Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-13 / 1663. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951, január 13. Nem tudnak mit csinálni Katolikus papok a békeért és a a kínaiakkal szocializmusért (Vi.) Még eddig leginkább azon törték a nagyfejüek a hájfejeiket, hogy mit is csináljanak az oroszokkal. Emlékezhetünk, hogy butábbnál butább, borzalmasabbnál borzalmasabb terveket szőttek, javasoltak. Most már ezen nagyfejüek aggodalmai, rémálmai megduplázódtak. Most már azon is törik a fejeiket, hogy mit csináljanak a kínaiakkal? Ezen nagyfejüek között leghangosabban sir General Chenault, aki bizony nagyon sokat vesztett Kinában a forradalom miatt, igy nem csoda, hogy siratja azt. Valamint, hogy vissza akarja barátját, Chiangot oda vinni, ha mindjárt az amerikai fiuk vérfolyamán keresztül is. Chiang Chenaul generális tulajdonába adta mindazokat a kereskedelmi repülőket, melyeket Amerika ingyen adott neki. Chenault egyeduralmat kapott barátjától az egész Kínára kiterjedő kereskedelmi repülőkre. Ennek ráadásul belenősült az egyik gazdag kinai családba. Mindez a gyönyörű létnek Ígérkező tákolmány összeomlott, nem csoda, hogy sir a generális ur. NAGYÍTÓ KÖNYCSEPPEK Amint* a nagyitóüveg, úgy a könycseppek is nagyítanak. így a generális ur a könycsepjein keresztül a következőket látja és ajánlja: “Fegyverezzük fel a gyűlöletet az oroszok ellen, mely terjed egész Kínán keresztül. A kommunisták legjobban félnek a guerilláktól, akik közül vagy egy millió, nagy részeket tartanak megszállva a belső területeken. Mi dobjunk le azoknak fegyvereket és csempésszünk át a határon keresztül.. A guerilla csapatok csak olyan fegyverekkel harcolnak, amit lopnak, ha mi segítenénk őket, levehetnék a nyomást Koreáról.” General Chenault mint kinai szakértő van elismerve, azt állítja, hogy neki sok barátja van Kinában, akik azt jelentették neki, hogy nagyon vigasztaló ottan a helyzet az ellenforradalmárok részére, csak fegyverek kellenek meg sok amerikai dollár. Amint az éhes disznó is makkal álmodik, úgy a generális ur is örömmel kap az ilyen tévesztő jelentéseken is, már azt számitgatja, hogy ha elegendő amerikai fegyvert, vért, pénzt osztanak ki Kinában, kkor ők vissza tudnak oda kerülni és visszakaphatja az egész Kina területén a kereskedelmi légi flotta tulajdonjogát. KÉRDÉSEK VANNAK melyekre General Chenault és hozzá hasonló szakértők nem igen tudnak, vagy akarnak válaszolni, pedig nagy égető kérdések. Mi lett azzal a két és félmillió ember részére adott amerikai fegyverekkel, melyeket nem csak elszórtak széjjel a bizonytalanságban, hanem amerikai tisztek vezetése alatt képezték ki a mundérba bujtatott kínaiakat és Chiang megbízható tisztjei vezetése alatt vitték jól szervezett csatákba? Nem-e nagyobb a Chiang elleni gyűlölet, akik tudják, érezték uralmát, mint a nem ismert és nagyon messze levő oroszok ellen? Legalább is a közel múltban történt események azt bizonyítják, hogy igen. Ha amerikai fegyvereket fognak les’zórni amerikai repülőgépekről, milyen garanciát tud adni a generális ur, hogy azok nem a forradalmárok kezeibe esnek, mint az előzőleg adott fegyverek is?Ha az amerikai kormány a kinai ellenforradalmárok részére fegyvert potyogtat, az az csempész, nem-e jogossá teszi a kinai vöröseknek, forradalmároknak, hogy hasonló fegyvereket adjanak Indo-Kina, Indonézia, Burma, Japán, sőt még az indiai forradalmároknak is? ILYEN VEZÉREK KELLENEK Hogy Chenaulthoz hasonló vezérek, tanácsadók, határozók milyen sikertelenek voltak, éppen Chiang csúfos bukása bizonyítja. General Chenault ott állt, tanácsolt rendületlenül Chiang mellett, mikor még hatalmas hadserege volt, sok billió amerikai dollárja. Még ezen buta, beképzelt generális tanácsai, kapzsisága voltak a vörösök legnagyobb segtségei. Mert a jelek azt bizonyítják, hogy amint a magyar-lengyel ellenforradalmárok is, úgy Chenault ur is nagyon bevannak csapva a barátaik, bizalmasaik jelentése által. Nem milliók, hanem még százezrek sincsenek akik az életüket áldoznák a régi bandáért, rendszerért. Már csak azért sem, hogy azok, akiknek nagy bőséget, szép jövőt adott a régi rendszer, azok nagyon kevesen vannak és még most is olyan jól dolguk van, hogy nem akarnák az életüket, sorsukat feláldozni egy bizonytalan kimenetelű ellenforradalomban. A munkások, a földhöz jutott parasztok meg már inkább harcolnának azért a földért, jobb bánásmódért, amit kaptak. Még azon helyeken is, ahol nincsen- nek forradalmak, amig az urak mindent veszíthetnek a forradalom esetén a munkások, nincstelen parasztok, csak nyerhetnek azáltal. A nyílt beavatkozás kétélű fegyver volna, mely a fegyvertelenül tartott proletár tömegeknek sokkal hasznosabb lenne a beszállított, becsempészett fegyver, mint azoknak, akik mostan a fegyverek birtokában vannak és mindent elkövetnek, hogy a proliktól távoltartsák azt, mert tudják, hogy visszafelé fordítanák azt legtöbb ázsiai országban. Bármit is csinálnak a generálisok, Chenaultok, politikusok, bankárok, nem csak Kínát, vagy más tervgazdaságra tért országot nem szerezhetik vissza, ha- (Folytatás a 8-ik oldalon) VIII. — A püspöki karnak az egyház és állam viszonyának rendezésében hosszú ideig az volt az álláspontja, hogy az meghaladja hatáskörét és tárgyalásokat addig nem kezdhet, amig arra a Vatikántól felhatalmazást nem kap. Hogy mennyire téves volt ez az álláspont, ezt nem azzal kívánom bizonyítani, hogy ime, most már tárgyalnak a Vatikán hozzájárulása nélkül, hanem bizonyítom a lengyel püspöki karnak sajat kormányával kötött megegyezésével, amely ezév április 11-én jött létre. — Ellenfeleimnek is meg kell állapitaniok, hogy nem én tévedtem, amikor fent idézett parlamenti beszédemben azt mondtam: “Biztosra vehető, hogy megegyezés fog létrejönni az egyház és a népi demokráciákban élő országok között is.” — Nem lesz hiábavaló, ha ennek az uj korszakot megnyitó megegyezésnek néhány pontját emlékezetükbe idézzük. “1. A püspöki kar felhívja a papságot, hogy lelkipásztori tevékenysége kereteben a hívőket az egyház tanításának megfelelően a törvény és az államhatóság tiszteletben tartására oktassa.” “5. Az az alapelv, hogy a pápa az egyház mértékadó és legfőbb tényezője, a hit- és valláserkölcs és az egyházi jog- gyakorlat ügyeire vonatkozik. A püspöki kart minden más ügyben a lengyel állam érdeke vezeti.” “7. Az egyház elveinek megfelelően elitéi minden államellenes megmozdulást és különösen szembehelyezkedik a vallásos érzület államellenes célokra történő felhasználásával.” “8. A katolikus egyház elveinek megfelelően . . . elitéli és megbünteti ez egyház jog szabályai szerint a papságnak azokat a tagjait, akik bármilyen államellenes földalatti mozgalomban résztvesznek.” “9. A püspöki kar az egyház tanításának megfelelően támogatni fog a béke megszilárdítására vonatkozó minden erőfeszítést, és lehetőségeinek határain belül szembehelyezkedik minden olyan törekvéssel, amely a háború előidézését célozza.” — íme, ilyen kötelezettségeket vállalt a lengyel püspöki kar. Mind olyanok, amelyek a Rómához való hűséget nem érintik, a vallás törvényeivel nem ellenkeznek és teljesen kongruensek egy lelkiismeretes lengyel állampolgár kötelességeivel vágyaival és törekvéseivel. Persze ezekkel szemben a kormány is megértő és hasonlóképpen bizalommal kívánja támogatni az egyház érdekeit, különösen az iskolai vallásoktatás ügyében, a katolikus iskolák és a sajtó ügyében. ÉS MI A HELYZET CSEHSZLOVÁKIÁBAN? — 4-z egyház és állam viszonya ott zavartalan volt annyira, hogy Berán József érsek Clement Gottwald köztársasági elnök megválasztása alkalmával ünnepélyes Te Deumot pontifikáit, tárgyalások folytak az egyház és állam viszonyának rendezése érdekében. E tárgyalások már-már eredményre vezettek, amikor Monsignore Verolino, a prágai volt vatikáni követség akkori vezetője hirtelen beavatkozott. A beavatkozás eredménye volt, hogy a. püspöki kar visszavonulni kényszerült és a már kész egyezményt nem Írhatta alá. Hogy ebből a különös politikai beavatkozásból a csehszolvák katolikus egyházra nagyobb kár nem háramlik, ezt a hazafias csehszlovák papságnak köszönheti, amely Ploj- hár József vezetése alatt a kormány bizalmát élvezi és irigylésre- méltó helyzetet teremtett a maga számára. — Magam nem hallgattam, de említették nekem, hogy a vasárnapi londoni rádió már a maga hírhedt “tárgyilagosságával” beszélt a mi mozgalmunkról. Pontosan tudta, hogy 35 “hiteha- gyott” pap áll az élen és kedden, vagyis ma, be fog következni a nagy eretnekség, vagy szakadás. A Vatikán rádió ezúttal a megszokottnál halkabb tónusban csak aggodalmát fejezte ki azért, amit mi most csinálunk. — Szeretném figyelmüket felhívni arra, mi a véleményük, vájjon az anglikán londoni rádiónak valóban azért fáj-e a feje, hogy itt ne következzék be valami hasonló eretnekség, mint ami. ben ők már évszázadok óta élnek. Ha ők ezt remélnék a mi mozgalmunktól, tapsolnának neki. De mert ők nagyon jól tudják, hogy a mi mozgalmunknak nem hitelvi, hanem politikai céljai vannak, jóltudják, hogy a mi mozgalmunk sikere arányában erősböd- ni fog hazánkban a békéért való harc elszántsága, a szociális fejlődés tempója, egyház és állam baráti közeledése. És ez fáj nekik, ezt nem szívesen nézik, ezért az ő rágalmuk. No, de annyi eszünk, mint nekik, nekünk is van. Az ő szitájukon igazán könnyű átlátni. A PAPSÁG MOZGALMA — Beszéljünk erről a mozgalomról. Az eddigi hivatalos egyházi politika életveszélyesnek bizonyult. Ezzel szakítani kell. Ez az, amit a püspöki kar is kétségtelenül belátott, amikor most végre odaült a tárgyalóasztalhoz. Belátta ezt a magyar katolikus papság is, amikor a tárgyalások sikere érdekében a mozgalmat megindította. (Folytatjuk)
