Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-09-01 / 1695. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. szeptember 1. A NAGY RETTEGÉS küldött Washingtonba, Dr. Weil Emil személyében. Az amerikai magyar lapok, mint a veszett kutyák rohantak neki az uj kö­vetnek. Még a leghitványabb tintakuli is, vette magának azt a bátorságot, hogy undorító nyáladékát rápróbálja fröcsköl­ni Dr. Weil-ra. Érthető ez a tehetetlen vad dühöngése, Weilnek beleértve a feleségét is, nagy bűneik van­nak. Először, hogy otthagyták osztályukat és a burzsoáziát, és a munkásosztály felszabadu­lásának harcos katonáivá let­tek. Hozzá még nem is konjuk- tura lovagok, kik a győzelem után tolakodtak, törtettek a ha­talomra jutott munkásosztály­hoz, hanem a legkeményebb harc idején, akkor amikor Hor­thy ék a legvadabb üldözést foly­tattak a munkásosztály ellen. Bátor kiállásáért meg is szenve­dett., mert hosszú éveket töltött el börtönökben és internáló tá­borokban. A másik nagy bűne az, hogy a felszabadulás után megtartot­ta a magyar orvosi hivatást, a burzsoá üzleti vállalkozásból; a nép egészségének az őrévé emel­te fel az orvosi hivatást, ezért gyűlölik a profit imádók. Dr. Weil orvosprofesszort és a feleségét, ki szintén orvosi hiva­tást töltött be, ki igaz harcos és segítőtársa volt a küzdelmébe Dr. Weilnak, ezért feledkeztek meg még a hires “magyar lova­giasságról“ is ezek a toll bandi­ták, amikor Dr. Weilnét is vadul mocskolták. Bojkotot hirdettek ellene, fo­gadalmat tettek, hogy még be­tegség esetén sem nyújtanak ne­kik orvosi segítséget. Persze ar­ról elfelejtkeztek, hogy a mai magyar követek és konzulok, nem is keresik a társaságukat, szóba sem állnak velük. Ők a magyar dolgozó népet képvise­lik itt és a társaságuk is az ame­rikai magyar dolgozókból kerül­nek ki. Most, amikor bemutatkozott itt Clevelandon, az öntudatos magyar dolgozók között jelent meg. Velük ismertette meg a két éves magyar alkotmányt, amely nem az urak, nem a Ver- bőcy, hanem a magyar nép al­kotmánya. A veszett kutyák csaholása éppen olyan tehetetlen és komi­kus, mint a bemutatott mozikép Pongrác grófja, amely még a közel múltban is a középkort kí­vánta visszahozni. A megjelentek két harcos dol­gozó intellektuelt ismertek és szerettek meg Dr. Weilékban, kikkel még órákon keresztül el­beszélgettek az óhazai viszo­nyokról, UJ MAGYAR MOZI Egy nagyszerű magyar filmet is bemutattak, amely Mikszáth Kálmán egyik hires regényé­ből Beszterce Ostromából vette a témáját. Ezt a nagyszabású filmet, amely a legjobb magyar Írónak a nagy “palóc”-nak egyik leg­jobb írását vitte vászonra, még az ellenség sem nevezheti “pro­paganda filmnek”, mert egy hajszálra sem ' tért el az iró témájától, de mégis nagyszerű­en szimbolizálta nem csak a ré­gi feudális és burzsoá életet, hanem azt is, hogy ez az élet el- rftilt, soha vissza nem jöhet, (Vi.) Minden egyes személy lelkivilágát, érzelmeit megtud­hatjuk, ha az elmondja mitől fél. Az ilyen félelem befolyásolja na­gyon sok embernek egész életét. Ha ezt a félelmet letudja győz­ni, sokszor külső segítséggel, ak­kor megváltozik az egész élet- folyamata. Megnyugszik, tisz­tábban tud gondolkozni és cse­lekedni. Ez nem csak egwénekre, ha­nem nagymértékben nemzetekre is vonatkozik. Hiszen a nemze­tek életét is egyenek irányítják. Az egész nemzet az irányítóinak jellemét veszi át. Amit azok ter­veznek, kigondolnak, az egész nemzetnek a sorsára befolyás­sal van. Úgyszintén amitől azok rettegnek, félnek, azt átviszik az egész nemzetre, ha teljesen téves is a félelemnek az oka, ak­kor is beleszuggerálják az egész nemzetbe, hogy önön maguk fé­lelmét igazolják. A JAPÁN BÉKEKÖTÉS' A Wall Street kiküldötte Mr. John Foster Dulles, nagyon szép simán, egyedül kitervezte s több kormánnyal elfogadtatta a japá­nokkal kötendő béketervezetét. A Detroiti News vezércikkezője nagyon fején találva a szöget, a köyetkező szavakat Írja le: “Egy évi utazgatás következté­ben Európa Ázsia országaiban, a Csendes óceán vidékén elvé­gezte az ajtóhoz szállított EGY EMBER konferenciát.” Egyszó­val Mr. Dulles megcsinálta, má­sokkal elfogadtatta az urainak a Wall Streetnek tetsző békeja­vaslatot, melyet az érdekelt or­szágok, de leginkább Kina, In­dia, Oroszország, Indokína let­tek volna hivatva megtárgyalni és megtervezni. Miután igy egy ember terve­zete szerint el lett intézve, meg­hívták még Oroszországot ■ is, hogy írja alá. Először remélték, hogy nem is fog válaszolni, még kevésbé megjelenni a nagy ün­nepélyen. Csodálkoztak, nem csak hogy válaszolt, de a világ­ért sem mulasztaná el, hogy ezen tipikus amerikai cselszövé­sen, szépen amerikai szokáshoz hűen rendezett ünnepélyen, meg ne jelenjenek. így lett a nagy riadalom. Öles nagy betűkkel hozták az újságok “Az oroszok jönnek az ünnepet elrontani”. De nem csak az oroszok van­nak olyan ünneprontó hangulat­ban. Éppen ez a baj. India, Fü- löp-szigetek és más ázsiai orszá­gok kormányai is, nem is szólva a kitagadott kínai vörös kor­mányról, meg a háború által széttépett Koreáról. Ezek nél­kül nem lehet béke a japánok­kal. De ami fő, Mr. Dulles is egy egész évet töltött el vele, amig félig-meddig, sok pénz Ígérgeté­sével. fenyegetésekkel, minden csak olyan bolondok, mint Pong­rác gróf hiszik el azt, hogy meg lehet állítani a haladást és vissza lehet vinni a magyar né­pet a Horthy rendszerbe. Az őrült Pongrác gróf tányér- nyalói kitünően szimbolizálták az amerikai tintakulikat, kik a munkanélkiil való megélhetésért minden bolondságra és aljasság­ra is kaphatók. közismert terrorral rábírta ezen ázsiai országokat, hogy fogad­ják el az általa megteremtett bé­két, illetve békekötést. INDIA, KÍNA, OROSZORSZÁG Ez a három ország nem csak nagyságuknál fogva, hanem leg­közelebbi szomszédság következ­tében, valamint akiket a japán terjeszkedési törekvések legjob­ban fenyegettek és fenyegetnek, valamint a Csendes óceán szi­getországai, melyeket a japánok lefoglaltak, kizsaroltak és most amerikai segítséggel piacnak re­mélnek megszerezni. Ezen or­szágok közvetlen, még sokkal jobban vannají érdekelve a ja­pánokkal kötendő békénél, mint Amerika, amely hatezer milera van onnan. Mégis ezen országok érdekeinek ellenére, azok meg­kérdezése nélkül akarják és re­mélték elintézni ezt a nagyon is fontos kérdést. Tehát nem annyira Oroszor­szágtól félnek, vagy attól, hogy mit fognak az oroszok szólni, hanem attól, hogy az oroszok egy ezer millió, azaz 1.000.000.- 000 nép érzelmeit, érdekeit fog­ják tolmácsolni, igy nagyon is sok hallgatóra, ami még rosz- szabb követőre fog találni. JAPÁNBAN Ha az oroszok az egész világ előtt nyíltan megmondják, hogy náluk, a vörös kínaiak és más ázsiai népek nélkül nem lehet béke Japánnal, akkor maguk a japán urak, vezetők is meggon­dolják a dolgot, elég bátorságot kapnak, vagy kényszerítve lesz­nek, nem aláírni a Mr. Dulles és gazdái által olyan szépen kidol­gozott, az egész ázsiai néptöme­geket figyelmen kívül hagyó bé­kejavaslatot. Japán tőkés urainak az életük nem érne semmit, nem is tarta­na soká, akkor sem, hogy ha amerikai segítséggel hatalmon maradhatnak, de piac hiányá­ban nem tudnak dolgoztatni. Pi­acokat meg nem adhat Amerika, a piacokat Oroszország és Kina nyújtja, valamint India. Ezen nagy országokkal nem csak kész árut tud