Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-08 / 1709. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year __________ $2.00 Félévre —......................... 1.00 Six Months ____________ 1.00 Egyes szám ára -------- 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ..... 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik kl 's közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonos .k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ^>42 A korteskodás lényege Az idén a szokottnál valamivel hamarább kezdődött a négy- évenként megismétlődő nagy politikai színjáték, amit egyszerű nyelven szólva amerikai elnökválasztásnak nevéznek. Noha a tucatnyi spiráns közül eddig még csak kettő jelentette be hivatalosan, hogy pályázik az elnöki tisztségre, annyit már eddig is láthatunk, hogy ezen választási hadjárat legfőbb pontja, — issuja, — a kommunista mumussal való ijesztgetés lesz. Minden aspiráns azzal dicsekszik, hogy csak az ő vezérlete alatt, csak az ő elgondolása szerint lebet a kommunizmust legyőzni. Az egyik jelölt, szenátor Robert A. Taft, csaknem az összes lapokban leközölt kis füzetben ismertette a “kommunizmus kö- riüzárására és lgyőzésére” irányuló programját. Ha ez a program valóban csak az elnökségre oly hihetetlen hévvel törekvő szenátor elgondolását mutatná, akkor nem volna érdemes vele foglalkozni. Azonban amint gondosan átnézzük ezt a kis füzetet, láthatjuk, hogy abban talán egyetlen olyan gondolat sincs, amire azt lehetne mondani, hogy az a “Mr. Republikánus” (tréfásan igy nevezték el Mr. Taftot) agyából eredt volna. Mert ez a program semmi egyéb, mint az amerikai gyárosok országos szövetsége (NAM) és a háborús profitharácsolók által az utóbbi években hirdetett népellenes politikai programpontok összegezése. Mint minden népellenes, reakciós politikus, úgy Taft is a szabadság védelmezőjének adja ki magát. Szerinte ezt a szabadságot a kommunizmus veszélyezteti és a jelenlegi kormány már behódolt a kommunizmusnak, nem harcol elég erélyesen. Ezért kell leváltani a mai kormányt a republikánusok uralmával, persze csak az ő vezetése alatt s akkor megint minden jóra fordul. Tekintettel az óriási méretű pubücitásra, amit ez a program kap, nézzük, hogy vájjon mit is ért Taft a szabadság meg a kommunizmus fogalmak alatt. Az említett füzetben többek között ezeket olvashatjuk: És amikor azt mondom, hogy SZABADSÁG, nem értem alatta csupán csak a ‘szabad vállalkozást’, hanem azt, hogy minden ember szabadon válassza meg a gondolatait, hogy szabadon válassza meg a foglalkozását; azt egye reggelire, ebédre és vacsorára, amit akar; úgy töltse idejét, amint akarja. Legyen szabadsága minden eszmét hirdetni; gyermekeit úgy tanitatni, amint akarja. És végre legyen szabadsá- sága ahoz, hogy üzletét úgy vezesse, amint jónak látja, föltéve, hogy mások üzletébe nem avatkozik bele. Nézzük csak, a gyakorlatban mi értelme van ezen nagyhangú, demagóg kijelentéseknek. Szenátor Taft hive annak, hogy mindenki úgy vezesse üzletét, amint neki tetszik. Ez a NAM egyik legfőbb programpontja. Ennek megfelelőleg a huströszt úgy vezeti az üzleteit, hogy a jobbminőségü szték fontja ma 1.50 vagy 2 dollárba kerül. .Valószínű, hogy amikor szenátor Taftnak szték- ebédre jön meg az étvágya, Mrs. Taft meg tudja szerezni a legfinomabb darabokat is, mert Taftnak az igen nagyméretű real- estate érdekeltsége nagy jövedelmet hajt még a szenátort fizetésén felül is. De micsoda badarság azt állítani, hogy a mai árak mellett az átlagos munkásember OLYAN EBÉDET ESZIK, MINT AMILYENT SZERETNE?! Micsoda kétszínűség azt állítani, hogy a néptömegek megélhetési szabadságát elősegíti az üzleti szabadság, a profitot védő szabadság? És éppen ilyen badarság azt állítani, hogy Amerikában mindenki azt a foglalkozást űzi, amit éppen akar. Hiszen köztudomású, hogy a mai rendszerben mindenki bankár, gyáros, nagykereskedő, vagy valami ilyesmi szeretne lenni, de ahelyett a gyárakban meg a mezőkön és a bányákban kénytelenek dolgozni, mert másképpen éhen vesznének. És ugyancsak igy állunk a gondolkozás szabadságával is. A kommunista mumussal elérték azt, hogy ma már valóban csak a GONDOLAT SZABADSÁGA maradt meg, vagyis gondolhatunk szabadon bármit, föltéve, hogy NEM MONDJUK KI. Mert ha ez a gondolat ellenzi a profitharácsolást, akkor üldöztetés, munka elvesztés, sőt még börtön is jár érte. Talán ennek a szenátornak, noha elnök szeretne lenni, nincs tudomása a középkorra emlékeztető “boszorkány üldözésekről”, ami alatt a gondolatnyilvánitás megbüntetését értik? Dehogy is nem tudja, tudja ő azt nagyon jól, de az agya úgy működik, hogy ezen üldöztetéseket helyesnek tartja. Láthatjuk ezt ezen szavaiból: Ezen ország naggyá fejlődéséhez a szabadság szolgáltatta a kulcsot. Európából a népek nem annyira gazdasági okokból, mint inkább azért jöttek ide, mert itt szabadságot véltek találni. Idővel azonban beszökött ide is a szocializmus eszméje. És aki elfogadja a szociálizmust, az már nem tud védekezni a kommunizmus ellen. Szakszervezeti vezéreink azért nem tudnak hatásosan harcolni a kommunizmus ellen, mert pártolják a szocializmust, amely annyira közel esik a kommunizmushoz, hogy közöttük gyakran aktuálisan nem is lehet külömbséget tenni. Sőt mi több, még a jelenlegi állami érfiaink (a kormányban) is egyengetik a szocializmus útját. Taft ezen szavakkal bizonyítja, hogy minden népjóléti intézkedésnek ádáz ellensége, aki még a munkások szervezkedését is bűnténynek tartja és éppen azért vitte keresztül a hírhedt Taft- Hartley munkásellenes törvényt is. Szóval a programja teljesen fedi a gyárosok (NAM) azon felfogását, hogy az állami hatalom csak a munkáltató osztály érdekeinek védelmezője legyen és szabadság alatt csak a kizsákmányolás szabadságát értik. Taft programja iránytszabó a jelenlegi korteskodási kampányban. Figyelve a többi aspiráns nyUatkozatait, láthatjuk, hogy a versengés csupán azon kérdésben folyik, hogy melyikük tudja erélyesebben, hathatósabban szolgáim a munkásosztály kizsákmányolásából élő parazita uralkodó osztályt. A profitrendszer iskolái Az utóbbi években sok komoly kritika érte az amerikai iskola rendszert. A kritikusok kifogásolták, hogy az «iskolákban nem a hasznos tudnivalók tanítására fektetik a fősulyt, hanem az intézetnek publicitást hozó labdajátékoknak, szépségversenyeknek s egyéb különlegességeknek. Vannak olyan iskolák, amelyekben nagyobb eréllyel tanítják a diákokat arra, hogyan kell hatásosan ordítani a “rah-rali’rah” buzdító szavakat, mint például a számtant vagy a történelmet. Amíg a fiuk közül azt értékelik legjobban, aki a labdát nem ereszti el, akárhogyan rugdalják is; addig a lányoknál az egyetlen cél, hogy fürdőruhás képe az újságokba kerüljön. így tehát nem csoda, hogy szellemi téren elmaradnak. De hogy az Uy elmaradás müyen nagymérvű, arról még a kritikusoknak is csak nagyon halvány fogalmuk volt. Los Angeles város iskolabizottságának eszébe ötlött, hogy a szokott vizsgáktól eltérő módon vesz képet arról, hogy vájjon valóban hiányos-e az iskola iktatás. Ezért Maurice G. Blair szu- perintendent néhány igen egyszerű kérdést állított össze, amiket aztán 11,000 tanuló elé terjesztettek. Az eredmény valóban meglepte még a legerősebb kritikusokat is. Mert arra még gondolni sem mertek, hogy például ezen egyszerű kérdésre: “PhiUip Murray a CIO, vagy a Standard Oil Company elnöke-e?” a diákok 62 százaléka nem tudott felelni. Ezt a kérdést a 11-18 éves tanulóknak adták fel. A diákokat két csoportra osztották; 11-12 és 15-18 évesek csoportjára és ennek megfelelőleg állították össze a kérdéseket is. Az alsó csoport 3 százaléka nem tudta az óráról leolvasni az időt, 16 százalék nem tudta miért ünnepük Julius 4-et, 9 százaléka nem tudta hány háromcentes bélyeget vehet 15 centért és 5 százalék nem tudta, mennyi a fele 70-nek? A 16-18 évesek csoportjában 19 százalék nem tudta, hogy az ABC-ben melyik betű előzi meg az M-et, K vagy O? Hat százalék pedig még azt sem tudta, hogy amikor valamely szó kiírásában (spelling) nem biztos, akkor a szótárban, vagy az újságokban kell-e megkeresnie a helyes kiírást. Hasonló szánalmas eredményt mutatnak a földrajz és a történelem körébe vágó kérdések is. Nemcsoda tehát, ha ezen vizsgálat eredménye nagy megütközést keltette a szülők körében. Az újságok sietnek kimutatni, hogy a los-angelesi iskolák igy gyarló újságok sietnek kimutatni, hogy a los-angelesi iskolák ily gyarló valóban több időt szánnak az úgynevezett nem-akadémikus tárgyak tanítására, mint másutt. De még igy is igazolni látszik ez az eredmény azt a feltevést, hogy az amerikai tanítási módszernél háttérbe szorítják a gondolkozó képesség fejlesztését. Ugylátszik, hogy a tőkés termelő rendszerben olyan emberek felelnek meg legjobban, akik jól betöltik a rájuk kiszabott speciális munkakört, de azonkívül csak az élet apróbb örömeivel törődnek, logikusan nem gondolkoznak és igy a profitrendszer hü fentartói maradnak. Junkets A szavak értelmének magyarázására szaktekintélynek tartott Webster szótár szerint a “junkets” szó közköltségeken tartott kirándulásokat jelent. Ezért akadtak egyes újságírók, akik ezt a nevet adták az amerikai képviselők és szenátorok vakációs kirándulásainak. Mert alig zárták le a 82 ik kongresszus első ülésszakát, kitűnt, hogy a képviselők és szenátorok közül igen sokan valamilyen “vizsgáló” útra küldették magukat, — természetesen az ország költségén. A hírszolgáltató vállalatok jelentései szerint körülbelül 130 képviselő és szenátor utazott el Európába, Ázsiába vagy Délame- rikába, hogy személyesen vizsgálja meg, miként költik el azt a rengeteg összeget, amit a kongresszus az amerikai bázisokra vagy a szövetséges országok felfegyverzésére és financiális segítségére megszavazott. Valószínű, hogy ezen összegek elköltéséről a honatyák megkapják azt az elszámolást, amit az ily utjukkal vélnek megsze-
