Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-14 / 1676. szám

1951, április 14. BÉR MUNKÁS 7 oldal Gompers uj kiadásban “Gompers szelleme jól érez­hette magát a UAW-CIO cleve­landi konvencióján, ha ott volt, mivel Walter Reuther beszéde teljesen az ő eszméjét fejezte ki. De még jobban örvendhetett, mikor Reuther kijelentette: “Mi megmondjuk a politikusoknak, hogy senki nem tarthat bennün­ket tulajdonának. Mi nem tarto­zunk senkihez. Mi nem leszünk egyetlen politikai pártnak sem szekértolói.’ “Ezek voltak Gompers alap­eszméi. Union az összes munká­sok részére, hogy saját helyze­tükön javítsanak, de mindég az alaptörvények keretein belül. Visszautasítva minden politikai párttal való kapcsolatot, vagy azt a próbálkozást, hogy saját pártját — munkáspártot — alakítson.” 9 Ezen általunk lesújtó bizo­nyítványt Reutherről egyik tisz­telője, a Detroit News fő-kom­mentátora W. K. Kelsey irta. Amig a tőkés lapok kedvencei szerint ezt mint erényt állítja be Kelsey is, mi, akik évtizede­ken keresztül éreztük, tanultuk és harcoltunk a gomperizmus ellen, a legnagyobb árulásnak a bizonyítványa képen könyvel­jük el. De ha mi mondtuk volna, hogy Reuther, Gompersnek a nyomdokain halad, elfogultság­nak tekintették volna, de igy barátai állapítják azt meg. Mi nem tudjuk, hogy Reuth- erék büszkék lesznek-e ezen bi­zonyítványra, vagy próbálják letagadni, de a munkásságnak nagyon is sokat kell ezzel fog­lalkozni, kimutatni, hogy az amerikai munkásmozga Imát visszaviszik az ötven év előtti posványba, pork chops unioniz- musba. Mert amint Kelsey is mond­ja, pillanatnyi javításokért való Megnyitják a német fegyvergyárakat (Folytatás az 1-ső oldalról) acél, mert az acélgyártás egyen­lőre csak évi 11,100,000 tonna marad, noha számításba van vé­ve, hogy legalább 2 millió ton­nával emelik majd. Ugyancsak értesítette a High Commission Adenauer kancel­lárt, hogy most már a vegyi­ipart is kibővithetik s egy-két vegyiszer kivételével mindent gyárthatnak. A gyártási tilal­mak eltörlését azzal indokolják, hogy a német ipari termékekre szükség van a nyugati hatalmak biztonsága szempontjából. Adenauer kancellár április kö­zepe táján számítja aláírni a Schuman Terv név alatt ismert 50 éves gazdasági egyezséget, amely szerint hat ország szén és acéliparát hozzák egységes vezetés alá, noha az ily iparok megmaradnak magántulajdon­ban, vagy legalább is a részvé­nyesek megkapják az osztalé­kot. — Nagy a valószínűség, hogy azért megy most minden olyan simán és gyorsan, mert ezen iparok részvényeinek jelen­tős része amerikai tőkések ke­zeibe került. harcra és bármelyik párttal va­ló alkudozásra, adás-vételi szer­ződések kötésére akarják csak a munkásmozgalmat felhasznál­ni, mely most Trumanban, álta­luk olyan nagyra tartott és se­gített politikusban való keserű csalódásukban tornyosul ki. AZ OSZTÁLYHARC KÉRDÉSE Még csak fel sem tehető a Gompers, Reuther, Green féle szervezeteknél az osztályharc kérdése. Dacára, hogy a unio- nok, minden tagadás, árulás el­lenére is, mint osztályszerveze­tek állnak és kellene, hogy mű­ködjenek, a Gompersizmus sze­rint, azt nem szabad elismerni, még kevésbé annak megszünte­tésére törekedni, az osztályok megszüntetése folytán. Ők tudják, hogy az osztály­harc végleges győzelme esetén az ilyen áruló vezéreknek is vé­ge lenne. Ők csakis addig ural­kodhatnak, amig a tőkés rend­szert megtudják védeni. így éppen úgy mint Gompers, felépitik a gépezeteiket, családi birtokba veszik a hatalmas uniókat. Lebunkozzák mindazo­kat, akik az osztályharcot felis­merik, hirdetik, vagy bármilyen formában ellenzéket képeznek, mely esetleg veszélyeztethetné uralmukat a tagság fölött. Erős gépezetek és dollár milliók fe­letti rendelkezés folytán, lehen­gerelnek minden ellenzéket, me­lyeknek a megerősödése minden évben kevesebb lehetőséggel rendelkezik. Csakis szakadások láncolata folytán tudnának ezen befész­kelt vezérek elleni harcban vala­milyen eredményt elérni, amely viszont még jobban szétforgá­csolja a munkások erejét. Pedig mi tudjuk és minden gondolkodó munkás megláthat­ja, hogy egy pár centes bér javí­tás az egyetlen célja az ilyen tőkések oldalán harcoló, rend­szerüket védő unionoknak mely nem hoz semmi maradandó ja­vítást, mert az áremelkedést soha nem éri utói. Amig ezen áruló vezérek büszkén hivatkoz­nak arra, hogy a sztrájkjogot megvédik, elhallgatják, hogy itt életkérdés a sztrájk, mert csakis akkor lehet az áremelkedések nyomába kullogni, ha sztrájk­kal, sokszor hosszantartó sztráj­kokkal kibírunk csikarni pár cent órabérjavitást. De ez nem oldja meg a főkérdést, az osz­tályuralmat, elnyomatás, nagy haszonért való hajhászást, a va­gyon mind kevesebb kezekbe va­ló központosítását. Nem szünte­ti meg a korrupciót, gengszte­rek felbérlését, az union vezé­rek árulási láncolatát, csaló po­litikusok hatalomra juttatását union pénzzel. Nem ad még re­ményt sem arra, hogy valaha kikerülünk a posványból, mely­be Gompersék lökték és tartot­ták a munkásságot. MEGOLDÁS Amig a CIÖ is azért sikerül­hetett, mert a Gompersizmus el­len a munkásság már lázadott, igy van remény, hogy az után­zóit sem fogják sokáig megtűr­ni, mert ötven évvel ezelőtt még i az osztályharcot könnyen letud­ták tagadni az amerikai mun­kásság előtt, de ma már sokkal nehezebb. Már a világ más ré­szein megoldást nyert és az amerikai munkásságot is mind­jobban kényszeríteni fogja az ilyen megoldás keresésére. Mentői nagyobb területet vé­szit el a nemzetközi kapitaliz­mus, annál nagyobb terheket rak az amerikai munkásság vál- laira. Ezt már is nagyon tisztán láthatjuk, de még nagyobb mér­tékben fogják érezni, öt* tiz év múltán, vagyis minden évben nagyobbak lesznek a terhek, a kizsákmányolás. Legszükségesebb itt Ameri­kában az, hogy az öntudatos munkásság, akik már felismer­ték az osztályharc szükségessé­gét, annak sikeres győzelmét akarják elősegíteni, igyekezze­nek megegyezni, szervezkedni olyan formában, hogy ezen meg­ismerésnek mentői több megér­tőt neveljenek. Ne azon vitat­kozzanak, hogy belülről kell a hatalmat megszerezni az unio- nok fölött, vagy szét kell szakí­tani darabokra, hanem arra kell törekedni, hogy mentői többek­kel megismertessük az osztály­harcot, annak sikeres befejezé­sének lehetőségeit, a leghelye­sebb megoldást — az iparok át­vételét, az Ipari Demokráciát. AKINEK TUDNI KELL Washington — Walter Bedell Smith generális, volt amerikai orosz nagykövet, jelenleg pedig az amerikai kémszolgálat veze­tője, előszót irt a napokban megjelent “Journey for our Time“ cimü könyvhöz, amit az újságírók állítólag félremagya­ráztak. Smith generális tehát nyilatkozatot adott ki, hogy a szóbanforgó előszóba, amikor azt mondja, hogy a jelenlegi orosz rendszer már önmagában hordja azon csirákat, amelyek szét fogják rombolni, nem kell úgy érteni, hogy az a szétrom- bolás már holnap bekövetkezik. A római birodalom is még 600 évig élt azután, hogy