Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-08-26 / 1644. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. augusztus 26. Milyen demokráciát véd Amerika Koreában? (Vi.) A National Guardian he­tilapban többeken, akik évekig voltak Koreában, részben az amerikai kormány odaküldött emberei nyilatkozatot adtak, melyeket az amerikai nagy la­pok agyonhallgattak, vagy kigu- nyoltak, de hogy az igazságot legalább a Bérmunkás olvasói megismerjék, leközlünk kettőt, akiket még Koreában való kül­dés előtt, az amerikai FBI meg­vizsgált és egyetlen egy csep pi­ros festéket, vagy érzést nem talált bennük. Az egyik Stanley Earl, titkára volt az Oregon ál­lami CIO councilnak és a Mar­shall tervezet koreai megbízott­ja volt. Earlt, aki csalódottan le­mondott az állásáról, több újság­író megintervjuolta és a követ­kezőket mondta: “Az egész politikai, társadal­mi és gazdasági felépítmény a köztársaságban (Dél-Korea) helytelen. Az nem demokrácia. Inkább egy teljes rendőrállam. “Mondhatom nektek, igazán és becsületesen, hogy a pana- mázás mindennapi jelenség. Te­tejétől az aljáig, a kormány kö­rökben mindenki korrupt. A rendőrségi szekciók azon alapul­tak, azzal működtek. A hadse­reg azon működött, a miniszté­riumok azon működtek, a kor­mány rendszeresen rabolta ki a koreai köztársaságot. “Én úgy határoztam, hogy nem maradok Koreában, nem adok segítséget — az amerikai munkásmozgalom jó nevét — olyan korruptsághoz, mely ott létezik. Úgy érzem, hogy a kö­zönségnek meg kellene tudni, hogy miért halnak meg a fiaink ottan. Hogy azok a rothadt Rhee kormányért halnak meg, hogy valamit ott meg kell vál­toztatni. MUNKÁSOK A RÁCSOK MÖGÖTT Tudomásotokra akarom hoz­ni, hogy ott nem volt egyetlen társadalmi, ipari törvény, amit a dél-koreai kormány képvise­lőháza hozott volna. Nem volt egyetlen egy törvény, amely a koreai nép érdekében lett volna hozva. Nem volt semmi próbál­kozás, hogy a korrupciót, a pa- namázást megszüntessék. Nem volt semmi próbálkozás, hogy ki­gyomlálják azt a rothadt, kor­rupt rendőrséget, amely még a japánok alatt működött, har­minc évig. Akikkel én dolgoztam, állan­dóan a börtönbe lettek dobva. Nekem nem voltak támogatóim. Engem lekapcsoltak. A múlt év­ben a Rhee kormány börtönbe tett 150.000 embert, családjaik­kal egyetemben. A börtönök tömve vannak. Én keresztül mentem azokon, de senki más nem. A munkásoknak nem volt bizalma a korrupt union vezé­rekben, a kormány által uralt unionokban, vagy magában a kormányban, hogy orvosolni fogják sérelmeiket.” A másik egy vasutas, akit az amerikai kormány azért küldött oda, hogy a dél-koreai vasuta­kat rendbehozza. Houston W. Meade, aki a reakciós Taft-fele republikánus párti ember, tehát nem vörös, szinte visszakerült, több évi ott tartózkodás után és a következőket mondta: “Nekünk nincsenek szövetsé­geseink Koreában. Azok a né­pek a saját szabadságukért, füg­getlenségükért harcolnak. Nem látnak bennünket másképpen, mint a japánokat látták. Mi megsemmisíthetjük a koreai né­pet, de nem nyerhetjük meg. Mi csak kivonulhatunk onnan. Az északi és déli koreaiak csak any- nyiban külömböznek egymástól, mint a dél és északi Jersey ál­lambeliek. Azok mind koreaiak és az országot megakarják tar­tani és kormányozni. Az bolond kérdés, hogy ki lőtt először, ami­kor a 38-as fokot, mint mara­dandó határt tekintették, mi biztosítottuk a lövöldöző hábo­rút. Az oroszok nem hívták őket “gooks” (gúnynéven). Ők úgy kezelték a koreaiakat, mint em­beri lényeket. Az oroszok nem csináltak kommunistákat a ko­reaiakból, a japánok csinálták és mi csinálunk. Amig nekünk az az álláspontunk, hogy azok alsóbbrendű lények, mi nem nyerhetünk Koreában, de sehol sem Ázsiában. Dr. Rhee lehet, hogy olyan jó amerikai, mint amilyen egy ko­reai lehet, de lehet, hogy nem az amit a koreai nép akar. ő soha nem ment ki 30 testőr nélkül, amig az országban járt szóno­kolni. Az IWW magyar lagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 3-án, VASÁRNAP D.E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmun­kás olvasóit, hogy szeptember 3-án Clevelandon legyenek, hogy megfelelő elintézést nyerjenek mindazok az ügyek, amelyek a Bérmunkás körül az utóbbi hónapokban felmerültek. Ugyan­csak kérjük azokat, akiknek kifogásaik vannak a Bérmunkás irányvonala ellen, hogy akár levélben vagy személyesen azt itt jelentsék be. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. A harmadik lehetőség: Én hi­szek a szabad vállalkozásban. Ha az üzletemberek akarnak üzletet csinálni külföldön, men­jenek csináljanak, de amikor azt követelik, hogy az amerikai fi­uk áldozzák fel az életüket azok­ért a befektetésekért, ez az idő amikor megálljt kell parancsol­ni. Milyen szabad vállalkozás, melyet a B-29 bombázóknak kell támogatni. Nekünk három lehetőségünk van amint én látom. Mi küldhe­tünk hadosztályokat hadosztá­lyok után ezen véres mészárlás­ban és kik akarják azt? Vagy mi ledobhatjuk az atombombát, mely miatt elvesztenénk egész Ázsiát és esetleg megindítanánk a harmadik világháborút. Vagy kivonulhatunk és hagyjuk a ko­reaiakat elrendezni saját orszá­gukat. Én úgy gondolom, hogy nekünk ki kell vonulni.” Ha jön az atombomba... (Folytatás az 1-ső oldalról) ez a robbanás nagyon heves földrengésszerű lökést eredmé­nyez úgy, hogy 3-4 mérföldnyi környezetben minden épület összedől. Éppen ezért, ez a faj­ta A-bomba nagyon alkalmatos a Kremlin és környékének az el­pusztítására, avagy a new yorki felhőkarcolók, a subway és ha­sonló építmények tönkretételére, — jegyzik meg a szakértők. Az ily robbanásnál levegőbe vetett homok, anyag, kőtörme­lék, stb. mind radioaktív lesz, vagyis magukba veszik a halá­los sugarakat és jó ideig minden élőlényre halálos veszedelmet jelentenek. Ugyanez az eset áll be a viz alatt elrobbantot A-bombánál is, amikor nagy mennyiségű viz veszi magába a halálos sugara­kat. A nagy hő következtében ez a viz gyorsan párolog, gőzzé vá­lik, majd felhőket alkot. Az ily vízgőz még mindig radioaktiv és képes egész vidékek lakóinak ki­irtására. Másik veszedelme a tenger alatt elrobbantot A-bom- bának az, hogy óriási nagy hul­lámokat küld a part felé és a közeli parti városokat radioak­tív viz alá meríti. RADIOAKTÍV FEGYVEREK Az Atom Energy Commission egyébiránt tanulmányozza a “Radiological Warfere” módsze­I réket, ami alatt azt értik, hogy radioaktívvá tesznek bizonyos anyagokat, mint például vizet, homokot, stb. és azokat re] (ülő­gépekről a városokra szórják, vagy fecskendezik. A kézikönyv nyíltan meg­mondja, hogy mindezen dolgo­kat nem csak Amerika tudja megcsinálni az ellenségnek, ha- | nem fordítva is. És éppen az a | célja ennek a kézikönyvnek, hogy az ily támadás esetén mit tehet az individuális polgár? A kézikönyv irói is beismerik, hogy bizony nem valami sokat tehet. A legsikeresebb védekezési mód lenne a városok teljes átépítése; a gyáraknak és üzleteknek a földalá helyezése, hatalmas, le­galább is két láb vastag beton­ból épített búvóhelyek építése, stb. Ezek azonban nemcsak túl­ságos költségesek, de nagyon sok időbe kerülnének ugyannyi- ra, hogy jelenleg semmi gyakor­lati értelemmel sem bírnak. Mindazonáltal a kézikönyv a bomba-biztos védhelyek építését ajánlja, valamint azt, hogy fi­gyelemmel kell kisérni és követ­ni a helyi polgári védelmi intéz­mények rendeletéit. A könyv irói céloznak arra is, hogy az or­vosi tudomány is mutat valami haladást a radioaktivitás okozta betegségek gyógyításában s ez napról-napra emelkedik. Ez a hivatalos kézikönyv tel­jes mértékben ismerteti az atom­bomba veszedelmét, de még in­kább azt, hogy a védekezés csak­nem lehetetlen. A földre-hasa- lás az egyetlen gyakorlati ta­nács, amit kapunk belőle. Az atombombának, az atomháború­nak, — avagy bármiféle más há­borúnak a teljes kiküszöbölése az emberiség életéből már kie­sik a kézikönyv keretéből. Részlet egy levélből Szabó Ferenc clevelandi olva­sónk a Csehszlovákiához tartozó Kosice (volt Kassa) kapott leve­let, amelyből közöljük az alábbi részleteket, amik éles cáfolatai az amerikai reakció nap-nap utáni hazugságainak. (Szerk.) . . . Levelüket megkaptuk a küldött dollárral, amiért nem készpénzt, de vásárlásra alkal­mas utalványt kapunk, amely­ért többet tudunk vásárolni, mint készpénzért. . . . Sajnálattal látjuk, hogy Koreában újabb háborút élesz­tenek. Bár hisszük, hogy békés elintézést nyer annak a felisme­résével, hogy a dél-koreai nép is szabadságra vágyik. Mi, akik­nek már része volt a brutális öl­döklésben, mindent megmozga­tunk, hogy elkerüljük a hábo­rút. Tessék megbocsátani, hogy ezeket leirom, de én már felis­mertem, hogy évekig munkanél- kül hagytak nyomorogni, de amikor a földesurak, bankárok befektetései háborút követeltek, azonnal megtaláltak és a harc­térre vittek, ahonnan mint any- nyi társam rokkantán kerültem vissza. Most magunknak építjük az országot. Sok tenni való van még, hogy minden a népé legyen, de már most is azokat az üdülő­helyeket, amelyeket eddig a her­cegek, grófok és a nagy pénz­emberek használhattak csak, ma a dolgozó munkásság és azok családjai használják az évi mun­ka megérdemelt pihenésére. Hiszem, hogy legközelebbi le­velemben az előrehaladás újabb állomásairól számolhatok be. Tisztelettel Lajos, Margit, Ancsi. AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZ­LETRE már eddig is többen je­lentették részvételüket. Kérjük clevelandi Munkástársnőinket és mindazokat, akik egy-két éj­jelre szállást tudnak valakinek adni, legkésőbb a szombat esti vacsoránál jelentsék azt be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom