásosztály felszabadulásáért.

Ebben a gigászi küzdelemben, csak egy szerény, de haros kitartó katona a Bérmunkás, amely mögé szorosan fel kell sorakoznia az olvasó tábornak.

Közel 40 éve harcol együtt egy szebb világért a Bérmunkás és az olvasó tábora, együtt öregedtek meg, de azért fiatalos erővel kell állnia a gáton, amikor minden jel mutatja, hogy “Ez a harc lesz a végső”.

NAGY GYŐZELEM

Az egyik kolumnista, a Japánnal megkötött békeszerződést az amerikai diplomácia és főleg John Foster Dulles nagy győzelmének tartja. “Minden úgy ment mint egy jól megolajozott gépezet, a jól megszerkesztett tárgyalási szabályokkal, belefojtották a szót a szovjet delegációba.

Valahogy tényleg úgy nézett ki a San Franciscoba összejött társaság, mintha egy akaratnélküli gép volna, amely úgy működik, ahogy azt az alkotója, gazdája beállította és irányítsa. Még az “olaj” is helytálló, mert hisz az irányitó Wall Street ügyvéd, Mr. Dulles mielőtt elfogadtatta volna az ellenzékieskedő kormányokkal az általa gyártott béketervezetet, olajozni kellett, kit Marshall tervei, kit köb csönökkel, kiket meg kilátásba helyezett viszontszolgálattal szerelt be a gépezetbe. A francia tőkéseket hadifelszereléssel, hadihajókkal, repülőgépekkel segítette az indokinai szabadságharcosok ellen, ezt kapta az angol, munkáskormány Burmában és Maláyban és teljes támogatást Iránban.

A Fülöp szigeteket, Izráelt, Görögországot és Törökországot már régóta amerikai payrolon tartják. Felvonult a 20 délamerikai ország, meg az európai ki- sebb-nagyobb marshallizált országok, kik kénytelen-kelletlen elfogadták változatlanul azt, amit Mr. Dulles megszerkesztett.

Ezeknek az országoknak túlnyomó többsége, egyáltalán nincsen érdekelve a japán béke- szerződéssel, az egész szerepük két aktívából állt. Először megüzenték a háborút Japánnak és most aláírták a békszerződést.

Maguk, a tényleg érdekelt országok aláírása hiányzik a békeszerződésről. Az 500 milliós Kínát, amely ellen a japán imperializmus 20 éven keresztül folytatott hóditó háborút, meg sem hívták. India a következő ázsiai hatalom megtagadta a konferencián való megjelenést, mert arra Kínát nem hívták meg, másrészt mert előre kijelentették, hogy a szerződés tervezetén változtatni nem lehet, márpedig India úgy látja, hogy az a tervezet az igazságtalanságok halmaza.

Szovjet Oroszország a harmadik ázsiai nagyhatalom, a fenti okokból kivonult a tárgyalásokról. Nem volt jelen sok más ázsiai ország sem és akik megjelentek, azok kényszerből írták alá a szerződést.

Azoknak az országoknak melyeknek a nevei hiányzanak a békeszerződés alól, a lakossága vagy ezerkétszáz miihót tesz ki, tehát a nagy többséget. Ez maga is azt igazolja, hogy az amit Friskoban megszerkeszte 11 e k nem annyira békeszerződés, mint egy uj ázsiai háború előké- ' szitásét jelenti.

Ha az amerikai nagytőke har-