Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-28 / 1691. szám

1951. julius 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “SZABAD DEMOKRATIKUS ORSZÁGOK” Egyike a leggyakrabban han­goztatott, leirt szólam ez, ami itt azt jelenti, hogy mindazok az országok, illetve kormányok, amelyek a mi kormányunkkal szövetkeztek arra, hogy az is­tentől rendelt kapitalisztikus társadalmi rendszert, amely “biztosítja az emberiségnek a szabadságot, demokráciát és jó­létet” megvédjék, a “reakciós, diktatórikus, rabszolga rendsze­rű kommunista agresszióval” szemben. Ezeket a “demokratikus, sza­bad,” nyugati kormányzati rendszereket, sok száz és ezer millió dollárokkal támogatja az amerikai kormány és az ipari képességének legalább felét ar­ra használja fel, hogy ezeket a “nyugati demokráciákat” fel­fegyverezze, fegyvert, ágyút, tankokat, repülőgépeket, muní­ciót szállít nekik hajószámra és ígéri, hogy az atombombával fogja földdel egyenlővé tenni az ellenség ipari városait. A “szabad világ fellegvárai” közé tartozik többek között Chi- ang Kai-Shek kínai kormányza­ta is, amelyet az amerikai hiva­talos megállapítás a világ leg- korruptabb, legreakc i ó s a b b rendszernek nevezett el, amely klikk “kirabolta az amerikai adófizetőket”. Hasonló megál­lapítást kapott egy másik szö­vetséges is a dél-koreai Ree kor­mányzata, amelynek a védelmé­re nem csak a dollárokat moz­gósította elnökünk, hanem fél­millió amerikai fiú is védelmezi és sok ezer amerikai élet árán is uralmon akarja tartani. Ide sorolandó Törökország is, ahol teljes diktatúra s még tel­jesebb nyomor van. Természe­tes, hogy ide tartozik a szabad Görögország is, amelynek a dol­gozó népét amerikai sigetéssel és irányítással verték le, ahol a baloldi munkások és értelmisé­gek tízezrei vannak internálva, ahol még ma is rendszeresen akasztanak. Szinte természetes, hogy egy kissé szégyenkézve, de beszer­veződött .Nyugat-Németország kormánya is, amelynek az apa- rátusa 75 százalékban nácikból áll, ide került Japán is, amely­nek elfelejtettük Pearl Harbort és most fogunk hozzá, hogy új­ra felfegyverezzük, hogy viszont ők elfelejtsék Hiroshimát. Ebbe a csokorba nagyon jól beleillik Tito Jugoszláviája, a “kommunista rendszerével”, me­lyet kormányunk éppen úgy nem vesz komolyan, mint Tito elv­társ, ki a kölcsönkapott milliók­ból kártalanítja a kisajátított gyárak tulajdonosait. “MINDEGYIK LÉPIK EGYET” A nagy magyar regényíró írja a fenti címet egyik regényébe, amelyben a csizmadia előre lép, a báró ur viszont lezülve hátra lép és igy találkoznak. Ilyenforma találkozó készül most, ilyenforma egymás felé lépések történnek, abból a cél­ból, hogy Amerika és a spanyol Franco kormánya találkozza­nak. El kell ismerni, hogy amig a mi kormányunk rohamosan “lépik” Franco felé, addig a szená torjainknak, tengemagy- jainknak kellett biztatni Fran­cot, hogy legalább a látszat ked­véért ő is lépjen egyet. Ez a lépés már be van jelent­ve, amely után Franco kormá­nya is belép a “szabad, demok­ratikus” országok szövetségébe. Őneki már nagy gyakorlata van a demokráciába, ő már megmu­tatta, hogy miként kell legyil- koltatni egy szabadságra törek­vő népet, amely nem kommu­nista, hanem szocialista és libe­rális kormányt választott. Hit­ler, Mussolini fasiztáival, a ma­rokkói hordákkal verte le Fran­co a spanyol népet, tízezreket gyilkolt le és gyilkol még min­dég, a spanyol nép elképzelhe­tetlen nyomorba és szolgaságba sülyedt. Ezt a véreskezü fasizta banditát üti most Amerika a szabadság lovagjává, teszi meg a mi “nagy demokráciánk” szö­vetségesévé. Most majd Franco korrupt bandája kapja a millió­kat, őket fegyverezzük fel, hogy még rettenetesebb legyen a spa­nyol nép szenvedése. Anglia és Franciaország til­takozik az uj szövetséges ellen, hez csatlakoznak Belgium, Hol­landia és Norvégia kormányai is, de a tiltakozást nem veszi Amerika figyelembe, azzal a ré­gi jelszóval “Aki fizet az paran­csol,” már pedig Amerika fizeti eddig a számlát és ü™ a tilta­kozó kormányok csak saját né­peiket próbálják bolonditani. Nagyon érdekes lesz megfi­gyelni, hogy Európa és Ameri­ka szocialistái, hogy veszik az uj szövetségest, hogy még to­vábbra is “szabad, demokrati­kus kormányrendszerről” fog­nak-e szavalni, vagy pedig egy kis tiltakozással ezt is lenyelik, “aki fizet az parancsol” rend­szer alapján. Amerikának az európai szö­vetségeseivel nincs nagy szeren­cséje, senki előtt sem titok ma már, hogy a fő szövetségesek nem csak nem akarnak harcol­ni, hanem ma már számolnak azzal a nagyon valószínű lehe­tőséggel, hogy a kontinens két fő országa Franciaország és Olaszország az “ellenséghez” pártol át az amerikai hadifelsze­reléssel együtt. Ezért kell Tito és ezért kell Francd, ott nincs lázadás, tünte­tés. Franco és Tito kemény kéz­zel kormányoznak, nagy hadse­regük van, csak fel kell őket modern fegyverekkel szerelni. Hogy ez mennyire fo^ sike­rülni, azt csak a jövő fogja megmutatni, hogy nem fog oly simán menni a dolog, azt meg­mutatta a közel múltban lezaj­lott spanyol általános sztrájk. A legvéresebb terror dacára is a dolgozók tízezrei sztrájkoltak. Barcelona nem vesztette el a forradalmi múltját, a pireusi he­gyekben a partizánok ezrei vár­ják az alkalmat, hogy . Franco bandája ellen támadjanak. Na­gyon valószínű, hogy a Franco- nak szánt müliók csak arra lesz­nek jók, hogy a fasizta uralmat még egy ideig biztosítsák, de az első kedvező alkalommal, min­den pápai áldás és amerikai szö­vetség dacára is, újra fellángol a spanyol' nép szabadságharca és a Franconak adott milliók és fegyverek arra a sorsra jutnak, mint amire Chiangnál jutottak. A dollárokat ellopták és a várt bukás idejére Amerikába he­lyezték el, ahol Chiang sógorai fektették be jövedelmező üzle­tekbe. A katonai felszerelés pedig a győztes kinai nép kezébe került és ma amerikai fiuk ellen hasz­nálják fel, kiket Koreába küld­tek, hogy ott védjék, nem Ame­rikai határait, amelyet senki sem veszélyeztetett, nem a sza­badságot, amely ismeretlen volt Dél-Koreaban a nép előtt, ha­nem a profit rendszer fenmara- dását, a nagytőke befektetett millióit. Mire e sorok megjelennek, ak­korra már Francot is a szabad­ság, a demokrácia lovagjává ütötték. Megindulnak oda is a fegyvereket szállító hajók, a száz millió dollárok és a lapja­ink újra hasábokat Írnak az orosz imperializmusról, akkor, amikor az egész világra kiterje­dő amerikai hadibázisokat kibő­vítik a spanyol földön és vizen felállítandó bázisokkal, amellyel Amerika ismét egy nagyot “lé­pik” a fasizmus felé és igy ke­rül ideológiailag is közel a spa­nyol nép hóhérához, Francohoz. A múlt számunkban irtunk arról, hogy az amerikai zsidók hivatalos szervezete miként kap­csolódik be a kommunista elle­nes küzdelem jelszavával, a há­borús uszítok táborába. Ha nem volna olyan elszomo­rító, akkor nevetni kellene azon a törtetésen, amelyet a new yor- ki magyar zsidók elkövetnek, hogy befurják magukat a ma­gyar Horthyista, nyilas társa­ságba. Nagyon jó alkalom ne­kik erre az, hogy a magyar kor­mány, a régi rendszer uraiból pár ezret arra szóllitott fel, hogy hagyják el a budapesti la­kásaikat és költözzenek a vidé­ki lakásaikba, mert ezeknek az uraknak még megvoltak a vidé­ki kastélyaikban hagyva annyi szoba, amennyire szükségük volt, az igy megürült lakásokat azután a lakásnélküli ipari mun­kásoknak utalták ki. Természetesen hercegek, 'gró­fok, tábornokok, miniszterek, bankárok, gyárosok kitelepíté­sével nem nagyon lehetne itt gyűlöletet szítani, mert az ame­rikai tömegek nem igen tarta­nák sziv-ügyüknek azt, hogy ezek a paraziták — kik elvesz­tették a fenti rangjukat és ha­talmukat — hol éük tovább a munkanélküli életüket, Pesten, vagy a falun. Kell valami, amivel uszítani gyűlöletet kelteni lehet és na­gyon kapóra jött az, hogy a volt bankárok és gyárosok kö­zött volt egy pár tucat zsidó is és igjr azután lehet zsidóüldözés­ről fecsegni. A new yorki törtető zsidó ve­NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI MUNKASTÁRSAK FIGYELMÉBE! Ez évi második NAGY TARSAS KIRÁNDULÁST tartjuk a közismert Edenwald erdő szokott helyén. Mindenki hozza magával az ennivalót, azonban szórakozásról és min­den jó innivalóról gondoskod­va van. Útirány: A Lexington Ave. “White Plain” subway a 180- ik utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállomásig ahonnét pár perc séta az erdőbe. Esős idő esetén a rákövetkező vasár­nap lesz megtartva. zérek, kiknek egy jó része hosZ- szu ideig kacérkodott a szocia­lizmussal, a kommunizmussal, hogy a múltbeli radikálizmusu- kat levezekeljék, felhagyják ma­gukat használni a Horthy-nyilas társaságtól és óriási jajgatásba kezdtek, majd a szivük szakad meg azért, hogy a kitelepítettek között egy Kornfeld és egy Ul- man báró is van. Zsidóüldözés­ről iivöltenek, gyűléseket hívnak egybe, tütakoznak, Washington- be szaladgálnak, Nemzetek Szö­vetségéhez fordulnak, olyan lármát csinálnak, mintha az egész zsidóság veszélybe volna. Amikor Hitlerék a zsidók mil­lióit ölték halomra, nem csinál­tak olyan lármát, mint most egy tucat gazdag zsidó, lakásának az elvesztése miatt. A new yorki magyar zsidó szerkesztők sietnek felajánlani a szövetségüket a Horthy-nyilas uraknak, de azok finyáskodnak, elég nekik a két házizsidó Fábi­án és Márk Béla, nem kellenek nekik Brown Chale és társai, de ez nem zavarja ezt a tolakodó társaságot, elől járnak a mocs- kolódásban, rágalmazásban és nem gondolnak arra, hogy ez nem csak utálatos, hanem a leg­nagyobb hálátlanság is azok el­len az országok ellen, ahol szi­gorú törvények tiltják az anti­szemitizmust, akiknek köszön­hető, hogy Szálasiéknek nem volt idejük teljesen kiirtani a zsidókat. Tudják ezek a köpködő urak, hogy az egész komédia nem csak felesleges és ok nélkül va­ló, de azt is, hogy az egész üres fecsegés, amelv esetlen gaz­dag zsidónak sem menti meg a dupla lakását. Ez a szennyes hadjárat csak egy része a háborús uszításnak, csak arra jó, hogy elterelje a zsidók figyelmét arról, hogy ma Amerika fegyverezi fel a német nácikat, a fasizta Francot és ha mód lesz rá, akkor a Szálasiék, Tisóék utódait is, kik majd ad­nak okot Brown Chaleéknak ar­ra, hogy izguljanak a zsidók tényleges kürtása miatt, amely azoknak a programja, akiknek a zsidó vértől csöpögő kezeit szo­rongassák most a new yorki ma­gyar zsidók. Kisújszállás dolgozó paraszt­jai megvitatták és elfogadták a versenykihívást. Vállalták, hogy tiz nap alatt befejezik az ara­tást, 12 napon belül a tarlóhán­tást, elvetnek 3500 hold másod­növényt, a terménybeadási kö­telezettségüket pedig az alkot­mány ünnepére 115 százalékra teljesitik. NEM ÉRI MEG AZ ARAT BEILLESZKEDNEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom