Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-07-28 / 1691. szám
1951. julius 28. BÉR MUN KÄS 3 oldal AZ UJ MAGYAR IRODALOM VITA AZ ÍRÓ SZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁN A szerkesztő megjegyzése: Nagy figyelemmel kisértem a háború befejezte óta hozzánk érkező magyar irodalmi termékeket. Teszem azt részben azért, mert a szépirodalmi termékek (regények, elbeszélések, versek és színdarabok) olvasása, — ha azok jók, — nagy élvezetet nyújtanak, de teszem kötelességszerüen azért is, hogy az uj magyar irodalmat az amerikai magyar olvasó közönséggel is megismertessük. Gondosan átnézem tehát a kezeimbe kerülő novellákat és verseket, hogy azokból a legjobbakat kiválasztva .naptárainkban bemutathassuk. Többször megírtam már, hogy az uj magyar irodalmat, — a háború után irt dolgokat értem, — nagyon szegényesnek találtam. A néhány vers kiválasztámegdnplázza és törekszik, hogy minden évben jobb és több élelmet termeljen. Ma még sem az ipari munkások, sem a parasztság nem kizárólag a közszükség letre termelnek. Termékeik még mindig áru, amelyet más országokban helyeznek el, értékesítenek, ahonnan aztán az ő szükségleteiket, legkiváltképen gépeket szereznek be, hogy azok segítségével még hatalmasabbá, könnyebbé tegyék a termelést. Eme nehéz munkájuk gyümölcseként reményt kapnak, reményt, hogy lesz egy jobb, egy szebb társadalmi rendszer, mint amilyenben évszázadokon át éltek. A nyugati államok kizsákmányoló osztálya, minden eszközzel lekivánja rombolni a munkásosztály reményét. Néhány esztendő alatt Olasz és Francia- országoknak több mint hat billió dollárt adtak. Az olasz munkásság is, meg. az olasz uralkodó osztály is reménykedik, de mindkettő más irányba. A nyugati államok kizsámányoló osztályai sanda szemmel néznek a népi demokráciát magáévá tett országokra, mert azok termelési módszerei már ma is veszélyeztetik a világpiacot. A mi társadalmi és termelési rendszerünk, amely a magántulajdon alapján áll, a bérrabszolgák termelésének gyümölcsét annyifelé osztja, ahány magánvállakozó van. Ezek vágják zsebre a munka gyümölcsét, amely őket aztán mint kiváltságos osztályt tartja fen, mig ellenben a népi demokráciák közös termelési rendszere az állam fejlődését segíti elő, az állami könyveli el a hasznot, amely aztán újabb és jobb befektetéseket tesz, a termelés és szétosztás javítására. A termelést és szétosztást a tervgazdálkodás alapján intézik és csak azt termelnek, amire az államnak szüksége van és csak azt adják el, amiből az állam már beszerezte szükségleteit. A világ kizsákmányoló osztálya tudatában van annak, hogy a népi demokráciákban a következő lépés a, szabad társadalmi rendszer, amelyben nem lesznek osztályok és nem lesz ur, nem lesz rabszolga. Köhler. A Nádasladányi téglagyárat nemrég helyezték üzembe. A gyár az idén már mintegy^ ötmillió téglát állít elő, az ötéves terv egyre növekvő építkezései részére. sánál is nem az abszolút, hanem csak a viszonylagos értéket kellett néznem, vagyis azon verseket vettem át a naptárba, amelyeket aránylag a legjobbaknak találtam. Elbeszélésekre pedig alig akadtam, amelyek elérték volna az én kritikai mélcémet. Az erdélyi magyar irók termékei között még inkább találtam értékesebb írásokat, amelyekből többet át is vettünk. Eddig úgy tartottam, hogy talán az én kritikai értékelésem igen magas, túl sokat kívánok az uj magyar irodalomtól; vagy pedig hogy annak csak igen kis része jut el hozzám és azért nem találok rá a valóban értékes irodalmi termékekre. Most azonban, ahogy olvasom az írószövetség első . kongresszusáról szóló beszámolót, amely a “Csillag’1 cimü havi folyóirat májusi számában jelent meg, látom, hogy az értékelésem helyes volt és bizony az uj magyar irodalomnak még nagyon sokat kell fejlődni, hogy rendeltetését — a magyar nép nevelését, lelkesítését és nemes szórakoztatását betöltse. MAGAS NÍVÓJÚ VITA Az április végén tartott iró- kongresszuson elhangzott rendkívül magas nívójú és értékű beszámolók, felszólalások, kritikák és önkritikák a Csillagban közel száz oldalt foglalnak le és igy nem hozhatjuk teljes terjedelmükben, hanem csak kivonatosan. De nem is szükséges a beszámoló szószerinti közlése, amennyiben abban sok olyan részlet van, amiket csak a hazai lapok és folyóiratok állandó olvasója érthet meg; máskor viszont ismétlésekkel találkozunk, így csak a fontosabb részeket közöljük és zárjel között adjuk megjegyzéseinket és a közölt részek összefüggését megadó magyarázatokat. Helyénvaló lenne, hogy ha röviden is, megmagyarázzam az irodalom fontosságát a társadalmi átalakulások idején és ezzel egyetemben megindokoljam miért tartom szükségesnek, hogy a magyar irók vitáját lapunkban is részletesebben ismertessük. Azonban magában ebben a vitában nem csak leg tárgyilagosabb és a legfontosabb beszámolót tartó Darvas József, iró és kultuszminiszter, hanem más irók is megtették ezt s igy az ily részekre külön is felhívom az olvasók figyelmét. A másik dolog, amire szintén előre figyelmeztetem az olvasót, a Párt és az irodalom viszonya. Közismert a jobboldali, sőt még a liberális irók részéről jövő vád hogy az irók éppen a Párt diktatúrája következtében nem tudnak értékes dolgokat alkotni. Nagy betűvel irom a Párt nevet, mint ahogyan a Csülag- ban látom és ahogyan a magyar irók olyan ihlettel írnak és be- I szélnek róla, mint a nagyon val- j lásos ember az Istenről, akinek a nevét még gondolatban sem merné kis i-vel elképzelni. .Megállapíthatja az olvasó is, hogy a magyar Íróknál a Párt éppen olyan személyes misztikummá * fejlődött, mint a vallásos embereknél az Isten fogalma. Még abban is megegyezik, ez a hasonlat, hogy mindkét esetben valamilyen hierarchia (tisztviselők) vannak hivatva a misztikus hatalom akaratának nyilvánítására és megmagyarázására. Mint az olvasó látni fogja, maguk az irók is teljes tudatában vannak ennek a ténynek és vitájukban felsorolják annak jó és rossz következményeit. A valóban nagyon értékes vita konklúziója egyébiránt az, hogy az uj magyar irók eddig csak tapo- datództak, de végre szilárd talajhoz értek és egészen az utóbbi időkben, — az utolsó évet értik alatta, — már nagy haladás történt. Reméljük, hogy igazuk van s a jövőben gyakrabban mutathatjuk be az osztálytudatra ébredt magyar irók értékes munkáit. — (gb.) DARVAS JÓZSEF BESZÁMOLÓJA Tisztelt Irókongresszus, kedves ' barátaim! Végre elérkeztünk oda, hogy összehívhattuk s megtarthatjuk a magyar irók első kongresszusát. Ugyhiszem, túlzás nélkül és írázisosság veszélye nélkül elmondhatjuk azt, hogy ez a kongresszus a magyar irodalom fejlődésében történelmi szakaszt jelez. Soha a múltban nem lehetett volna egy ilyen kongresszust összehívni. Nem csak azért, mert a hivatalos kultúrpolitika irányitó urai ezt tüzzel-vassal megakadályozták volna, hanem azért sem, mert a múltban soha sem volt egy ilyan eszmei alap, amelyen meg