Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-08 / 1696. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951, szeptember 8, Szerkesztői jelentés az r Értekezlethez Tisztelt Munkástársak:— A Bérmunkás olvasótáborának évenkénti konvencióira ösz- szesereglő delegátusok több mint egy évtizede jönnek össze abban a reményben, hogy a háborús állapot végetér és hogy tanácskozásaikkal, — ha bármily csekély módon is, de hozzájárulnak ahoz, hogy az emberiség újból a békés fejlődés útjára lépje». Tudjuk jól, hogy minden tisztességes ember osztozik velünk ebben a reményben, mert közismert dolog, hogy az egvre fejló'dő fegyverekkel olyan rettenetes öldöklést és pusztítást lehet végezni, hogy abba az egész emberi civilizáció is beleveszhet. És dacára ezen ténynek, az egymásután következő konvenciók az egyre növekvő háborús feszültséggel kerültek szembe. Ma is, — mindenféle béketárgyalások és békeszerződések aláírása dacára is, a harmadik világháború veszélye nagyobb, mint eddig volt. Nagyobb, mert a történelmi folyamat odajutott, hogy a kül- és belháboruk már nem csak egyes földrajzi területek fenhatóságainak felcserélését, országhatárok ide-oda tolását jelentik, hanem a fennálló termelő rendszerek megváltozását is. De közismert tény, hogy a huzamosabb ideig fennálló társadalmi rendszerek nagyobb, hevesebb küzdelem nélkül nem adják át helyeiket utódaiknak, mert minden társadalmi rendszer kiváltságokat biztosit egyes embercsoportoknak s azok minden erejükkel ragaszkodnak kiváltságaikhoz. Soha még az emberiség történetében ilyen tisztán nem lehetett látni a társadalmi változás folyámatát, mint most, amikor a világ már teljesen két részre oszlott; amikor a régi, az úgynevezett tőkés termelő rendszer mellett már az uj, a kollektiv termelő rendszer is gyökeret vert és a kettő a rendelkezésükre álló minden erővel készül az egész Föld uralására. Noha tudtuk a múltból, hogy küzdelem nélkül egyik társadalmi rendszer sem adja át uralmát, de azt is tudtuk, hogy a tőkés termelő rendszerben épen ezen rendszer jellegzetessége folytán a vagyon, tehát a kiváltságok is egyre szükebb körű osztály kezébe koncentrálódnak, igy jogo§ volt az a feltevés, hogy a kulturális színvonal emelkedése folytán az egyre növekvő kiuzsorázott tömegek felvilágosítása könnyebb feladat lesz és az OSZTÁLYTUDATRA ébresztett tömegek békés utón fogják megvalósítani a termelő rendszer megváltoztatását. Ennek a feltevésnek megfelelőig a BÉKE ÜGYÉT véltük szolgálni s szolgáljuk ma is azzal, hogy lapunk legfőbb célja gyanánt az OSZTÁLYTUDATRA való ébresztést és nevelést jelöltük meg. Azt hirdettük, hogy az uj társadalmi rendszer alapja csak a MUNKA lehet, ennek megfelelőig csak a MUNKÁSOK HOZH A T J Á K LÉTRE, — a szellemi és fizikai munkások összesége, akik az összes hasznos munkát végzik. Azért hirdetik azt, hogy a hasznos munkát végzők összeségének az OSZTÁLYTUDATOS IPARI SZERVEZETBEN, — AZ EGY NAGY UNIONBAN való beszervezése a lehető legnagyobb segítség a békés fejlődés lehetőségéhez. Nem uj dolog ez, hiszen több mint egy évszazaddal ezelőtt kezdték hirdetni azok, akik felismerték, hogy az emberiség története valójában osztályharcok láncolatából áll, akik tehát jogosan remélték, hogy az iparilag és kultúrában is fejlettebb országok munkássága hamarosan fel fogja ismerni osztályhelyzetét és megváltoztatja termelő rendszerét, amelyet az iparilag elmaradottabb országok csak a kényszer hatása