Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-08-05 / 1642. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS OSZTÁLYELLENTÉT A koreai' “vörös” hadsereg, dacára a south koreai és az ame­rikai hadseregek erős ellentállá- sának, feltartózhatatlanul nyo­mul előre. Junius 25-én mint egy villámcsapás hatott a világ né­pére, hogy az észak koreai “vö­rös” hadsereg átlépte a 38-as egyenlítőt és fegyveres erőszak­kal hóditó útra indult. A követ­kező harminc nap alatt, Dél-Ko- rea két-harmadát foglalták el. A magántulajdont védelmező rendszer hívei, az Egyesült Ál­lamokkal az élén, borzalmas ösz- szegeket szavaznak meg, nem­csak arra, hogy Dél-Koreát megtartsák, visszaállítsák az Egyesült Államok szolgálatába, hanem arra is, hogy az uj rend­szer híveit, a kommunista társa­dalmi rendszer előhírnökeit, az egész világon kiirtsák. Az észak koreai “vörös hadse­reg elindulása, hogy saját népét, faját Korea területén az uj rendszer előkészítőinek szolgála­tába állítsa, megindították a harmadik világháborút. A ma­gántulajdon, a kizsákmányolás­ra berendezett társadalmi rend­szer nem kiméi ember, vagyon és pénzáldozatot, hogy vonag- lásnak indult társadalmi rend­szerének életét, ideig-óráig meg­hosszabbítsa. Kina “vörös” hadsereg csúfo­san elverte a világ reakciós kor­mányai által támogatott Chiang bandáját, szétvert hadseregei­nek foszlányai Formosa szigetre menekült. A kínai “vörös” had­sereg lázasan készülődik, hogy Chiang és bandájával leszámol­jon és kiszorítsa őket utolsó mentsvárukból. A reakciós kí­nai hadseregek támogatására felvonultak a “szocialista" angol kormány és a szabadság szerető és védelmező Amerika hadiflot­tái. Napok, órák kérdése, hogy egy újabb területen fegyveres erőszakkal, tiz és száz ezrek éle­tének, testi épségének feláldo­zásával, egymásra törjenek. Washingtoni híradás szerint a kommunisták (természetesen “Oroszország” támogatásával Iránban is fegyveres felkelésre készülnek. Irán mai társadalmi rendszert fentartó kormánya, 10 millió dollár áru hadifelszerelést rendelt az Egyesült Államok gyáraiból. Iránban is mint Gö­rögországban és a világ minden más reakciós államában, az ame­rikai hadsereg felügyelete alatt képezik ki az amerikai gyilkoló eszközökkel ellátott hadserege­ket. A jelentés szerint az orosz hadseregek Irán határán ál­lomásoznak és egy “adott jelre bevonulnak” Iránba, hogy el­töröljék a “szabad iráni nép társadalmi rendszerét”. Az amerikai nemzetgazdászok, politikusok egybehangzó vélemé­nye, hogy a nagyhatalmak által feldarabolt Németország, déli és nyugati részén is rövid időn be­lül, fegyveres erőszakra kerül a sor. Ennek az előkészítésével is az újabb társadalmi rendszert terjesztő Oroszországot vádol­ják. Úgy ábrázolják Oroszor­szágot, mint egy októpuszt, amelynek kiágazásai behálózzák az egész világot. Ezeknek a nemzetgadászoknak, politiku­soknak ravasz agya el akarja hitetni a világ népével, hogy minden ^felkelés a mai társadal­mi rendszer ellen Oroszországból indul ki. Nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a mai és az el­múlt társadalmak összetételét. Az 1917-es bolshevik forradalom előtt, az egész világon mindenhol voltak meglehetős szocialista mozgalmak, pártok. Az Egye­sült Államokban is évekkel az orosz forradalom előtt, milliós számba ment a szocialista párt jelöltjeire leadott szavazatok és azok előkészítőinek száma. Németországban az első vi­lágháború előtt a szocialisták uralták a parlamentet. Francia és Angolországban az első és második világháború után szoci­alista kormányok uralkodtak és uralkodnak. Európa csaknem minden országában ma is szá­mottevő a szocialista parlamen­ti képviselők száma. De mivel ezek nem veszik komolyan az osztályharcot, nem veszik ko­molyan a társadalmi rendszer átváltoztatását, ennélfogva a ki­zsákmányoló osztály figyelmen kívül hagyja, vagy támogatja őket. Oroszország még messze van a kommunista társadalmi rend­szertől, de mert annak a társa­dalmi rendszernek a bevezetését kívánja megteremteni, a világ kizsákmányoló osztálya fegyve­res erőszakkal próbálja azt meg­akadályozni. Szemet hunynak a saját történelmük előtt. Nem akarnak emlékezni, hogy az an­gol és többi nemzetek fegyveres erőszakát Washington fegyve­rei törték meg. Nem emlékez­nek, hogy a déli és nyugati álla­civilizáció az utolsó vacsoráját fogyasztja, ha nem ismeri föl azt a nagy veszélyt, melyet az esetleges harmadik világháború rejteget s annak elhárítására” nem lép a cselekvés terére. Viszont azoknak a tőkés ha­talmi vezetőknek, akik azt állít­hatják, hogy csakis a háború­val lehet megteremteni á békét, most amikor a fiainkat újból so­rozzák, figyelmükbe ajánljuk az egyik new yorki napilap ajánla­tát, sorozzák be a vagyont is ép­pen úgy, mint az emberi életet. Ilyesféle tervet kéne azonnal törvénybe iktatni. 1. Le kell foglalni minden bankbetétet, részvényt és min­den értékpapírt s besorozni ka­tonai szolgálatra akárcsak a fia­inkat. 2. Egyénileg senkisem csinál­hat egy cent hasznot sem a há­ború ideje alatt, mint ahogyan a fiaink sem csinálhatnak semmi­féle egyéni hasznot a fronton és még hozzá az életük minden pil­lanatban veszélyben van. 3. A lefoglalt vagyonokból kell kárpótolni az elesett fiaink hozzátartozóit, valamint a nyo­morékokat és betegeket. 4. A lefoglalt vagyonokból ha még esetleg maradna fönn a há­ború befejezése után, úgy azon­nal építkezéseket kezdeni, hogy fiainknak, akik a harctérről jönnek vissza, legyen fedél biz­tosítva a fejük fölé. Ha ezt a négy pontot valahogyan a ha­talmon levő urak ellen törvény­be iktatnák, akkor ők irtózná­nak a háborútól legjobban, nem úgy mint most, amikor csak profitot jelent a részükre. mok rabszolgaságot megtörő vagy fentartó rendszerét Lin­coln idejében a fegyveres erő­szak ellenében is a felszabadulás győzedelmeskedett. A mai társadalmi rendszer, amely a profitra, a magántulaj­donra van alapítva, egy idejét múlt, ósdi rendszer. Ennek a rendszernek halálát ideig-óráig fegyverrel vissza lehet tartani, de megakadályozni, NEM. A mai kizsákmányolásra ala­pított társadalmi rendszer élte­tő ereje a piac. Minél hatalma­sabb a piac, annál hatalmasabb a profit. Az amerikai termelési módszer bámulatos fejlődése szemünk előtt zajlik le. Az 1949-ik esztendőben az amerikai tőke képtelen volt termelt áruit profit ellenében piacra helyezni, ennéfogva lelassult a termelés, melynek következtében milliók lettek munkanélkül. A kizsák­mányoló osztálynak piac, vagyis profitlehetőség után kellett néz­ni. Ravasz politikusaink megta­lálták a piacot, éppen úgy, mint 1914-ben és 1939-ben is megta­lálták. A népek millióinak gyil­kolásával, a vagyon borzalmas rombolásával teremtenek piacot, tehát profitot. A koreai felkelés előtt az Egyesült Államok területén az iparokból, a termelés színhelyé­ről kirekesztettek száma a kor­mány hivatalos jelentése szerint 4,300,000 volt, most aztán, hogy a harmadik világhálóm megindítására készülődnek, lel­tárt vesznek a munkába állítha­tó, munkanélküliek számáról és a U.S. News kimutatása szerint ma 64 és fél millió munkás van az amerikai iparokban foglal­koztatva. Három millión felül van azok száma, akik nap-nap után járják a munkanélküliség kálváriáját. Négy millió 600 ezer azok száma, akik már feladtak nlinden reményt. A U.S. News a következőképen osztályozza íze­ket: 2,270,000 férfi és 2,280,000 nő. A harmadik világháború ese­tén a fenti munkanélküliek be­vonásával 69 mülió bérrabszol­gát fognak munkába tartani, hogy a néhány millió fegyverbe állított katonát, ellássák a rom­boláshoz, gyilkoláshoz szüksé­ges eszközökkel. A népi demokráciák rendsze­rében ez a 69 millió bérrabszolga termelése a mesebeli paradicso­mi életben tartaná nem csak Amerika, hanem a világ na­gyobb részét. A chicagói napilapok híradá­sai szerint, az itteni sorozó bi­zottság, kilencszáz ifjút rendelt be katonai szolgálatra való fe­lülvizsgálatra és csak hatszáz jelentkezett és ezeknek is hat­van százaléka sem szellemileg, sem testileg nem felel meg a ka­tonai szolgálatra. A helyi sorozó bizottság főnöke a következő fi­gyelmeztetést tette közhírré: “Azon egyének, akik a sorozó bizottság felhívását tudatosan mellőzik, azonnali szolgálatra lesznek kényszerítve”. Eldalol­hatják ezek is azt a magyar nó­tát, hogy “Minálunk már verbu­válnak kötéllel, elviszik a sze­gény legényt erővel”. Jellemző a sorozó bizottság ama jelenté­se, hogy a jelentkező ifjak sem szellemileg, sem testileg nem al­kalmasak szolgálatra. Az önkén­tesen jelentkezők száma, még a sorozó bizottságok jelentése sze­rint is meglepően alacsony, ia­AZ IWW CHICAGÓI TAGJAI augusztus 13-án, vasárnap a CALDWELL ERDŐBEN, az 51-es kiránduló helyen (ugyan ott, ahol az előbbeni összejö­vetel is volt) megismétlik TARSAS ÖSSZEJÖVETELÜ­KET, ahol a különböző szóra­kozások mellett jó ételek és hűsítők, valamint zene is lesz. A Bérmunkás olvasóit ezú­ton hívja meg erre az igazi munkás találkozóra a rende­ző bizottság. ÚTIRÁNY: A Milwaukee Avenue car veendő a Devon Avenueig. Keletnek a Devon Avenuen a második parki be­járónál. Figyelje itt a jelzést az 51-ik helyre. 1950. augusztus 5. cára annak, hogy a sorozás a hét minden napján folyik. A RÓMAI pápa, krisztus földi helytartója, kihasználva a népi demokráciák elleni gyüljletet és hogy azt fokozza, a következő jelentést kürtölte világgá: “A kommunista rendszernek és az orosz alattvaló államok az el­múlt öt esztendőben 12 ezer ka­tolikus papot végeztek ki. “Ukrajnában 1945 óta 376 ezer papot végeztek ki, több mint ezer templomot és kolos­tort zártak be vagy romboltak le. “Estonia, Latvia és Lithuania területén egy ezer papot börtö- nöztek be és végeztek ki. Len­gyelországból ezer papot depor­táltak Szibériába. Csehszlová­kia 300 papot börtönzött be, ugyanennyinek a holléte isme­retlen. Magyarország; 1000 pa­pot és apácát börtönzött be, 538 pedig eltűnt. Romániában több mint 700 papot elüldöztek, be­börtönöztek. Bulgária 120-at börtönzött be és deportált. Ju­goszlávia 1954 papot börtönzött be vagy deportált és 400 azok­nak száma, akik külföldre mene­kültek. Albánia 715 papot fosz­tott meg papi rangjától.” A római pápának az ember­szeretet hirdetőjének éppen er­re az alkalomra kellett várnia, hogy a népi demokráciák ádáz ellenségeinek jól megérdemelt eltávoütását nyilvánosságra hoz­za. Köhler MUNKÁS SORS Szomorú hirt hozott a posta Lodi, N. J.-ből, Refy Antal mun­kástárs családjából. Felesége Mariska hét heti betegség után 64 éves korában elhalt. 46 évvel ezelőtt érkezett Amerikába és azóta is Lodi-ban lakott. Férjén kívül két leánya, akik már fér­jezettek és négy fia, valamint unokái gyászolják. Refy mun- kástársék egyik fia a második világháborúban esett el. Úgy a családnak, de különö­sen Refy munkástársnak, aki a Bérmunkásnak lelkes terjesztő­je és a szervezetnek is tagja, ez­úton is küldjük részvétünket magára maradottságában. Kérjük a Bérmunkás olvasóit azokból a városokból, ahol a posta szolgálat ZÓNÁKBA VAN osztva és a lapot csomagoló pa­piroson még nincs feltüntetve a zóna száma, hogy egy postakár­tyán szíveskedjenek azt bekül­deni. A posta kéri, hogy tüntes­sük fel az olvasó címénél a zóna számot is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom