Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-03-31 / 1674. szám

1951. március 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Marshall-terv Olaszországban EURÓPAI KŐRÚTJÁBAN OLASZORSZÁGOT IS MEGLÁTO­GATÓ DREW PEARSON, NEVES AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ AZ ALÁBBI ÉRDEKES TUDÓSÍTÁST KÜLDTE RÓMÁBÓL. Róma — Az amerikaiaknak meg kell ismerni, hogyan dol­gozik a Marshall-terv Európában; vájjon állandó segítséget ad-e, avagy olyan inekció, amit időről-időre meg kell ismételni, ha azt akarjuk, hogy a beteg életben maradjon. Olaszország igen jó al­kalmat nyújt ezen kérdés válaszára, mert a második világháború befejezte óta rengeteg amerikai pénzt küldtünk oda s azonkívül az olasz nép rokonszenvezik^----------------------------------------­Amerikával s ennek következté­ben ott a kommunizmus hátrá- lóban van. Az alapvető kérdés az, hogy vájjon Olaszország, — avagy akármely más Marshall-terv or­szág is, végrehajtják-e azon bel­ső reformokat, amelyekkel sike­resen harcolhatnak a kommu­nizmus ellen, ha megszűnik az amerikai segítség? Olaszországban ez a kérdés egyidő óta vita tárgyát képezi a De Gasperi kormány és a Mar­shall-terv adminisztráció között. Megjegyzésre érdemes, hogy eb­ben a vitában James Dunn ame­rikai nagykövet DeGasperi mel­lett és Leon Dayton ECA ad­minisztrátor ellen foglalt állást. A legtöbb amerikai nem tud­ja, hogy Anglia és a skandináv országok kivételével a háború befejezte óta egyik Marshall- terv országban sem fizetnek az amerikaiakhoz hasonló jövedel­mi adót. Mindezen országokban a költségvetést az amerikai se­gítséggel balanszírozzák, ami­nek az a következménye, hogy a Marshall-terv nyújtotta segít­ség Olaszországban az arisztok­ráciának, Franciaországban pe­dig azon 500 gazdag családnak jut, akik évek óta csaknem sem­mi adót sem fizetnek. emelésére, minden túlórázás, kárpótlás nélkül. Az a hatalmas profit, amelyet Amerika bér­rabszolgáinak verejtékéből ki­sajtolnak, még mindig nem elég­séges. Ma, amikor túlvannak halmozva a gyilkolás és rombo­lás szerszámainak gyártásával, ma, amikor az adófizetők pén­zét pejvaként kezelik, ma, ami­kor a kormány nem kér árlej­tést az általa kiadott munkáért, ma, amikor a Wilsonok maguk szabják meg az árakat, befa­gyasztják a béreket, szégyenle­tes javításokat eszközölnek, az élelmiszerek folyton emelkedő áraival szemben Egész bátran levonhatjuk a konzekvenciát ezekkel a “becsületes és őszin­te” kormány alkalmazottakkal szemben. Annyira Őszinték, any- nyira becsületesek, hogy Tru­man elnöknek nincsen bátorsá­ga az 1952-iki elnökválasztásnál újból jelöltetni magát. A nép szeme lassan, de nagyon lassan kezd a sürü ködön keresztül ha­tolni, de még mindig nem a sa­ját maga szemével lát, agyával gondolkodik a társadalom hibái felett, hanem a csepürágó és a husosfazéktól eltaszitott politi­kusok, szakszervezeti basák sze­mével néz és agyával gondolko­dik. Amig ebből ki nem ábrán­dul, elnyomatás, kizsákmányo­lás jut osztályrészül a bérrab­szolgák millióinak nem csak itt Amerikában, hanem szerte az egész világon, ahol ÄR és BÉR­RENDSZER uralkodik. Köhler. OLASZ ADÓRENDSZER Olaszországban olyan adó­rendszer van, amely a kisbirto­kosok és a munkások vállaira rakja a terhet, amig a nagv földbirtokosok és gyárosok alig fizetnek valamit. Amikor az olasz paraszt pár tucat tojást visz a római piacre, már a kül­városban megállítják és körül­belül 20 százalék adófizetésre kényszerítik. Amikor bort, ola­jat, vagy bármilyen más árut egyik megyéből átvisz a másik­ba, a határon megállítják s adó­fizetésre kényszerítik. És minél fontosabb a fogyasz­tási cikk, annál nagyobb azon az adó. így például a kenyérre nem kevesebb, mint nyolcféle adót kell fizetni. A termelő már a gabona-mag után megfizeti az első adót, aztán adót fizet a be­vetett terület után. Jön aztán az aratási adó, majd a 3 százalé­kos adó, amikor eladja a gabo­náját a kormánynak. A kor­mány megint adóval kapcsola­tosan adja el a búzát a nagyke­reskedőnek, aki aztán a péknek adja el a lisztet. A pék persze megint 3 percentes adót fizet a vételnél. Közben persze a ma­lom is adót fizettet az őrlésnél A sok adó természetesen na­gyon megdrágítja a kenyér árát, amit végeredményben mind a fogyasztónak kell megfizetni. Ez igy van másféle élelmiszerek­kel is és nemcsoda, ha az ilyen rendszer segíti a kommunizmus terjedését. De ugyanakkor nem kell adót fizetni a kaviárra, ami a római arisztokrácia kedvelt étele. A miláni gyárosok nevetnek azon az ideán, hogy a gyárosoknak is jövedelmi adót kellene fizetni, noha ezt a törvény előírja, de azzal mitsem törődnek, soha jö­vedelmi bevallást nem jelente­nek s arra még nem volt eset, hogy ezért bármely gyárost • is kérdőre vontak volna, avagy megbüntettek volna. Ilyesmiről itt szó sem lehet. A FEJŐS TEHÉN A hercegnők és grófnőkből álló előkelőség nagy örömmel fogadta a Marshall-tervet, ame­lyet fejős tehénnek használnak.' Ügy jött ez most nekik, mint manna az égből, üresedő kof­ferjaik megtöltésére. Az olasz nép, de az amerikai tisztviselők is hamarosan rájöttek, hogy a marshall-pénzekből szenátorok fürdőszobáit renoválják, újjá­építik a Braschi téren a fasizta hadiszállást, eltartják Róma legelőkelőbb éjjeli mulatóját, a Gate klubbot és igy tovább . . . Az éjjeli mulatóra azon örv alatt kaptak pénzt, hogy kell egy ilyen hely az amerikai turis­ták mulattatására. Amikor A BÉRMUNKÁS OLVASÓI ÉVKÖZI ÉRTEKEZLETÜKET Clevelandon, ÁPRILIS 15-én, vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel a Bérmunkás 8618 Buckeye Road-i iroda helyiségében tartják meg. A Bérmunkás olvasóit ezúttal meghívjuk erre a kon­ferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak ter­jesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az ér­tekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. azonban a megnyitó estén fel­húzták a bársony függönyöket, kitűnt, hogy ott olyan előkelő gyülekezet jött össze, ahol ma­ga Cleopatra is elhalványult volna és ahová az Iowaból jött túristanő be se pillanthatott volna. És amig ilyen dolgok tör­téntek, a nagyon is naiv Dave Zellerbach, az ECA,ottani veze­tője, nápolyi beszédében azt mondotta, hogy Amerika a föld­reform keresztülvitelére adott nagy összegeket. Miután az olasz földreformból semmi sem lett, hiába követel­te a nincstelen parasztság, ez a kérdés a kommunisták legjobb propaganda anyaga. Azért Zel- lerbach utóda, Leon Dayton ko­molyan követelte, hogy az olasz kormány csináljon valamilyen földreformot. Dunn nagykövet azonban ellen fordult, mert mint mondotta, a Marshall-terv alap­ján Amerika nem avatkozhatik bele Olaszország belügyeibe. Dayton azonban komolyan Ve­szi a dolgot s fenyegetőzik, hogy nem folyósít több összeget, ha nem lesz valami a földreform­ból és a lakóházak építéséből. Ugyanakkor megvonta a se­gélyt az éjjeli mulatótól és a fa­sizta főhadiszállástól is. Az olasz kormány erre az amerikai nagykövethez folyamodott se­gítségért és Jimmie Dunn most azon mesterkél, miként lehetne Daytont ártalmatlanná tenni. Ez egyenlőre nem sikerüllt, igy az olasz kormány nagyon duzzogva ugyan, de kénytelen volt valamilyen jövedelmi adó­rendszer bevezetésére. A gya­korlatban persze nem sokat je­lent, mert nem szabtak bünte­tést arra, aki nem jelenti be a jövedelmét s nincs semmi mód annak ellenőrzésére, hogy a nagyjövedelműek fizet n e k - e adót. De ennek dacára a gyáro­sok mar zúgolódnak s tűrhetet­len állapotokat emlegetnek. Egy óhazai levél A szeptemberi Bérmunkás va­csorán, a közelmúltban Magyar- országon járt Farkas Béla mun­kástárs a maga üdvözlete mel­lett tolmácsolta Lefkovits mun­kástárs Budapesten élő öccse, de különösen annak fia üzene­tét, aki lelkes munkása az or­szág újjáépítésének. A vacsorá­ról megjelent beszámoló után íródott az alábbi levél: Budapest, 1950 okt. hó Kedves Mariska néni és Lajos bácsi: Nagyon megörültem kedves leveleteknek és ezúton kívánok nektek kommunista szeretettel sok sok évi további jó munkát a munkásmozgalom további sike­réért. Erre a nagy munkára most különösen szükség van Amerikában, mert ez az egyik erő, ami az imperialista táma­dók kezét megfogja állítani. Mi itt a szocializmust építjük és a termelés területein harco­lunk a békéért. Csodálatos vál­tozások történtek az utóbbi 5 esztendőben Magyarországon. Amerre megyünk a fővárosban és a falun is, építkezések foly­nak, hogy a nehézipar megerő­sítésén keresztül a dolgozók ré­szére mind több közszükségleti cikket gyárthassunk. Talán a legszebb mindenek között a mai ifjúság élete. A legdöntőbb az, hogy ma a dol­gozók gyermekei járhatnak az egyetemekre és nyitva van előt­tük az érvényesülés útja. Álta­lában a lelkes munka lázában ég az ország. Most különösen boldogan ké­szül az egész ország a vasár­nap megtartandó első Tanács­választásokra. Először történik a dolgozó magyarság életé­ben, hogy a dolgozók saját ma­guk fogják intézni dolgozótár­saik ügyét. Az üzemek legjobb munkásai, mérnökei, dolgozó parasztok, tudósok és művészek kiválóságai fogják képviselni a dolgozókat a Tanácsban. Most egy keveset magamról. Már nem vagyok a régi üzem­ben, hanem egy nagy gyárban dolgozom, mint mérnök. Közben folytatom tanulmányaim, hogy a diplomámat meg tudjam sze­rezni. Anyámékkal lakok együtt és igy egy keveset velük is va­gyok. Most befej ézem levelemet és Mindkettőtöknek jó egészséget kívánok és kérlek benneteket, hogy Ti is erősítsétek jó munká­tokkal továbbra is a békéért harcolók hatalmas táborát. Gyuri. Ha még nem küldte be a nap­tár árát, ha előfizetésével hátra­lékban van, kérjük rendezze azt az április 15-iki értekezlet előtt, hogy a lapbizottság megközelítő kimutatást készíthessen ezen akciók anyagi forgalmáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom