Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-27 / 1703. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1951. október 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGÁRIÁN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ........................ 1.00 Six Months ....................... 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ...............i..... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki ■ közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon .Ka Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 ' nem támadott 1948 vagy 49-ben, amikor a Nyugat még nagyon erőtlen volt? Vagy mit vár még most is? Talán azt, hogy az Egyesült Államok szoros koalícióba hozza össze ellene az egész világot és alaposan felfegyverezze a szövetségeseit? Ugyhangzik ez a dolog, mintha Oroszországban ezt mondanák: “Amerika és a szö‘ vetségesei még nem elég erősek, még nem méltóak arra, hogy megtámadjuk őket, ezért időt adunk nekik, hogy teljesen felfegyverkezzenek”. Amikor az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa előtt beszélő irániai miniszterelnököt, Mohamed Mossadegh-et figyelmeztették, hogy Irán veszélyezteti a világ békéjét, az idős, beteges miniszterelnök mosolyogva mondotta: “Irán nem küldött hadihajókat a Thamse folyóra!” Egészen hasonlóan mondhatja a Szovjet Union, hogy nem ő állít fel katonai bázisokat a vüág minden részében és igen nehéz elhinni, hogy a több mint 300 amerikai katonai bázis a népi köztársaságok körül a békegalamb házacskái. Ugyan mit szólna Amerika, ha a Szovjet Union katonai bázist létesítene mondjuk Mexicoban, vagy Kanadában? Erre nem is kell válaszolni. v És végre figyelembe kell venni azt is, hogy az Egyesült Államokban nemcsak felelőtlen egyének, de számottevő politikusok, szenátorok, kormányzók és magasrangu katonatisztek is a nagy haderővel fenyegetőznek. N»>m azt mondják, hogy a haderő védelmi célra kell, hanem sürgetik a támadást. És ki tudja, hogy egy-egy demagóg nem-e kerül hatalomra a legközelebbi választásoknál? És akkor, — mint Truman maga mondotta, — egy “dashing” (hetyke) ezredes elrendelheti az atombomba dobálást. Ha figyelembe vesszük ezen tényeket, akkor megértjük, hogy a háborútól rettegő világ népe miért nem lélegzik fel megköny- nyebbülten a nagyhangi kijelentések hallatára s miért kell tartanunk továbbra is az újabb nagy vérözöntől. A háború esélyei Ha hitelt adhatunk ,az államfők kijelentéseinek, akkor bizalommal tekinthetünk a jövőbe, nem kell tartanunk attól, hogy a jelenlegi kisebb háborúk átalakulnak nagy, az emberi civilizációra végzetessé válható harmadik világháborúvá. Maga Truman elnök jelentette ki a Winston-Salem, N.C. városban tartott beszédében, hogy az Egyesült Államoknak nincs támadó szándéka. A lapok jelentése szerint szórul-szóra ezt mondotta: A Kremlin urai vérözönbe lökhetik ugyan a vüágot, ha azt akarják, de ilyesmire ez az ország (az Egyesült Államok) soha sem fog vetemedni. Ennyit határozottan mondhatok. A békének nagy ára van az ilyen zavaros időkben, de mi pozitív tettekkel mutattuk meg, hogy hajlandók vagyunk megfizetni azt a nagy árat s hogy hajlandók vagyunk áldozni érte. Miután két héttel megelőzőleg Stalin is azt a kijelentést tette, hogy a Szovjet Unionnak nincs szándékában megtámadni az Egyesült Államokat s ennek az országnak semmi oka sincs arra, hogy ilyen támadástól tartson, az emberiség megkönnyebülten sóhajthat fel, hogy ime mégis csak elérkeztünk az annyira óhajtott békéhez, mert a többi, kisebb országok ezen két nagyhatalom ellenére képtelenek volnának nagy háborúkat kezdeni és folytatni. És mégis nem nagyon halljuk a hálaadó hozsánna felzengését, noha kétségtelen, hogy a két világháborútól elgyötört világ népe sóvárog a béke után. Ezt a közömbösséget vagy elfásultságot csak az magyarázza meg, hogy az Uy kijelentéseket ma már csak kortesbeszédeknek tartják, amiket nem kell komolyan venni. Vizsgáljuk meg tehát az ezen kijelentéseket alátámasztó érveket és cselekedeteteket. Amerikai szokásnak megfelelőleg nem adhatunk hitelt az oroszok szavainak. Ezért figyelmen kivid hagyjuk Stalin azon nydat- kozatát, amit a Pravda szerkesztőjének adott. Helyette azt vesz- szük számításba, amit Amerika legnagyobb orosz-szakértője, GEORGE F. KENNAN mondott. Mr. Kennan nevét a nagyközönség nem nagyon ismeri, noha éveken keresztül ő irányította az Egyesült Államok a szovjetekre vonatkozó külpolitikáját. Kennan, aki jelenleg mint az orosz viszonyok szakértője a Princeton, N.J. Egyetemen tart előadásokat, a külügyminisztérium politikai ügyosztályának volt a főnöke éveken keresztül, Stetinus, Marshall, Acheson és a többiek az ő tanácsát követve intézték az Oroszországra vonatkozó ügyeket. Kennan most ezt a kijelentést tette: Semmi okom sincs arra, hogy megváltoztassam azt a nézetemet, amit az orosz viszonyokra vonatkozólag 1949-ben alkottam meg. Nem állítom azt, hogy az oroszokkal nincsenek ellentéteink, de azért úgy látom, hogy Oroszországnak nincs szándékában háborút indítani a Nyugat ellen. Nem állítom, hogy idővel bizonyos okok folytán nem-e lesz változás ezen a téren, de úgy tartom, hogy ma a Szovjet Unióban nincs meg a háború utáni vágy. Kennan ezt a nézetét a következő 4 érvvel támassza alá: 1) Szovjet felfogás szerint a tőkés termelő rendszer elpusztítja önmagát, amelyhez a helyi ’’vörös” szervezetek csak mint “bábák” nyújtanak segítséget. 2) Az oroszok lassan, csak lépésről-lépésre terjeszkednek, nagyon óvatosak s csak a határos területek befolyásolására törekszenek. 3) Az orosz nép még nem felejtette el az utolsó háborút s ideológiailag nincs elkészülve az újabb háborúra. 4) Oroszországban soha sem volt népszerű a határokon túleső aggressziv háború. Az a tény, hogy a Szovjet Union megszakítás nélkül folytatja a nagy gazdasági beruházásokat szintén amellett szól, hogy nem készül támadó háborúra. Hogy az amerikai fegyverkezésre válaszolva a fegyveres erejét is emeli, ez egészen természetes. Márpedig Amerikában éppen azt hozzák fel a Szovjet Union harci készségének bizonyítására, hogy nem csak erős hadsereget tart fenn, hanem még atombombát is készít. Ezek szerint, ha ezt az amerikai okoskodást követjük, amig a nagy haderő és az atombomba a Szovjet kezében a támadó szándék bizonyítéka, addig ugyenezek Uncle Sam birtokában a világbéke támpontjai. Éppen igy az egyre magasabbra szökő hadiköltségvetés is csak azt bizonyítja, hogy mdyen békeszerető Amerika. De vannak más dolgok is, amik ugyancsak ilyen érthetetlenek. így például nehéz megérteni, hogy ha a Szovjet Union csakugyan meg akarja támadni a Nyugatot, miért várt eddig? Miért A kultúra kerékkötői Lapunk ezen számában két olyan cikket is talál az olvasó, amelyekben a legsötétebb középkort is megszégyenítő babonás felfogásra és gyakorlatra vetünk vüágot. Ha eüenséges oldalról jönnének ezen hírek, akkor szemenszedett hazugságnak bélyegeznénk, mert hihetetlennek tartanánk, hogy ma, az atomenergia korszakában még mindig akkora tere legyen a sötét babonának. Az egyik hir, — ami a Vatikán lapjában jelent meg és a Katolikus Egyházat nagyon hiien szolgáló Associated Press továbbit, — arról értesíti a világot, hogy a római Pápa a múlt évben három napon egymásután látta a Szüzmáriát. Nem akarunk cinikusak lenni és igy nem kérdezzük, hogy mit ivott akkor, de rá kell mutatnunk arra, hogy Xn. Pius a népbolonditás terén túl akarja szárnyalni minden eddigi elődjét. Nem elég, hogy a múlt évben “kinyüatkoztatta”, hogy Máriának nem csak a lelke, de a teste is felment a Mennyországba, most meg már látogatást is kapott tőle, méghozzá háromszor egymásután. Másik cikkünkben ismertetjük azt a proklamációt, amit az orthodox zsidó egyházak leghíresebb CSODA-RABBI-jainak egyesülete adott ki a világ összes orthodox zsidóságának. A végtelen elpenészedett gondolkozásu GAONIM-rabbik nem a fasizmus és az azzal együttjáró antiszemitizmus újabb előretörésében látnak nagy veszedelmet, hanem abban, hogy a reform (neolog) zsidók egyes külsőségi szokásokban újításokat hoznak. így például a templomaikban nem különítik el a nőket a férfiaktól, leveszik a kalapjaikat, mikrofonba beszélnek, énekelnek és körülmetélésnél a biztonsági klempet használják. A csoda-rabbik meg a pápa azért igyekeznek ily erőszakosan terjeszteni a természetfeletti lényben való babonás hitet, mert ugyanakkor önmagukat kinevezik az ily képzeletbeli lények földi képviselőivé és azt kamatoztatják. Minél nagyobb tömegeket tudnak igy befolyásolni és minél mélyebb a babonás hit, annál nagyobb lesz a hatalmuk és jövedelmük. Nagy igazságot mondott Abet Adám, a három évvel ezelőtt elhunyt amerikai magyar proletár költő ezzel a kis versével: Mert Jomkipper meg Christmas, Egyformán csak biznesz. A zsidó-kereszteny kultúra tehát valójában ilyen “biznesz”- en alapszik. Abban azonban megegyeznek mindazon vallásokkal, amelyek természetfeletti TU DATOS, SZEMÉLYES isteneket hirdetnek, — amelyeknek létezése ellenkezik mai tudományos felfogásukkal, — hogy ma már csak babonává sülyedtek, amelyeknek további ápolása, feltartása és terjesztése az emberi kultúra, az emberi haladás és fejlődés legerősebb kerékkötője. NEM BÍRNAK A LEGYEKKEL RIVERSIDE, CAL. — A California Egyetem itteni kísérleti állomásán a rovarok pusztítására végzett kísérleteknél kiderült, hogy a pár évvel ezelőtt rendkívül hatásosnak mondott DDT légyirtó szer ma már teljesen hatástalan. Dr. Ralph B. March jelentette, hogy a legyek olyan generációt termeltek ki, amelyek már rá se hederitenek a DDT-re. “Olyan ketrecekben élnek és szaporodnak a legyek, amelyek falai már egészen fehérek a ráfecskendezett DDT-től”, — mondotta Dr. March. Dr. March és társai most foszfor vegyületeket kevernek a DDT-be s azt mondják, hogy egy darabig hatásosan használható, de bizonyos idő múltán a legyek kitermelik az ellenálló fajokat és a kísérleteket megint elölről kell kezdeni. így valóságos verseny folyik a tudósok meg a legyek között.
