Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-01-06 / 1662. szám

1951, január 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal Izoláciőnisták programja Az “izoláciőnisták” név alatt szereplő amerikai politikusok a két nagy óceánt tartják az Egyesült Államok védelmi vonalának és azért ellenzik az amerikai katonáknak más kontinensekre való elküldését. Ezeknek álláspontját legvilágosabban fejezi ki Joseph P. Kennedy, volt amerikai-angol nagykövet. Miután ezen izoláci- onista álláspont fölött hosszú és igen fontos vita várható, az alábbiakban minden kommentár nélkül ismertetjük Kennedy volt nagykövet beszédét, amelyben ezt az álláspontot körvonalazza. — Szerk. Lincoln Springfield városban tartott beszédében ezt mondot­ta:“ Először is azt kell tudnunk, hogy hol vagyunk és merre tar­tunk? Akkor aztán könnyebben el tudjuk határozni, hogy mit csináljunk.” Hol vagyunk most? Kezdjük ott, amikor beavatkoztunk az olaszországi választásokba, az­tán financiális és politikai támo­gatást adtunk a görögöknek és a törököknek? Billiókat költöt­tünk a Marshall tervre, Berlin okupálására, Nyugat-Németor- szágra meg Japánra; katonai Segítséget adtunk Görög és Tö­rökországoknak ; Ily segítséget kaptak Iran, az Északatlanti ál­lamok, Franciaország, Indo-Chi- na és most Korea, ahol történel­münk negyedik legnagyobb há­borúját vívjuk. Ezen rendkívüli erőfesztés- ért mit kaptunk viszonzásul? Barátokat ? Sokkal kevesebb barátunk van ma, mint 1945- ben. Persze Európában még mindég kérik a dollárjainkat, de müyen barátságot vásároltunk ott eddig is? Talán Nyugat- európa meg akarja őrizni az ál­talunk nagyrabecsült demokra­tikus elveket? Most, amikor el­érkezett a próbavetés ideje, lát­hatjuk, hogy nincs meg bennük az akarat arra, hogy az orosz veszedelemmel szembeszállja- nak még a mi segítségünkkel sem. NINCS ELLENÁLLÓ ERŐ A gazdasági egyesítés is szét­esett a nemzeti huzavona miatt. A francia katonai hatalom csak árnyéka annak, ami régente volt és még ezt is állandóan fe­nyegeti az erős kommunista kisebbség állandó zavargása. Anglia katonai ereje is csak ne­gyedrésze annak, ami 1946-ban volt és látható, hogy nem is akarja magára venni azt a nagy terhet, amit haderejének újbóli kiépítése jelent. Nyugat-Német- ország még a mai napig nem mutatta, hogy hatásos katonai erőt tudna felépíteni. Olaszor­szág reménytelenül képtelen erőkifejtésre, Görögország alig tudja ellátni saját rendőrszolgá­latát. Hol találjuk tehát egész Európában az orosz részről jö­vő tömegtámadás elleni ellenál­lást? És ami még ennél is rosz- szabb, hol találjuk azt az eltö­kélt szándékot, hogy az oroszok ellen védő-övet alkossanak ? A Közép-Keleten találunk I ugyan olajat, de nem barátokat. Iran, Pakisztán és Egyiptom nem kérnek sem a védelmünk­ből, sem a befolyásunkból. Ázsi­ában Kina, amelyhez régi barát­ság fűz bennünket, most hatal­mas hadsereggel harcol elle­nünk. Indonézia, Malaya és In- do-China elégedetlenek azon be­folyással, amit mi képviselünk és pártolunk és készen állnak a lázadásra. India is hajlandó en­gedni olyan befolyásnak, ami jobban megfelel igényeinek, mint a miénk. Koreában sok ezer amerikai életét áldozzuk fel valami ismeretlen cél érdekében. Tegyük fel, hogy megakasztjuk valahol a vörösek előrenyomu­lását, akkor aztán ott fogunk harcolni vég nélkül? DŐRE VAKMERŐSÉG A Vasfüggöny másik oldalán olyan katonai hatalmat egyesí­tettek és vontak össze, aminő­höz hasonlót eddig nem látott a világ. Több