Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-03-10 / 1671. szám
1951. március 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI AZ ÉLHARCOSOK! Élharcosnak nevezzük azt, aki valamely akcióba mindig az élen harcol, első a küzdelemben, a mozgalom legodaadóbb harcosa. A kapitalista társadalmi rendszer ma az élet-halál harcát vívja. Nyolcszáz millió ember már megszabadította magát a tőkés termelési rendszertől, más milliók és milliók döntő harcra készülnek a magát túlélt profitrendszer ellen, az egész termelési rendszer recseg-ropog, csak a munkásosztály megoszlása az, amely ideig-óráig biztosítsa a fenmaradását. Maga a kapitalista rendszer urai is látják uralmuk végveszedelmét és nem maradnak tétlenek, sőt támadólag lépnek fel, nem csak védik a még fenálló tőkés országban a rendszerüket, hanem félretéve az egymás közti ellentétet, szövetkeznek arra, hogy egyrészt közösen védjék a tőkés termelési rendszert ott, ahol az már összeomlóban van. Másrészt, hogy megtámadják azokat a népeket, amelyek már egy uj társadalmi rendszert építenek és visszaállítsák ott a kapitalista termelési rendszert. Ennek a célnak az elérésére nem csak arra törekszenek, hogy felállítsák a történelem legnagyobb hadseregét, nem csak igénybe veszik a tudomány minden vívmányát erre a célra, de mozgósítsák a harcra az ösz- szes segéderőket is. A háború szolgálatába állították az ösz- szes egyházakat, a katolikus egyházat az élen, akik nagy buzgón magyarázzák, hogy az ő vallásuk ölési tilalma nem vonatkozik a vörösökre, sőt istennek tetsző dolog az, hogy ezekből az “istentelenekből” mennél többet megöljenek. Mozgósították a háború ellenes, világbékét sürgető liberálisokat is, akik ma azt hirdetik, hogy a világbéke előfeltétele, hogy kiirtsuk a föld színéről mindazokat, akik ellenségei a mai istentől rendelt tőkés termelési rendszernek. A SOC. DEMEK De a segéderők között a legaktívabb, a legharciasabb, az “élharcos”, a Szociál Demokrata. A szocialista vezérek, kik emberöltőkön keresztül hirdették a szocialista termelési rendszer eljövetelét, de közben vígan paktáltak a burzsoáziával, amely nem csak tűrte őket, de jólfizetett képviselői, miniszteri állásokba helyezte el. Ma, amikor a monopol kapitalizmus a] végső harcát vívja, szivvel-lélek- kel a kapitalista rendszer mellé álltak és az élen harcoltak, hogy ez a rendszer fenmaradjon és visszaállítsák ott is, ahol azt a munkásosztály már megdöntötte. Ezek a szoc. dem. fő és al- vezérek a legerősebb ‘támaszai, partizánjai a tőkés társadalmi rendszernek. Ahol uralomra kerültek, mint Angliában, Svédországban, Belgiumban, vagy ahol a burzsoáziával együttesen kormányoznak, mint Francia, Olasz, Holland, Norvég országokban, ők az élharcosai a háborús felkészülésnek. Ahol még nem jutottak el a hatalom polcáig, ahol még a burzsoázia nem részesítette őket a hatalomba mint itt Amerikában, ezek a kis szekták különböző cégér alatt, de kivétel nélkül, önkéntes harcosai a mai termelési rendszernek. A tehetetlenségből eredő irigységüket, a már sikeres munkásmozgalom elleni köpködésbe mutatják ki. Nagyon gyakran szerepelnek itt külföldi szoc. dem. vezérek, kiket a külügyi hivatal importál ide, hogy itt háborús propagandát végezzenek. Ezek a fő-elv- társak nem a tömegeket keresik itt fel, hanem a hasonszőrű elemeket, a szakszervezeti basák össszejöveteleit, a Chamber of Commerce, vagy a tőkés politikai pártok gyűléseit. A lapokba, a rádión szónokolnak és sürgetik, hogy Amerika készüljön fel, szerelje fel az egész világot fegyverekkel és indítsa el a “felszabadító háborút a Vasfüggöny mögötti népek ellen”. Természetesen nagyon helyeslik és fontosnak tartsák az atombomba teljes használatát. Ezek a tőkés bérencek nagyon jól tudják, hogy az általuk hirdetett háború Európa, Ázsia és Amerika népeinek a millióit pusztítaná el, hogy a végén a világ egy romhalmaz lenne. Hogy Európa, Ázsia, de Amerika egy része is Korea sorsára jutna az biztos, de ők ezzel nem törődnek, ők csak azt akarják, hogy a burzsoázia kegyéből zsíros állásokat kapjanak és biztosítsák magukat az ellen, hogy a dolgozó tömegek irányítása a kezükbe marad. * A POLGÁRMESTER ELVTÁRS Most Berlin nyugati részének a polgármestere, ki egyben a jobboldali szoc. demek egyik vezére, járja Amerikát, mint a State Department vendége és tele szájjal hirdeti a harmadik világháború szükségességét. Nagy hangon hirdeti, hogy Amerika hivatása az, hogy a világon biztosítsa a szabadságot, egyenlőséget, demokráciát és a jólétet. Most már teljesen levetették az álarcot, itt léte alatt előadásaiba, nyilatkozataiba, egyetlen szóval sem említette meg azt, hogy valamikor a szoc. dem. pártok a munkásosztály nemzetközi szolidaritását hirdették, hogy a végsőkig elleneztek minden háborút. Elfelejtkezett Be- belről, Kautzkyról, a két Lieb- knechtről, nem beszélve arról, hogy eszébe se jutott, hogy Marxra és Engelsre hivatkozzon. Ez viszont természetes is, mert Marx már egy évszázada megírta, hogy a tőkés termelési rendszer elérkezik ehez a periódushoz, amikor csak folytonos háborúval, a legnagyobb terrorral tudja fentartani az uralmát, de Marx sohasem képzelte el, hogy a marxi alapon álló szoc. dem. pártok valaha is a tőkés társadalom élharcosai legyenek. A szoc. dem. pártok vezérei magukat vetköztették pőrére, ott állnak a világ dolgozói előtt, mint a tőkés termelési rendszer keresztes lovagjai. így érthető az, hogy a harcos tömegek előtt kik már felszabadultak, vagy harcban állnak a felszabadulásukért a profit rendszer alól, ma a leggyülöltebb ellenfél a szoc. dem. vezérek, akik nem csak elárulták a szocializmus eszméjét, de a burzsoázia legaljasabb cselédeivé váltak, kik minden eszközt jónak találnak arra, hogy a munkásosztály törekvéseit letörjék. AZ EMIGRÁNSOK Ha lehetséges, úgy azok a szoc. dem. fő és al-vezérek, kik elmenekültek a felszabadult országokból, vagy akik ott szin- leg alkalmazkodtak az uj rendszerhez, még mélyebbre sülyed- tek a tőkés termelési rendszer mocsarába, mint azok az elvtársaik, akik még a tőkés termelési rendszer áldásait élvezik. Ezek a Népi Demokráciából való elvtársak túlnyomó többsége egyszerűen a burzsoázia kémjeivé, szabotőrjeivé váltak. Megdöbbentő az á szerep, amelyet ezek a vezér urak játszanak, kik felhasználva a tudatlan, félrevezetett munkásokra való befolyásukat, mindent elkövetnek arra, hogy akadályozzák ezeknek az országoknak a fejlődését. Különösen az első időkben okoztak mérhetetlen károkat, amig nem sikerült őket leleplezni, mint szabotőröket, fizetett kémeket. Ma már a Népi Demokráciákban felszámolták őket, a tömegekre többé nincs befolyásuk, éppen azért ma már mint értéktelen rongyokat a szemétdombra hajították a tőkések politikusai. Ezért mérhetetlen elkeseredésükben, a legvadabb gyűlölettel támadják azokat, akik miatt elvesztették a jólfizetett vezéri állásaikat. Jól tudják, hogy ha a vágyálmuk valóra válna és megdőlnének a Népi Demokráciák, nem ők kerülnének hatalomra, újra Horthy-féle terror rendszer jönne vissza, de nekik az is jobb, mint ez a mai rendszer, mert hiszen még a legvadabb fehér terror idején is kaptak képviselői, sőt miniszteri állásokat, sőt még az ál-vezéreket is eltudták helyezni, a különböző munkás intézményeknél. Ez a remény élteti őket és ezért járnak az élen a háborús uszításban, ezért válnak fizetett kémekké. A szocialista pártok, mint a munkásosztály érdekszervezetei megszűntek, a mai kiélesedett osztályharcba nincs középutas és igy természetes, hogy a tőkés termelési rendszer harcosaivá váltak, mert ezzel a rendszerrel élnek és ezzel együtt fognak elbukni is. Egy harcos múlt, árulással teli jelen és gyalázatos elmúlás a szoc. dem. pártok jövője. Ez vonatkozik azokra is, akik ma még forradalmi jelzőkkel taka- ródznak, de valóságban már a burzsoázia oldalán harcolnak. UPTON SINCLAIR Az elmúlt hetekben két ízben is nagyon értékes, tanulságos irás jelent meg a Bérmunkásban, amelyek közül az egyik a polgári újságírókat általában, a másik egy magyar íróval foglalkozott. Kimutatta azt, hogy ezek a polgári újságírók mennyire megbízhatatlanok a munkás- osztály szempontjából. A ma liberális, szocialista újságíró, miként fordul át a szélső reakció berkeibe, ha a gazdája úgy utasítja. Hissz munkásmozgalmi ta- paszlataimat erősitik meg ezek a cikkek, amely tapasztalatok azt igazolják, hogy a polgári osztályból átjött Írók, csak a legritkább esetben tartanak ki a szocialista világnézet, sőt még a liberálizmus vonalán is. Sokan figyeltük elkeseredve az itt élő “világhírű” magyar irót, kit kiüldöztek magyar földről, de az egész Horthy-Hitler- Szálasi uralom alatt mélységesen hallgatott. Egy árva szavát sem emelte fel, amikor kollégáit, fajrokonait gyilkolták halomra Európában. A hires liberális iró mélységesen hallgatott akkor, amikor más nem kevésbé hires irók mint Thomas Mann, a legélesebben harcolt a nácizmus ellen és még ma a háborús hisztéria idején is, bátran helytáll a liberális nézetei mellett. Az elmúlt héten egy másik világhírű liberális iró Upton Sinclair tette fel a koronát az árulására, amikor egyik clevelandi lapban, durván megtámadott egy nagytőkést, mert annak volt elég bátorsága megmondani azt, hogy semmi keresni valónk nincs Koreába és az egész orosz agresszióról szóló hírverés csak a háborús nagytőke érdekeit szolgálja. Upton Sinclair azt a tollat, amelyet még nem is olyan nagyon régen a rabló nagytőke és a klerikálizmus ellen használt, most a legvadabb háborús uszítással próbálja azt levezekelni. A haladó emberiség, amely egy időben büszkeséggel nézett Upton Sinclairre, ma szégyenkezve veszi tudomásul annak árulását. Nagy szolgálatot tenne a fent említett cikkek Írója, illetve fordítója, ha avatott tollát arra használná fel, hogy a hasonló árulásokra rámutasson. IDÉZET EGY LEVÉLBŐL . . . nekem hat hold földem volt, jó dolgos gazdának tartottak a faluban, de azért soha jól nem éltünk, pedig a feleségem, meg a kis fiam is velem robotolt. így voltak más gazdák is mig 1949 őszén meg nem alakítottuk itt Magyar Csanádon is az “Úttörő” termelési szövetkezetét. Több mint hétszáz hold földje van a termelőszövetkezetnek és géppel, nemesitett vetőmaggal való termelés meghozta az eredményt, amit az év végi elszámolás igazol. Először a befektetéseket irom meg, 156 hold földet öntözhető- vé teszünk, kerti vetemények termelésére. Öt hold gyümölcsöst ültettünk, 35 tehenet, 150 juhot veszünk, ezer darab te- nyész baromfit veszünk. Istáló- kat és sertés hizlaldát építünk, az ezen felüli jövedelmet felosztottuk. Nekem és a feleségemnek 222 munkaegységünk volt, ezért kaptunk 3196 forintot, 660 kiló búzát, 13 mázsa kukoricát, 2 mázsa árpát, 222 kéve kukorica szárt, 150 kéve napraforgó
