Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-29 / 1641. szám
HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act «f March 3. 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 JULY 29 NO. 1641 SZÁM Billiókba kerül a koreai háború Elmaradt népek . gondolkozása IPARILAG ELMARADT NÉPEK KÖNNYEBBEN CSERÉLIK POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI RENDSZEREIKET. TRUMAN ELNÖK 10 BILLIÓ DOLLÁRT KÉR HADICÉLOKRA. — RÉSZLEGES MOZÓGSITÁST RENDELNEK EL. — HÁBORÚS MEGSZORÍTÁSOK A POLGÁRI ÉLETBEN. WASHINGTON — Truman elnök a kongresszushoz intézett üzenetében, amelyben a koreai hadiállapotot bejelentette, arra kérte a törvényhozókat, hogy a nemzeti védelem költségvetését 10 billió dollárral emeljék fel. A kongresszus eddig hadicélokra körülbelül 13 billió dollárt szavazott meg, igy, ha Truman kérését teljestik, ami valószínű, akkor az Egyesült Államok a következő évben 23 billiót fog költeni hadi- *- célokra. Ez a United Press szá-' mitása szerint egyharmaddal több, mint 1944-ben költött, holott a háborús kiadás akkor érte el a csúcspontot. Ennek a kiadásnak megfelelő- leg az elnök engedélyt kért a haderő létszámának korlátlan emelésére is. A kongresszus eddig az összes haderő részére 2,005,000 embert engedélyezett. Az elnök oly törvények hozását sürgeti, amelyek nem szabnak limitáló létszámot. A részleges mozgósítással egyidőben az elnök olyan törvények hozását is sürgeti, amelyek hatalmat adnak neki arra, hogy bizonyos “szükséges” anyagokat elsőbbségi korlátozás alá vegyenek, mint volt a háború idején. Az ilyen anyagokat civil használatra csak akkor engedélyezik, ha előbb ellátták a hadi kívánalmakat. Ilyen anyagok leginkább az acél, az aluminium s más fémek, amiket az építkezésben, az automobil készítésnél és más iparokban is alapul szolgálnak. A hadikiadások emelkedése természetesen az adók gyors emelkedését vonja maga után. Truman elnök tehát a szövetségi adók nagymérvű felemelését ajánlja. Azonkívül számos olyan intézkedést jelentett be, amiket eddig csak háború esetén alkalmaztak. Truman elnök kongresszusi üzenete nyílt bejelentése annak, hogy az amerikai kormány en- gedelme és hozzájárulása nélkül egyetlen ország sem változtathatja meg politikai vagy gazdasági rendszerét, sőt még az amerikaiak által patronizált kormányaikat sem cserélhetik ki. Az Egyesült Államok összes haderejével támogatja a “statusquo” név alá foglalt jelenlegi állapotokat. Aratnak a profitharácsolók A HÁBORÚS HISZTÉRIÁT FELHASZNÁLVA A KERESKEDŐK FELEMELTÉK AZ ÁRAKAT — A PROFITHARÁCSOLÓK ARANYKORSZAKA. — AZ ÁRAK MEGRÖGZÍTÉSÉT KÖVETELIK. NEW YORK — A háborús hirek hatása alatt az amerikai kereskedők országszerte azonnal felemelték a legtöbb fogyasztási cikk árát. Általában azt a hirt terjesztik, hogy a fogyasztók megrohanták az üzleteket, mindent összevásárolnak s elraktároznak, mert attól tartanak, hogy ha kitör a “nagy háború”, akkor nagy áruhiány lesz. Noha kétségtelen, hogy van ilyen eset is, valójában a kereskedők és a gyárosok ki-*----------------------------------------használják a kedvező alkalmat óriási profitharácsolásra. Legalább is ez a véleménye a Burnet R. Maybank szenátor elnöklete alatt működő szenátusi bankügyi bizottságnak, amely most az árak megrögzítését követeli. Szenátor Maybank azt a kijelentést tette, hogy ez a bizottság ki fogja vizsgálni ezt a gyalázatos (outrageous) áremelést. A koreai háború kitörése után pár napra már áremelkedést jelentettek az ország minden részéről. Legmagasabb áremelést mutatnak az élelmiszerek, de felemelték az automobilok és automobil-kellékek, továbbá mindenféle fém-eszközök, ruhanemüek, vegyiszerek, cipő- és bőráruk árait. Az automobil árak felemelésénél azt a “bizalmas” hirt adták tovább, hogy az automobü- gyártást megint beszüntetik, mert minden gyárban csak hadiszereket fognak készíteni, mint a második világháború alatt. Ezen hamis hírre támaszkodva a használt automobilok árait szinte megduplázták. Az élelmiszerek között a cukor és a kávé árai “ugrottak” leggyorsabban. Ugyancsak nagyon gyors áremelkedést mutatnak a húsáruk is. Szenátor Wayne Morse (R. Ore.) “lelketlen” profitharácsolással vádolja az “American Meat Institute” A koreai háborúval kapcsolatban Amerika népére legnagyobb meglepetést hozott az a most már teljesen beismert tény, hogy a délkoreai — és általában az ázsiai népek — nem jó szemmel nézik az amerikai beavatkozást. A délkoreaiak nem mint felszabadítókat fogadták az amerikai katonákat, hanem ellenségesen s közülök kikerülő guerilla harcosok ellen éppen úgy kellett védekezniük mint akárcsak az északi katonák«®-------------------------------1—--------ellen. Pedig az amerikaiak már közel öt éve magyarázzák a délkoreaiaknak és általában az ázsiai népeknek, — hogy milyen szabadságot, demokráciát nyújt az amerikai tőkés termelőrendszer, a FREE ENTERPRISE, — a kommunizmus név alá foglalt kollektiv termelés pedig elnyomást, rabszolgaságot hoz. Most már nyilvánvaló, hogy ezt a “tanítást” az ázsiai népek nem fogadták el és ezt az első adott alkalommal ki is mutatták. Most aztán csodálkozva kérdik, hogy történhetett ez? Hogyan történhetett az, hogy az ázsiai népek nem értették meg az amerikai demokrácia elveit? Nem rajonganak azon eszmékért, amiért az igazán “hazafias, vörösvérü amerikai” kész az életét is feláldozni, holott ez igazán rendkívül egyszerű dolog, megértheti akárki? James E. Shelton, a Security First National Bank elnöke és a Bankárok Szövetségének alelnöke például igen egyszerűen igy magyarázta ennek a rendszernek a lényegét a bankároknak Portland, Ore. városban tartóit konvencióján: “Nincs abban semmi kivetnivaló, ha az az ember, aki erősebben dolgozik, több vagyonra tesz szert, mint a másik. Ezzel a vagyonnal aztán alkalma nyijik újabb javak te- temetésére. Ez a vérere a mi gazdasági rendszerünk n e k. Bátorítanunk, jutalmaznunk kell tehát a sikert s nem büntetnünk. De ugyanakkor nem szabad megengednünk, hogy a kollektivizmus belopja magát a hátsó ajtón. Ügyelnünk kell arra, hogy népünket be ne húzzák akarata ellenére is a szocializmus mocsarába.” Ennek a bankárnak a szavai nagyon hűen tükrözik vissza az átlagos amerikai ember gondolnév alatt működő nagy vágóhíd cégeket. Semmi kétség, az amerikai kereskédők és gyárosok kihasználták a kedvező alkalmat az amerikai fogyasztóközö ri s é g megzsarolására. kozását. Itt mindenki előtt ismeretes a Rockefeller példája, aki 2-3 dolláros heti keresetéből összegyűjtötte a tizcenteseket, amelyekkel aztán üzletet vásárolt s akkor már nem csak ő, hanem “a pénze is dolgozott”, vagyis hozott hasznot. így aztán gyorsabban gyülekeztek a tiz- centesek és Mr. Rockefeller belekezdhetett az olajüzletbe, ahol. már a részvények hozták az újabb meg újabb tizcenteseket. Az eredmény — mindenki tudja, — sok száz millió dollárt érő vagyon lett. Azt is mindenki tudja, illetőleg tudhatnák, ha akarnák, hogy a Rockefellerek száma igen kevés és a nagytöbbségnek éppen azért kell erősen dolgozni, hogy a Rockefellerek milliónak kamatait kitermeljék. A tőkés termelő rendszer összes nevelő, oktató intézményei ebben a kérdésben vezetik leginkább félre a közönséget. Ehelyett azt hirdetik, amit Shelton bankár igy fejezett ki: “Ezzel a (megtakarított) vagyonnal alkalom nyílik újabb javak termelésére, ez a vérere a mi gazdasági rendszerünknek.” A TŐKE NEM TERMEL Pedig nyilvánvaló, hogy valójában javakat csak emberek, munkások termelnek, holt vagyon, tőke soha sem termelhet újabb értéket munka felhasználása nélkül. Az iparilag fejlett államokban évszázados félrevezető tanítás után az átlagos ember is a bankár gondolkozását tette magáévá. Az ilyen országokban csaknem minden embernek összeköttetése van a bankokkal s természetesnek találja, hogy a bankokba tett pénzre kamatot adnak és a bankból kapott kölcsönökre jóval nagyobb kamatot fizet. Mint valami délibáb, úgy lebeg a szemük előtt az az eshetőség, hogy nekik is “dolgozni fog a pénzük”. Ezen remény alapján hűségesen támogatják az ilyen rendszert. Az iparilag elmaradt államokban, mint például Kina, India, Korea és más hasonló országok- (Folytatás a 3-ik oldalon)