Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-08-04 / 1692. szám
4 oldal BÉR MUN KAS 1951. augusztus 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year .............. $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ..... 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki ít> közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonr^ at a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*©*-42 A háború haszonélvezői WILMINGTON, DEL. — Az E. I. Du Pont de Nemours & Co. cég jelenti, hogy 1951 első hat hónapjában 770 millió dollár értékű árucikket adott el. Ez a múlt év hasonló hat hónapjával szemben, amikor a cég áruforgalma csak 580 millió dollár volt, 32 százalékos emelkedést jelent. Ennek a nagy forgalomnak meg- felelőleg a részvényesek ezen hat hónapra részvényenként $2.50 osztalékot kaptak. Figyelemreméltó a lapok pénzügyi rovatának ez a kis hire, mert a du Pont cég Amerika legnagyobb muníció gyárainak a tulajdonosa, A Franciaországból idevándorolt első du Pont lőpor gyárat alapított, amelyet Thomas Coleman du Pont (1863-1930) és fivére Pierre Sámuel du Pont (1870-1928) a világ legnagyobb muníció gyárává fejlesztettek. Ez a cég, amely később megvásárolta á General Motors automobilgyártó vállalatot és számos más nagy céget is, állandóan a belső és a külső reakció pénzügyi támogatója volt. Tekintettel arra, hogy a du Pontok óriási vagyonukat lőpor és egyéb hadiszerek gyártásával szerezték, az amerikai ujságiro- dalomban a “merchant of death” (a halál kereskedői) nevet kapták. Ezt a nevet még jobban kiérdemelték azzal, hogy a háborús uszításban is mindenütt nagy szerepet vittek és visznek még ma is. A ma már igen sok tagból álló du Pont család nagy pénzekkel támogatja a legreakciósabb szenátor és képviselő jelölteket, tekintet nélkül arra, hogy a demokrata, vagy republikánus párthoz tartoznak-e. Ez a kis pénzügyi jelentés megmagyarázza, hogy a du Pont család miért olyan nagy ellensége a kollektiv termelésre áttért országoknak. Persze ezen hallatlan nagy jövedelemből még arra is telik, hogy hetenként a rádión teljes órát betöltő programon dicsérik a du Pontokat és mondják el, hogy mennyi sokat köszönhet nekik Amerika. A “halál kereskedői” még soha sem arattak úgy, mint manapság. A gonosz körfolyamat President Truman átiratot intézett a kongresszushoz, amelyben újabb bUliók megszavazását kéri hadügyi célokra. És nehogy a kongresszus — amely mostanában nem sokat ad az elnök átirataira — ellenálljon, mindjárt rá is ijesztett a hontyákra azt állítva, hogy ha az Egyesült Államok nem építi fel haderejét sokkal magasabb vonalra, mint az eddig előirányzott 3,500,000 emberből álló hadsereg adná, akkor szabadságunk, függetlenségünk nagy veszélybe kerül, mert a Szovjetnek sokkal nagyobb a hadereje. Az elnöki átirat szerint legalább is 65 billió dollárra van szükség, hogy havonta legalább is 3 billiót lehessen költeni repülőgépekre, hajókra, tankokra, ágyukra és egyéb felszerelésekre; legalább egy-egy billiót a szövetségesek támogatására és két vagy két és fél billió kell a nagy hadsereg fentartására is. Szóval havi öt vagy öt és fél billió dollár az a minimális összeg, — mert az elnök kihangsúlyozta, ,hogy a 65 bülió határozottan a legkisebb összeg, — amivel szabadságunkat és függetlenségünket biztosi- tani tudjuk. Noha az amerikai honatyák nem szűkmarkúak a militarizmus táplálásában, mégis akadtak néhányan, akik kétkedő Tamás módjára csóválták fejeiket. Ezeknek megijesztésére aztán Acheson külügyminiszter tartott beszédet Detroit városban, amikor részletesen felsorolta, hogy a Szovjet Unionnak 4 millió emberből álló hadserege van, a “vörös” Kínának 3 és félmillió embere áll fegyverben és a Szovjettel tartó többi népi köztársaságok is kiképeztek már egy millió embert, vagy többet is. Szóval a Szovjet érdekeltség, — mondotta a külügyminiszter, — 8-9 mülió embert számláló haderővel áll készen arra, hogy megtámadja a “szabad világot,” — amelynek központjában az Egyesült Államok áll — hogy rabszolgává tegyék az emberiséget. Sőt még azt is megemlítette, hogy a Szovjet Unionnak 20,000 elsőrendű repülőgépe van, amíg Amerikának csak 16,000. Sietnünk kell tehát hadseregünk kiépítésével, hogy sikeresen védekezhessünk a hatalmas szovjet erő ellen. Nem tudjuk, hogy a külügyminiszter honnan kapja a szovjet haderőre vonatkozó adatait, de fogadjuk el azokat helytállónak. Elfogadjuk pedig azért, mert 1917 óta figyeljük és látjuk azon határtalan erőfeszítést amit az úgynevezett “tőkés termelő országok” kifejtettek a Szovjet Union eltiprására. Ennek az erőkifejtésnek előbb Anglia és Franciaország voltak a vezetői, a háború alatt Hitler került előtérbe, a háború befejezte óta pedig az Egyesült Államok viszi a vezérszerepet. A történelem megcáfolta azokat, akik csak kommunista propagandának mondották az oroszok azon állítását, hogy a tőkés termelő országok katonai támadást terveztek az uj életet kezdő Oroszország ellen. Az orosz nép vezetőinek igazuk volt s valóban megbocsájthatatlan bűn lett volna részükről a védelmet nyújtó Vörös Hadsereg kiépítésének elhanyagolása. Az állandó veszély, majd a német támadás valóban rájuk kényszeritette a nagy hadsereg kiéptését. Alig szüntették be a tüzelést a második világháború frontjain, Winston ChurchUl azonnal megkezdte az oroszok ellen irányuló erők szervezését, amit be is jelentett a hírhedtté lett azon amerikai beszédében, amelyet Truman elnök jelenlétében tartott. Ettől kezdve a teljes leszerelésre irányuló tárgyalások reménytelenekké lettek. Amerika megkezdte a katonai bázisok kiépítését, amelyek kimondottan a Szovjet Union ellen irányulnak. így tehát most ezen gonosz körfolyamattal állunk szemben: az oroszok és velük a népi köztársaságok is, kénytelenek erősbite- ni hadseregeiket, hogy az egyre fenyegetőbb amerikai militarizmus ellen védekezni tudjanak. Az amerikai államférfiak erre az erősbödő szovjet hatalomra mutatva kérik katonai haderejük újabb meg újabb fejlesztését. Mikor lesz vége ennek a gonosz körfolyamatnak? Talán csak akkor, midőn oly végzetes összecsapást idéz fel, amelybe mindkét fél elpusztul? Szövetség Francoval A Spellman bíboros által vezetett amerikai fekete reakciónak álma végre csakugyan megvalósult; az Egyesült Államok szövetséget kötött Hitler és Mussolini pártfogoltjával, az európai fasiszta diktátorok utolsójával, a spanyol szabadság eltiprójával, a vé- reskezü hóhérral, Francisco Francoval. Bizony nem volt könnyű lenyelni azt a keserű pirulát, hogy a demokrácia ezen ádáz ellenségével is szövetséget kötöttek, méghozzá a demokrácia védelmére. Ezért a szövetséget forszírozó reakciós politikusokon kívül maga Truman elnök is sietett a dolog “megmagyarázására”. Elmondotta, hogy katonai szükség kényszeritette a kormányt arra, hogy a finyásságot félredobva, szóba- álljon ezzel a csúnya múltú diktátorral. Ez a katonai szükséglet. — mint a szakértők megmagyarázták, — abból áll, hogy orosz támadás esetén az Atlanti Szövetség hadserege visszavonulhat a Pirrenei hegyek mögé, ahonnan aztán visszafoglalhatja az oroszok által esetleg megszállt Franciaországot, Belgiumot s Nyugaterópa többi részeit. Ezért Franco számos katonai bázis felépítésére ad engedélyt és átenged néhány spanyol kikötőt is. A franciák és az angolok nem nagyon örülnek ennek a szövetségnek. Persze nem azért ellenzik, mintha Ízléseiket sértené a fasiszta diktátorral kötött szövetség, hanem inkább azért, mert úgy vélik, hogy a spanyol földön elhelyezett amerikai hadsereg őket is éppen úgy fenyegeti, mint a népi köztársaságokat. A Pirrenei hegyek mögötti amerikai hadsereg figyelmeztetés, nehogy ezen országok arra merjenek gondolni, hogy külpolitikájukat az amerikai érdekszférától elválasszák. A Francoval kötött szövetség tehát nem csak a múltnak oly megtagadása, hogy egy hírhedt hóhérral kezetfogunk, hanem egyben sakkhuzás a többi szövetségesek ellen is. Talán ez a dolog izgatta fel annyira a szövetséget létrehozó Sherman admirálist, hogy szívrohamot kapott és belepusztult. Mert akadnak olyanok is, akik a Francoval való szövetséget semmi körülmények között sem tudják igazolni. A magyar nyelvű ipari unionisták, a Bérmunkás olvasói SZEPTEMBER 2-án, VASÁRNAP D.E. 10 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Boádon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmunkás olvasóit, hogy szeptemlcr 2-án Clevelandon legyenek, hogy az országos találkozón megbeszélhessék mindazt, ami a Bérmunkáé további pontos megjelentetéséhez szükséges. Akik személyesen nem jöhetnek el, azok levélben küldjék el indítványaikat. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága.