kicserélni, hanem Manchuria nyersanyaga, szene, vasa segítségével lábra kelhet­ne a japán ipar, anélkül pedig csak sínylődni fog és vérsze­génységben elpusztul. Ezt tudják a japán iparfeje­delmek. Úgyszintén a most buj­káló, rejtett hadurak is. Ezek­nek Mr. Dulles-al nem volt alkal­muk beszélni, sőt nem is mer­tek volna szólni neki. Amin: a “Nation” cimü folyóiratban egy névtelen japán Írja, “Az ame­rikai tervezettel'szembe álló el­lenzék csak sugdosódik, mert ha nyíltan beszél bebörtönzik, mint a megszálló csapatok ellen lázi* tókat.” De ha látják, hogy az ázsiai országokban nagyon sokan el­lent mernek mondani Mr, Dulles tervezetének, akiket Dullesék nem tudnak bebörtönöztetni, mint a hatalmas amerikai meg­szálló csapatok ellen lázitókat, akkor a japán ellenzék is hango­sabb lesz. Ezért rettegnek attól, hogy az oroszok is ott lesznek, haagvivők lesznek úgy a sugdo­só japán ellenzéknek, mint a lá­zadó ázsiai népeknek. NÉMETORSZÁGBAN A berlini nagy felvonulással kapcsolatosan is nagy volt a ri­adalom. Amig minden újság, minden rádió rikkancs más-más- képppen irta, mondta, de többe­ken beismerték, leginkább ott a helyszínen levő amerikai újság­írók, hogy több mint egy millió német fiatal vonult fel. De ugyanakkor képekkel mutatják, hogy milyen módon tartották vissza a másik millió német fia­talt, akiket a nyugati zónákból vártak, de az amerikai katonák kivont bajonettal, töltött pus­kákkal tereltek vissza a határo­kon, nem engedték, hogy az ál­taluk emelt vasfüggönyön ke­resztül a keleti zónába mehesse­nek, meglátni mi történik ott. Valamint azt is írják, hogy egész Németországán, Japánban és mindenütt ahol az amerikai csapatok vannak, a béke híveit tömegesen börtönzik be. Az amerikai-angol azon törek­vések ellen, hogy a német fiatal­ságot felfegyverezzék, mind na­gyobb ellen tállást szerveznek. Az eddig olyan szeretettel emle­getett Szociáldemokrata pártot is teljesen agyonhallg a t j á k, mert azok is teljes erejükkel a felfegyverzés ellen vannak. Mos­tan Németországból visszajött amerikaiak, akik látogatóba vol­tak otthon, a rokonok, barátok nyílt és őszinte véleményeit ki­hallgatva azt mondják, hogy Németországot semmi körülmé­nyek között nem fogják tudni amerikai és ezzel kapcsolatosan angol érdekek védelmére fel­használni. FRANCIAORSZÁGBAN Több mint két hónapon ke­resztül nem bírtak kormányt alakítani. Most is olyan van, amelynek az élete csak hajszá­lon függ. Hamilton Buttler, egy elég reakciós iró is rémálmokat lát, retteg és megírja hogy: “A kommunizmus most is éppen oly erős Európában, mint akkor volt, amikor az első Marshall dollárokat odaküldtük.” Tény­legesen a kommunisták öt mil­lió szavazatot kaptak, az összes szavazatoknak 26.5 százalékát. Az csak 450.000-el kevesebb, mint 1946-ban kaptak. A parla­menti ülés vesztése csak azért történt, mert a parlamentáris szavazási szabályokat kiszámít­va, ellenük tervezték. Ezen legújabb szavazásokból kiindulva, azon rémálmokat lát­ja, hogy eszerint a francia had­seregnek 25.5 százaléka kommu­nista. Hát ha egy kicsit számol­gatna Mr. Buttler, akkor még nagyobb százalékot kapna, mert a szavazatok között nagyon sok asszony, illetve a szavazatoknak több mint fele nem katonaköte­les, de a kommunista fiatalság igen, tehát ha az összes szava­zatoknak 26.5 százalékát kapták a kommunisták, akkor a katona­köteleseknek, több mint 50 szá­zalékát kapták. Hát ezt Mr. Buttler is tudta, de még ki sem merte Írni, annyira retteg ezen ténytől. Mindenki tudja ugyan ez áll Olaszországra is. Hát nem csoda, hogy olyan rossz álmai vannak a tőkéseknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom