Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-03-10 / 1671. szám
1951. március 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az első “szubverziv” pör A Bérmunkás idei naptárának “Osztálytudat” cimü cikke, amely az amerikai munkás-szervezetek kialakulásával foglalkozik, megemlíti, hogy Amerikában az első^ szervezett bérharcot a csizma és a cipőkészítő munkások “Federal Society of Journeymen and Cordwainers” nevű szervezete vivta. Az 1796- ban kezdődő és közel félszázadon át folyó bérharcokban a munkások nem csak bér javítást értek el, hanem a napi 12 órai munkaidőt 10 órára redukálták. Ez azonban nem ment valami simán. Akkoriban a munkások egyesülését munkabére me 1 é s céljából “szubverziv” aktivitásnak, államfelforgató összeesküvésnek, rettenetes nagy bűnténynek tartották és a sztrájkolok közül nyolcat bíróság elé állítottak 1806-ban Philadelphia városban. Erről a pörről s a kapcsolatos munkás-kérdésekről olyan érdekes és tanulságos leírást találunk a nemrégiben megjelent Elias Lieberman: Unions Before the Bar” cimü munkájában, hogy érdemesnek tartjuk azt itt ismertetni, mert mint az olvasó látni fogja a tőkés termelő rendszer profitélvezőinek a gondolkozása mitsem változott másfélszáz év alatt. De ez természetes is, hiszen ma már elismert tény, hogy az emberek gondolkozását gazdasági érdekeik irányítják. A profit pedig ma lényegében ugyanaz, mint vol»t másfélszáz évvel ezelőtt, csak éppen alaposan megnövekedett. Az Egyesült Államokban első ízben a cipő- és a csizmakészi- tő munkások kísérelték meg a szervezkedést. Nem önálló gondolat volt ez tőlük, hanem csak követni igyekeztek a mestereiket, akik szintén az elsők közé tartoztak a munkáltatók szövetségének megalakításában. Boston városban már 1648-ban alakítottak ilyen cipész-mesterek egyesületét, “guild”-et, amely “Massachusetts Bay” gyarmattól chartert kapott. Valószínűleg ez volt az első “guild” charter Amerikában. A charter kérésénél bevallott cél a lábbeli áru kvalitásának a védelme volt, hogy megakadályozzák a selejtes áru forgalom- bahozását. Ezért a guild a charterten bizonyos jogokat kapott a gyarmati kormánytól. Ezen jogok alapján a guild hamarosan monopolizálta az ipart any- nyira, hogy engedélye nélkül senki sem űzhette a cipőkészités mesterségét, mert a készítményére rámondták, hogy nem üti meg a mértéket. Abban az időben a népesség nagytöbbsége földmüveié s s e 1 foglalkozott, házilag vágták le még a nagyobb állatokat is és házilag kidolgozták a bőrt, amit a cipészek és csizmadiák feldolgoztak a bőrtulajdonos részére. A guild hamarosan végetvetett az ilyen munkának, amivel elérték, hogy a lábbeli árát állandósítani tudták. Amikor ezt elérték, a munkabéreket is igyekeztek állandósítani és vidékenként általánosítani. Abban az időben a lábbeli készítés nagy szaktudást igényelt, mert a munkásnak az egész cipőt vagy csizmát el kellett készíteni és természetesen csak kezdetleges kéziszerszámai voltak. Általában kétféle árut készítettek: rendelésre a lábról felvett mérték után, vagy pedig általános méretüt, amelyek között a vásárló kiválasztotta a neki megfelelőt. Az előbbi, vagyis a méretek után készülő valamivel gondosabb munkát igényelt és azért valamivel többet is fizettek érte. DARABSZÁM MUNKA Szokásban volt, hogy a legtöbb “journeymen” (segéd) hazavitte a munkát s rendesen csak hetenként egyszerre szállította a *kész munkát és vitte el az anyagot a következőkhöz. Az ily munkát természetesen mindenütt darabszámra fizették. De darabszámra dolgoztak azok is, akik a mester műhelyében készítették el az árut. A philadelphiai “Society of Master Cordwainers” is az áru jóságának a védelmére alakult, hogy “megvédjék a közönséget azon mesterektől, akik selejtes árut hoznak a piacra”, de a 18. század vége felé már aktivitását kiterjesztette a segédekkel kötött munkabér szerződésekre is, mert közben a philadelphiai cipész és csizmadia segédek is szervezkedtek. Érdemes felemli- tésre, hogy ezen munkások mindjárt militáns, harcra kész szervezetet alakítottak, mert elhatározták, hogy a mesterek között folyó árversenyt nem engedik a bérek leszorítására felhasználni. Mert dacára a guild szigorú szabályainak, egyes mesterek olcsóbban adták a cipőket, hogy igy nagyobb tömeg vásárlóra tegyenek szert, de az árlevágásnál ért veszteséget áthárították a munkásokra, akiknek béreit olyan arányban levágták. (A tőkés termelő rendszer ezen tulajdonsága fenmaradt mai napig is.) Amikor egy-egy mester ilyen bérlevágást eszközölt, akkor a munkások összebeszéltek, hogy nem dolgoznak neki addig, amig meg nem fizeti az előbbi magasabb béreket. A “SCAB” NÉV EREDETE Néhány ilyen sikeres ellenállás után a munkások behozták, hogy a megszokott bérskálát bemutatták a munkáltatónak, követelve, hogy minden munkát aszerint fizessen. Ha a munkáltató erre nem volt hajlandó, akkor a szervezethez tartozó journeyman (segéd) nem vállalhatott tőle munkát. Aki mégis munkát vállalt ilyen mesternél, azt megbüntették, vagy pedig kimondták, hogy az ilyen munkással többé sehol sem dolgoznak. Az ilyen munkást úgy kell kerülni, mint ahogyan kerülik a pokolvaras (scab) embert. Innen származik a sztrájktörőre ma is használt “scab” elnevezés. A philadelphiai cipészsegédek militáns szervezete valóságos “union-shop” viszonyokat teremtett, — mint most mondanák, vagyis minden műhelyben a szervezet tagjai a szervezet bérskálája mellett dolgoztak. Ha uj munkás érkezett a városba, azt azonnal bevették a szervezetbe. Ha munkát kapott valahol s nem akart belépni, akkor figyelmeztették a munkáltatót, hogy a többi munkások nem fognak dolgozni a “scab” munkással, amire a 'inester rendesen elküldte az ilyen alkalmazottat. A bérskála meglehetős állandóságot mutatott, amin legfeljebb csak a kereslet és kínálat viszonya változtatott; 1796-ban $2.75-t fizettek a mértékre készített cipő vagy csizmáért, mig a kaptafára készültért $2.50-t. Amikor 1798-ban a kolera járvány meggyengítette a munkások szervezetét, a mesterek mindjárt levágták a béreket 25 centtel, de mihelyt a munkások egy kicsit magukhoz jöttek, sztrájkba mentek, rövid küzdelem után visszakapták a 02.75 és $2.50 béreket. A mesterek azonban nem nyugodtak bele és 1804 karácsonyra megint leütötték a béreket 25 centtel. Ugylátszik akkor a szervezet képtelen volt azonnal válaszolni és a munkások ezen alacsonyabb bérért dolgoztak 1805 közepe tájáig, amikor követelték az előbbi fizetések visz- szaállitását, amennyiben ugyanilyen béreket fizettek úgy New York, mint Baltimore városokban is. Ugyanakkor elhatározták, hogy a követelésükért sztrájkba mennek. Alig kezdték meg a sztrájkot, George Pullis munkást és hét társát elfogták, de pár napi zaklatás után szabadon bocsájtották őket. Ez a rendőri beavatkozás megijesztette a sztrájkoló munkások egy részét, akik visszamentek dolgozni, mire a sztrájk elveszett. Ez volt az első eset, hogy valamelyik állami hatalom (A fiatal Egyesült Államokban) beleavatkozott a munkások bérmozgalmába. A POLITIKAI ELLENTÉTEK Ezen állami beavatkozás megértéséhez tudnunk kell, hogy abban az időben már kialakult az amerikai két-párti rendszer. Az egyik pártot a Hamilton vezetése alatt álló federalisták képezték, a másikat pedig a decentralizációt hirdető Jefferson demokraták. Ez a két párt nagyon éles harcot vívott egymással. (A federálisták olyanformán Írtak és beszéltek a jeffersonistákról, mint ma beszélnek a kommunistákról). Amikor a demokraták Jefferson megválasztásával kormányra jutottak, a federálisták egyik vezetője ezt irta: “Jefferson célja az emberi civilizáció teljes megszüntetése, hogy visz- szavigye az emberiséget a vadság korszakába; most már a tudatlanok és a gonoszok kezébe került az ország kormánya, még képzelni sem lehetne borzalmasabb poklot, mint amibe jutottunk.” Hamilton és követői a federálisták erős központi kormányt akartak s úgy tartották, hogy kormánytisztségre csak az erős és a gazdag a jogosult, nem bíztak az egyszerű emberben, vehemensen munkásellenesek voltak s azt tartották, hogy az állam fontosabb az embernél. Jefferson ezzel szemben az emberi szabadságot védte s nem bízott az olyen erős központi kormánya ban, amelyben az átlagos ember nem vehet részt, úgy tartotta, hogy az ilyen kormány az oligarchiához vezet. Másszóval Jefferson a többség uralmának volt a hive, amig Hamilton a kissebbség uralmát hirdette. Ennek a két pártnak a politikai marakodásába vonták bele a philadelphiai sztrájkoló cipészek ügyét. A pennsylvaniai törvényhozó testületben a jeffer- sonisták beadtak egy törvény- javaslatot, hogy szüntessék meg a sztrájkolok elleni eljárást. Ez a javaslat aztán a két párt erőpróbájául szolgált; a federálisták szövetkezve az Alkotmányos Republikánusokkal 44 szavazattal 32 ellenében elvetették, mire a sztrájkolok vezetőit, az előbb elfogott nyolc munkást újból bíróság elé állították. (Befejező közlemény a jövő számban) Portland, O. — A Washington állam nyugati részeiben dolgozó erdőirtó munkások körülbelül 14 ezren, akik az AFL-hez tartozó Lumber and Sawmill Unionban vannak szervezve, hét és fél centes órabérjavitást követelve sztrájkba mentek. A sztrájkot hosszas tárgyalások előzték meg. A lumber-érdekelt- ség dacára a mai igen magas épitőfa áraknak, amelyek óriási profitot hajtanak, ridegen visz- szautasitotta a munkások követeléseit. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK március 3-ig: J. Dolgos, So. Bend ..:.......... 2 J. Zombay, Los Angeles....... 1 St. Horgos, Freehold ........... 1 B. Blatt, Philadelphia ........... 1 J. Ágoston, Toledo ................. 1 L. Varga, Martins Ferry ___ 1 St. Szemes, Essington ........... 1 J. Matyi, Elsinore................... 1 J. Munczy, Cleveland............. 1 S. G. Deák, Passaic............... 1 L. Varga, Fieldboro............... 1 A. Gross, Trenton ................. 3 Helen Smith, Los Angeles..... 1 D. Buday, Philadelphia____ 1 Julia Bécsi, Phüadelphia ..... 3 A. Vágó, Simcoe..........»......... 2 G. Barcza, Bridgeport.......... 6 M. Hozer, Tilsonburg............. 1 J. Phillips, Chicago ............... 1 J. Zsurzsa, Bellaire ................ 1 A. Molnár, Cleveland ........... 3 J. Kollár, Cleveland............. 1 M. Simon, Cleveland ............. 2 Éva Abet, Phoenix................. 1 L. Lovász, Bridgeport....:---- 1 J. Herold, Bridgeport ........... 3 F. Pusztay, Cleveland _____ 1 A. Kondray, Joffre ............... 1 Jos. Bukovits, Cleveland___ 1 J. Schmutzer, Toledo............. 1 L. Fishbein, New York ......... 1 J. Hovantzi, Chicago ____... 1 G. Scherhaufer, Cleveland .... 3 L. Hayes, Elsinore ............... 1 J. Geréb, Elsinore ................. 1 Mrs. J. Szilágyi, Detroit....... 1 J. Zára, Chicago ................ 4 E. J. Havel, Grafield............. 2 V. Pompor, Sharpsville ____ 1 South Bendi Proli ................. 1 J. Feczkó, New York............. 2 J. Hosszú, E. Chicago ...____ 1 Mary Mayer, Philadelphia _ 1 Wm. Berkovits, Cleveland .... 1 J. Fischer, Cleveland ............. 1 G. Bakos, Los Angeles ____ 3 Joe Vizi, Akron __________ 1 St. Visi, Lincoln Park ........... 1