száz nagyon jól fel­szerelt divíziót tudnak harcba vinni azon óriási földterületen, amely az Atlanti óceántól a Csendes óceánig terjed. Ezt a hadsereget támogatja nem csak a nagyon modern légierő, ha­nem hatalmas szubmarine flot­ta is és azonkívül valószínűleg még atombombájuk is van. Ilyen haderővel a saját terü­leten felvenni a harcot a dőrék vakmerősége. Ez a politika ön- gyilkosság, mert szétszórja, az erőnket a világ minden részébe, távol a szerelvény állomásoktól. És azonkívül ez a politika nem állja útját a kommunizmusnak, sőt ellenkezőleg, egyesíti velük még azokat is, akiknél a kom­munizmus csak belső egyenet­lenséget támasztana. Ez a poli­tikánk ma erkölcsileg megbu­kott. Nem tudok mást ajánlani, mint amit 5 évvel ezelőtt is mon­dottam: adjuk fel ezt a politi­kát és kezdjük elölről. Kár ab­ba hinni, hogy a United Nation organizáció majd kivezet ben­nünket ebből a zsákutcából. Hi­szen csak maga a vétó-jog ha­tástalanná teszi ezt az intéz­ményt. De azonkívül, amikor a félvilág nem akarja a világbé­két, akkor azt nem lehet rájuk erőszakolni. 'Ennélfogva csak magunkban bizhatunk, nem ál­dozhatjuk fel magunkat azok kának, amikor ezeket mondta: “Demokráciánk, amint ezt gyak­ran hangsúlyoztuk, a múltban, csak úgy, mint a jövőben szívesen kötne kölcsönös megegyezésen és engedékenységen alapuló szer­ződést. Az egyház érdekei tehát nincsenek veszélyeztetve és jogai érvényesíthetők.” Mi volt a válasz? A püspöki kar ugyan enge­délyt adott arra, hogy a papok letegyék a hüségesküt, maga azon­ban Rómára való hivatkozással kitért az eskü letétele alól, tár­gyalásokat nem kezdett az egyház és állam szétválasztásának módját egyoldalúan a kormányra bízta. (Folytatjuk) védelmében, akik nem akarják, hogy védjük őket. Éppen ilyen hiábavaló beszéd az, hogy Európában védelmez­zük az Elba vagy a Rajna fo­lyók vonalát. Miért pazarolnánk arra az erőnket, ha maguk az európaiak nem védik"? És ha vé­deni akarják, akkor legfeljebb segíthetjük őket fegyverekkel. Mit nyerhetünk azzal, hogy ra­gaszkodunk Berlinhez, amikor mindenki tudja, hogy az oro­szok akkor vernek ki onnan bennünket, amikor akarnak. Nem helyesebb lenne, ha most visszavonulnánk onnan s hasz­nálnánk azt az erőt alkalmasabb helyen ? ELPOCSÉKOLT BILLIÓK Azon billiókat, amiket más földrészeken pocsékolunk el, in­kább itt használnánk el, ezen a földtekén. Ha annak az összeg­nek, amit Berlinre költöttünk esek egy percentjét Iceland meg­erősítésére használtuk volna, sokkal nagyobb biztonságot vá­sároltunk volna vele. Itt van szükségünk a védelemre, Kana­dában, a Caribbean szigeteken, Délamerikában, — szóval a szomszédságunkban. Hogy ez­zel nem álljuk útját a kommu­nizmus terjedésének Európá­ban? Lehet, hogy nem, de útját álljuk annak, hogy átkeljen az óceánokon. Lehet, hogy egy évtizedig, vagy egy generáción át Európa most a kommunizmus felé for­dul, de azután majd szétesik, ha a nép látja, hogy a kommuniz­mus nem nyújt nekik jobb élet­hez vezető kormányformát. Mi­nél több nép kerül a kommuniz­mus járma alá, annál nagyobb az eshetőség arra, hogy lázadni fognak, mert Európa nem fog abba beletörődni, hogy a sorsát egy maroknyi ember irányítsa a Kremlinből. Tito már demonst­rálta ezt a tényt. És Mao Kíná­ban sem fog megmaradni soká­ig Stalin rendeletéi végrehajtó­jának. Tudom, hogy ezt a politikát sokan majd “appeasement”-nek fogják mpndani. Ezek azonban tévednek, mert nem kiengeszte­lés az, hogy bölcsen visszavonu­lunk a veszedelmes állásokból és Ígéretektől, de közben állig felfegyverkezünk. Nem apease- ment az, hogy nem vállalunk olyan kötelezettségeket, ame­lyek veszélyeztetik biztonságun­kat. Chamberlain ugyanezt tet­te Münchenben és én helyesel­tem akkor, mert nagyon érté­kes időt nyert vele. Noha most nem volt Münhenünk, de mégis majdnem Dunkirk-hez jutot­tunk. Én inkább ezt szeretném elkerülni. TÖRŐDJÜNK A SAJÁT ÜGYEINKKEL Vannak, akik majd azt mond­ják, hogy az általam hirdetett politikai elv hátatfordit az Egyesült Nemzeteknek. Erre ezt felelem: Először is mi nem viselhetjük az Egyesült Nemze­tek teljes terhét. Koreában pél­dául kilencszer annyi katonánk harcol, mint a többi nemzetek­nek együttvéve és kilencszer annyi a veszteségünk, mint a többieknek együttvéve, — le­számítva Délkoreát. Pedig ne fe­lejtsük, hány billiót kaptak ezen nemzetek azért, hogy ilyen ese­tekben segítsenek? Másodszor meg vegyük szá­mításba, hogy a United Nation jelenleg nem képes a béke meg­teremtésére. Ha a félvilág nem akarja a békét, mint Oroszor­szág és Kina mutatják, akkor a United Nations ebben a tekin­tetben tehetetlen s csak arra jó, hogy a nemzetközi problémák fóruma gyanánt szerepeljen. És ha ezt a szerepet tölti be, akkor a (vörös) Kínának és más nem­zeteknek is helyet lehetne ben­ne adni. De a világnak az egyik fele soha sem fogja alávetni ma­gát a másik felének; legfeljebb megegyezhetnek abban, hogy békésen megélnek egymás mel­lett. Ez realisztikus politika, amely megegyezik a történelmi tradí­ciónkkal is, hiszen mi soha sem akartunk beavatkozni más né­pek veszekedéseibe. De ma meg­tesszük. Hogy miért? Senki sem tudja. Mi jogon támogatjuk mi a franciákat Indo-Kinában? Syngman Rheet Koreában ? Küldjük talán a tengerészeinket Tibetbe a Dalai Lama védelmére is? Nagyon jól tennénk, ha nem feledkeznénk meg erről az ame­rikai szólásról: Mind our own business! -— Törődjünk a saját dolgainkkal! Sofia — A “Rabotnichesko Delo” újság szerint a bolgár kommunista párt tagjai között van 30,000 olyan, aki nem tud irni-olvasni. A párt nagy erőfe­szítést fejt ki az Írástudatlanság megszüntetésére. Chicago — Dr. Harley E. Cluxton, az Armour Laborato­ries igazgatója azt állítja, hogy a mostanában forgalomba ho­zott “Acht” nevű csodagyógy­szer használ a kigyómarás és a mérges “black widow” pók csí­pése esetében is. ÉPÍTŐ-GÁRDA 1950-1951 évre: Bikó Teréz, Cleveland....... 3.00 Benkő Imre, Toledo-------- 3.00 Buzay János, Cleveland .... 2.00 Dolgos József, So. Bend .... 2.00 Decsi Lajos, Akron........... 2.00 Farkas Imre, Akron ......... 5.00 Fodor János, Cuy. Falls ....10.00 Gáncs Lajos, Carolina ----12.00 Gáncs Lajosné, Carolina .12.00 Hering Pál, Buffalo ------- 1.00 Kollár József, Cleveland — 3.00 Köhler Sándor, Chicago .... 2.00 Kovách Ernő, Cleveland .. 1.00 Kozsán János, Saratoga S. 10.00 Kucher András, Pittsburgh 3.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 4.00 Lelkó András, Pittsburgh 3.00 Mácsay János, Detroit ...... 2.00 Mogor József, Cleveland .. 2.00 Molnár Antal, Cleveland .. 2.00 Munczv József, Cleveland.. 2.00 Páll Lajos, Ambridge ----- 2.00 Phillips István, So. Bend .. 5.00 South Bendi Proli ............- 3.00 Szilágyi János, Cleveland .. 2.00 Székely Sándor, Cleveland 4.75 Török István, Miami ....... 5.00 Vass Károly, N. Brunswick 2.00 Visi István, Lincoln Park .. 2.00 Vizi József, Akron -------- 5.00 Zára János, Chicago------- 2.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom