Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-12 / 1643. szám
1950. augusztus 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A FRANCIA NÉP ÉS A HÁBORÚ Amennyire lehetséges a Bérmunkás írógárdája igyekszik az írásait első kézből vett értesülések alapján megírni. Ezért nagyon megörültem, amikor alkalmam volt egy 35 év óta Francia- országban élő intelligens széles látókörű magyarral beszélgetni, ki az itt élő bátyja látogatására érkezett Amerikába. Monsiour Szalanszky nem kommunista, amint kijelentette, családi okokból tagja a katolikus pártnak és a keresztény szocialista szakszervezetnek. Foglalkozása könykötő, apósa, aki született francia — könyvkötő üzemének a munkavezetője. Közel jövőben, miután apósa nyugalomba fog vonulni, tulajdonosa lesz. Felesége és gyermekei, őt magát is franciává tette és a világ eseményeit francia szempontból bírálja el és kijelentette, hogy mint vendég nem óhajt amerikai kérdésekről nyilatkozni, persze ezt, miután a kérdések összefüggőek, nem kerülhette el, a legjobb akarattal sem. KÉT GYŐZTES HÁBORÚ UTÁN Megkérdeztem, hogy a francia nép helyzete, mennyit javult azalatt az idő alatt, amióta ő ott el. Nem lepett meg az a kijelentése, hogy mind a két háború után, dacára hogy végeredményben a franciák győztek, a nép gazdasági helyzete leromlott, amit egyrészt a háború költségeivel, másrészt a háborús pusztításokkal magyaráz meg. A háború következtében az adók élesen emelkedtek, amelyek csak a munkást és Francia- országban oly számottevő kispolgárságot sulytotta, az utóbbi a frank elértéktelenedésével elvesztette az életjáradékait, illetve olyan alacsony értékű lett, hogy a kispolgárság, nyugdíjasok, életjáradékosok, kiskereskedők és iparosok mind nagyobb tömegei kerülnek proletár sorba, mig a nagytőke és a katonai klikk hatalmasan megszedte magát és csak a második háború után, amikor a kommunisták is bent voltak a kormányban, kezdődött meg a nagytőke hatalmának megtörése, amelyet Amerika közbelépése, a Marshall tervei megállított, mert a Marshall terv áldásait csak úgy volt hajlandó Franciaországra kiterjeszteni, ha az államosítást megállítsák. Azóta a reakció igyekszik visszacsinálni az államosításokat, de még a mai jobboldali kormányzat sem meri ezt a kérdést napirendre tűzni, mert ha a Renault és Sneider csoportok, amely a vagyonának egy tekintélyes részét Amerikába és Angliába mentette át, ha újra az ipar élére állítanák, vagy kártérítést juttatnának nekik, úgy olyan vihar kerekedne, amely az egész rendszert rombadöntené. A francia nép életnívója legalább 25 százalékkal alatta van a második és 50 százalékkal az első világháború előtti időknek. A francia munkások kemény, elszánt küzdelme legfeljebb a további sülyedést akadályozza meg, de az életnívó emelését, ellensúlyozza a fokozódó drágaság. MUNKANÉLKÜLISÉG — MARSHALL TERV A második világháború óta a munkanélküliség nagyon súlyos problémája a francia népnek, amelynek a megoldását, a francia ipar megindítását a Marshall tervtől várta, ezért nem tudta, annak elfogadását megakadályozni a nagyon erős kommunista párt, mert mindenki attól várta a súlyos gazdasági válság megoldását. A legnagyobb csalódás itt érte a francia népet. A Marshall terv, amelytől annyi sokat vártak, az állami bürokrácián kívül senki sem látta hasznát, megnövelte és lehetővé tette a hatalmas állami apparátus fentartá- sát, de Franciaország legfőbb iparai, az autó, repülőgép és a ruhaipar erős visszaesést mutatott, mert Amerika a Marshall terv keretébe annyi autót, repülőgépet, kész ruhát szállított, más, Franciaországban is előállított ipari és mezőgazdasági cikkekkel együtt, hogy számtalan gyár, bánya lezárását eredményezte, amely erősen megnövelte a munkanélküliséget. Az autó és repülőgép gyárakat, üzemben lehetett volna tartani, ugyan igy a szerszámgépeket gyártó üzemeket is ha kivitelre tudtak volna termelni. De Amerika az egyetlen piacot, amely képes lett volna felvenni a termelt árukat, ez a Szovjetek, Kina, és a Népi Demokráciák, de a Marshall országoknak megtiltotta Amerika, hogy a fenti országokkal kereskedjenek. A kereskedelmi tilalom a nép nagy tömegeit arra a tudatra ébresztette, hogy a nagy francia nép teljes függőségbe került Amerikával. A paraszt tömegeket viszont a Coca Cola fordította a Marshall tervei szembe, amelynek a keretébe nagymennyiségű Coca Cola került az országba “kóstolónak”, amely után a hatalmas Coca Cola vállalat egész Franciaországban elterjesztette áz olcsó Coca Colát annyira, hogy Franciaország mezőgazdaságának főtermékét, a könnyű bort kiszorította a piacról. Rengeteg eladatlan bor maradt a Szőlő termelő gazdák nyakán, amelyért Amerikát, illetve a Coca Colát okolják és mindent elkövetnek, hogy eltiltsák annak gyártását. HÁBORÚ ÉS A BÉKE Kérdésére leghatározot t a lóban kijelentette, hogy a francia nép óriási többsége nem, hogy nem akar háborút, hanem adott esetben minden eszközzel még forradalommal is megakadályozza azt, hogy Franciaország belemenjen egy Szovjet ellenes háborúba. Mindannak dacára, hogy a francia kormány aláírta az Atlantic Pactumot és azt a parlament jóvá is hagyta. Nincs kormány, amely megmerje reszkírozni azt, hogy polgárháború árán is belemenjen egy háborús kalandba. A francia nép oly súlyos veszteségeket szenvedett az elmúlt két világháborúban, ember életben és vagyonban, hogy ellene van minden háborúnak. Ez a háború ellenesség, nem lagymatag pacifizmusba nyilatkozik meg, hanem egy harcos háború ellenességben. Jellemző erre, hogy a stockholmi béke felhívást nem csak a három szakszervezeti csoport, a kommunista, keresztény szocialista és a szoc. demek tagsága irta alá, de az egyház hívei is, számtalan főpap, az alsó papság majdnem teljes egészében irta alá a listát. A francia népet még a gyarmati háború sem érdekli. A Viet Nam-i köztársaság ellen folytatott, nagyon gyűlölt háborúban, csak nagyon kevés francia katona vesz részt, egyszerűen nem hajlandók meghalni a gyarmati urak profitjáért úgy, hogy a csapatok 80 százaléka Idegen Légió, amelyeket a második háború után toboroztak á büntetések elől elmenekült gyilkos német nácik, magyar nyilasok és a román vasgárdisták közül, akiknek a förtelmes kegyetlenkedése örökké gyülölté tette a viet nami nép előtt a francia nevet és úgy megerősítette a ben- szülött nép ellenállását, hogy azt még a beígért amerikai segítséggel sem tudják megtörni. MIT JELENTENE EGY HÁBORÚ? Ami Franciaországot illeti, teljes pusztulását jelentené az országnak és a francia népnek. Először is a francia nép orosz barát, a két háborúba szövetségese volt és jól tudják, hogy mind a két esetben rengeteg orosz pusztult el. Ezt az orosz barátságot semmiféle propaganda nem tudja eloszlatni, senki sem hiszi azt el, hogy a Szovjetek fenyegetik Franciaország függetlenségét, a nagy tömegekre még az sem jelent elriasztást, hogy Franciaországban a kommunisták kerülnek majd felül, äz alacsony bérek, a folytonos munkanélküliség, amely ismeretlen á Szovjetekben és a Népi Demokráciákban, inkább vonzóvá teszi azt a lehetőséget. De ettől függetlenül tudják, hogy egy háború esetén a Szovjet hatalmas erejével, a minden nyugati országban levő tekintélyes híveivel, napok alatt rohanna keresztül a nyugati országokon, komoly ellenállást sehol nem találna, de a nagy veszélyt koreai háború miatt meg, ahol a “felszabadítók” visszafoglalják az országot, elpusztítják, rombadöntik a hadihajóikkal, a repülőikkel az egész országot és kiirtsák a lakosság nagy részét. Pedig Koreába még nem használták az atombombát, amelyek teljesen elpusztítanák Francia- ország évszázados városait, kiirtanák annak népét. “Nem Franciaország nem akar háborút és azt minden eszközzel meg fogja akadályozni, megvédi városait és magát a francia népet a pusztulástól.” Ha a kormány ennek dacara is belemenne a háborúba, akkor számolnia kell azzal, hogy a fiatalság, amelynek legalább 40 százaléka aktiv kommunista, a fegyverét nem a Szovjetek ellen használná, viszont a nem kommunista fiatalság nagy része megtagadná a bevonulási parancs teljesítését. A nagyon erős kommunista szakszervezetek általános sztrájkot hívnának ki és meg tudnák állítani nem csak a termelést, de a közlekedést és a közigazgatást is, mert a másik két szakszervezet tagsága nem volna hajlandó sztrájktörésre az általuk is ellenzett háború érdekében. Amerikának nem segítség, hanem tehertétel lesz a Szovjet-ellenes háború esetén Franciaország. Nagyjából ugyan ez a helyzet Olaszországban is és ha Amerika és Anglia elakarnak kerülni egy borzalmas s minden körülmények között mindkét félre pusztulást és veszteséget jelentő katasztrófát, úgy a megegyezést kell keresniük. Amerika adja fel az európai “védő” szerepét, bízza Európára és a többi világrészekre, hogy a saját kormányformájukat maguk szabják meg. A nagy francia forradalom és az amerikai függetlenségi háború, indította el az emberiség fejlődését, ma nem válhat ez a két ország a “haladás kerékkötőjévé” a zsarnokság zászló hordozójává. A kérdéseimre nagyjából ezeket mondotta Monsiour Szalanszky és ha egy kissé elfogulatlan újságírók tudósításait .olvassuk, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyarból franciává vált párisi könyvkötő, tisztábban látja a helyzetet, mint a világ sorsát intéző politikusok, akik vakon viszik népeiket azon az utón, amely az emberiség pusztulásához vezet, ha csak ezek a népek fel nem ébrednek és nem helyezkednek a francia nép álláspontjára, hogy ennek a rendszernek védelme nem éri meg, hogy egy háborús pusztulás szakadjon az emberiségre. A SZEPTEMBER 2-IKI VACSORA rendezősége kéri mindazokat, akik készülnek résztvenni személyesen ezen a vacsorán, hogy egy postakártyán vagy a küldött borítékban jelentsék azt a bizottságnál, hogy megkönnyítsék a bevásárlást illetve a vacsora készítését. Különösen vonatkozik ez a kérelem a Cleveland és Környéke olvasóinkhoz, hogy tudjuk, hogy hány személyre kell főznünk. A republican Party elnöke, Guy George Gabrielson, azt mondotta, hogy “háború ide, háború oda”, ők a belügyekben megmondják, hogy mit akarnak. Miután a párt főszónoka Herbert Hoover ex-elnök volt, bizonyára azt akarják, hogy a háború után a veteránoknak joguk legyen almát árulni, mint tették 1918 után. Kérjük a Bérmunkás olvasóit azokból a városokból, ahol a posta szolgálat ZÓNÁKBA VAN osztva és a lapot csomagoló papiroson még nincs feltüntetve a zóna száma, hogy egy postakártyán szíveskedjenek azt beküldeni. A posta kéri, hogy tüntes- | sük fel az olvasó címénél a zóna számot is.;
