Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-20 / 1702. szám
1951. október 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal és 48 más állam képviselői is keblükre ölelték, mert Samu bácsi erre utasította őket. Most aztán Japán kizsákmányoló osztályának szócsövei éppen úgy, mint az Egyesült Államoké, arra szóllitja fel Japán népét, hogy feledjék és bocsátanak meg a volt ellenségnek Amerikának, hogy Truman elnök rendeletére az amerikai repülők atombombát dobtak Hiroshima és Nagasaki városokra, ahol százezrekre menő férfit, nőt és gyermeket öltek meg, tettek életükre nyomorékká. Samu bácsi keblére ölelte Japánt, az az Japán uralkodó osztályát s ez viszont keblére ölelte Samu bácsit. A 48 kizsákmányolási rendszeren levő államok ‘képviselői jubiláltak, dőzsöltek és a dőzsölés közben énekelték “Hozsanna az Istenhek a mennyekben és békesség a földön az embereknek”. Pontosan öt órával később a béke aláirása után, egy másik egyezményt Írattak alá Japán képviselőivel. Az a szabadsá- b got, amelyet a béke alapján adtak Japánnak, csak öt órai élettel rendelkezett, mert öt órával később egy újabb egyezményt írattak alá, amely egyezmény alapján Amerika japán területén tarthat olyan hadsereget, amilyet az amerikai hadvezetőség jónak lát. Ezzel az egyezménnyel a 48 “szabadságot szerető” állam Japánnal egyetemben, Amerika vaskarmai között kínlódnak. Japánnak éppen úgy mint a békeszerződést aláíró többi államoknak uralkodó osztálya irta alá. Amerika pénzeszsákja, gazdasági hatalma kényszeritette őket erre, valamint úgy látják, hogy Japán vascsizmáju milita- rizmusát újból felépitik Amerika adófizető polgárainak pénzén és az egykori ellenséget felhasználják saját érdekeik, a profitrendszer védelmére. A világ kizsákmányoló osztályának, beleértve Japánt is, szüksége van Kina és Oroszország természeti kincseire. Szüksége van a kínai és orosz munkáskezekre, hogy azok részére a természeti kincseket előállítsák. Ezért ígérik Kina és Oroszország népének, hogy Amerika azaz Egyesült Nemzetek felkíván ja szabadítani a kínai és az orosz, valamint a népi demokráciák rabszolgáit és helyébe szabad ipart, szabad kereskedelmet kívánnak létesíteni éppen úgy, mint itt Amerikában, vagy Amerika szövetségeseinek^ valamennyi államában ma létezik. De sem Oroszország, sem Kina, vagy a Népi Demokráciák nem állnak kötélnek és nem kívánják visszaállítani a cári, kulák rendszert. Vannak, sajnos a munkásmozgalmak minden ágában olyan egyének, akik szívesebben látnák a fentieket a népi demokráciák munkásainak hátán nyargalni, mint hogy elismerjék azt, hogy ha nem is a mi szánkize szerint intézik a munkásosztály felszabadítását, mégiá egy lépéssel közelebb vannak ahoz. Akarva, nem akarva be kell ismernünk, hogy a népi demokráciák, Kina és Oroszországot is beleértve elvégzik az úttörő munkát, kiépítik az iparokat és közlekedés eszközeit, amely nélkül lehetetlenség bevezetni az orosz, a kínai, a népi demokráMiért gyűlöl Ázsia bennünket? (Vi.) Már az a beismerés is szenzációs, hogy Ázsia meggyü- lölte Amerikát, de a magyarázat, habár sántít is egy kicsit, azonban beismerése azon soksok baklövésnek, melyet az amerikai nagytőkések kormánya Dulles, Forrestall, Lovett, Har- riman vezetése alatt elkövettek. Ezt látták még azon politikusok, hadvezérek, bankárok is, akiket társaik kiküldtek, hogy szövetségeseket, ágyutölteléket kutassanak fel az ázsiai néptömegek között. Társak, szövetségesek helyett gyűlöletet találtak mindenfelé, igy feltették a kérdést: “Miért gyűlöl Ázsia bennünket?” Ázsiai szakértők éveken keresztül ott tartózkodó irók, politikusok, mint Pearle S. Buck, John Owles, Marguerite Higgins, a főbíró Douglas és más utazó, nem a kérdés helyessége felett, hanem az okok találgatásán vitatkoznak. Abban mindannyian megegyeznek, hogy Ázsia meggyülölt bennünket, már illetve őket, nem bennünket az amerikai munkásokat, akiket legalább is sajnálhatnak, hogy olyan kegyetlen emberek vezetik, mint Mac Arthur és Dulles. Több beismerés között ezen említett irók, utazók, politikusok beismerik, hogy minden propaganda dacára is, Amerika illet- va bankárai csak azokat támogatják, akik hozzájuk hasonló- lag a népek kizsákmányolását, kirablását támogatják az egyes országokban. Kina, Indokina, Indonézia, Japán, Korea, Burma, Siam, Malay, Fülöp szigetek, az arab kiskirályok, a gyarmatosító angol, francia holland kormányok. Mindenfelé a nép fel- szabadulási törekvései ellen foglalnak állást, az elnyomókat, kegyetlen diktátorokat és idegen zsoldos, nagyon kegyetlen csapatokat segítenek, fegyvereznek fel a benszülött népek ellen. De még az ilyen szakértők sem merik nyíltan, őszinteséggel megmondani, hogy minden amerikai propagandánál sokkal hangosabban beszél a napalm bomba és az azokat széjjelszóró amerikai légi haderő. A felégetett koreai falvak, városok, amit mindenfelé kilátásba helyeznek és Indokínában is megcsinálják, ha nem úgy táncol, ahogy Dul- lesék muzsikálnak. Sokkal többet tanított Mac- Arthur kijelentései, mely úgy a milliárdos, mint hadvezér társainak őszinte, ámbár durva érzelmeit jelentette ki hivatalosan. Ezek szerint, azt mondta, hogy ő ismeri az ázsiai nép lelkivilágát, tudja hogyan kell azokkal bánni: “Először szembe kell őket köpni, azután lehet velük beszélni”. Valamint, hogy az amerikai — Wall Street — kormánynak szüksége van Japán, Formosa, Fülöp szigetekre, hogy azokról kontrolálhassák az ázsiai partokat, Vladivosztoktól Singaporig. Valamint a cselekedet, melyek ezen pökhendi kijelentéseket követték, sokkal hangosabban, véresebben beszélnek, mint a propagandisták legszebb altató zenéje. Szinte logikus, hogy az ilyen hivatalos kijelentések és cselekedetek után, nem sok találgatás szükséges megtudni: “Miért gyűlöl Ázsiai bennünket?”. OKTÓBER 28-ÄN vasárnap délután 3 órai kezdettel a Bérmunkás clevelandi olvasói TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak a Munkás Dalárda, 4309 Lorain Ave. emeleti helyiségében. Hozzájárulás 75 cent, amiért szendvicset, kávét és süteményt szolgálunk fel. harcoltak. Kívánsága szerint el lett hamvasztva. A búcsúztatót, mint a halotti beszédet a hamvasztóbán Visi munkástárs mondotta. Tudósitó. FORT LAUDERDALE, Fla.- ból jelenti tudósítónk, hogy az IWW alakításánál lelkes és pártoló tag Bokái József munkástárs feleségét október 9-én kisérték utolsó útjára a Fort Lauderdale temetőbe. Bokái munkástársat nagy veszteség érte 59 éves felesége elvesztésével. Munkástársunkon kívül két leánya Julia és Rozália, valamint fia Frank, úgyszintén nagyszámú ismerős gyászolja az elhunytat. CLEVELAND, O. — Goszto- nyi Mihályt a Bérmunkás olvasóját hosszabb betegség után, 64 éves korában október 8-án váltotta meg szenvedéseitől a halál. Mint osztálytudatos munkást, munkástársai temették október 11-én, nagyszámú barátai kíséretében. Egyetlen fia a második világháborúban esett el. Özvegyének nagyszámú barátaik fejezték ki részvétüket. A Bérmunkás lapbizottsága ezúton fejezi ki részvétét az elhunytak hozzátartozóinak. MÁR ELÉG VOLT NEKIK REPPMAN JÁNOS A megsárgult faxlevelekkel együtt, elöregedett munkástársak is elhullnak. Ezek között újabban Reppman munkástársunk, aki évtizedeken keresztül mint cipő javító dolgozott egy helyen, azáltal úgy a szomszédságban, mint a Bérmunkás olvasói szorgalmas munkásságáról, valamint haladó gondolkozásáról, sokszor az eszmét az üzlet fölé helyezte, igy üzletet veszített, de utolsó napjáig kitartott az eszme mellett, éveken keresztül önkéntes, de rendes támogatója volt az Építő Gárdának. Minden olyan megmozdulásban, ahol a Bérmunkás érdekeit szolgálták, résztvett. Nejét még 1944-ben elvesztette, most leányával Lorainnal lakott, a régi családi házban, a Lawndalen, ahol javítóműhelye volt. A halál is ezen kis műhelyben érte, valamikor éjszaka 3 és 4 óra között. Kiment a műhelybe és cigarettára gyújtott, de ciák termelő hadseregeit az ipari szabadságba, a bérrendszer eltörlésére. Ezek a népi demokráciák az “uj társadalom kereteit építik a régi társadalom keretein belül”. Köhler. szivgörcs gyorsan végzett vele, ott összeesett és reggel a veje holtan találta. Egy hete, hogy tüdőgyulladásból kigyógyitotta nevelt fia, Dr. Horváth, már jobban volt, de állandóan fuldokló érzései voltak. így halála meglepetésszerűen hatott az ismerősökre és barátokra. Reppman munkástársunk 72 éves volt, de még jó erőben, azonban már nem nagy kedve volt az élethez, már annál is inkább, mert leánya, akit nagyon szeretett — egyetlen gyermek r szintén nagyon betegen a kórházban volt már két hete és a temetésre is csak egy napra engedték haza. Reppman munkástárs Bácskában, jelenleg Jugoszláviához tartozó részében született, de a család sem tudta a község nevét. Még fiatalon jött ki az or- ságból, két fiú gyermeket hagyott ott az első házasságából. Itt Detroitban közel 34 évet töltött hasznos munkálkodásban és az eszme támogatásában, mely őszerinte is jobb, szebb társadalmi rendszerrel helyettesítette volna a mostanit, melyben^meg- látta a hibákat és rá is mutatott. örömmel vette azokat, akik a jobb rendszerért dolgoztak, BRÉMA — Konrad Adenauer “Keresztény Demokrata Pártja” nagy vereséget szenvedett a helyi választásoknál, amennyiben az eddigi első helyről a negyedik helyre került. Nyugatnémetország jelenleg 11 államból áll, ezeknek egyike Bréma állam most tartotta az állami képviselő választásokat. A választási hadjáratnál, a legfontosabb kérdés az volt, hogy az állam választói támogatják-e Adenauer kancellárt a német hadsereg újjászervezésében. Ha a választás eredményét nézzük, a válasz az, hogy a német népnek már elég volt a háborúból és nem kívánja a hadsereg újbóli feállitását. A választásnál a fegyverkezést ellenző Szocialista Párt kapta a legtöbb szavazatot, 39.1 százalékot, amig Adenauer pártja csak 9 százalékot kapott. A választás másik feltünősége az, hogy a nácik is újból jelentkeztek s a szavazatok 7 százalékát kapták. A választásban 9 párt vett részt. Bréma — Bréma állami képviselők választásánál az újjászervezett náci párt, amely a “Socialist Reichs Party” nevet vette fel, 25,813 szavazatott kapott, ami 8 mandátumra jogosítja. Noha ez nem sok a 407,725 jogosult szavazat között, mégis nagy feltűnést keltett, hogy ma már ennyi ember meri nyíltan hirdetni, hogy a náci eszmék követője.
