Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-09-09 / 1646. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. szeptember 2, Konvenciós képek Jegyezte: K. E. Dacára a háborús és vörösfa­ló hisztériának, a beérkező jelen­tések, már előre mutatták, hogy évtizedek óta nem volt oly szé­leskörű összejövetel, mint ami­lyen a Bérmunkás 1950-es Or­szágos Értekezlete lesz. Ebben a feltevésünkben nem csalatkoz­tunk, mert tényleg az ország sok részéből érkeztek munkástár­sak és munkástársnők. Ennek a sikeres összejövetelnek két oka volt. Egyrészt a munkástársaknak az az érzése, hogy ez a konven­ció döntő jelentőségű a lapunk, a Bérmunkás életében, amelyen eldőlni fog az, hogy a Bérmun­kás 38 éves fenállása után meg­tudják-e fojtani a “testvéri” ol­dalról, vagy pedig fenmaradva továbbra is folytatja a nyíl­egyenes forradalmi harcot, a munkásosztály felszabadításá­ért. Másrészt az a szeretet és tisz­telet hozta el őket, amelyet Lef- kovits Lajos munkástárs iránt érez lapunk olvasó tábora, kit ez alkalommal tiszteltünk meg egy Országos Banket keretében, a munkásmpzgalmi működésé­nek több mint 50 éves évforduló­ja alkalmából. AZ ORSZÁGOS BANKET Már kora esti órákban kezd­tek gyülekezni az East Side Munkás Otthon nagytermében a banket vendégei, úgy a távoli vi­dékekről, mint Cleveland és kör­nyékéről, mire a vacsora meg­kezdésének az ideje elérkezett a szépen megtérített asztalok tel­jesen megteltek. Már a bevezetésben le kell azt szögezni, hogy itt megmutatko­zott, hogy öntudatos munkások jöttek össze, mert 4 óra hosszat tartó vacsora és program idején a legnagyobb figyelemmel, oda- adóan kisérték a lefolyó műsort és felszólalásokat. A kitűnő Vacsora elfogyasztá­sa után a tósztmesteri tisztsé­get e sorok írója vette át és el­sőnek a West Sidei Munkás Da­lárdát mutatta be, amelynek a nevében Heinrick Bertalan mun­kástárs üdvözölte és a Dalárda szép munkás és népdalokkal üd­vözölte az ünnepeiteket. A tószt- mester külön köszöntötte a Da­lárda legöregebb tagját Funtig Józsefet, aki öregsége és világ- talansága dacára is eljött, hogy régi harcostársát dallal üdvözöl­je. A közönség meleg tapsai kö­szöntötte Funtig dal és munkás­társat. Fischbein munkástárs New Yorkból volt az ünnepi szónok, ki a tőle megszokott tartalmas szép beszédben méltatta Lefko- vits munkástárs érdemeit. Mig Kovách munkástárs Lefkovits munkástársnő szerepét ismertet­te, amely tette lehetővé, hogy Lefkovits munkástárs azt a ha­talmas munkát elvégezze, ame­lyet ma itt ünnepelünk. A vidéki és testvérszerveze­tek küldöttei közül a követke­zők üdvözölték Lefkovits mun- kástársékat: Zára Chicago, Hering Buffa­lo, Vas New Brunswick, Wiener Gábor Newark, Visi Detroit, Dolgos South Bend, Kucher Pittsburgh, Sisko Toronto Cana­da, Rosenthal Philadelphia, Tö­rök Miami, Gőgös Akron, Cin­cár Gyula, E. S. Munkás Otthon és a Testvériség Betegsegélyző 1073 osztályának a küldöttei ne­vében Erdei Mihály a 15-ik osz­tálytól, Farkas Béla a Dalárda műkedvelői nevében. Levélben küldték el az üdvöz­letüket a következők államok szerint csoportosítva: Arkansas: Gáspár Miklós. California: J. Geréb, Julius Kish, J. Schubert, F. Pekárovits, A. Adams, G. Bakos, J. Koren, J. Primix, Regina Habán, Julius Simon, A. Patchy. Canada: T. Kiss, Joe Nemes. Connecticut: F. Bleier, D. Maylak, G. Barcza, Mama, Ma­riska, Helen, Ilonka Váraljai, Mrs. J. Bodnár, J. Zavory, Gy. Gombos, J. Spisak, J. Gombos, J. Hornyák, B. Borbély, J. Bod­nár, K. Fehér, Lovász István, J. Chehy István, IWO osztály, J. Váraljai. Florida: Ch. Nagy, R. Deutch, P. Bujáky. Illinois: A. Miklós, A Szászék, J. Szabady, L. Földy, P. Pika, L. Máté, J. A. King, J. Vlad, R. Fe­renc, J. Balogh, J. Strohmayer. Indiana: J. Siket, Fűzi Imré- né, A. Halasi, J. Pap, S. Miklós. Michigan: J. Samuel, M. Husz- ka, J. Schneider, J. M., A. Lach- ko, J. Szilvágyi, M. Földi, J. Chory, J. Zsurzsa, Ch. Udvar- noky. New Jersey: J. Deák, A. Klein, A. Réfy, E. J. Havel, F. Vizer, B. Goldstein, J. Kish, L. Bauer, J. Szakasits, S. Regensburger, S. Bihari, A. Grosz, J. Szabó, M. Kassai. New York: J. Pollák, P. Csor­ba, A. Haas, J. Farkas, J. Balló, V. Kristyán, N. N. J. Feczkó, Mariska, Margitka, Wm. J. Fecz­kó, S. Haas, M. Krieger. A. Szed- lacsek, G. Szúr, A. Károly, F. Basky, T. Mikolsen, J. Pedery, F. Mészöly, J. Kozsán. Ohio: L. Decsi, A. Fekete, M. Fay, E. May, J. Munczy, M. Rap- paport, R. Klimko, J. Sivák, L. Varga, S. Németh, V. Wymola, P. Turucz, G. Pallagi, G. Kuhn, G. Tóth. Pennsylvania: W. Munkácsy, J. Kathincsak, J. Weidinger, J. Bordás, Budy, Gabriels, B. Var­ga, Matthew, P. Victor, Eliza­beth Bassak. West. Va.: J. Policsányi. Virginia: Ch. Pallos. Encino, Cal.-ból Pekárovics mtárs, a következő “verset” küldte, aki Clevelandban való tartózkodása alatt halásztársa volt Lefkovits mtársnak: Lefkovits munkástárs Hosszú éveken át Fáradhatatlanul szorgalmaz­za A Bérmunkást Csodálom benne az energiát Amely leküzd minden aka­dályt. Voltunk együtt halászni Szombat vagy vasárnap De akkor is fő cél, A Bérmunkás. Csodálattal néztem Ahogy hasonfekve Szedéslevonatokat forgatva A cikkeket rendezte. Néha fel-fel nézett A halász botjára Nem-e rángatja meg A huncut poytkája. Kívánok neki még Egészséges hosszú életet. Hogy a Bérmunkás által Árassza a munkás értelmet. Ezek és még más üdvözlő le­velek, amelyek még nem lettek elkönyvelve, mindannyi bélelve is volt, egy pár dollárral a Bér­munkás javára, amelyet majd egy későbbi lapszámba nyugtá­zunk. Kedves élmény volt a résztve­vők részére az, hogy munkás­társak gyermekei adtak kiváló zenei műsort, nem amatőrök, hanem mindegyike kifort művé­szek, akikre büszkeséggel tekint a mozgalmunk. Mary Kucher Pittsburgh, Kern Margit és Farkas Jimy Akronból és Ifj. Kollár József Clevelandból, mindegyiket nagy szeretettel ünnepelelte a vendégsereg. Kucher Margitot Shimpf János zenetanár kisérte. Befejezésül Lefkovits Lajos munkástárs egy remek beszéd­ben köszönte meg a saját és a felesége nevében a meleg szere­tetteljes ünneplést, amely után éjjel egy órakor oszlott szét a közönség, hogy másnap reggel ismét összejőve a Bérmunkás ügyeit tárgyalják meg. Úgy szokták mondani, hogy a földön csak egyben van egyen­lőség és ez a halál. Aki születik, annak meg is kell halni, tekintet nélkül, hogy az itt töltött időt mily körülmények között töltöt­te; szegény volt-e vagy gazdag; jólétben élt, vagy nyomorban. Vannak ugyan “tucat embe­rek”, akikből a társadalomnak semmi haszna nem volt és azok­nak eltávozása semmi űrt nem hagy maga után. Kotzán Károly munkástár­sunk nem azok közé tartozott és eltávozása nem csak családja, hanem a társadalomban is pó­tolhatatlan űrt hagyott. Még if­jú korában került a munkásmoz­galomba és haláláig kitartott hite és meggyőződése mellett. E század elején került az Egyesült Államokba és a Szoci­alista Munkás Párt magyar szekciójában fejtett ki tevékeny­séget, de a korai 1910-es évek­ben, amikor a forradalmi Ipari Unionizmus eszméje az amerikai magyarság között is ismeretes lett, Kotzán munkástársunk is az Industrial Workers of the World-hoz csatlakozott és aktiv harcosa volt az eszmének és a szervezetnek. Az utóbbi években előhaladt kora és az azzal járó gyengélke­dések és betegségek a gyakor­lati tevékenységtől visszatartot­ták, de az áldozatkészségben ha­láláig az elsők között volt. Egy­etlen akcióból — akár általános mozgalmi, akár védelmi, akár pedig lapunk a Bérmunkás érde­kében folyt — nem maradt ki és tehetségéhez mérten mindig ké­szen volt azokat támogatni. Ez a dicséretre méltó áldozat­AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET < Egy kissé nehezen jött össze a delegátusok tábora, a késő éj­jelbe nyúló banket után, pedig minden delegátus érezte azt, hogy ismét egy életbevágó fon­tosságú gyűlésre jöttek össze és eltökélt szándékuk volt, hogy a lapjukat megvédik minden tá­madással szemben és a Bérmun­kást megtartják azon a vonalon, amelyen az elmúlt évek folya­mán volt. A jelentésekkel gyorsan vé­geztek, hogy minél előbb térhes­senek a konvenció fő-kérdésére, a lap irányvonalára. Meglepetést keletett az, hogy az értekeletre meghívott és a megjelenését bejelentő Közpon­ti Végrehajtó Bizottsági elnök W. V. Bendele munkástárs nem jelent meg és igy előre lehetet­lenné tette azt, hogy az értekez­let keretében megbeszélés tár­gya legyen a GÉB azon vádja, hogy a Bérmunkás letért az IWW irányvonaláról. A megindult vita újból meg­mutatta, hogy a delegátusok 99 százaléka feltétlenül helyesli a lap irányvonalát és 6 órai vita után egy ilyen irányú határozati javaslatot elfogadva, mint olyat, amely az IWW országos konven­ciója elé terjeszt a Lapbizottság megbízottja. Utána különböző intézkedések történtek a lap megjelenésének a biztosítására. készsége még halála előtti na­pon is megnyilatkozott, amikor a vele 40 éven át küzdő társa és felesége az orvos ajánlatára kór­házba szállította abban a re­ményben, hogy az oxigén szol­gálat még egy időre megmenti az életnek, nem tudni, hogy érezte-e hogy ez az utolsó talál­kozásuk, de mielőtt eltávozott Kotzán munkástársnőnk, meg­fogta a kezét s a következő sza­vakkal bocsátotta el: “Anyu­kám még egy kérésem volna, a jövő héten lesz Lefkovits mun­kástársunk 50 éves mozgalmi te­vékenységének tiszteletére ren­dezendő vacsora Clevelandba, küldjél valamelyes összeget tisz­teletünk kifejezésére.” Ezen sza­vak után Munkástársnőnk eltá­vozott és sajnos ez maradt utol­só kívánságának, melyet felesé­gével közölhetett, mert másnap, amikor ismét meglátogatta a kórházban, már csak kihűlt tete­mét láthatta. Kotzán munkástársunk 70 éves korában dűlt ki sorainkból, augusztus 26-án és az Altman temetkezési intézetben volt fel­ravatalozva, ahol rokonai, mun­kástársai és ismerősei nagy számmal jelentek meg a követ­kező estéken végtiszteletük kife­jezésére. Temetése augusztus 30-án ment végbe. Wiener Andor mun­kástársunk magyar nyelven mél­tatta érdemeit, mig Izsák Ignác barátunk angolul mondott bú­csút felesége, rokonai és mun­kástársai nevében. Az Acacia temető hamvasztó- jában Tobias Kekkonen, a férfi­szabók szakszervezetének kép­viselője beszélt és elismeréssel K. E. | KOTZÁN KÁROLY |

Next

/
Oldalképek
Tartalom