Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-21 / 1690. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. julius 21. OSZTÁLYELLENTÉT AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI .SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet, az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL:” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel] szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer kezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Tizenkét hónappal ezelőtt egy j borzalmas hir járta körül a vilá­got. “Koreában kiütött a hábo­rú”. A két világháborúban kiom­lott munkásvértől meghatalma­sodott Wall Street és Washing­tonban szószátyárkodó politikus háborús uszitókon, kivül egész Amerika lélegzet visszafojtva várta, hogy mi lesz. Öráról-órá- ra adták ki a borzalmasabbnál, borzalmasabb híreket, hogy a Szovjet elindította hadseregeit Amerika ellen. A jelentéseket vizsgálva úgy nézett ki a hely­zet, hogy egy újabb világháború kiütése csak napok, vagy órák kérdése. ' A washingtoni kongresszus­ban helyetfoglaló honatyáink, minden munkás “érdekeket” tartalmazó törvényjavaslatokat félretettek és gőzerővel láttak hozzá a “hazá” védelmét szolgá­ló törvények gyártásához, a gyilkoló szerszámok gyártására szédületes nagyságú összegeket szavaztak meg. Törvényeket hoztak, az átkozott vörö­sök ellen, akik minden bajnak az okozói, akik nem kimélik a val­lást, az erkölcsöt, akik széjel­rombolják a családot, a nemzet békéjében gánesoskodnak, akik sztrájkokat idéznek elő, háború­ba, vérontásba keverik az orszá­got. Ez a háborús őrület csak ak­kor szállott némileg alá, amikor Amerika bérrabszolgálgáira ki­vetették a magas kereseti adót,, amikor megszavazták a “haza” védelmére a billiókat, amikor már Amerika virágainak né­hány millióját mundérba bujtat­ták. De isten igazában akkor szállott alább, amikor nem sike­rült az amerikai háborús uszi- tóknak Oroszországot ténylege­sen háborúba ugratni. Amikor Amerika mészáros legényei be­bizonyították Mac Arth u r r a 1 szemben, hogy egy borzalmas katasztrófa lenne MA, akár Európában, akár Ázsiában ha- datviselni Oroszország ellen. Eme bizonyitékaikat az alábbi­akban adják. Az elmúlt hó 25-én volt egy éve, hogy Koreában kiütött a forradalom. Ez a forradalom egyesíteni kívánta Észak és Dél Koreát. Egyesíteni kívánta egy újabb társadalmi rendszer alap­ján, amelyen már az északiak állottak, de mivel Dél Korea be­tartozott az Egyesült Nemzetek Szövetségébe és az amerikai hadsereg fenhatósága alatt ál­lottak, az Egyesült Nemzetek és Amerika hadatüzentek, illet­ve hadsereget vezényeltettek Észak Korea hadseregének letö­résére. Elmúlt egy esztendeje, hogy Korea teljes területén borzal­mas embergyilkolás folyik. De sem Korea, Kina, sem a szövet­ségesek, vagy Amerika nem üzentek háborút egymásnak. Ko­reát az emberalkotta vagyoná­val, természeti kincseivel, lakos­ságának túlnyomó részével, el­törölték a föld színéről és még mindig azt mondják, hogy az csak a “rend fentartását” céloz­za. Eme “rendfentartás” egy év alatt hatalmasabb veszteséget okozott ember és vagyonban egyaránt, mint ugyan annyi idő ; alatt 1941-42-ben Amerika, Ja- I pán elleni háborúban szenve­dett. Az akkori veszteség Pearl Harbor, Bataan és minden na­gyobb ütközeteket beleszámítva 57 ezerre terjedt. A koreai “ren­dőr beavatkozás” egy év alatt a hadügyminisztérium jelentése szerint 70.500. Nem számítva bele azon halottakat és sebesül­teket, — akiknek a száma na­gyobb — akik a tüzvonalon ki­vül estek el vagy sebesültek meg. Az első esztendőben a ja­pánok elleni háborúban 8.000 halott volt kimutatva Amerika részéről. Koreában a tüzvonal- ! ban elesettek száma felülhalad­ta 3,11 ezret. Japán elleni hábo­rúban az első évben csak négy divízió volt harcban, ma Koreá­ban hét divízió van. A légi üt­közeteknél a japánok ellen csak egy támadást intéztek Tokio el- lenn, ami balsikerrel végződött. Koreában nyolc légi osztag mű­ködik, amelyeket 450 hajón ál­lomásozó repülőgép támogat. A haditengerészek japán elleni há­ború első évében 14.500 egyén esett el és sebesült meg, mig Ko­reában az elesett és sebesült tengerészek száma csak 800. Japán elleni háborúban a had­sereg létszáma ugyan olyan nagy volt, mint a koreai mészár­lásnál. Körülbelül 400.000 em­ber. Japán elleni háború első éveben a hadsereg részére 6 és fél millió tonna felszerelést szál­lítottak. Koreába tizenöt és fél millió tonnát. Japánnak az első évi veszteségét a mi hadvezető­ségünk 250.000-re becsülte. Ko­reában az első év veszteségét 1,300.000-re. Az a borzalmas veszteség, amely a hadban állókat az első esztendőben érte, szomorúan vi­lágítja meg ezt a társadalmi rendszert, melyben élünk. A ki­zsákmányoló osztály kénye-ked­ve- szerint állíthatja fegyverek elé az ország virágainak legja­vát. Kénye-kedve szerint zsák­mányolhatja ki az ország bér­rabszolgáit, kénye-kedve szerint alkothatja a törvényeket, ame­lyekkel guzsbakötik a haladó szellemű polgárokat. Mindeze­ket tehetik, mert Amerika ter­melő hadseregének ipari munká­sai az Iskáriot Judások kezében van szervezve. EURÓPA két leghatalmasabb államában, Olasz és Franciaor­szágban lezajlott választásokat mérlegelik Washingtonban, a Wall Streeten nagy gonddal vizsgálják és megállapítják, hogy a Marshall dollárok nem akadályozzák meg a kommuniz­mus terjeszkedését. 1948 óta Olaszország csekély egy billió 300 millió dollárt zsebelt be Marshall dollárok fejében az Egyesült Államoktól. Ezeknek a dollároknak az lett volna a hi­vatásuk, hogy Olaszországban helyreállítsák a háború okozta leromlott gazdasági helyzetet, bele vigyék a köztudatba, hogy az ő ellenségük a kommunizmus, hogy újból felépítsék a hadsere­get, megszüntessék a munkanél­küliséget, szenvedést és az éhe­ző parasztokat földhöz jutassa. Ma Olaszországban két és fél millió munkanélküli van. A föld és munkanélküli parasztok szá­ma felülmúlja az egy milliót. A szakszervezetek, ha a politikai pártokon keresztül is, némileg osztályharcra vannak nevelve. Időközönként használják a di­rekt« akciót, amikor a munkás politikusok valamely reformot kívánnak a parlamenten keresz­tülvinni. Ezek a társadalmi fol- tozgatások azok, amelyek még ma is hatalmon tartják a De Gasperi kormányt. A nácik és fasizták szintén aratnak, a kizsákmányoló osz­tály és a papok által félreveze­tett tömegek között. A második világmészárlás azért folyt, hogy ezeket a fenevadakat teljesen megsemmisítse és ma azoknak a támogatásával újulnak fel, akik a demokráciát kívánták velük szemben megvédelmezni. Nyugat Németországban a vá­lasztásoknál a nácik mint har­madik párt kerültek ki a válasz­tásokból. Ezek szemében és el- korcsosodott agyában, Hitler még ma is egy hős. A nácj pár­tot újból az egész Németország­ra kívánják kiterjeszteni. Feke­te inget viselnek, mint elődeik és a diktatúrát hirdetik. Szicíliá­ban (Olaszország) a fasizták pártja kelt életre és karoják fel a kommunista ellenes tömege­ket. Mussolinit istenitik és egy uj diktatúrát akarnak. Sem a népi, sem az amerikai demokrá­ciát nem ismerik el. Franciaországban a második világháborút követőleg, három felé szavaztak. A napokban le­zajlott választásoknál ugyan ezt tették. A General De Gaulle párt amely minden izében reakciós é? a kommunista párt halálos el­lensége, de egy dologban meg­egyeznek, szidják a Moderate Partiakat, akik közé a szocialis­ta politikusok fészkelődtek be. Bizalmatlanságot keltenek Ame­rika iránt, vaskezü kormányt követelnek. Azt akarják, hogy az amerikai hadsereg vonuljon ki Franciaország területéről. De Gaule megtűrné őket, de figyel­mezteti a szavazó polgárokat, hogy a jelenlegi kormány Ame­rika kezére játsza Franciaor­szág népét. Az orosz kommunista párt meghasonlott a jugoszláv kom­munista párttal. Nem elvi ellen­tétek vannak közöttük, hanem taktikai. Jugoszlávia nem haj­landó követni Oroszország uta­sítását, a legnagyobb ellentét a földosztás körül merült fel. A Szovjet arra utasította Jugosz­láviát, hogy a nincstelenek kö­zött ossza fel a nagybirtokokat éppen úgy, mint azt a népi de­mokráciák többi államaiban tet­ték. Jugoszlávia kormánya tud­tára adta Oroszországnak, hogy ezt^ lehetetlenség keresztülvinni anélkül, hogy politikai öngyil­kosságot ne kövessenek el. El­sősorban Jugoszlávia mezőgaz­dasági összetétele nem hasonlít­ható össze a népi demokráciák egyik mezőgazdasági államával sem. Jugoszláviában az elmúlt 200 esztendőben soha sem volt és ma sincsenek ezerholdas föld- birtokosok. Vannak jómódú gaz­dák, mint ahogyan a népi de­mokráciákban is vannak. Ezek a munkákat maguk és fogadott napszámosokkal végzik, 1-8 em­berig törvényes jogaik vannak birtokaikon a termelésre, éppen úgy, mrnt ahogyan a kisiparo­soknak is joguk van ugyan any- nyi bérmunkást alkalmazni. Ezeknek alkalmazását, sem a földbirtokosok, sem pedig a kis­iparosok nem azért eszközük, hogy a közjónak legyenek segít­ségére, hanem hogy profitot hajtsanak. Jugoszláviában álla­mosították a. termelést és szét­osztást éppen úgy mint Oroszor­szágban, vagy a népi demokrá­ciák bármelyikében és a mai na­pig még egyetlen egyet sem von­tak vissza, dacára annak, hogy Jugoszlávia két tűz közé van szorítva. Oroszország mivel Jugoszlá­via nem volt hajlandó követni utasításait, megtagadott min­den közösséget Jugoszláviával és bojkot alá helyezte. Eme boj- kot következtében Jugoszlávia élet-halál harcot vívott. A boj- kothoz hozzájárult az elmúlt években a nagyfokú szárazság, amely a. termést sulytotta. A nyugati államok kapitalista kor­mányai tudomást szereztek a két áUam közötti ellentétről és hogy minél nagyobb éket verje-

Next

/
Oldalképek
Tartalom