Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-23 / 1648. szám
1950. szeptember 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal Korlátolt agyú emberek akciói (A két nagy szakszervezet (AFL és CIO) együttes küldöttségének tartott beszédében President Truman azt mondotta, hogy a szubverziv aktivitások elnyomatását célzó Mundt-Nix- on-McCarran törvényeket és az azzal kapcsolatos kongresszusi boszorkány-üldöző akciókat oly emberek erőszakolják ki, “akik az amerikai zászlót lengetik mialatt az idegen bevándorlókat üldözik és lábbal tiporják a lojális amerikai polgárok jogait”. A “Nation” cimü folyóirat az alábbiakban összegezi az ilyen törpe- agyú egyéneknek az utóbbi hetekben nyilvánosság elé került akcióit. — Szerk.) A Föld első Nagyhatalma, — a Római majd az Angol birodalmak utóda, — itthonról nézve feltűnő gyerekes módon viselkedik. Mert nagyon meglepő, hogy olyan népnél, amely bátorságáról elegendő bizonyságot tett a csatamezőkön, a saját biztonsága felett kétségbeesetten kapkodó sok “Ideges Ilonkát” találunk. Ugyan mit gondolhat az az idegen, aki kézbevesz egy amerikai lapot s olvassa, hogy milyen nagy befolyást engedünk itt a legtudatlanabbaknak, legidegenebbeknek, de főleg a legdema- góbb elemeknek s hogy ezek milyen nagy mértékben képesek ráerőszakolni az országra korlátolt agyuk észjárását. Amerika valamikor nagyon szomorúan fog visszagondolni ezen évekre, amikor olyan perspektívában látják majd a jelenlegi “eretnek” üldözéseket, mint látjuk most azt, amikor Beethoven meg Bach zeneszerzeményeit nem engedték játszani a Carnegie Hallban; vagy amikor a savanyu káposztát a megszokott “sauerkraut” név helyett “liberty cabbage” néven kellett kérni; avagy amikor az American Legion tagjai bunkósbotokkal kergették szét a szakszervezetek gyűléseit s kergették végig az ártatlan unionistákat a városok utcáin. Az ellenkezőt ígérő látszat dacára is reméljük, hogy az utóbbi két hétben történteken kívül már nem lesz más okunk a szégyenkezésre, mert ennek a két hétnek a rekordja, amit itt felsorolunk, már úgyis túlságosan sok. A VÁDASKODÁSBÓL ÉLNEK Jean Muir jónevü művésznőt, aki a General Foods Corporation cikkeit hirdető “Aldrich family” televíziós programon játszott, hirtelen elbocsájtották, mert valaki, aki kinevezte önmagát az “ország őrzőjévé”, feljelentette, hogy valamikor a kommunistákkal tartó úgynevezett “társutas” szervezetnek volt a tagja. Miss Muir hiába tiltakozott a vád ellen, nem adtak neki alkalmat a védekezésre. A General Foods Corporation kijelentette, hogy nem tűr meg a televízió vagy rádió programján olyan egyéneket, akik fölött “kontroverzia” támad. Ez tehát egyben figyelmeztetés az összes színészeknek és artistáknak, hogy ha ilyen “kontroverziába” kerülnek, akkor elvesztik állásaikat s megélhetésük veszélybe kerül. Ilyen “kontroverziába” kerüléshez elegendő az, ha valakinek a nevét bevették a “Red Channels” cimü könyv hírhedt fekete listájába, amelynek szerzője két privát detektív, akik ilyen vádaskodással keresik kenyerüket. (A “Red Channels” könyvet a már sokszor leleplezett “Counterattack” cimü amerikai féreg fasizta folyóirat adta ki. Ennek a folyóiratnak a tulajdonosa pár volt FBI ügynök, akik a kommunista-ellenes “business”-ből keresnek igen nagy összegeket. — Szerk.) Professzor Owen Lattimore, a külügyminisztérium volt tisztviselője nem tarthatta meg a beszédét New Hampshire egyik előkelő szálodájának a termében, mert az ottani “Szülők és Tanítók” egyesületének az elnöke ezt a megjegyzést tette^ “Ebben a kritikus időkben nem lehet megengedni, hogy beszéljen az olyan ember, aki fölött valami vita támadt.” Ez az urhölgy arra célzott, hogy szenátor McCarthy mocskoló támadást intézett Lattimore ellen. És noha ezen támadást maguk a szenátorok is elitélték, mégis ez a “kontroverzia” elég volt arra, hogy Lattimoret nem engedték beszélni. KÉMKEDÉSRE SERKENT Los Angeles város polgármestere felhívta a város lakóit, hogy legyenek besúgók, figyeljék 'szomszédaikat s jelentsék a rendőrségnek azok neveit, akiket politikailag gyanúsnak tartanak. “Nem tesznek igazságtalan dolgot”, — mondotta a polgármester, — “ha feljelentenek minden gyanús dolgot, sőt szolgálatot tesznek vele, ha az adatok valónak bizonyulnak”. Másszóval elegendő a szomszéd feljelentésére csupán csak a gyanú is, a többit majd kivizsgálja a rendőrség. És ha a gyanúra semmi alap sem volt, az illető már akkor is 'megjegyzett egyén lesz, akinek szubverziv aktivitását a rendőrség kutatta és ez bizonyos esetekben elegendő okot szolgáltat arra, hogy az ily gyanú alá vett ember elveszítse megélhetési lehetőségét. New Yorkban az AFL-hez tartozó rakparti munkások megalakították a saját külügyi bizottságukat és mindjárt akcióba is léptek, nem rakták ki az Oroszországból szállított szőrmeárut, kaviárt és a Lengyelországból rendelt sonka szállítmányt. Macon (Georgia) és Jaskson- ville (Florida) városok követték Birminghamt abban, hogy “száműzték” területeikről a kommunistákat, akiknek néhány nap alatt ott kellett hagyni állásaikat és vagyonukat. Egyre nő azon városok száma, amelyek elrendelték a kommunisták regisztrálását. Fall River, Detroit és más városok megtiltottak minden olyan irodalmi termék szétosztását és árulását, amelyet a rendőrfőnök szubverzivnek minősít. Los Angeles városban a hasonló rendelet vonatkozik mindazon csoportra, amelyek a kommunista gazdasági rendszert hirdetik, habár az erőszak alkalmazása nélkül is. A LEGCSUNYÄBB DOLOG Az ország szerencsétfenségére a legcsunyább dolgot mégis az ország fővárosában, Washingtonban láttuk, ahol Senator Lati- ger (R. N.D.) kongresszui vizsgálatot követelt azon két biró ellen, akik a háborús hisztéria dacára is biztosíték ellenében szabadlábra helyezték Hárry Bridgest, a nyugati partok hajómunkásainak a vezérét. Langer követelte, hogy ezt a két bírót el kell csapni, mert a Bridges ügyben hozott döiitésükben ezt mondották: “Bármilyen nehéz és nem kedvünkre való feladat is az általános izgatottság és hevültség idején a bíróság függetlenségének a megőrzése, kosürgetik az atombomba használatát. Ezek még mindig azt hiszik, hogy az oroszoknak nincs atombombájuk, vagy ha van is, az jelentéktelen. Ezeknek a véleményét John C. Stennis szenátor (D. Miss.) igy fejezte ki: “Tudomásom szerint nekünk 450 teljes nagyságú atombombánk van, vagy még annál is több. Ez elegendő arra, hogy Oroszország minden fontosabb iparvárosára elegendőt dobjunk le. Van legalább 2000 bombázó gépünk, közöttük legalább 200 B-36 tipusu, amely képes New Yorkból Moszkva fölé szállni és visszatérni Dallas, Tex. városba .... Mi nem rendőrszolgálatot végzünk Koreában, hanem saját létünkért harcolunk.” A “nagy” háború hamaros kitörésének eshetőségével hozzák DEWEY VÁRJA A HÁBORÚT NEW YORK — Az egész országban nagy szenzációt okozott Thomas E. Dewey kormányzó azon kijelentése, hogy elkerülhetetlennek tartja a háborút Oroszországgal. Dewey azt is mondotta, hogy “nagyon beavatott egyénektől” értesült, hogy ez a háború még szeptember hónapban ki fog törni, de hozzátette, hogy ő azt nem' hiszi. Dewey, aki előbb már bejelentette, hogy nyugalomba akar vonulni, meggondolta a dolgot és most újból jelöltette magát a kormányzói tisztségre. Miután még mindig ő a republikánus párt titulált vezetője, a nézetei többé-kevésbé a republikánusok álláspontját fejezik ki. Eszerint tehát Deweyék a háború megindítását szorgalmazzák. TAFT NÁCI ÉRZELMŰ CLEVELAND — Szenátor Robert A. Taft, aki mostanában kortesbeszédeket tart újbóli megválasztása érdekében és aki állandó elnöki aspiráns, a napokban tartott egyik beszédében ezt mondotta: “A mi rendszerünk mellett a háború aktuális megkezdése nem jogosult, csak abban az esetben, | vakő keménységüeknek kell lennünk, hogy megvédjük a birói eljárás elmorzsolódását.” Langer észtelen kiabálásánál is fontosabb volt az a nagymérvű hisztéria, amely közepette az alsóház elfogadta a szubverzive- ellenes törvényt, amely draszti- kusságánál fogva nyilvánvalóan magánviseli az alkotmányellenesség bélyegét. (A szenátus még drasztikusabb javaslatot fogadott el. — Szerk.) Remélhető, hogy Truman elnök meg fogja vétózni ezt a javaslatot. Ami .a legnagyobb félelemre ád okot mégis az, hogy még a legismertebb szenátorok sem mernek szembeszállni az amerikai alkotmány ily szisztematikus támadásával. Vannak, akik úsznak az árral, vannak, akik enyhébb törvényt javasolnak, de még mindig várnunk kell arra, aki — a kaliforniai két biró szavaival élve; — kőkeménységgel áll szembe a törvényes eljárások elmorzsolásával. kapcsolatba Louis Johnson honvédelmi miniszter hirtelen lemondását is. Johnsont az utóbbi időkben nagyon erősen támadták, amennyiben őt okolják, hogy a lemondott hadügyminiszter túlságos takarékoskodásával megakadályozta, hogy Dél-Ko- reát kellő módon felfegyverezzék és az amerikai haderőt oly magas színvonalon tartsák, hogy készen legyen minden eshetőségre. Johnson a bemondó levelében azt irta, hogy az ilyen kritikus időkben a honvédelmi miniszternek mindkét politikai párt bizalmát bírnia kell és miután ő erre képtelen, maga helyett George C. Marshall generális, volt vezérkari főnököt és volt külügyminisztert ajánlotta. ha direkt támadás ér bennünket. Azért a második világháború idején kételyeim voltak, hogy fenyegetett-e bennünket a támadás veszedelme. Ma úgy tartom, hogy erre semmi kétség sincs, különösen ha Oroszország újból felépiti a német ipari hatalmat.” A második vüágháboru idején sokan szóvátették szenátor Taft náci szimpátiáját, amit Taft természetesen tagadott. Clevelandi beszédének ez a mondata azonban nyílt beismerés arra, hogy ellenezte a Hitler elleni háborút. Hitlerben nem látott ellenséget. EMELKEDNEK A MUNKA- ALKALMAK SAN FRANCISCO — A koreai háború kitörése óta egyre több munkást alkalmaznak California államban. Az állami Department of Industrial Relation iroda kimutatása szerint augusztus hóban az ipartelepeken alkalmazott munkások száma elérte a 842,000-t, ami 79,000-rel több, mint az előző hónapban volt. A munkások számát leginkább a repülőgépeket és felszerelést gyártó ipartelepek, továbbá a gépgyárak, villanyfelszereléseket gyártó üzemek és a ha- jóépitéseknél emelték. Európa várja a háború kitörését (Folytatás az 1-ső oldalról)