lehetett volna teremteni a magyar irodalom egységét s amelyen a magyar irók egésze, vagy csak nagy többsége is, találkozni tudott volna “rendezni közös dolgaikat”. Ma már van ilyen alap. S ez a Párt. A Pált programja és célkitűzése: a “szocialista társadalom felépitése. Mai irodalmunkról még nem mondhatjuk el azt, hogy teljes egészében egységes pártirodalom, — de a Párt irányitó szerepe már döntő benne, íróinkról még nem mondhatjuk el, hogy túlnyomó többségük kommunista, vagy akárcsak pártonkivüli bolsevik lenne, — de túlnyomó többségük helyesli és támogatja a Párt politikáját. Helyesli és írói munkásságával is kész támogatni azt a harcot, amelyet a Párt vezetésével viv népünk nemzeti függetlensége védelmében, az építő békéért, a szocializmus felépítéséért, a nemzet szabad szép jövőért, a az az alap, amelyen itt találkozni tudtunk megbeszélni irodalmunk helyzetét és feladatait. Néhány héttel ezelőtt ünnepeltük országunk, népünk fel- szabadulásának 6. évfordulóját. Hat éve, hogy a dicső szovjet nép hős fiainak áldozatai árán végre megvalósult az, amiért évszázadokon át hiába hullott annyi vér, hiába gyűlt fel annyi szenvedés; megvalósult nemzetünk függetlensége és népünk I AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szenzón- nyitó CSALÁDIAS KIRÁNDULÁST tartanak julius hó 29-én, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Ha esik az eső elég fedett helyiség van. Az ebéd csirkepaprikás a hozzávalókkal lesz. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- ra, itt jobbra fordulni egészen a Krumroy Roadig, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmunkás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek ott pontos időben. szabadsága. Az, amiről költőink, íróink a múltban álmodoztak, ami csak vágyaikban és forró szenvedéllyel megformált szavaikban élt, — végre testet öltött. UJ VILÁG SZÜLETETT Nem frázis, hanem eleven valóság, ha azt mondjuk, hogy az országunk hat év alatt újjászületett. Az uj ország, amelyet a romok helyére építettünk, nem csupán külső formáiban, hanem belső lényegében is más, mint a régi volt. És még másabb lesz az ötéves terv végére. Uj városok, uj falvak születnek, az apró paraszti parcellák tarka rongyszőnyege hatalmas, vég- elláthatlan táblákká szövődik össze. Csakugyan, — szinte a térképet rajzoljuk át, — de nem a papíron, hanem a valóságban. Valóban csodálatos és elsodró dolog az, ami országunkban ma végbemegy. Nem igazi ember, nem becsületes ember az, akit a viharos fejlődés sodra nem ragad magával, —- aki nem tud lelkesedni azon, hogyan lesz nálunk is igazán emberré az ember, s hogy a nemzet élete ho- gyon virágzik ki teljes szépségében. írónak lenni egész történelmünk folyamán nem volt még szebb, mint ma. Voltak itt évszázadok, amikor a költő, az iró csak világitó fáklya tudott lenni a tömör sötétségben. Áldozatos hősi és szép szeren'volt ez: elégni, a remény fényét osztva szét a reménytelenségben, vagy odatemetkezni a letiport szabadság romjai alá. De én úgy hiszem, hogy a megyalósuít reménység, a soha el nem bukó, győzelmes szabadságharc költőjének, írójának lenni legalább ilyen hősi és szép dplog. Magyar iró számára nem adatott még szebb feladat, mint nekünk ma: müveinkben megörökiteni az uj kort s a születő uj ember arcát. De nem csak megörökiteni mindezt, hanem mutatni az előre vivő utat, a művészet eszközeivel küzdeni az igazság és a szépség végső győzelméért. (Folytatjuk!
