Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-03-24 / 1673. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. március 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ................... $2.00 Félévre ..............,............... 1.00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 a szakszervezetekből kiüldözték az osztálytudatos munkásokat s magukat a szerv ezeteket képtelenekké tették az ellenállásra. Ugylátszik, hogy ennek a nagy tragédiának az első felvonását már befejezték. A szakszervezeti vezetők már maguk is kezdik észrevenni, hogy kijátszottak őket. Kérdés, hogy vájjon ész- retérnek-e annyira, hogy megakadályozzák a második felvonás olyan menetét, mint Hitler Németországban láttuk. Mert annyi bizonyos, hogy a nemzeti-veszély cégére alatt itt is megtesznek minden előkészületet a szakszervezetek teljes szétzüllesztésére, vagy legalább is előretörtetésére. A szakszervezeti vezéreknek a mozgósítási programtól való távoltartásával megkezdődött a második felvonás. “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azone- „k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A kimagasló szolgálat A nagy szakszervezetek vezetőségei dicsekedve jelentik, hogy visszautasították azon kitüntetést, amit hivatalos lapjaik részére a “Freedom Foundation” ultrahazafias egyesület szavazott meg. Ez az egyesület kitüntető érmet szavazott meg az American Federationist (AFL), a CIO News, a Machinists, Monthly Journal (AFL) és a Light (CIO monthly) nevű hivatalos lapoknak, de az érmet a nevezett lapok szerkesztői mind visz- szautasitották. A visszautasítást bejelentő vezércikkében a “Light” szerkesztői többek között ezt Írták: “Noha a kitüntető érmet az amerikai életmód kimagasló védelméért” adták, visszautasítottuk azt, mert vizsgálataink azt mutatják, hogy a Freedom Foundation éppen úgy értelmezi az amerikai életmódot, mint a National Association of Manufacturers (NAM), vagy pedig mint a U.S. Chamber of Commerce (Kereskedelmi Kamara), vagy pedig az azokhoz hasonló ‘Constitutional Government’ nevű szervezet, amelyekkel mi ellentétben állunk.” A Freedom Foundation egyike az ország legreakciósabb munkásfaló egyesületeinek. Ennek a túlzó-hazafias csoportnak a vezetője és “angyala” (pénzelője) E. F. Hutton wallstreeti bankár, aki pár évvel ezelőtt a Liberty League, majd a Crusade nevű hírhedt antiszemita egyesületet is finanszírozta. Segítenek neki a népellenes propaganda terjesztésében Don Belding, a hasonnevű hirdetési ügynökség feje, továbbá Lewis H. Brown, a Johns-Man- ville Co. elnöke, Fred Maytag gyáros és több mások, akiknek vezető szerepük volt minden eddigi nagyobbszabásu reakciós megmozdulásokban. így egészen természetes, hogy a szakszervezetek hivatalos lapjai visszautasították ezt a kitüntetést és azzal eldicsekednek» De közben elhallgatják, hogy valójában miért is kapták a kitüntetést, mert az ma már igazán nagy szégyen, különösen ha a munkásság legnagyobb ellenségei mondják. A Freedom Foundation vezetői úgy találták, hogy az említett szakszervezetek és azok hivatalos lapjai KIMAGASLÓ ÉRDEMEKET SZEREZTEK az amerikai életmód védelmében A KOMMUNIZMUS ELLENI KÜZDELEMMEL. Erre a dicséretre aztán a Machinists’ Journal szerkesztője, L. O. Thomas ezt válaszolta: “Alaposan át kell vizsgálnom a ha- zafiságomat, mert ha abban a Freedom Foundation dicsérni valót találf, akkor egész BIZTOSAN VALAMI BAJ VAN VELE!” Ennél a mondatnál aztán akár meg is állhatnánk, legfeljebb csak annyit kell hozzátennünk kiigazításul, hogy nem a hazafisá- gukkal van baj, hanem azzal, hogy úgy szolgálták a megbízóikat, a munkásokat, hogy ezen szolgálatot még a munkásosztály leggonoszabb ellenségei is megdicsérték. Mert most már tisztán látható, hogy az amerikai szakszervezeti vezérek a kommunisták elleni hajszával az addig sem valami erős munkásegységet törték össze s ezzel utat nyitottak a reakció megerősödésének. Vége az első felvonásnak Amikor a Hitler vezetése alatt hatalomra törekvő nemzeti (náci) szocialisták látták, hogy csupán csak az antiszemitizmus^; hirdetve nem haladnak elég gyorsan, elővették a másik “nagy ágyút”, a kommunista mumust is. A kommunista veszedelem elleni védelemre aztán sikerült nekik nagy összegeket szerezni a német nagy tőkésektől, sőt valószínűleg még külföldről is. Az igy nyert pénzzel megvásároltak számos szakszervezeti vezért, akiket pedig nem tudtak megvásárolni, azokat terrorizálták. Ennek a propagandának az lett a vége, hogy a német szakszervezetek Hitler pártja befolyása alá kerültek. Amikor aztán Hitler hatalomra jutott a szabad szakszervezeteket egészen megsemmisítették. Aki az amerikai napi eseményeket figyeli, láthatja, hogy itt csaknem lépésről-lépésre követik ezt a módszert. Itt is a legreakciósabb politikusok megnyerték a szakszervezetek vezetőit a “kommunizmus elleni harcra”, aminek az lett az eredménye, hogy Biin a háborús uszítás Moszkvából jövő táviratok szerint a Legfelsőbb Szovjet gyűlésén, amelyen Sztálin és Molotov is résztvettek, Nikolai Tikhonov, a .Béke Bizottság elnöke, beterjesztett egy javaslatot, amely a háborús uszítást bűncselekménynek nyilvánítja. A javaslatot a Legfelsőbb Szovjet elfogadta. Nem váratlan ez a határozat, amennyiben a népi köztársaságok, — közöttük Magyarország is, — már meghozták azon törvényt, amely büntetendő bűncselekménynek nyilvánítja a háborús uszítást. Semmi kétségünk sincs aziránt, hogy ha ezen törvényt az Egyesült Államokban és a többi úgynevezett “demokratikus” országokban is elfogadnák és érvényre juttatnák, akkor a háborús feszültségnek véget lehetne vetni. Mert tény az, hogy Amerikában a háborús uszitás szörnyű gonosztette nem csak hogy nem törvényellenes, hanem olyan foglalkozás, amiből sok ezer ember él. Sőt mondhatjuk, hogy jelenleg a legbusásabban fizetett foglalkozások közé tartozik. Az amerikai sajtó, — a háborús uszítok zászlóvivője, — persze gúnyosan említi az orosz határozatot és mindent elkövet annak lekicsinylésére, nehogy az amerikai nép követelje, hogy itt is ideje lenne már a hasonló törvények hozásának. Vallás és politika President Truman, akit a természet ugylátszik különös levélírói tehetséggel áldott meg, újból irt egy olyan személyes levelet, amit nyilvánosságra hoztak. Ezt a levelet Rev. J. Waren Hasting nevű washingtoni paphoz irta válaszul ennek ama kérésére, hogy az elnök nagypéntek napjára országos méretű imádkozást RENDELJEN EL. Truman úgy látja, hogy ilyen rendeletre (proclamation) tulajdonképpen nincs szükség, mert aki akar, az úgyis imádkozhat, amire persze igen nagy szükség van, mert mint az elnök irta: A népek minden országban béke után vágyódnak és a béke az emberek szivében és agyában kezdődik, nem a fegyveres táborokban, sem pedig az államférfiak gyülekezetében. De a “vasfüggöny” mögötti néhány gonosz ember veszélyezteti a békét s azért nagyon ajánlatos lenne, ha a kért spirituális gyakorlatban minél többen vennének részt. Az újságok megírták, hogy két héttel megelőzőleg Mr. Truman nem ment el a vasárnapi istentiszteletre, hanem ahelyett napfürdőzött Key West napsütéses tengerpartján. Ezért valami Rev. Clyde Freed nevű pap az újságokban közétett nyílt levelében alaposan megrótta. Azt mondotta ebben a levélben, hogy szégyel- lieti magát, amiért elnök léttére ilyen csúnya példát mutat, isten- tisztelet helyett a napon lustálkodik. Mindkét pap leveléből a vallási türelmetlenség sugárzik ki és azt mutatja, hogy ezen emberek mennyire félremagyarázzák a vallásszabadságot. Mert a vallásszabadság valójában azt jelenti, hogy mindenki úgy imádja az istenét, amint neki tetszik, avagy NE IMÁDJON SEMMIFÉLE ISTENT, HA NEM HISZ AZ ILYEN BABONÁBAN. A vallásos emberek azonban ezen utóbbi lehetőséget ki akarják kapcsolni, a vallásos babonát rá akarják erőszakolni a tudományos világnézetet vallókra. Legfeljebb csak annyiban akarnak szabadságot adni, hogy a számos babonás felfogás között megengedik a szabad választást. De a Truman elnök levele is hasonló felfogásról tesz tanúságot, mert ha a békét mindenki akarja, akkor nem kell érte imádkozni. Ha pedig imádkozni kell érte, akkor már nem az emberektől, hanem valamilyen természetfeletti lényektől függ. És akkor ennek a felfogásnak megfelelőleg az a természetfeletti lény parancsolja azon állítólagos “gonoszlelkü” egyéneknek is, hogy ne engedjék létrehozni a békét. Másszóval ez a természefeletti lény nem elég okos arra, hogy döntő lépésre határozza el magát és egyik vagy másik fél gondolkozását megváltoztatná. Ezért imádkozással majd ráveszik, hogy az amerikaiak által elképzelt feltételek melletti békét kényszerítse rá az egész világra, — még a békét ellenző “gonosz lelkekre” is. A politikai célt szolgáló imádkozások nem csak azt mutatják, hogy a vallás letűnt korszakok babonás felfogásainek maradványai, hanem azt is, hogy a vallásos emberek által hirdetett vallásszabadság valójában közönséges csalás.
