Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-05-05 / 1679. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. május 5. Hogyan lehet a békét ‘megnyerni’ PAUL G. HOFFMAN KÖNYVE A MARSHALL TERVRŐL, SAJÁT MAGÁRÓL, A BÉKE ESHETŐSÉGÉRŐL ÉS AZ AMERIKAI ÜZLETEMBEREK ÁBRÁNDOZÁSAIRÓL. Paul G. Hoffman, aki pár héttel ezelőtt mondott le az Economic Cooperation Act (ECA) direktori állásáról, hogy e helyet a Ford Fundation ügyeit intézze, rövid pihenőt vett magának és ezt a szabadidőt könyv Írásra használta fel. A könyv, amelynek cime: “Peace can be Won”, ugyan még csak most van nyomás alatt, de a United Press lapok cikksorozat alakjában leközölték s igy abban a helyzetben va-4-----------------------------------------gyünk, hogy szemlét Írhatunk a Marshall Terv direktor könyvéről. A Marshall Tervet ugyanis az Economic Cooperation Act (törvény) vitte a gyakorlatba és igy a Hoffman direktorsága alatt osztották szét az eddig már 21 billiót kitevő segélyeket. Hoffman természetesen felsorol pár esetet, amelyeknél az ECA pénzekből erőmüveket, hidakat és gyárakat építettek, amelyek természetesen segítették azon népcsoportot, amelyeknek jutottak. És mégis, — mondja Hoffman, — a népek elégedetlensége nem csökkent, hanem emelkedett. Hoffman persze nem Írja a könyvében, hanem ezt inkább a Marshall Tervet figyelő újságíróktól tudjuk, hogy ezen terv végrehajtásánál a “trickle down” rendszert használták, ami abból áll, hogy a segítséget a gazdagok, a hatalmon lévők kapták és a népnek csak az jutott, ami ezektől “lecsepegett”. Végre aztán Hoffman rájött, hogy a baj lényege az, hogy az európai népek nem kapnak elegendő információt. Amerika Hangja korántsem elegendő s azért Európa és Ázsia szegény, tudatlan népei a kommunizmus áldozataivá esnek. Ha a Hoffman könyvének hinni lehet, a külföldi népek olyan tudatlanok, hogy a kommunisták pár szép szóval már elbolondithatják őket. Legalább is ilyen információt kapott a “vasfüggöny” mögül menekültektől. 300 MILLIÓT PROPAGANDÁRA Ezért Hoffman az európai népek informálását tartja a legfontosabbnak. Elmondja például, hogy milyen örömmel fogadták azt a 70,000 kis léggömböt, amit Dániából bocsátottak el s amelyek mindegyike egy kis játékot vitt magával. A szél ezen léggömbökből sokat a “tiltott területre” vitt, de azért hire jött, hogy milyen örömmel fogadták. (Pearson újságíró karórákat javasolt, azokat még nagyobb örömmel fogadták volna). Szóval Hoffman félbátorodva ezen a sikeren most azt javasolja, hogy az ilyen “felvilágosító” propaganda munkára legalább is évi 300 millió dollárt költsön Amerika. Persze nem elégszik meg az ajándékok küldésével, hanem azt hiszi, hogy ily módon fel lehetne lázitani a népi köztársaságok lakóit. Azt akarja, hogy ezt a propagandát külön titkos ügyosztály kezelje, amely né adjon nyilvános elszámolást. Hogy miért ne adjon nyilvános elszámolást? Hát azért, mert titkos ügynököket alkalmazna a lázitás szitására, ami nagyon titkos munka. “Alkal-| mazásba kell venni a vezetők kigúnyolását,” amit-eddig nagyon elhanyagoltunk,” — Írja. — “Uncle Joet és a Kremlin szegény fickóit nevetségessé kell tenni az egész világon. Most van ideje annak, hogy az ilyirányu propagandát megkezdjük”. A “SZELLEMI” SEGÍTSÉG Hoffman felveti azt a kérdést, hogy vájjon a harmadik világháború valóban kikerülhe- tetlen-e? “Feltettem ezt a kérdést számos vezető államférfinak”, — irja. — “Churchill úgy tartja, hogy kikerülhető, ha elég nagy katonai haderőt tartunk fenn. A Kremlin ebben az esetben keresztülviszi az egyezséget, ha mindjárt savanyu szájjal is. Egyenlőre nincs kilátás arra, hogy Oroszországban a Kremlin jelenlegi urait megfosszák a hatalomtól, noha efelett a felelős államférfiak sokat vitáznak. Legfeljebb csak abban egyeznek meg, hogy Stalin halála után várható, hogy az örökösök majd összevesznek a hatalmon. Valószínű, hogy akkor majd egyik oldalra a hadsereg, a másikra pedig a titkos- rendőrség kerül és akkor ...” Világos, hogy itt Hoffman úrból az úgynevezett “wishful thinking” beszél. Valószínű, hogy nem csak ő, hanem az amerikai üzletvilág vezetői mind abban reménykednek, hogy Stalin halála után az oroszok majd egymásnak ugranak fs akkor aztán Hoffmanék elbánnak mindkét frakcióval. Miután Stalin nem hajlandó meghalni, hiába óhajtják any- nyira Hoffmanék, igy Hoffman ur azt ajánlja, hogy több száz millió amerikai dollárral emeljék a propaganda költségvetést. Ezért a cikksorozat elolvasása azt a benyomást kelti, mintha Mr. Hoffman ráeszmélt volna, hogy a Marshall Terv anyagi segítsége nem elegendő, hanem ahelyett, avagy annak kiegészítésére SZELLEMI SEGÍTSÉGET, szellemi tápanyagot, — maszlagot kell Európába szállítani és akkor biztosan meg lehet nyerni a békét. (gb.) Lázadások a háború ellen (Vi.) Most, hogy az angol miniszterek is inkább feladták a kényelmes miniszteri széket, minthogy az amerikai háborús készülődésben résztvegyenek, amint találóan mondják, hogy hadieszközöket gyártsanak szemüvegek és müfogak helyett. Ugyanis Aneurin Bevan, az angol munkáspárt baloldali vezetője mellett másik két miniszter: Wilson és Freeman is lemondott. Amint bejelentették, nem akarják a müfogakra szorulóktól hadifelszerelésre elvenni a pénz, amint az amerikaiakkal utazó jobbszárnyiak akarják tenni. A reformjaira oly büszke munkáspárt, most vissza akarja csinálni azokat. A gyárakban a kórházi kezelésnek és más közegészségi költségeknek felét a munkásokkal akarják megfizettetni. Eddig mindent az állam fizetett Angliában. De a sok beszéd által okozott ködben meg lehet látni, hogy leginkább a háborús készülődés ellen lázadnak az angol munkások és munkásvezérek. Inkább azt mondhatnánk, hogy az alulról jött nyomásnak engedve, a békét, több kenyeret és vajat követelő munkásság mellé állnak a vezetők. Nem akarják, hogy még szükebbre szabják azoknak az élelmezését csak azért, hogy több fegyverre és más hadiszerekre jusson. Már eddig is egész Európában a legszükosebben az angolokat élelmezik. Sokkal rosszabbul, mint a legyőzött németeket. Amig az elmúlt háborúra fogták a hiányos ellátást, addig ha nehezen is de belenyugodtak, valahogy úgy gondolták, hogy azon nem igen tudnának segíteni úgy sem. De most tisztán látják az okokat annak dacára, hogy próbálják azt takarni, hogy a jövő háborúra való készülődés az oka, hogy tovább kell nekik nélkülözni. így nem annyira az angol munkás párt ellen történt a szakadás vagyis lemondás, hanem tiltakozás a háború ellen. Mert azt már minden agyalágyult angol is megérti, hogy azt a sok millió fontot, melyet a betegtől, kezelésre szorulóktól vesznek el még több billióval pótolják és több ágyút, muníciót, hadihajókat gyártanak. Azt is megértik a munkások, hogy azokat nem azért gyártják, hogy fogak helyett a munkások szájába rakják, hanem azért, hogy más országok munkásait gyilkolják vele az amerikai tőkések, imperialisták vezetése alatt. Más országokból is hasonló lázadási hírek jönnek. Rómában is,- ahol beszüntették az egyetlen amerikai lapot a “Rome Daily Anrerican”-t, a következő kis kommentárral jelentették be: “A római rendőrség akcióját úgy magyarázzák meg, hogy a lap megjelenése oka volt annak az Amerika elleni folyamatnak, amely az utóbbi hónapokban kialakult.” Hasonló hírek jönnek sok más helyről is. Syria, Iraq, Irán, India, Burma is mozgolódik. Ma már ezek is tudják, hogy csakis Amerika akarja őket is háborúba zavarni. Csakis Amerika készül és 80 billió dollárt költ el fegyverkezésre, hogy az egész világot ijesztgesse. Ha lehet uralja. A Baranyamegyei állami gazdaságok 1951. első negyedében több mint 90.000 csibét keltettek. A NAGYKÖVET LELKnSME- RETE Washington — A szenátorok elhatározták, hogy a bűncselekményeket vizsgáló bizottságot fentartják szeptember elsejéig és a költségek fedezésére százezer dollárt szavaztak meg. Miután Kefauver szenátor nem vállalta az elnökséget, noha továbbra is tagja marad a bizottságnak, az uj elnök O’Connor (D. Md.) szenátor lesz. Szenátor Kefauver rendkívül éleshangu nyilatkozatban szólli- totta fel az Egyesült Államok mexikói nagykövetét, William 0‘Dwyert, hogy lelkiismeretét kérdezve mondjon le állásáról. O’Dwyerről ugyanis kiderült, hogy összeköttetést tartott az alvilági gengszterekkel és azok pénzügyi és politikai támogatásával nyerte pl New York városban a polgármesteri tisztséget. Megállapítást nyert az is, hogy O’Dwyer adminisztrációja alatt a new yorki alvilági hazárdiro- zók rendőri protekciót kaptak. O’Dwyer mindezeket a Kefauver bizottság előtt eskü alatt tagadta, miért is a bizottság most azt kérte, hogy a nagykövetet, vagy a vele ellenkezően valló tanukat hamis eskü vád alapján kell a bíróság elé állítani. És nagy szégyen az, — mondja Kefauver, — hogy az ilyen vád alatt álló egyén nagyköveti tisztséget tölt be. A SZAKÉRTŐ Washington — A pár héttel ezelőtt kinevezett “Subversive Activities Board“ nyilvános kihallgatásokat folytat annak megállapítására, hogy melyik szervezet tagjainak kell regisztrálni a McCarran törvény értelmében. Az első szervezet, amelyre a regisztrálást ki akarják terjeszteni, természetesen a Kommunista Párt. Az igazságügyi hivatal számos volt kommunistát, illetve renegát kommunistát ültetett a tanuszékbe, mint szakértőket. Ezek között legismertebb Benjamin Gitlow, akit 1929-ben kizártak a pártból s azóta mint hivatásos “spicli” szerepel, azt vallotta, hogy az orosz titkos- rendőrség már 1920-bän irodát állított fel az Egyesült Államokban és azóta állandóan működnek itt az ügynökei. Gitlow, hogy tekintélyét emelje, azt mondotta, hogy a kommunisták azért zárták ki, “mert összeveszett Stalinnal”. Amikor azonban az orosz titkosrendőrséget mindig az OGPU néven említette, szégyenkezve vallotta be, hogy nem tudja, az utóbbi évtizedben milyen nevet használ az orosz titkosrendőrség.------------- « SOKALTA A FIZETÉST Pittsburgh — A Washington, Pa. városba való Lucian J. Ci- , letti, aki a Veteran Administration szolgálatában évi 5000 dollár fizetést huzó tisztséget töltött be, lemondott állásáról azon megindokolással, hogy mint egyszerű hivatalnok olyan jelentéktelen munkát végez, ami nem ér meg évi 5000 dollárt és lelkiismerete nem engedi meg, hogy az állam vagyonát igy pazarolja. — Ez olyan ritka eset, hogy ezt a Cilettit múzeumba lehetne mutogatni.
