Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-08-25 / 1694. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. augusztus 25. Franco-Trurnán ünnepe a magyar nép alaposan megvál­toztatta a magyar viszonyokat. Az előkelő konzul és követ urak eltűntek a magyar közéletből, nagy részük, külföldön uszít a hazája ellen és az atombombán keresztül reméli visszaszerezni az elveszett parazita életét. A változást nagyon élénken észre lehet venni minden vona­lon, igy a clevelandi magyar konzulátuson is. Az uj konzul, nem a püspökökkel, nem a pa­pokkal, sőt még nem is az egy­leti basákkal akart megismer­kedni, hanem a clevelandi ma­gyar származású munkásokkal. Azokat hívta meg magához egy barátságos ismerkedésre. Vagy száz magyar származású mun­kás és munkásasszony és egy pár haladó szellemű professzio­nális vendég volt jelen, kik na­gyon kellemesen érezték magu­kat. Órák hosszat eldiskuráltak a konzullal és a konzulátus sze­mélyzetével. Az uj konzul egy kedves, ba­rátságos, intelligens, őszülő ma­gyar asszony, a neve Fazekas Zsuzsánna. Éppen olyan mint ezer más magyar kis hivatal­noknő, vagy munkásnő, mint ami volt is a felszabadulás előtt. Hivatalnoknő volt a konzul ha volt állása, ha nem akkor gyári munkásnő, akin nagyon meglát­szik a munkásmozgalom csiszo­lása. Öntudatos és nagyon büsz­ke arra, hogy a Magyar Népköz- társaságba egy dolgozó nő is képviselheti külföldön a magyar népet. Ez a női öntudat nagyon érez­hető a konzulátuson működő Ba­ta Idán is, ki “dressmaker” var­rónő volt mielőtt a külügyi hiva­tal szolgálatába nevezték ki. Kedves, szorgalmas, sokat tanu­ló fiatal lány, ki már is kedven­ce a clevelandi magyar dolgozók­nak. A férfi nemet Faust Ferencz képviseli a konzulátuson. Fiatal csepeli vasasból lett külügyi1 hi­vatalnok, ki a konzul megérke­zéséig vezette a konzulátust. A felesége úgy néz ki, mint a konzulátus “mamája”. Ő vezeti a háztartást, erre már a kora is alkalmassá teszi, miután már el­múlt 21 éves, a személyzet leg­fiatalabb tagja a Fausték három éves kislánya. Jelen voltak még a washing­toni követség ataséja Mrs. Szűcs, kinek a férje katonai atasé Washingtonban. A három nő magas hivatala, nagyon büszkévé tette a mi asz- szonyainkat is, kiknek nagyon tetszett az, hogy a magyar né­pet itt Amerikába magyar nők képviselik. Nagyon összebarát­koztak és sűrűn lehetett hallani a keresztnév szerinti megszólítá­sokat, Zsuzsika, Ida, stb. Meg kell állapítani még azt is, hogy Badacsony, Eger, Tokaj hegyei a Népköztársaság alatt is megtermik a Badacsonyi kék­nyelűt, az egri Bikavért, ame­lyek nagyon Ízlettek a férfiak­nak, mig a nők inkább a cse­resznye, megy és barack likőrö­ket kóstolgatták. Minden jelenlevőt kellemesen töltött el az a tudat, hogy ma ebben a hatalmas nagy ország­ban a kis magyar népet a nép gyermekei képviselik. Nem a grófok, hanem a vasmunkás, a villamos kalauz gyermekei, ők, kikre el lehet mondani, hogy: “Vér a mi vérünkből, hús a mi húsúnkból.” (Vi.) Julius 18-án, 15 évvel ezelőtt támadta meg, majd ké­sőbb összetörte a spanyol nép által megválasztott kormányt a Franco-Hitler-Mussolini szövet­ség. Ennek évfordulóján Mr. Truman, az úgynevezett demok­ratikus Amerika elnöke megkö­tötte a szövetséget Francoval, megmentette az összeomlástól, a gazdasági, politikai csődtől. Morális csődjét, zsarnokságát, bekente jó amerikai demokrá­cia mázával, vagyyis dollárok­kal. Ez nem csak a francia, angol kormányoknak, illetve azok né­peinek nem tetszett, hanem sok amerikai is volt, akiknek hány­ingere lett ezen utálatos össze- ölelkezés után. Mert nagyon is kétséges az, hogy Franco tudna adni bármilyen segítséget Tru- manéknak a szociálista orszá­gok elleni harcokban. Sőt éppen ellenkezőleg hiszik mindenfelé, hogy Trumannak kell majd ame­rikai katonaságot adni, meg­menteni kedves barátjukat, szö­vetségesüket a spanyol nép ha­ragjától. Tehát nem annyira Oroszország elleni védelemre kellenek a spanyol földön az amerikai hadibázisok, katonság, hanem a spanyol nép elleni ak­ciókra. Ezt sejteti Drew Pearson cik­ke is, valamint több liberális iró. De leginkább a francia, angol nép érzi, hogy a fasizmus utol­só mentvárát védik Trumanék Spanyolországban. Pearson leír­ja, hogy amikor a nagy Franco barát szenátorok ott voltak, tár­gyaltak Francoval, szenátor Wi­ley, Wisconsinból lelkesedve je­lentette ki, hogy “Franco, we are with you 1ÖÖ percent”. De később, amikor arra került a sor, hogy mennyire van Franco ezen lelkesedő barátai mellett, vagyis, amikor szenátor Gillet­te kérdezte, hogy a beígért két millió spanyol katonából meny­nyit engedne át Nyugat Európa védelmére? Franco a tolmácsok, tanácsadókkal folytatott tár­gyalás, sugdosás után ezen kité­rő választ adta: “Az attól függ majd, hogy milyenek lesznek a körülmények”. Szenátor Gillette megint pró­bálkozott, úgy tette fel a kér­dést, hogy ne könnyen lehessen azt körültáncolni. Hajlandó vol- na-e ön egy katonát adni Nyu­gat Európa védelmére ? Erre megint a nagy sugdosás, tár­gyalás spanyolul, melyet az amerikai barátok nem értettek. A válasz az volt, hogy ezt a Ge­neralissimo már megválaszolta. Tehát, amig Willeyék, meg a többi fasiszta érzelmű amerikai szenátor, admirális, generális és bankárok 100 százalékban van­nak Franco mellett, Franco vi- gyázatosan, sokkal okosabban mint az amerikaiak azt válaszol­ja, hogy az a körülményektől fog függni, hogy ő milyen mér­tékben lesz az amerikaiak mel­lett, vagy mennyi katonát mer­ne kiengedni Spanyolországból, hogy az általa gyűlölt nyugati demokráciát védjék. Franciaországban már hetek óta nem tudnak kormányt ala­kítani, mert a középutasok a szociáldemokratákkal kapcsola­tosan tudnának csak többséget nyerni, akik nagyon ellenzik a Francoval való házasságot, szövetséget. A Francohoz ha­sonló De Gaulle még nem tudna többséget nyerni, igy az egész francia kormány függőben van, mint Mohamed koporsója. Angliában még nagyobb az ellenzék, mert még az Őfelsége, a király kormánya sem tudja le­nyeletni az angol néppel ezt a rémségesen nagy és keserű piru­lát. Maga a munkáspárt is ful- doklik benne. Bevanék lázadását nagyban segíti és meglehet az, hogy az őfelsége kormányát ké­pező munkáspártot csúfosan megbuktatja. Persze már máskor is ellenez­ték az amerikai politikát az an­gol, illetve a munkáspárti kor­mány. De amint Bevanék mond­ják, amit reggel elleneznek, es­tére jóváhagyják. így az ame­rikaiak remélik, talán jogosan, hogy a cselédsorba jutott őfel­sége kormánya, estére beadja a derekát és lefekszik Francoval is, aki alapjában véve nem ron­dább mnit Wiley, McCarthy, MacArthur, Dulles, vagy Ame­rika igazi elnöke, a székmelletti hatalom, — Harriman. Ezt azzal is bizonyítják, hogy a nagyon kényes, robbanékony Irán kér­désben is beadták* derekukat Harrimannak. Az angol munkáspártban kia­lakult ellenzéknek nagyon sok tények állnak rendelkezésükre, (Vi.) Amig az autógyárakban is lezárások, kizárások és a gyá­rosok által kikényszeritett sztrájkok vannak, hogy ne kell­jen nekik beismerni, hogy az uj kocsiknak nagy tömegei vannak felhalmozva a raktárokban, most már a használt kocsiárusi- tók is panaszkodnak, hogy na­gyon lecsökkent a kocsik vétele. Tekintve azt, hogy még nyár van, tehát a kocsikra legna­gyobb a piac, igy ez nagyon le- hangolólag hat a kereskedőkre, nem szólva a gyárosokról, akik­nek eszes cselédjeik azon törik a fejüket, hogy mit is hozzanak fel mentségül, amiért nem tud­ják az üzemeket teljes mérték­ben dolgoztatni. Ezen kieszelt; — sokszor féleszüek által — kifo­gásnak az acélhiányt hozzák fel, amiről mi tudjuk, hogy nagy hazugság. így a helybeli munká­sokat sztrájkra kényszerítik, hogy azokra foghassák a terme­lési eszközök és gyárak parla­gon heverését. A Dodgenál volt egy mester- mü kidolgozva, az ilyen féleszű nagykutya által. Dacára, hogy éppen ezekből a kocsikból van talán legtöbb felhalmozva, még­is felemelték egyes munkások utáni termelési követelést, a normát — standardot. Mivel két jó unionista nem volt képes azt kitermelni, illetve csak ezt a kettőt választották ki, elbocsáj- tották, helyesebben mondva ki­rúgták őket. Itt van egy fogas kérdés meg­oldásra. Ez próbára tenné még a legjobb, legharciasabb szerve­zetet, munkáscsoportot is. Ezt a két jó unionistát kirúgták a munkából. Erre a munkások ki­— Csak egy ut — cimü könyv­ből idézni érdemes részletet, még helyszűke esetén is érdemes kö­zölni: “Fokozatosan, az angol ellen­állást legyőzik. Másik engedmé­nyeket kell adni, mert akkor na­gyon rossz történhet, ha nem engednek. Hogyan állhatunk mi ellent, amikor az amerikai kö­vetelés olyan megkapó ? Hogyan szállíthatjuk mi Mr. Trumant, Achesont a republikánus farka­soknak?” így az angol kormány hozzá­járulása biztosítva van olyan dolgokban, melyek hat hónappal ezelőtt még ellenezve voltak, úgy az angol, mint az amerikai kormány által. Egy klasszikus példa volt szolgáltatva a németek felfegy­verzését illetőleg. Az angol kül­ügyi államtitkár, vehemensen kijelentette az ellenzését 1950 márciusában, de 1950 év szep­temberében elment New York­ba és megegyezést kötöttek, hogy beleegyezik a németek fel­fegyverzésébe, — elméletben. Eisenhower meglátogatta Euró­pát, felfedezte, hogy az angolok­nak volt igazuk. Még mindig van lehetőség megállítani ezen nagy tévedés elkövetését, ez kellene, hogy le­gyen az angolok legelső célja. De az a módozat, mellyel az an­gol külügyi titkárt megnyerik, hogy álláspontját feladja, nem valami jó eshetőség. Igazán ez meggyőzte az amerikaiakat, hogy az angolok mindég bele­egyeznek estére. mentek sztrájkra. A gyárosok éppen azt akarták, tehát a gyá­rosok érdekeit szolgálták, azok­nak nem kellett azt beismerni, hogy nem tudják a kocsikat el­adni, hanem azért a munkáso­kat okolják, hogy nem termel­nek. így a munkásokból nem kellett nekik lefizetni senkit, te­hát nem kapnak munkanélküli segélyt. Persze, a munkás ösz- szertartás, szolidaritás azt köve­telte, hogy menjenek ki megvé­deni ezt a két munkást. De ez­zel éppen a gyárosoknak tesz­nek szolgálatot. Ezt nagy mér­tékben végzik minden nagyobb írvárban ezen a vidéken, de leg­inkább a Hudsonnál. SAJNÁLATOS DOLOG WILMINGTON, DEL. — Az E. I. Du Pont de Nemours & Co. vegyiárukat (robbantószereket) gyártó cég tudatta a részvénye­sekkel, hogy ezen év első hat hónapjában csak 112,852,042 dollár tiszta hasznot csinált, amiből egy-egy részvényre csak 2.50-t adhat. Pedig ebben a hat hónapban nagyobb forgalmat csinált^ a cég, mint a múlt év hasonló időszakában, amikor mégis 116,695.075 dollár volt, amiből $2.59 jutott minden rész­vényesre. De az adók SAJNÄ- LATQS felemelése következté­ben az idén 9 centtel kevesebb jutott minden részvényre. Miu­tán a Du Pont részvények csak­nem teljesen egy család kezé­ben vannak, igazán sajnálatos, hogy egy család félévenként 112-116 millió dollár profitot zsebelhet be. melyekből a “One Way Only” egyeznek estére. Csökkent az autó kereslet

Next

/
Oldalképek
Tartalom