alatt fognak követni. Ez a feltevés azonban nem vált be, mert akik annak idején igy gondolkoztak, nem tudták, nem is tudhatták, hogy a nagyiparrá fejlesztett sajtó a kulturális nevelést az uralkodó osztály céljainak megfelelő irányba terelheti. Sajtó alatt most természetesen nem csak az újságokat és folyóiratokat értjük, hanem a szószéket, az iskolát, a színházat, a filmet, a rádiót, a televíziót és minden olyan eszközt és intézményt, amely a közvélemény kialakítására befolyást gyakorol. Az Egyesült Államok tőkései hamar felismerték ezt a tényt és miután korlátlanul rendelkeztek a sajtó név alg vett intézményekkel, az amerikai tömegeket az álhazafiság eszmédétől elva- kitva kizsákmányolóik védőivé nevelték Ezért van az, hogy még a szakszervezetekben is ná- gyon kevés OSZTÄ LYTUDA- TOS munkást találunk. Az utóbbi években az amerikai sajtó a “kommunista mumus” felépítésével igyekszik rávenni, illetőleg megijeszteni az amerikai népet annyira, hogy ne csak itt állja útját a kollektiv termelő rendszer bevezetésének, hanen nagy ipari és katonai hatalmával semmisítse meg ott is, ahol már bevezették. Mindezt a BÉKE MEGTEREMTÉSÉNEK álcája alatt csinálják. Az amerikai tőkések nyíltan hirdetik, hogy a békét RÁFOGJÁK KÉNYSZERÍTENI azon országokra, amelyekben a polgárok óriási nagy többsége neveik aláírásával jelentette be, hogy békét akarnak. Miért kell tehát a békét RÁKÉNYSZERÍTENI az ilyen emberekre? Világos, hogy az a béke, amit másokra rá kell kényszeríteni, nem nevezhető békének. Érthető, hogy azok, akiket ilyen béke elfogadására akarnak kényszeríteni, abban a békében az elnyomatást, a kizsákmányolást látják. A béke ily kierőszakolására kell az óriási hadsereg; ezt a célt szolgálják az egyre nagyobb gyilkoló és pusztító erővel biró fegyverek, az atombomba; a világ minden részében elhelyezett katonai bázisok, a kollektív termelő országok gazdasági blokádja és az amerikai nép meg- félemiltése is. Mert ez a hihetetlen méretű háborús készülődés a béke jelszavának hangoztatása dacára is óriási, soha eddig nem hallott profitot jelent egyes csoportoknak s igy igyekszenek megfélemlíteni, elhallgattatni azokat, akik erre rá mernek mutatni. Az ily “erőszakos béke” megteremtésének cégére alatt csőditik id,e a népi köztársaságok volt elnyomó osztályainak menekültjeit és segítik őket abban, hogy “forradalmakat” szítsanak a kollektív termelő országok népei között. Ezen erőszakos béke érdekében szövetkezik az Egyesült Államok kormánya a világ minden országában a már hitelétvesztett, korrupt elnyomó, parazita elemekkel és ennek a békének az érdekében állja útját annak, hogy a gyarmati népek is szabadsághoz jussanak. Folyik tehát a béke “kierőszakolásáért” a harc a katonai, a gazdasági és az ideológiai téren egyaránt. Mi, akik nem a kierőszakolt, hanem a kölcsönös megértés és egyezség révén létrejött békének a hívei vagyunk, ebben a khaotikus időkben csak (Vi.) A nép már éveken keresztül szokásos “Alkotmány” napját akarta megünnepelni, de ellenséges országok képviselői érkeztek a fővárosba, igy ne hogy az ünneplő nép függetlenségének védelmére, ezen ellenséges országok képviselőit megtámadja, megtiltották az ünneplést. Az a szűk cipő, éppen úgy szorítja az irániai nép lábát, mint az amerikai hazafiak lábát, szorítaná, ha ezekre húznák azt. Mégis, szinte természetesnek látják az amerikai lapok, rádió rikkancsok, hogy Iránban nem szabad megünnepelni a nemzeti ünnepet, mert a hatalmas Har- riman és az ellenséges Anglia küldöttei ott vannak. Már ezen tárgyalások jó néhány napja befejeződtek és semmi hir. Mivel az angolok nem tudják megérteni, hogy amig ők a saját hazájukban, hogy szavazatokat nyerjenek megígérték és egy pár ipart államosítottak is. Ugyan csak ilyen politikai szempontból az irániai politikusok is megígérték, megszavazták, hogy a dúsgazdag olajmezőket államosítani fogják. De ezzel szemben az angol munkáspárt szavazatokat veszíteni otthon, ha azt megengednék keresztülvinni. Azt is tudják az angolok, amerikaiak és Mr. Harriman vezetése alatt álló nemzetközi tőkések, hogy ha Iránban sikerül a saját természeti kincseiket, saját országuk, államuk birtokába venni, akkor más országokban is hasonló törekvések keletkeznek, melyeket nem fognak tudni megállítani. Ezt bizonyítja Egyiptom is, ahol ezen hó utolján felmondták az angol gyámságot. Azt követelik, hogy az angolok menjenek haza, hagyják őket békén. Ugyancsak még ahol a basák, hercegek bírják az olajmezőket, azzal szolgálhatjuk az igazi békét, ha rámutatunk és leleplezzük a bármely oldalról jövő háborús uszítást. Híven negyven éves múltúnkhoz, ma is azt hirdetjük, hogy az osztálytudat a munkásság leghathatósabb fegyvere. Ez az osztálytudat az, amelyen megtörhet az amerikai nép megfélemlítése is, amelynek célja a polgárjogok eltiprása. Tudjuk nagyon jól, hogy olyan kis újság, mint a Bérmunkás, nem mutathat fel szemmellátható eredményeket a mai válságos időkben. De az amerikai nép, — igy egyben az egész emberiség szerencsétlensége, — hogy kevés és erőtlen az a sajtó, amely a háborús uszitókat, a háborús profitolókat leleplezi. És éppen azért, mert kevés az ily lapok száma, minden egyes igen sokat számit. A Bérmunkás tábora kiérdemelte a becsületes emberiség, de különösen a kizsákmányolt munkásság elismerését és dicséretét azzal, hogy immár négy évtized óta fentartja ezt a lapot az IGAZI BÉKE ÖNZETLEN SZOLGÁLATÁRA. Geréb József szerkesztő azok is mind nagyobb osztalékot követelnek, az angol-amerikai olajfejedelmektől. Tehát nagyon fontos, hogy alkotmány ide, függetlenség oda, a gyarmati népek ne ünnepeljenek. Ne védekezzenek, ne vigadjanak. BESZÁMOLÓ T. Lefkovits Munkástárs! Értesítem, hogy e hó 26-án vasárnap egész napra szóló kirándulást rendeztünk, mi a Bér-, munkás olvasói a kies fekvésű Buzholme parkban. A kedvező időjárás igen jó hatással volt mindannyiunkra, mert a kitűnő ételek mellett, kitünően éreztük magunkat. Dacára, hogy majdnem kivétel nélkül megőszültünk, de a jókedv ott volt mindenkinek az arcán. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a jó Ízletes töltöttkáposztát és a finom süteményeket Bécsi és Rost munkástársnők készítették. * Az étkezés után Schöpf munkástárs üdvözölte az egybegyűltekét és felhívta a munkástársak figyelmét, hogy igyekezzünk terjeszteni a Bérmunkást és az erőnkhöz képest anyagilag támogatni. Ezután Rosenthal munkástárs beszélt a világesemények kényszerítő hatásáról a munkásságot illetőleg. Semmi okunk sincs a csüggedésre úgymond, mert az eszmét nem lehet fegyverekkel legyőzni. Ezután a munkástársak lelkesen adták össze dollárjaikat, amely a költségek levonása után 76 dollárt tett ki. Ebben az ösz- szegben Csillag munkástársék postán küldött adománya nincs benne. Ezúton mondunk köszönetét minden egyes munkástársnőnek és munkástársnak közreműködésükért és áldozatkészségükért. Tudósitó. Megtiltott nemzeti ünnep
