Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-08-04 / 1692. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. augusztus 4. EZ AMERIKA (Vi.) A frázisok, jelszavak, propaganda kiszolásokban sem lehet egyetlen egy tiszta képet összeállítani, az igazi Amerikáról. Szabadság, szabad ipar, demokrácia, amerikai életmód, mind-mind csak üres szólam, melyeket gyakorlatban való átvitellel tudnának csak megértetni és maradandó értéket adni azoknak. De amidőn a valóságot nézzük, a külömböző gangszte- rek nyílt és büntetlen cselekvésektől, a háborús uszítok végtelen nagy hasznát, a spekulánsok üzérkedéseit, a leggonoszabb elemek gyors meggazdagodását, államférfiakkal, városok polgár- mestereivel való szoros szövetséget, akkor látjuk meg, hogy milyen rothadt alapjában ez, amit itten demokráciának állítanak be. De ami még rosszabb melyet vissza akarnak állítani az egész világon. így nem csoda, hogy az amerikai urak, bankárok nagyön védik Chiangot és annak társait, Hirohitót és annak barátait. Amig Drew Pearson, ezen amerikanizmusnak a leghűségesebb tintakulija, védnöke, mégis ő állítja ki a legnagyobb bizonyítékát a rendszer rothadságáról, ezt is csak azért teszi, mivel nem az ő barátai gazdagodnak meg az ilyen hadi szállításokon, spekulációkon. Egyik cikkében Pearson megírja, hogy Chiang sógorai, T. L. Soong, T. V. Soonenak a testvére, L. K. Kungal, Dr. H. H. Kung fiával, aki egy másik sógora Chiangnak pontosan tudták, mikor fog a koreai háború kitörni és hogy az amerikaiak beleavatkoznak és két héttel a háború kitörése előtt itt Amerikában összevásárolták az összes megszerezhető soyababot és egy pár hét alatt 30 millió dollár hasznot vágtak zsebre. Hát ez nekünk nem újság. Ezt csinálták Kínában is, azért zavarták el őket onnan és éppen ezért fogadták be őket ide Amerikába, mert éppen ide valók. ’ Hiszen éppen Pearson zengede- zik dicshimnuszokat ezen nagy lehetőségekről. Meggazdagodás, érvényesülés ilyen módjáról, szabad kereskedelemről, egyéni szabadságról, spekulációk helyességéről, törvényes voltáról. Csak az volt a baj, hogy ezen idegenek is kihasználják a rendszert, nem csak a Pearson barátai. AZ ÉRCEKKEL SPEKULÁLÓK Erről már Pearson nem ir ostorozó cikkeket. Nem is igen 1ud róla, vagy éppen a szereplők neki tetsző jó hazafiak, barátok. De itt Detroitban volt egy szenátusi vizsgálat, hogy sok kisebb ipart azzal fojtanak meg, hogy nem adnak nekik fémeket rendes árakon, hanem a fekete piacon, rémséges magas árakon tudják csak beszerezni. Ugyanis Moody michigani szenátornak több oldalról jelentették, hogy itt Detroit vidékén nagyon sok kisebb üzemnek csak is ilyen háromszoros árakon lehet fémeket beszerezni és igy soknak le kellett zárni, mert azokat nem bírták az eladási árakba bepréselni. így itten helyben — el kell ismerni nagyon ügyesen — csapdába csaltak egy ilyen egyéni szabadsággal kereskedőt. Ugyanis az történt, hogy az egyik ilyen kis gyáros, két kisebb nikkelező gyárnak a tulajdonosa Bemard Bauer felment a sóhivatalhoz, illetve Washingtonba panaszkodni, hogy mivel nem kap nikkelt, le kell neki zárni két telepét, az egyiket már le is záratta. Még el sem hagyta Washingtont, ott a szállodában felhívta egy Marshall C. Thomas nevű egyén, aki valószínűleg a sóhivatalból kapta meg a nevét s tartózkodási helyét. Thomas azt mondta, hogy ő tud annyi nikkelt szállítani amennyit csak akar, persze egy kicsit magasabb áron. A rendes ár 67 cent fontja, Mr. Thomas csekély $4.50-ért kinálta a 67 centes nikkelt. Beígérve, hogy neki van, vagy 49,000 font. (Tessék kiszámítani a hasznot.) Mr. Bauer látszólag belement az üzletbe, arra bírta Mr. Tho- mast, hogy jöjjön Detroitba az üzletet megkötni, de itt a légi állomáson már szenátor Moody által odaküldött FBI ember várta, aki nem adta tudtára, hogy hová viszi. Még mindig azon Íriszemben, hogy jó üzletet csinál, Thomas bácsi nyíltan beszélt az üzletről a szenátor és a biró előtt is. Thomas tudta, hogy ez a rendszer senkit sem bánt ilyen dolgokért és nem is lett bántva. Ruhr iparbárói szabad kereskedelmet akarnak OSZTÁLYELLENTÉT (Folytatás a 2-ik oldalról) A United Auto Workers 600 számú csoportja, tízéves fennállásának megünneplése alkalmából meghívta a szénbányászok központi elnökét disz-szónok- nak. Ezt az ünnepélyt julius 6- án tartották, egy diszebéd és hatalmas népgyülés. keretében. A United Auto Workers központi vezetőősége nem csak, hogy bojkotálta az ünnepélyt, hanem felszóllitották tagjaikat, hogy tartózkodjanak az ünnepélyen való megjelenéstől, vagyis, hogy bojkotálják azt. A központi vezetőség két nagy hibát követett el. elvakultságukban, hatalmi gőgösségükben ami a rendező csoport és Lewis malmára hajtotta a vizet. Az első, hogy felszóllitotta a UAW detroit és környékbeli tagságát, hogy bojkotálják Lewis gyűlését. A 600 számú csoport, amely a Ford telepek munkásait foglalja magában, egy jó ütőkártyát kapott Reuterék ellen és fel is használták azt. A második súlyos tévedés' amelyet a UAW központi vezetősége elkövetett, hatalmi vágyukban, elfelejtkeztek, sőt nem hogy elfelejtkeztek, hanem egyszerűen kizárták a tagságot, amikor az uj központi irodát avatták fel, ami éppen két héttel azelőtt történt, mielőtt Lewis megjelent Detroitban. Az uj központi irodát, amelyet a ÚAW tagságának a pénzéből építettek, a felavatás alkalmával meghívták a város, megye, állam és sok szövetségi állami dignitárusokat, mint disz-szónokokat és a tagságot teljesen mellőzték, sőt sokan be- kivánkoztak menni, hogy jelen legyenek a központi épületük felavatásánál és jótálló tagsági könyveiket mutatták, hogy nekik joguk van a bemenetelre. Nem engedték be őket, sokakat karhatalommal távolítottak el. A munkások centjeiből épített központi palota felavatásánál, csak azok vehettek részt, akiket Reuther és társai meghívtak. Politikusok, dignitárusok zabál- tak és ittak a munkások, központi irodájának felavatásánál, a UAW tagságának zsebérel A 600-as számú csoport 10 éves ünnepélyére a jelentések szerint 50-60.000 munkás vonult fel, hogy hallják John L. Lewis bes rétiét és ünnepeljék a csoport John L. Lewis kigunyolta Re- uthert, mert mint mondotta, “John L. Lewis ellenezte a kommunizmust még mielőtt Walter Reuther Oroszországban ment és John L. Lewis ellenezte a kommunizmust még mielőtt Walter Reuther a Marx Capital- ját olvasta amit nem értett meg.” A világeseményekre vonatkozólag Charles E. Wilsont, a védelmet toborzó bizottság elnökét támadta meg, mert az többszörösen kijelentette, hogy “Az Egyesült Államok 1953-ra hadi- lag annyira fellesznek szerelve- hogy Oroszorság nem fog merni velünk harcba szállani. Hát akkor ki a pokollal fog ő harcolni. Szépen fel leszünk öltözve és nem lesz hová mennürik.” Lewis és a 600 számú UAW csoport nagy sikereket arattak, beszédét elejétől végig, óriási tapsvihar követte. Ez az ünnepély nem a dignitárusok, nem a szervezeti basák, hanem a tagság és azok feleségei, gyermekei mint egy nagy kiránduláson ünnepeltek. Köhler ESSEN' NÉMETORSZÁG — Azon emberek, akik a hatalmak Ruhr iparát uralják, ellenzik, hogy a kelettel való kereskedelmet korlátozzák. Ők nyíltan kimondják, hogy hekik élet kérdés, hogy kész áruikat eltudják adni. Ezzel szemben az amerikaiak csak azt akarjak, hogy a nyers acélt, szenet adják át a franciáknak, angoloknak, belgáknak feldolgozás céljából. Ez annyira nem tetszik az amerikai uraknak, hogy állandóan unszolják az amerikai kormányt, hogy csapjon le ezen iparfejedelmekre, akik minden tilalom dacára is, szállítanak a szocialista tervgazdaságra tért országoknak, de leginkább a Szovjetnek. Hogy mennyire félnek ezen szabad kereskedelem megindításától az amerikai tőkések, azt minden nap különböző politikusok, bankárok, tábornokok hangoztatják. De ezekkel szemben minden német, még a legnagyobb iparfejedelmek is, tehát a szocialista rendszer elCLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK és barátaik AUGUSZTUS 19- én, vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Leiz Farmon. Belépődíj nincsen. Esős idő esetén elég fedett hely van. Ez alkalommal fogja Scher- haufer munkástárs megünnepelni születése napját. Az ebéd csirkepaprikás galuskával és a többi hozzávalókkal lesz, amit Leiz munkástársnő fog elkészíteni. Vacsora sza- badtüzön sült lacipecsenye lesz. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Leiz Farm. Akiknek nincsen autójuk, azon d. e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál. lenségei belátják, hogy a nyugatiaktól nem kaphatnak piacot. Tudják azt is, hogy az amerikai dollár folyamnak is vége szakad előbb-utóbb és akkor üresen maradna a zsák, melyet most tömnek, nehogy felvegyék a keletiekkel a szabad kereskedelmet. Azt is tudják a Ruhr urai, hogy egy rohamos fejlődésnek indult Kina, nem szólva más ázsiai országokról, melyeknek szintén szállíthatnák Oroszországon keresztül, mérhetetlen mennyiségben vesz át tőlük kész ipari cikkeket, gépeket, szerszámokat, melyre nyugaton semmi lehetőség sincs, hogy elhelyezhessék. Ezt az amerikai uraknak nem tetsző jelentést névtelenül Írták, meg a lapok, nehogy az íróját felismerve megbüntethessék, elcsapathassák az amerikai tőkések, akik szabad kereskedelmet prédikálnak, de nem akarják megengedni, hogy a németek, japánok, vagy más nyugati hatalmak szabadon kereskedhessenek ott, ahol legjobb piacot találnak, a fejlődés útjára tért keleti államokban. Vi. NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI MUNKÁSTÁRSAK FIGYELMÉBE! Ez évi második NAGY TÁRSAS KIRÁNDULÁST 1951 AUG. 5-ÉN, VASÁRNAP tartjuk a közismert Edenwald erdő szokott helyén. Mindenki hozza magával az ennivalót, azonban szórakozásról és minden jó innivalóról gondoskodva van. Útirány: A Lexington Ave. “White Plain” subway a 180- ik utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállomásig ahonnét pár perc séta az erdőbe. Esős idő esetén a rákövetkező vasárnap lesz megtartva.
