Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-08-12 / 1643. szám

1950. augusztus 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Vatikán diplomata kara Irta: PAUL BLANSHARD Az utóbbi években a Katoli­kus Egyház politikai aktivitása egyre nagyobb méretű lett s a diplomáciai ügyeket intéző “Va­tikán Államtitkárság” irodája egyre fontosabb szerepet tölt be a “Szent Egyház” életében. En­nek két legfontosabb oka: egy­részről a kommunizmus előretö­rése, amely megsemmisítéssel fenyegeti a katolikusok politikai hatalmát Keleteurópában és Ázsiában, másrészről a katoli­kus politikai pártok erősbödése Olasz, Német- Belgium, Ausztria és egyéb országokban. A napokban lemondott állásá­ról Myron Taylor, akit még Ro­osevelt nevezett ki személyes képviselőjének a Vatikán állam­hoz s akit dacára a protestánsok éles ellenzésének Truman elnök is megtartott. Roosevelt tudta jól, hogy a szenátus nem hagy­ta volna jóvá, ha nagykövetet nevezett volna ki a Szentszék­hez, mert az ellenkezik az ame­rikai alkotmánnyal, amely elvá­lasztja az államot a vallástól, az­ért Taylort, az acélmágnást csak mint személyes képviselő­jét küldte oda, de a Vatikánnal kapcsolatos körök azért rendes nagykövetnek tartották, min­denféle ceremóniákkal a nagy­követet megillető tisztelgést ad­ták neki s az 1950-es pápai ün­nepségeknél mint az “Eccelen- tissimo Corpa Diplomatico” tag­ját szerepeltették. Ez nagyon hizelgett a protes­táns vallásu, de máskülönben nagyon szűklátókörű iparmág­násnak és viszonzásul nagy hó­dolattal viselkedett a Szent Egy­házzal szemben és a katolikusok nagy büszkeséggel mutogatták azt a fényképet, amelyen az Egyesült Államok 76 éves kép­viselője térdre ereszkedve, alá­zattal borul le a pápa előtt. Ez­ért most nagyon szeretnék, ha Truman elnök küldene egy má­sik Taylort a Vatikánhoz, mert nem kell elfelejtenünk, hogy a Katolikus Egyház jövedelmének tekintélyes részét amerikai híve­itől nyeri. KATOLIKUS KÉMRENDSZER Közismert tény, hogy a kato­likus érsekek és püspökök ré­szesei az egész világra kiterjedő katolikus “intelligence” (kém) a pápának bizonyos méretű vilá- sek jelenteni minden tényt, ak­ciót, ami a Vatikán politikai ha­talmára valami befolyással van. Ezeknek a jelentéseit többre be­csülik, mint a Vatikán diploma­tákét. Jelenleg 42 állam képviselteti magát a Szentszéknél. Ezeknek . aktivitásai ritkán jelennek meg az újságok nagyhangú címsorai­ban, de azért a Vatikán nagyon jól tudja, hogy kell kihasználni őket. így például legutóbb nagy­szabású ceremóniák közepette fogadták a spanyol vatikáni kö­vetségen a spanyol diktátornak, Franconak a feleségét, lányát és a vejét. A Szentszék ezzel de- montstrálni akarta, hogy még mindig milyen lelkesen támogat­ja a spanyol diktátort, viszont az is mutatni akarta a Vatikán iránti hűségét. A Vatikánhoz beosztott kü­lönböző nemzetek képviselői he­tenként egyszer tanácskoznak a két pápai titkárral; Monsignor Giovanni Montini intézi a folyó­ügyeket mig a speciális ügyek­ben Monsignor Domenico Tardi­ni intézkedik. A külföldi köve­tek ezekkel beszélik meg, hogy például milyen veszedelmet je­lentene Olaszországra az intelli­gens vallási törvények hozása, vagy milyen királyt választhat­nak a belgák; esetleg hogyan kooperálhatnak a francia kato­likus munkásvezérek a kommu­nista munkásvezérekkel, stb. A követek csak a legritkább ese­tekben látják magát a pápát, de akkor sem tanácskozás céljából, hanem csak hogy alázatos hódo­latukat bemutassák. A Szent Egyház tekintélyét nagyban emelik ezen nagyköve­tek és követek. A Vatikán köve­teli az 1915-ös Bécsi Kongresz- szus azon határozatának a vég­rehajtását, hogy a Szent Egy­ház követei minden országban a diplomata csoport vezetői (dean) szerepeljenek, tekintet nélkül kinevezésük idejére. Most hogy Myron Taylor leköszönt, újra vitássá lett, hogy az Egye­sült Államok képviseltesse-e ma­gát a Vatikán államnál, mert az egyben elismerése annak, hogy a pápának bizonyos méretű vilá­gi hatalma is van az amerikai katolikusok fölött. SPELLMAN BÍBOROS SZEREPE • Myron Taylor valójában csak Roosevelt elnök “üzenetvivő” küldönce volt s tiz éven keresz­tül csak 13 látogatást tett a Va­tikánban. A Grand Hotelban la­kott s az amerikai követséggel szomszédos házban tartott fenn irodát. Ebben az irodában azonban a State Departmentnek két alkal­mazottja dolgozott: Harold H. Tittman, aki a háború ideje alatt aktuálisan a Vatikánban lakott és Franklin C. Gowen, mindket­tő az amerikai külügyminisztéri­umtól húzott fizetést. Ezek in­tézték a Vatikánnal kapcsolatos ügyeket és igy az olasz-amerikai követségen mondhatták, hogy nekik semmi összeköttetésük sincs a pápai állammal, noha ennek a követségnek közel 600 alkalmazottja van. Ha a római amerikai követ­ségnek valami közleni valója van a Vatikán részére, azt tu­datja Washingtonban a State Departmenttel, itt átadják az üzenetet Spellman kardinálisnak, aki aztán továbbítja a Szent Székhez. Itt Spellmant tartják a pápa politikai képviselőjének, noha a tekintélye esett valamit a Mrs. Roosevelttel folytatott levélváltása óta. amelyben a volt elnök özvegyét támadta liberá­lis nézetei miatt. Miért nem érintkezhetik az amerikai követség a Vatikán ál­lammal közvetlenül is? Azért nem, mert a pápa azt követeli, hogy minden állam nevezzen ki pápai követet és ne képviseltes­se magát az olaszországi követ­ségével; a pápa jól tudja, hogy az ilyen követ kinevezése a tel­jes elismerést jelenti. Az Olasz­országhoz kirendelt követséggel való érintkezés legfeljebb azt jelentené, hogy a szóbanforgó országok csak egyházi intéz­ményt, de nem világi államot is látnak a Vatikánban. Mindezek dacára Mr. Taylor jó szolgálatokat tehetett volna ha erélyesen ellenzi a fasizmust és hirdeti az egyház és az állam különválasztását. Ehelyett azon­ban nagyon türelmes volt a fa­sizmussal szemben; nem érdekel­te a Vatikán harca a kötelező tanítás ellen s még azt is tudo­másul vette, hogy a Vatikán ki­közösít volt papokat, elfelejtet­te, hogy a protestánsok, akikhöz ő is tartozik, eredetileg mind ka­tolikusok voltak. 1948-ban azt a nyilatkozatot tette, hogy a ke­reszténység egységét nem a ka­tolikusok, hanem a protestánsok akadályozzák meg, noha közis­mert dolog, hogy több mint száz éven át ebben a kérdésben a Szent Egyház hajlíthatatlanul követeli, hogy a protestánsok térjenek vissza az eredeti “anya egyházba”. Végső analizálásban úgy ta­láljuk. hogy Mr. Taylor misszi­ója teljes kudarccal végződött. * (The Nation) NEW YORKBAN EZ ÉVI HARMADIK társas kirándulás, augusz­tus 20-án, vasárnap lesz meg­tartva az ilyen alkalomra köz­ismert Edenwald Erdőben. Mint az előbbi két alkalom­mal, úgy bizonyára most is eljönnek a New Yorkiakon kí­vül a közel környéki munkás­társaink is, annál inkább, mert ezután egy egész évig kell majd várjanak egy ilyen alka­lomra. Továbbá most lesz vég­legesen megbeszélve, a cleve­landi országos értekezletre és ünnepélyre menők utazása is. Úgy mint mindig, jó inniva- * lóról gondoskodva lesz, de en­nivalót mindenki hozzon ma­gával. Eső údő esetén a rákö­vetkező vasárnap lesz meg­tartva. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” subway a 180-ik utcáig és onnét át- szállni a Dyre Ave. magasva- sutra és a végállomásig utaz­ni. Ott kiszállva néhány perc séta az erdőbe, ahol a labdá­zótér mellett levő dombon ta­lálkozunk. Amihez nem kell kommentár Henry A. Wallace mult1 na- pokbani kijelentései, amelyek­ben helyeselte a kormány intéz­kedéseit Korea megszállása gyében úgy a Progresszív Párt tagjainál, de méginkább a prog- resszivek társutasainál keltett méltó feltűnést, mert ország­szerte úgy ismerték Henry A. Wallace-t a Roosevelt kormány alelnökét, a harmadik párt el­nökjelöltjét, mint aki a vajúdó világ ügyeit a tárgyaló asztalnál készül megoldani és csak az utolsó, végső esetben bízná azt a nyers erőszak, a fegyverek erejére. Hogy mi, munkások is toll­hegyre vesszük az eseményt, tör­ténik azért, mert Wallace eseté­ben is osztálytudatos munkások nem egyszer levoltunk szólva “munká sintézményektől” is, hogy nem sorakoztunk a prog- resszive párt megerősítésével, a másik két párt erejének gyöngi- tésére. Mi tanulunk az esemé­nyekből és azt szeretnénk, hogy legalább a bérért dolgozók von­nák le a tanulságot a jövőre, hogy “urakkal nem lehet egy tálból cseresznyézni. Évekkel ezelőtt, amikor már több mint kétévtizede a szervez­kedés terén, kemény harcokban megedződve ismert volt az ame­rikai dolgozók előtt az Indust­rial Workers of the World ipari szervezete, a CIO szervezet ne­vében kontra union felépítésére szegődtek oda a szakszerveze­tekkel elégedetlenkedők, de kü­lönösképpen a szocialisták, hogy a maguk meggyőződése mellé állitásák a CIO ipari szerveze­tet. Nem kellett sok idő, hogy ez a szervezet a legdurvább esz­közökkel dobja ki magából azon egyéneket, mint csoportokat, amelyek és akik a CIO-t az osz­tályharc vonalába akarták állí­tani a világ dolgozóinak érdeké­ben. v Ugyan ezek a “progresszivek”, feladva a saját párt-meggyőző­désüket, Wallace szekerébe ka­paszkodtak, ahonnan most egy szűkszavú kinyilatkoztatás után, ismét a földre estek. Minden bizonnyal a mai rend­szerben nagyobb rizikóval jár az osztálytudatos, ipari szervezet építése, megerősítése, mint a CIO vagy Wallace asztaláról lesni a lehulló morzsákat, de két­ségtelen, hogy a szervezet meg­erősítésével olyan gazdasági erőt jelentene a munkásság, amelynek panaszát, sérelmeit önmaga, a munkapad mellett tudná orvosolni, intézni. Talán elég volt már a hamis utón való kísérletezésekből, ta­lán a társadalmi harcok 12-ik órájában felismerik a bérért dolgozók, hogy egyedül az In­dustrial Workers of the World tanítása alapján szüntethetik meg azokat az egyenetlensége­ket, amelyek egy harmadik vi­lág katasztrófa ele állítják az emberiséget. G. Bakos DRÁGASÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÄSÄHOZ Augusztus 5-ig: Bérmunkás olv. N. Y....... 31.76 P. Csorba, New York....... 2.00 Anna Haas, New York .... 1.00 J. Feczkó, New York___ 1.00 J. Veleczky, Brooklyn..... 1.00 A. Papp, Hudson Hights .. 4.00 A. Kosár, Wheeling____ 1.00 J. Kanchar, Bay City..... 7.00 P. Molnár, Los Angeles .... 1.00 P. Kunst, Chicago ............ 1.00 Mrs. E. Kohn, Chicago_ 1.00 A. I., Ann Arbor ............. 5.00 Bérm. olv. N. Brunswick 10.00 A. Sohajda, Cleveland..... 1.00 J. Barabás, Wadsworth .. 1.00 B. Strong, Lincoln Park .. 1.00 J. Chory, Decatur..................25 V. Wymola, Thomville_ 1.00 S. Sütő, Chicago............... 3.00 F. Rontó, Chicago .......... 6.60 F. Salamon, Chicago...... 1.00 Bérmunkás olv., Akron ..104.22 James Hegyi, Cleveland .. 2.00 Bérm. olv., So. Bend ___ 50.00

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom