Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-23 / 1648. szám
1950. szeptember 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MELYIK A KÖVETKEZŐ A lapok és a rádiók komentá- torai a koreai polgárháborúval kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy azt a Szovjet robbantotta ki, hogy igy nyugtalanítsa a demokrácia fővédnökét Amerikát. Ugyan akkor élénk találgatások folynak arra vonatkozólag, hogy Korea után a Szovjet hol fog majd ismét forradalmat vagy polgárháborút előidézni. Természetszerűleg ezek a polgári politikusok és “közgazdászok” és azok irói, úgy állítják be a dolgokat, mintha Moszkvának csak egyet kellene füttyen- teni és ott robban ki valami, ahol éppen óhajtja. Miután a tömegek nem gondolkoznak logikusan, el is hiszik azt, hogy forradalom vagy polgárháború tényleg minden ok nélkül kezdődhet, külső óhajra, vagy parancsra, pedig ha vissza tudnának emlékezni egy évre, vag>pár hónapra, akkor eszükbe jutna az, hogy mit is Írtak ugyanazok a lapok hónapokkal azelőtt a dél-koreai “demokráciáról”, ahol szerintük a legkor- ruptabb rendszer uralkodott, ahol véres terrorral tartották elnyomatásba a népet, az elégedetlenkedők ezreit végezték ki a legborzalmasabb módon és tízezrek szenvedtek börtönökben. Ezt ma mind elfelejtik és ma azt írják és szavalják, hogy a fiaink a demokráciát, szabadságot védik. A kommentátorok a következőnek, ahol Stalin elfogja rendelni a forradalmat, nagy többségben Iránt jelölik meg. Iran vagy mint régen nevezték Perzsia a szovjettel határos, amelynek a dús olajforrásaiban nagyon erősen vannak érdekelve az amerikai és angol olaj kompániák és ezek a kommentátorok azt állítják, hogy a szovjetnek ezekre az olajforrásokra fáj a foga és azért fog ott történni valami. Hogy ott tényleg fog-e történni a közel jövőben egy forradalmi megmozdulás, azt nem tudjuk, de hogy a Perzsa népnek erre minden oka meg van, azt nem csak mi állítjuk, hanem azok a polgári újságírók is, akik megfordultak a Perzsa birodalomban. Legutóbb egy ilyen ismertetés jelent meg a Cleveland Plain Dealer nevű reakciós lapban, W. G. Dildine nevű újságíró tollából. Szerinte Iránban még ma is teljes egészében virágzik a középkori feudalizmus. Pár száz földesur tartja a kezébe a földet, illetve nem csak a földet, de mint valamikor a középkorban Európában — egész falvak a földesur tulajdonában vannak. Azt Írja Mr. Dildine, hogy a Szovjettel határos Azerbaijan tartományban, 15 földesur kezében van az egész tartomány, “mindegyik legalább egy tucat falut birtokol, a leggazdagabb 50 falunak az ura beleértve Mia- nek városát, amelynek 25 ezer lakosa van.” “A földesur szava a törvény ezekben a falvakban, aki annyit vesz el a termésből, amennyit akar és akkor dobja ki a parasztot a földjéről és kunyhójából, amikor akarja.” “A földesurnak ebben a tartományban még fen áll az “első éj joga” a férjhezmenő leányokkal szemben.” A termelés legprimitívebb módon történik, igy a különben gazdag föld termése nagyon alacsony, amelynek túlnyomó részét a földesur viszi el. A hatóságok korruptak, a földesur zsebében vannak és tőlük a szegény parasztság védelmet nem kaphat. A nép nagy többségében írástudatlan. Ennyit ir Mr. Dildine és még hozzáteszi, hogy ez az állapot nagyon “kövér falat” a kommunista propaganda számára. Azt már nem írja meg, hogy a határon túl a Szovjet Kurdisz- tánban a nép már évtizedek óta megszabadult a földesuraitól. Kooperativákba, modern gépekkel művelik meg a a földet és a termése a tudományos és gépesített gazdálkodás folytán 3-4- szerese az iráni termésnek. Hogy ott nem sár kunyhók, hanem modern, egészséges lakásokban laknak a népek. Teljesen megszűnt az írástudatlanság, középiskolákban, egyetemeken tanul a kurdisztán ifjúság. Nem a szovjet propaganda, hanem a középkori rendszer, a nép állati nívóra való sulyeszté- se, a határon túli nép kulturális, boldog élete az, amely a “következővé” kell, hogy tegye a per- zsiai nép forradalmát. Egy országban, ahol a földesur ma, 1950-ben még mindig korlátlan ura a falvak tucatjainak a lakosággal egyetemben, ahol a földesurnak még ma is meg van az “első éj joga”, ott az amerikai tradíció nem azt követeli meg, hogy fegyverrel, pénzel támogassuk ennek az uralomnak a fentartóit, hanem mindent el kellene követni, hogy ez a gyalázatos uralom elpusztuljon. De ha a nép fellázad, ugyan ezek a lapok, amelyek most ismertetik ezt a förtelmes rendszert, újra szovjet agresszióról fognak írni, amely megtámadta- tott egy “demokratikus” szabad népet és ma már egy cseppet sem lenne meglepő, ha ezt a perzsa demokráciát is a mi fiaink életével akarnák megvédeni. SELYEM ÉS AZ OVERALL Szorosan idetartozik egy másik “demokrácia” ügye is, amelyet még elbukva is védeni próbálják az amerikai tábornokok és reakciós politikusok. Kina elkergetett kormányát, amely egy pár tízezer kormányhivatalnokon, tőkésen és katonatiszten kivül senkit sem képvisel “törvényes demokratikus” kormánynak ismer el, szemben a 450 milliónyi kínai nép kormányával. Erről a társaságról ugyan már az amerikai kormány “Fehér Könyve” is hivatalosan megállapította, hogy gyalázatosán korrupt, népnyuzó, reakciós közkereseti társaság, amely nem csak a kínai népet rabolta ki, amig arra módja volt, de ellopták az Amerikából kapott billiókat,sőt még a hadifelszerelést is, amit Amerika kormánya küldött a “vörösök” elleni harcra, közvetítők utján eladták a kinai kommunistáknak. Hogy miért győzött minden amerikai támogatás ellenére is a kinai nép, arra figyelemre méltó magyarázatot adott egy republikánus kong- resszman, mint azt Drew Pearson megírta rovatában. Albert Engel michigani képviselő, aki 1945-ben hosszabb időt töltött Kínában, a képviselőház egyik bizottságának a titkos ülésén, zárt ajtók mögött tett jelentést az akkori tapasztalatairól. A jelentésben a többek között a következőket mondotta: “Egy hadsereg csak akkor győzhet, ha van valami amiért harcoljon. Itt van a baj Kínában. Egy nap ebéden voltunk hivatalosak Chianghoz. Két órán át ültünk a nagy banket teremben. Mindenki drága selymekbe volt öltözve és két órán át hordták fel a legkülönlegesebb ennivalókat, ami csak létezik a nap alatt. A következő nap délbe együtt ebédeltünk Mao Tse-Tung kommunista vezetővel az amerikai követségen. Mao és a tábornokai használt kék overallokban jelentek meg. Maon még volt egy használt jacket is, amelyet 1.50- ért lehet venni itt Amerikában és egy kék zsebkendő volt a nyaka köré kötve. Ez az az ember, akit követ a kina nép, amely utálja Quango t. Chiang ígért' földreformokat éveken keresztül, amelyet soha nem tartott meg. Ahol Mao győzött, az első volt a földosztás. Chiang és az egész adminisztrációja egytől-egyig korrupt.” Részletes jelentését a következő szavakkal fejezte be: “Most már láthatjátok, hogy miért győzött a kommunizmus Kínában”. De a képviselő urak nem akarják meglátni az okokat és továbbra is ezt a korrupt bandát ismerik el hivatalosan, mint Kina törvényes és demokratikus kormányát, pedig Engel képviselő jelentéséből megláthatták, hogy Kínában és egész Ázsiában a selyem és az overall az elnyomás és a felszabadulás harca folyik, amely nem végződhetik másként, minthogy az overallo- sok 'hatalmas serege legyőzi a selymesek kis parazita csoportját, mint történt ez Kínában és történni fog Ázsiában mindenütt, ha csak kinem irtják az overallosokat, amelyek nélkül viszont mit sem érnek egyedül a selymesek. HARMINC BILLIÓ DOLLÁR Truman elnök egyik beszédében megmagyarázta Amerika népének, hogy Amerikának fel kell fegyvereznie a világ “szabad” népeit a kommunizmus ellen. Ez a felfegyverzés évente 30 billió dollárba fog kerülni, vagy még ennél is többe”. A lapok és politikusok ma már a többről beszélnek és 40 billióra taksálják a következő “béke” évek közvetlen hadi kiadásait, nem is beszélve arról, hogy mennyi az az összeg, amely közvetve szolgálja a háborús felkészülést. Én most nem beszélek arról, hogy mennyire “szabad és demokratikus” volt Chiang bandája, a dél koreai korrupt elnyomó kormányzat, a görög monarcho fasizmus, a vérbe gázoló Franko uralma, a perzsiai “első éj” joga, az indo-kinai francia, a burmai és sziámi angol gyamatositók, a nyugati Németország náci izü és a japán imperialista uralom, nem is beszélve arról, hogy ma már itt Amerikában is ránk férne a szabadságunk védelme. Most csak arról legyen szó, hogy mire kell ez a 40 billió, meg az a másik 40 billió, amelyet a “szabad” országok, meg azok az országok költenek el, amelyek ellen irányul ez a felkészülés. A legcinikusabb hazugság az, hogy a fegyverkezés a béke biztosítására szükséges. Ezt a hazugságot a hódítók, a hadiszer- gyárosok, a nagyfejü tábornokok találták ki, akik egyformán keresnek a felkészülésen és a háborún is. Soha még a nagy fegyveres “béke” biztosításból más nem került ki, mint háború. És most sem lehet más a következménye, mert ez az őrült fegyverkezés, a termelő erőknek ilyen haszontalan dolgok gyártására való átállítása, a népeknek csak nagyobb és nagyobb megterheltetést, nyomort jelent és magát az államot is csődbe kell, hogy vigye ilyen őrült ösz- szegeknek az elpocsékolása. A “szabad” országok népei már ma is nyomorognak. A nyugati országokban ma ‘ sincs módja a dolgozóknak annyit vásárolni, hogy jóllakhassanak, az újabb megterhelés még ezt a kis élet- lehetőséget is lejjebb szorítsa. Hiszen már nekünk is nagyban magyarázzák, hogy uj lyukakat kell csinálni a nadrágszijon, hogy összébb lehessen szorítani a korgó nyomrunkat. Ezenkívül a “béke” ilyen módon való biztosítása nem hozhat mást, mint a történelem legnagyobb katasztrófáját, a harmadik világháborút, amelyhez képest az első két háború csak sza- lonasütéses kirándulás volt. Ebben a háborúban vagy 100 millió fiatal, életerős, egészséges embert fognak egyenruhába bujtatni és fokozatosan a harctérre küldeni, hogy ott meghaljon, megnyomorodjon. De a háború szolgálatába fognak állítani minden embert, a£ egész termelést. Ez a civil hadsereg éppen úgy ki lesz szolgáltatva a pusztulásnak, mint a harctéri katona. A “stratégiai bombázás”, mint azt a második világháborúba láttuk és most Koreába szemünk előtt folyik le, célpontnak tekint minden várost, sőt ha a bombázók elég erősek és a levegőből való támadás elleni védekezés gyenge, mint Koreában látjuk, minden falut is. Ezek a városok, még az atombomba használata nélkül is, Budapest, Varsó, Berlin, Hamburg stb. városok sorsára jutnak, romokká válnak, amely romok maguk alá temetik nem csak a célpontnak kitett termelő erőket, de a gyermekeket, asszonyokat, öregeket, magukkal tehetetlen betegeket is. Nem is beszélve arról, hogy ha az atom és bacilusbombák is a harci eszközök között lesznek, amelyek a civü lakosságban nagyobb veszteséget fognak okozni, mint a katonaságba, városok egész országrészek lakossága fog teljesen elpusztulni. A pokol minden borzalma fog az emberiségre szakadni, ha ide-