Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-04-21 / 1677. szám
1951, április 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Újabb békeremények (Vi.) Mint a békét ábrázoló galamb, úgy repkednek a béke remények. Legújabban MacAr- thur elcsapásával kapcsolatban, megint itt repked a szemeink előtt a békegalamb. Mac Arthur már kétszer megakadályozta a béketárgyalások megkezdését, először november 23-ikán és másodszor a múlt héten, amikor Truman titkosan tudatta, hogy reményeik vannak, hogy a vörös kinaiakkal béketárgyalásokat kezdhetnek. Akkor MacAr- thur nagy pökhendiséggel kijelentette, hogy “Hajlandó vagyok leülni hozzám hasonló vörös generálissal békéről tárgyalni”, de ugyan akkor hozzátette, hogy máskülönben kiterjesztik a háborút a kinai területekre is. Ezt sürgette hivatalosan is. Azt követelte és nem nagyon titkosan, hogy Chiang Kai-shek csapatait amerikai segitséggel szállítsák vissza kinai területre, hogy ott második frontot kezdjenek. Ez már még a legbutább politikus szerint is a harmadik világháború megkezdését jelentette volna. A franciák, angolok, sőt még más nemzetek is, nagyon megijedtek és akik az Egyesült Nemzeteken keresztül eddig támogatták Amerikát a koreai invázióban, azonnal hivatalosan tiltakoztak Washingtonban és a hírek szerint követelték Mac Arthur (Mikádo) elcsapását. Csak az atombomba használatának bejelentése után lett oly nagy ijedelem, mint most a második front felállításának követelése folytán. Mindenki az UN kötelékébe agyon volt ijedve és a szétesés veszélye fenyegette a UN-t. Meglátták, hogy mire akarják őket felhasználni az amerikai háborús uszitók. Látták, hogy amig a politikusok békéről beszélnek, azt Ígérgetik nekik, háborút terveznek sőt második frontokat, melyeket több, harmadik, negyedik front felállításának folyamata követné. Mert ha egyszer a vérlavina megindul, azt nem lehet megállítani. KÖSZÖNET AZ ANGOLOKNAK ÉS FRANCIÁKNAK Most is, mint amikor Truman az atombomba használatát emlegette, az agyonijedt angolfrancia kormány mentette meg a békét. Kényszeritette Trumant hogy visszakozzon. Nagyon gyors, ámbár titkos jegyzéket küldtek az amerikai kormányhoz. Valószínű, hogy a jegyzékben bejelentették, hogy ők nem vehetnek részt a második és az azt követő többi frontok felállításában. Azt is tudták, sőt meg is mondták az amerikai háborús uszitóknak, hogy a Vörös Kínát nem tudnák leverni, valamint az azonnal megindítaná a benszü- löttek forradalmi megmozdulását, szervezett és állandóan növekedő forradalmi harcait az összes ázsiai országokban. De még Rayburn, az alsóház elnöke is bejelentette, illetve véletlen- ségből kiköpte, hogy a kinai vörös hadseregen kivül, más vörös hadseregek is készen állnak Ázsiában, sőt Mandzsúriában is. Ők azt is tudják, hogy az oroszok sem maradhatnak tétlenül, amikor már az egész Ázsiát lángbaboritanák az amerikaiak. REMÉNYTELEN HÁBORÚ Amint General Mathew B. Ridgway hivatalosan kijelentette: “Ezek elszánták magukat, hogy bennünket megsemmisítsenek, nem lényeges mennyi időt venne az igénybe. Ez nem átmeneti állapot melyben most vagyunk, már ami a kommunizmus elleni harcot illeti. A kommunista vezetőknek ez élet-halál harc.” Ez a megállapítás kellett, hogy jobb belátásra bírja őket és a harc gyors, vagy későbbi megnyerésének még a reménye is széjjelfoszlott. Ezt akarta MacArthur takarni a második front megkezdésével. Azt tudják a kommunista vezérek, sőt még a tőkés rendszer vezérei is, hogy ez nekik élet-halál harc. Mert ha a MacArthuréknak sikerülne őket leverni, Chiangot, Rheet meg a többi reakciót visz- szatenni a hatalomra, akkor halomra gyilkolnák őket, amint minden más országban tették, ahol a forradalmat sikerült leverni. Amig az ösSzes amerikai politikusok, hadvezérek úgy hitték, hogy könnyen, gyorsan sikerül a koreai forradalmat is leverni, mint ahogy sikerült a görögöket is. Azonban ezt már a vakok is belátják, hogy nem ment olyan könnyen, még kevésbé sikerülne, ha nagyobb területekre kiterjesztenék a háborút, a harcokat, igy Ridgway és a többi kevésbé megzavarodott hadvezér — köztük Marshall hadügyminiszter is — “politikai elintézést”, vagyis béketárgyalások megkezdését tanácsolják, áhe- lyett, hogy MacArthur második frontját felállítanák. Marshall és Bradley, a főhaditanács emberei, kitűnő hadvezérek, valamint az angol-francia kormánnyal szoros összeköttetéseik révén tudják, hogy a koreai háborút nem nyerhetik meg. Tudják, hogy magukra maradnának, ha azt sokáig akarják folytatni, de főleg ha kiterjesztik Kinára is. MacArthur azonban nagy szolgálatot tett azzal, hogy nyíltan és nagyon is hangosan kikiabálta, hogy mi a szándéka nem csak neki, hanem azoknak is, akik szerették volna azt elhallgatni, titokban tartani, hogy az angolok-franciák se tudják, azáltal könnyebben igába foghatók lettek volna. Most már az angolok és franciák követelik, hogy Vörös Ki- nának is adjanak helyet a japánokkal kötendő béketárgyalásokban, valamint Formosát adják oda az igazi Kínának. Ezek elől már nem tudnak Trumanék kibújni. Másképpen nem lehet béke nem csak a japánokkal, hanem egyetlen ázsiai országgal sem. ÖRÖKÖLTE A VÉRREL Bécs — Innsbrusk városban a biróság elé vitt 63 éves Franz Devizini, aki most már harmadszor került lopással vádolva a biró elé, azzal védekezett, hogy az utóbbi időben akarata ellenére lop, mert a vérébe került valami, ami hajtja erre a bűnre. Amikor bővebb magyarázatot kértek tőle, azt mondotta, hogy nem régiben megoperálták, vérátömlesztést kapott s bizonyára valami nagy gazember, tolvaj véréből adtak neki s azóta “vérében van a lopás utáni vágy”. VÉDIK A PROFITOT Washington — A szenátusi pénzügyi bizottság a szövetségi kormány által kért 3 billió dollár helyett csak másfél billiót ajánl kiadni a hadi iparokban dolgozó munkások lakásainak kölcsöneire. A kormány alacsony kamatú kölcsönökkel (mortgage) akarja elősegíteni az ilyen lakásépítkezést, de a szenátorok úgy tartják, hogy ez elvenné a bankoktól a versenyt, márpedig a “bankoknak is kell üzletet csinálni”, azért az előirányzott összegnek a felét is elegendőnek tartják oly esetekre, amikor a bankok nem adnának ily kölcsönöket. POSTÁS-SORS Dallas, Tex. — E. A. Robinson levélhordó csak a múlt héten panaszkodott, hogy az egyik háznál megharapta a kutyá és most már megint mutogatta az egyik lábát a kollegáinak, amelyen fogak helyei látszottak. — Hát miért nem rúgtál bele? — mondták a kollegák. — Nem lehetett, — sajnálkozott Robinson, — most az egyszer nem kutya volt, hanem egy négy éves gyerek. Amig a levél- szekrénybe raktam a leveleket, hátam mögé sompolygott, beleharapott a lábamba s aztán elszaladt. Utánozta a kutyájukat. ÁRULJÁK A MUNKAALKALMAKAT Jackson, Miss. — A szenátusi vizsgáló bizottság előtt tanúskodó Sidney Ayres és E. G. Mo- orehead azt vallották, hogy ezer-ezer dollárt kellett fizetniük a Truman-Missisippi Democratic Committee pénztárába a levélhordói állás elnyeréséért. Miután csak ilyen állás volt üresedésben, Ayres visszakapta a pénzét. Luther Green postamester azt vallotta, hogy neki is 350 dollárt kellett fizetni a hivatalért. ERNEST BEVIN MEGHALT London — Anglia külügyminisztere Ernest Bevin, aki hosz- szabb idő óta betegeskedett, az elmúlt héten 70 éves korában meghalt. Bevin, mint rakodó munkás került az angol munkás pártba, ahol hosszú esztendőkön a párt élén működött. A kormányban éppen úgy szolgálta ki “őfelsége a királyt”, mint az angol uralkodó osztályt. Halálát jobban fájlalják Churchilltől felfelé mint a bérért dolgozók lefelé a rakparti munkásokig. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASőI A naptárt annak idején megkaptam, nagy figyelemmel végig olvastam. Dicsérni nem kell, miután úgy mint a multbaniak, az idei naptár minden egyes cikkei magukról szólnak és a legnagyobb elismerést érdemlik. Különösen a mifajta munkásoktól, akik a tőkés rendszer torz tükre által már korai gyermekéveinktől fogva a meghamisitott tényekkel kápráztattak el. Mig ellenben a Bérmunkás lap és naptár a megcáfolhatatlan, színtiszta igazsággal tükrözi vissza a jelen elavult társadalmi rendszer fogyatékosságait és egyben mutatja az igazi emberi jólét és a boldogsához vezető utat. Elismerésem megismétlésével kívánok a Bérmunkás Írógárdának tartós egészséget a további küzdelemre. Alex Miklós, Chicago Mi, a haladás katonái itt küldünk három dollárt az 1951. évi Bérmunkás Naptárért. Az osztályharc ismertetésében nagy része van a Bérmunkásnak. Hisszük, hogy mindig többen fogják ezt felismerni és hozzájárulnák a lap fentartásához. J. Szakasits, L. Bauer, Newark Azok az előfizetők akiket újabban szereztem, mind szeretik a Bérmunkást. A régi olvasókról nem kell írni, mert azok állandó fentartói lapunknak, tehát meg vannak elégedve. A naptárra vonatkozólag az alábbiakat írhatom. A munkástársak, akiknek a naptárt megrendeltem, valamint én is, a naptár tartalmával teljesen megvagyunk elégedve, bár hiányzik több ismert munkástárs cikke, mindamellett Geréb munkástárs újból nagyon jó munkát végzett. Mellékelve egyes lapokért és naptárokért 7 dollár. E. Szigety, Chicago, 111. Sajnálom, hogy csak most rendezem tartozásom. De jó is az a közmondás, hogy jobb későn, mint soha. Az öt dollár fedezi az előfizetést, a naptárt és két dollár felülfizetés. Theresa Greenwald, Clearwater Itt küldök egy évi előfizetést a lapra és egy dollárt a kalendáriumért. Frank Lipus, Downey ■ __ A naptárt megkaptam, összeállítása fölötte áll az összes munkásnaptároknak. Mint minden évben, úgy most is fölülmúlta a várakozást. Köszönet a cikkek íróinak, de különösen Geréb munkástársnak a fáradtságot nem ismerő nemes munkájáért. Mrs. Margaret Fay, Akron
