Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-07-14 / 1689. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. Julius 14. Parányok a természet háztartásában Gyakran látjuk kirándulásaink alkalmával, hogy a fák törzseit, ágait, a sziklákat, az erdő talaját, mint valami bekérgezés, zuzmótelepek lepik el. Megtalálhatók a háztetőkön, kerítéseken, mohákon, gombák termőtestein, sőt a trópusokon a fák levelein is. Különösen a sziklákon jelennek meg igen változatos, néha festői formában. Nagy elterjedésüket jórészt annak köszönhetik, hogy a nedvességviszonyoktól meglehetősen függetlenítették magukat, habár találunk közöttük olyanokat is, melyek egész életüket viz alá merülve töltik. Telepük alkotása miatt a növényország legsajátságosabb növényei. Felépítésük hosszú időn keresztül a nagy kérdőjel volt a kutatók előtt s csak 1868-ban mutatták ki, hogy magasabb- rendü gombafonalak és egysejtű ritkán fonalas moszatok együttéléséről (cymbiozis) van szó. Még napjainkban sincs teljesen tisztázva, vájjon az együttélésben a szervetlen táplálékot felvevő gombafonalak és az átha- sonitó moszatsejtek közül melyik húz a másikból több hasznot vagy pedig egyenlő értékű összemüködés áll-e fenn? Bizonyos jelek több esetben élőskö- désre utalnak, az viszont kétségtelen, hogy a gomba és moszat társulása egy uj növény, a zuzmó létrehozását eredményezte. A ZUZMÓK nagyrésze olyan anyagokat is termel, melyeket a gomba és a moszat egymagában képtelen volna létrehozni. Ilyen különleges anyagcseretermékek a zuzmósavak, melyeknek szerepéről a továbbiakban még bőven lesz szó. Jelenlétüket egyetlen más növénynél sem lehet felfedezni. A zuzmótelep megjelenési formája igen változatos, gyakran élénken színezett, a szürkétől az élénk pirosig úgyszólván minden színárnyalatot felölelhet. Sziklás hegyoldalakat beborító eltérő alakú és szinü telepeik már távolról is szinpompás látványban részesítik a szemlélőt. Külső alakban jobban megegyeznek á zuzmók termőtestei, ezek többnyire kicsiny, a teleptől eltérő szinü korongok, melyeknek átmérője ritkán több néhány milliméternél vagy ugyanoly szemölcsök vagy végül is egészen parányi pontok. A zuzmók végül rendkivül lassú növekedésükkel és hosszú élettartamukkal tűnnek ki. Ismerünk olyan havasi volitott, deportált sok ezer ben- szülött arabot, mert megbízhatatlannak, veszélyesnek tartotta őket. Ezt teszi Anglia Malay szigeteken, Franciaország vite- namban és Amerika protektorátusa alatt a phillipini kormány. Egy-két hét és ez a lárma is elül. Az urak kénytelenek lesznek uj anyag után nézni, hogy a háborús hisztériát ébren tartsák. A haldokló régi rendszer és a születendő Uj Világ harca ez és mi nem vagyunk hajlandók a régi rendszer soraiba beállni még akkor sem, ha Budapestet mentesítik a régi rendszer uraitól. fajokat, melyeknek több évtizedre van szükségük, mig fejlődésükben a termésképzés állapotáig eljutnak. Megjegyzendő azonban, hogy a telep többnyire különböző korú egyedekből áll s a természet - dialektikus törvényszerűségei itt is következetesen érvényesülnek: mig a telep egyes részei fokozatosan megújulnak, más részei fokozatosan elhalnak. A telep növekedése egyébként rendkivül lassú: évenként 0.2—1.75 cm. köpött váltakozik. A zuzmótelep szaporodása tul- nyomólag vegetativ utón történik, azaz a telep egyes részei leválnak s a levált részből uj zuzmó fejlődik. Ezen sajátságos szaporodási módon kívül a telepet alkotó moszatok és gombák a maguk módja szerint külön- külön is szaporodhatnak. Ilyenkor természetesen csak akkor jöhet létre uj zuzmó, ha a csírázó gombafonál véletlenül megfelelő moszatsejthez jut, ebben az esetben a gombafonál úgy ragadja meg a moszatot, mint ahogy az emberi kéz az almát. Mivel ez a szaporodási mód a véletlen találkozásától függ, az előbb ismertetett ivartalan szaporodással szemben igen alárendelt szerepet játszik. Kevesen gondolnák, hogy a zuzmóknak a sziklákon élő fajai milyen nagy szerepet játszanak a természet nagy háztartásában, közelebbről a termőtalaj kialakításában. A SZIKLÁK PUSZTÍTÓI Szerte a világon hatalmas hegyláncok, hegységek, dombok tarkítják az egyhangú síkságokat, s teszik változatossá a földfelszínt. Sokan azt gondolnák, hogy a festői szép hegyek évezredek óta változatlan formában állanak úgy, ahogy a természet erői megalkották őket. A valóság ezzel szemben az, hogy a hegyek is állandóan változnak, pusztulnak. Ott, ahol valamikor magas hegyek pompáztak, most nem ritkán alacsony dombokat vagy éppen síkságokat találunk. Melyek tehát azok a titokzatos erők, amelyek a szilárd kőhegyeket szétrombolják? Ugyanazok, amelyek az emberi munka által alkotott építményeket is elpusztítják: a hőmérséklet ingadozása, hőség és fagy, a viz és a szél, a növények és állatok. A kopár, repedésmentes sziklákon növényi élet nem lehetséges. Egyedül a zuzmók képesek vállalni ilyen mostoha körülmények között is az úttörő szerepét s a kőzetek felszínét mállasz- tó munkájukkal talajt készítenek a magasabbrendü növények számára. így például a tűzhányókból kiömlő és megmerevedett láván is először a zuzmók telepednek meg. A sziklákon megjelenő zuzmó lassan növekedni kezd, erősen hozzátapad a kőzethez s megkezdi bomlasztó tevékenységét (korrózió), melynek erőssége igen Változó a különböző zuzmófajok és a belepett kőzetek összetétele szerint. A kéregszerü zuzmók csak parányi, győkérszerü fonalaikat (Rhizoidhypha) mélyesztik bele a kőzet felső rétegeibe, ennek megfelelően hatásuk igen csekély. Sokkal nagyobb a jelentősége az u. n. kőalaku zuzmóknak, melyek már egész telepükkel bent élnek a kőzetben s csak apró termőtestük látható. Ezek győkérszerü fonalaikat mélyen beeresztik az aljzatba s keresz- tül-kasul behálózzák. A Verru- caria marmorea nevű fajnál ] >él- dául megfigyelték, hogy a fent említett fonalak 19 mm. mélyen hatoltak a mészkőbe, a nélkül, hogy a behatolás végső határát elérték volna. A győkérszerü fonalak részben mechanikai, részben kémiai utón fejtik ki kőzet- mállasztó, oldó tevékenységüket. Eldöntetlen kérdés azonban még napjainkban is, vájjon melyik hatás érvényesül először? Az egyik feltevés szerint a sziklára települő zuzmó beleereszti fonalait a kőzet pórusaiba, majd lassú, következetes munkával szétfeszíti, kiszakítja az egyes részecskéket, végül zuzmósavat választ ki, mely igen erős maró- és oldó hatásával előkészíti a kőzetben a fonalak további útját. A fonál növekedni kezd és bizonyos idő után eléri a zuzmósav által feloldott járat végét, erőmüvi utón újabb részecskéket szakit ki, majd ismételten zuzmósavat választ ki. így folytatódik ez a folyamat a gyökér- szerű képződmény növekedésének határáig. A másik elgondolás szerint a zuzmó előbb kémiai utón támadja meg a kőzetet, vagyis a zuzmósavval oldani, marni kezdi a szikla felületét, apró járatot biztosit a fonál számára, melyen keresztül a növekvő “gyökérke” behatol és a szétmart kőzet egyes részecskéit szétfeszíti, kiszakítja. Majd a romboló munka az előbb említett módon tovább folytatódik. A különböző kőzetfajták közül a mészkövet támadják meg legerősebben a zuzmók, az általuk kiválasztott savak ugyanis ezt oldják legkönnyebben A gránitot aránylag gyorsan szinte agyagszerü masszává mál- lasztják szét. Megbontják a gneiszét, a csillámot, a kvarcot viszont a megfigyelések szerint nem képesek megtámadni. Érdemes megjegyezni, hogy a zuzmók szétbontó tevékenysége gyorsabb, mint a légköri mállás. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha a zuzmók által belepett aljazatról eltávolítjuk a növényeket, telepe helyén világosan felismerhetők a bomlás jelei mélyedések, árkocskák, repedések formájában, mig a mellette levő azonos összetételű, zuzmómentes kőzet kemény és érintetlen. A zuzmótelepek igy mintegy előkészítik a talajt a természet egyéb romboló-épitő erőinek, melyek azután a megkezdett utón könyörtelenül folytatják pusztító, átalakító tevékenységüket. A győkérszerü fonalak által behálózott és zuzmósavaktól kimart kőzetbe beszivárog a nedvesség s ez megfagyva tovább repeszti a sziklát. A repedéseket a szél telehordja homokkal, porral, melyek az idők folyamán talajt szolgáltatnak magsabbrendü növények n e k: mohoknak, páfrányoknak, virágos növényeknek. Ezek spóráit, magvait a szél szintén széthordja, elviszi a repedésekbe, ott kikelnek és megnőnek. Gyakran láthatjuk, hogy a sziklák repedéseiből egy-egy fücsomó, virág. szál vagy füvei benőtt zuzmó ágaskodik ki. Ezek sűrűn elágazó és hosszú gyökereikkel tovább szélesítik a repedéseket s már kész is a hely a cserjék és fák számára. A fák erős vastag gyökerei mélyen behatolnak a repedésekbe, évről-évre vastagodnak és ékhez hasonlóan mind jobban és jobban szélesítik a re-' pedést, mely végül is a szikla teljes széteséséhez vezethet. IGY LESZ A SZIKLÁBÓL TERMŐTALAJ! A növények mállasztó tevékenységével párhuzamosan működnek a természet többi romboló-épitő erői. A kőzetben előforduló repedések, még ha a legszűkebbek is, utat nyitnak az átalakító erőknek. Forró, napos időben a déli fekvésű kőszirtek erősen felmelegednek, éjtszaka viszont lehűlnek. Különösen nagy á nappali és éjjeli hőmérséklet közti különbség tavasz- szal és ősszel, amikor is a nappali hőséget éjtszakai fagy válthatja fel. A sziklák felső rétegei a Nap melegének hatására kiterjednek s elválnak a belső hidegebb rétegektől. Az éjtszakai lehűlés viszont elsősorban a felső rétegeket érinti s igy a nappali hőhullámok a belső rétegbe hatolnak, melyek ezáltal kiterjednek s elválnak a külső, éjtszaka gyorsabban lehűlő felszi- ni kőzetburoktól. Ez a zsugorodás és tágulás aránylag kisméretű, de hosszú évszázadokon és évezredeken keresztül már erős mértékben érezteti hatását. A kőzetet alkotó részecskék egymásba kapcsolódása egyre jobban gyengül, mig végül a kemény szikla szétesik törmelékké, kőzet-homokká. Ezt a folyamatot nagyon elősegíti a víznek és szélnek romboló-épitő munkája is. A hegyekről lezúduló patakok, az eső után keletkező erecs- kék, kivájják a köves rögöket, mállasztják a sziklák felületét, leszakítanak egyes darabokat, kőgörgetegeket hoznak létre, melyek lassanként feldarabolód- nak és homok vagy poranyag lesz belőlük. Még jobban pusztítja a hegyeket a repedésekben megfagyó viz. A fagy következtében kitágult viz a repedéseket kiszélesíti, a sziklákat szétpor- lasztja. Szervesen kapcsolódik ehhez a munkához a szél tevékenysége is, mely letöri a megrepedt szikla és kődarabokat, ezek a zuhanás és a hőmérséklet hatása alatt feldarabolódnak kaviccsá, homokká. A szél maga előtt hajtja a homokot a föld felszínén, ledörzsöli a kövekről és a sziklákról s még apróbb részekre. porrá morzsolja. Ugyanakkor a homokkal, mint valami reszelővei elsimítja, lefaragja a sziklákat. Az elhordott, lesodort törmelékeket a szél vagy a viz máshol ismét lerakja s ezekből újabb üledékes kőzetek keletkeznek. A törmelék és kőzetmál- ladék arra alkalmas helyen az élőszervezetek (talajbaktériumok, moszatok, gombák, zuzmók, apróbb állatok stb.) közreműködésével termőtalajjá lesz. A természet különböző erőinek hatására a Föld arculata állandóan változik, hegyek da- rabolódnak fel, tűnnek el, kősziklák máiknak szét s belőlük termőtalaj keletkezik. Ahol évezredekkel ezelőtt talán hatalmas sziklaszirtek meredeztek,