a szétmálása már kezdetét vette, — mondotta a generális, — az­ért nem kell azt hinni, hogy a kommunisták elleni forradalom már holnap kezdetét veszi, mert ott a rendőr-állam hatalma még igen erős s amig Sztálin él, ad­dig nem várható, hogy az elnyo­mott orosz tömegek fellázadja­nak, sőt a mi életünkben erre egyáltalán nincs remény. — Be­dell Smith ezzel megcáfolta azt a propaganda ’ hirt, hogy az orosz nép készen áll a lázadás­ra. És a kémszolgálat vezetője legnagyobb szaktekintély az ilyen kérdésekben. New Delhi — K. M. Munshi, India élelmiszer minisztere jelen­ti, hogy a Kínai Népköztársaság nagymennyiségű élelmi szert ajánlott fel az éhező indiaiak tápplálására. A baj azonban az, — mondja Munshi, — hogy a felajánlott élelmiszerek jó része idegen és szokatlan az indiai népnél és azért azokat nem is fogadják el. ALBERT MALTZ SZABADON Mill Point, W. Va. — Albert Maltz, aki egyike azon 10 holly­woodi íróknak, akiket egy évi börtönre és 1000 dollár pénzbír­ságra ítéltek azért, mert meg­tagadták a választ az Unameri- can Committee azon kérdésére, hogy kommunisták-e, most, mi­után kitöltötte büntetését, kisza­badult a börtönből. Albert Maltz egyike Amerika legkiválóbb film- és tárcaíróinak. A Bér­munkás olvasói ez évi naptá­runkban bizonyára élvezettel ol­vasták “A boldog ember” cimü kitűnő elbeszélését. Gaylord, Minn. — Nagy ha­vazás idején Gaylord High School azon vidéki tanulói, akik a nagy hó miatt nem tudnak ha­zamenni, a megyei börtönben hálnak. — Ez a legolcsóbb “in- ternátus”. Vé tétlenségből------------------ I (Vi.) Olvasgatva a napilapo­kat, egy oldalon két hirt találok Damascus, Syria fővárosából. Az egyik az, hogy a kormány és a lakosság készül a sáskahad elleni háborúra. Ugyanis ezen előázsiai országokat, nagyon sokszor megtámadják a sáskák és mindent felfalnak. De van másik sáskahad is, amely ellen szintén harcba száll­tak nem csak a syriaiak, hanem a perzsiaiak és sok más ázsiai országok is. Ugyanezen lapban, ezen az oldalon azt is jelentet­ték Damascusból, hogy az ame­rikai nagykövetnek a lakását felrobbantották. Ez a robbanás olyan erős volt, hogy a közelé­ben lakó syriai elnöknek az ott­honát is nagyon megrongálta. Megjegyzik, hogy szerencsés az amerikai nagykövet és fele­sége, hogy nem voltak otthon a robbanás idején, hanem elvoltak valahol, ünnepelni. Ugyancsak a napokban arról is írnak, de nagyon elbizakodva, hogy az iraqi kormány, illetve a képviselőház, most tárgyalja az ottani olajmezők államosítását. De előre bejelentik, hogy az an­gol-amerikai barátok még ott olyan erősek, hogy nem félnek az államosítás keresztülvitelétől. A sáskahad elleni háború ál­talános egész Ázsiában. Amint Iránban, igy a szomszédos or­szágokban is, elintézhetik az ilyen kitartó amerikai baráto­kat, akik hazájuk legnagyobb kincsét, az olajat, potom áron eladják az idegen kizsákmányo- lóknak csak azért, hogy sok-sok ajándékot kaphassanak azoktól. Az iramai lázadás az ameri­kai-angol kizsákmányolok és azok barátai ellen nem éppen újkeletű. Most még a hatalmas India elnöke Nehru is tiltako­zott az ellen, hogy az ázsiai né­pek sorsát a harcmezőkről egy pökhendi amerikai generális in­tézze. Ez MacAthurra szól, aki bejelentette, hogy ha a kínaiak nem fogadják el a békfeltételeit, akkor a kínai partvidékeket is megtámadja. ígérik, hogy az ázsiai népek sikeresen fognak harcolni a sás­kahad minden fajtája ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom