Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-08-25 / 1694. szám
1951. augusztus 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal AZ UJ MAGYAR IRODALOM VITA AZ ÍRÓ SZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁN A magyar nyelvű ipari unionisták, a Bérmunkás olvasói SZEPTEMBER 2-án, VASÄRNAP D.E. 10 ÓRAI KEZDETTEL 0RSZÄG0S ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmunkás olvasóit, hogy szeptember 2-án Clevelandon legyenek, hogy az országos találkozón megbeszélhessék mindazt, ami a Bérmunkás további pontos megjelentetéséhez szükséges. Akik személyesen nem jöhetnek el, azok levélben küldjék el inditványaikat. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. VI. BENJAMIN LÁSZLÓ FELSZÓLALÁSA Révai elvtárs a “Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez-’ cimü tanulmányában joggal vetette szemünkre, hogy klasszikus íróink a maguk világát jobban ábrázolták, mint uj íróink a mi világunkat. Vájjon az összehasonlításnak ez a ránknézve kedvezőtlen mérlege azt jelenti-e, hogy mi, ma élő és dolgozó irók képességek dolgában rosszabbul állunk-e, mint régi korszakok magyar irói? Mert ha a müvek gyengébbek, akkor kisebb a müveket létrehozó tehetség is. Ez a következtetés azonban helytelen, mert igaz, hogy nincs Petőfink, Adynk, József Attil- lánk, nincs Mikszáthunk, Móricz Zsigmondunk, Katona Józsefünk ; uj irodalmunk még nem mutathat fel kiemelkedő nagy Írókat, de tehetségekben még sem szegényebb, mint az elmúlt korok magyar irodalma. A színvonal külömbség oka az, hogy a régi magyar irodalomban irók nemzedékei alakították ki azokat a típusokat, azokat a tipikus emberi viszonylatokat, akiket és amelyeket a magyar irodalom legjobbjai ábrázoltak maradandóan, összefoglalva és továbbfejlesztve elődeik és kortársaik, egész nemzedékek eredményeit. A múlt század Írója gyermekkori élményei alapján megírhatta 20 év múltán is a falusi életet, nem kellett attól tartania, hogy időközben akár az anyagi élet körülményeiben, akár az emberek tudatában, akár a tájban különösebb változások történtek volna. Vájjon ha a mai iró a parasztságról hitelesen akar Írni, megelégedhetik-e azzal, hogy akár egy évvel ezelőtti tapasztalatai alapján ábrázolja parasztságunk életét? Nyilvánvaló, hogy nem. A felszabadulás a társadalomnak, embereknek, tájnak olyan gyökeres változatait, a fejlődésnek olyan mérhetetlen gyorsaságát indította el, amelyre nincs példa történelmünkben. A régiekhez semmiben sem sa sonlitható uj világot, uj életviszonyokat, újfajta embereket kell ábrázolnunk, uj fogalmakkal találkozunk; az élet, az alkotás mindegyre uj problémákat állít elénk. TÉTEL-ÁBRÁZOLÁS Irodalmunk sematizmusának másik alapvető oka ideológiai fogyatékosságunk. A marxiz- mus-leninizmus legtöbbünkben nem vált még az élet teljességét átfogó világnézetté, szenvedélyes állásfoglalássá; sokkal inkább többé-kevésbé összefüggő tételek halmazaként jelentkezik. Ebből ered, hogy irodalmi müveinkben emberek helyett gyakran tételek szerepelnek. A parasztság életével foglalkozó müveknél láthatjuk ezt különösen. Itt a tétel például az, hogy a középparaszt eljut a munkás- osztállyal a szegényparasztsággal való szövetséghez. Ennek sokféle útja van. Ilyen útja lehet az is, hogy a szegényparaszt fiú a középparaszt leány szivével együtt az apja szivét is megnyeri. De amikor fél esztendőn belül négy irásmüben nyerik meg ily módon a középparasztot, akkor valami nincsen rendben. Mi történik azzal a középparaszttal, akinek nincs lánya, vagy csak csúnya lánya van? (Ez a négy munka, két regény és két novella, a sematizmus tipikus példányai). Én Darvassal szemben úgy látom, hogy költészetünk hosszú időn át fennállott elsőbbsége is megszűnt, a próza, a regényírás legalább is utolérte a költészetet. Ezt mutatja, hogy amíg 1949-ben három, a múlt évben kettő, ez évben pedig már csak egy költő érdemelte ki a Kos- suth-dijat, illetőleg a József At- tila-dij I. fokozatát. Kevesebb vers s főként kevesebb jó vers születik, mint az elmúlt években. Vannak uj költői tehetségeink, de még pályájuk kezdetén állnak, a kifejezés nehézségeivel küzködnek. Költészetünk lemaradásának felszámolása érdekében többet kell foglalkoznunk a költői alkotás kérdésével. Nem engedhetjük meg, hogy szépen fejlődő költészetünket belepje a dudva. Költészetünk ilyen dudvája a tipus- vers és a költői nyelv elszürkü- lése. TÍPUS vers A tipus vers a pártszerüség teljesen elhibázott értelmezésének: a költői képzelet lustaságának, vagy erőtlenségének, az elsietett, elmélyülés nélküli munkának közös gyümölcse. Két jellegzetes válfaja van. Az egyik, amikor értelmetlenül, feleslegesen és összefüggéstelenül egyetlen versbe belegyurják a politika minél több aktuális jelszavát: a hazát, a Pártot, a munkát, a békét s a tervet. A másik válfaj a rimbeszedett leltár, a seregszemle, amikor életünk, munkánk eszközeit, intézményeit, eredményeit, az üzemet, a termelő sövetkezetet, a traktort, a gépet, stb. sorolja fel gépiesen a költő. Ilyen eszmei .szegénységet mutat Takács Tibor ezen versszakasza: “Itt kovácsmühely épül, itt lesz a fújtató, ott kohó épül, koksztörő, hatalmas kombinát, vasolvasztó és hengermű. Nekünk a terv segít, a kikötőben a daru nagy lánckarjával emeli ki a mély hajó lapuló terheit, hogy épüljön a kombinát, az , uj nehézipar.” Somlyó Györgynél a következőképen zeng a tipusvers: “Ne verset akarj költeni, zörgetni üres szavakat. Akard a tervünk sikerét, szétágazó nehézipart, sok traktort, amely mélyre szánt . . .” A nyelv elszürkitése, a költői kifejezés lapossága, prózaisága az eszmei szegénységet, az elmélyüléstől, az alkotás nehézségeitől való meghátrálást takarja. Kuczka Péter volt az, aki ebből valóságos programot csinált, összetévesztve az egyszerűséget a szürkeséggel; a közvetlenséget a prózaisággal, a pátosznélküliséggel. Ennek köszönheti, hogy eddigi munkássága, költői termésének zöme, képességei alatt maradt. Tucatjával lehetne idézni tőle a döcögő, prózai versoro- kat: “Mi is ugyanúgy csinálunk, ahogy Ti, összeszámoljuk minden elsején mennyi a pénzünk, mi kerül belőle, Nekem most cipő, Jutkának kötény. Ennyi és ennyi lesz a villanyszámla, ha minden jól megy, könyveket veszünk, jövő hónapban rádiót részletre . . .” Sok ilyen példát hozhatnék még fel, bizonyítva, hogy milyen nagy szükség van a kritikára. A kritika mindannyiunk feladata, nem csak a hivatásos kritikusoké. Irószövetsé g ü n k szakosztályainak első sorban a kollektiv kritika fórumaivá kell átalakulniok. A szovjet írószövetség példája bizonyítja, hogy a szakosztályok kritikai működése milyen nagy mértékben előre lendíti az irodalom eszmei és művészi színvonalának emelkedését. A müveknek még alkotás közbeni, vagy megjelenés előtti kritikája nagy mértékben hozzájárul ahoz, hogy elhibázott müvek ne kerüljenek a közönség elé. Az elvi kritika és az önkritika gyakorlati légkörét kell megteremteni a mi Szövetségünknek is. DÉRY TIBOR FELSZÓLALÁSA A kommunista iró tudatában van annak, hogy a kulturális forradalmat alá kell rendelni a gazdasági forradalomnak. Azt is tudjuk, hogy ez a két forradalom kiegészíti egymást, mert a társadalmi szerkezetet nem lehet Aigy átalakítani, hogy közben maga az ember is meg ne változzék. Egy dologról van itt szó, az az egy dolognak két oldaláról. Mondhatnám, hogy az az ember kulturális felszabadítása következménye a gazdasági felszabadításnak, de mondhatnám úgy is, hogy a célja. Ez a kongresszus lelkiismeret vizsgálat valamennyiünk számára. Az első kérdés, amelyet az iró, de különösen a fiatal iró A Los Angeles és környéki Bérmunkás lapolvasók Har- mosa Beach-i NAGY KIRÁNDULÁSA SZEPTEMBER 9-ÉN, a Los Angelesi Munkás Otthon Be- achi helyiségében, 44 II ormosa Avenuen lesz. A különféle szórakozáson és fürdésen ki- kivül lesz finom hurka, kolbász és sült csirke a hozzávalókkal. Süteményeket, úgyszintén felülfizetéseket köszönet tel fogad a Rendezőség minden önvizsgálat során felvet az, hogy miért ir? Azért, hogy tehetsége van? Ez ugyan nagy dolog, de nem elég nagy. Számtalan példáját ismerjük azon tehetséges művészeknek, akik a mesebeli vándorlegény módján a talált aranykincset egy repedt szamárbőrre cserélik be. Mi sem egyszerűbb, mint elherdálni tehetségünket. Ha az írónak a tehetsége mellett nincs becsülete is, akkor nemcsak az a veszély fenyegeti, hogy elvesztegeti magát, hanem a a sokkal nagyobb veszély is, hogy elárulja a tehetségét. Elárulja, illetőleg áruba bocsátja. Akinek a tehetsége mellett nincs a becsülete is, az csak félkézzel tudja megmarkolni az igazságot, amelyet képvisel, élete nehéz perceiben pedig teljesen ki fogja ereszteni ujjai közül. Felelősek vagyunk tehetségünkért önmagunknak és a társadalomnak. Ez a felelőség sokféle feladatot ró reánk, elsősorban azt, hogy megismerjük a világot s benne a magunk helyét. Félreérthetetlenül tisztáznunk kell magunk számára, de úgy, hogy álmunkban is világosáéi lássuk embertársainkhoz való viszonyunkat. Mivel tartozunk nekik? Mit várnak tőlünk? Szükség van-e arra, hogy írjunk? Szükségünk van-e arra, hogy olvassák írásainkat? (Folytatjuk) A TECHNIKA HALADÁSA SIVESTED, JUTLAND — A dán gyerekek gólyában való hitét aligha meg nem ingatja egy itteni farmer azon állítása, hogy egy gólya tojást, amit a gólyamama véletlenül kirúgott a fészekből, de a tojás megakadt a zsúp tetőn, betette az éppen működésben levő csirkeköltő gépébe. És gólya ide, gólya oda, ezt a tojást a gép kiköltötte. Mi lesz most már, ha még a gólya-bébiket sem a gólya madár hozza, hanem gép költi ki őket?!
