Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-22 / 1640. szám
1950. julius 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI OLCSÓ AZ ÉLET A magyar falusi ember a búzát és más takarmányt nevezi életnek. Most nem erről az életről van szó, amely itt egyáltalán nem olcsó, hanem nap-nap után drágább lesz, hol az egyik, hol a másik élelmiszer árát emelik fel, mert egyik élelmezési tröszt sem akar elmaradni a másiktól — az’élelmiszer — az “élet” megdrágításába. Olcsó az emberi élet, erről filozofált egy újságíró a koreai háborúval kapcsolatban. Az amerikai nevelés semmivel sem marad hátra a Hitler-féle “magasabb rendű” német fajelmélet mellett. Itt nálunk is úgy megy, nem csak a gyerekek, hanem a tömegek nevelése is, hogy az amerikai ember, minden tekintetben különb ember, mint bármely más náció. Tagadhatatlan, hogy ennek a nevelésnek meg is van a tömegekre való hatása, mert az átlag amerikai, külföldön ténylegesen úgy viselkedik, mintha ő egy magasabbrendü fajnak a képviselője lenne. Különösen ha pénze van, úgy azt hiszi, hogy a pénzért mindent és mindenkit megvehet, vagy ha mint győztes katonai megszálló csapat tagja, egyáltalán nem titkolja a super- meni voltát. Az ország gazdasági, technikai fejlettsége növeli ezt a nagyzási mániát és egész természetesnek találjuk, hogy az egész világ úgy táncoljon, ahogy mi fütyülünk. A mi kormányzatunk sajnos összetéveszti a kormányokat a népekkel és azt hiszi, hogy ha a kormányok düledező uralmát alátámassza pénzzel, fegyverrel, úgy teljes joga van megszabni a népek életének az irányát is. Ha a kapitalista kormányok el is fogadják az amerikai támogatást, ez nem jelenti azt, hogy a népek is alávetik magukat az irányításnak, sőt éppen az ellenkezője történik. Az európai és ázsiai népek valósággal meg- gyülölik Amerikát, amely ma a világ zsandárának a szerepét játsza s minden eszközzel igyekszik elnyomni a népek felszabadulási törekvéseit. Ezt a superman fölényességet nagyon megtépázta a koreai háború, ahol a polgárháborúba Amerika sietett beleavatkozni, olyan fölényességgel, mintha valamely amerikai sztrájk leveréséről lenne csak szó. De a koreai nép, egyáltalán nem volt hajlandó ezt a beavatkozást elfogadni és mi tagadás benne, a lenézett koreai “hordák” szép szabályosan megverték a mi csapatainkat. Hogy a túlerő esetleg majd legyőzi a kis koreai népet, az valószínű, de az ár nem csak amerikai életben fog nagy áldozatokat szedni, de erkölcsileg is súlyos vereséget jelent, amelyet fokoz az, hogy amerikai repülők százai bombázzák szét a védtelen, katonai szempontból egyáltalán nem fontos kis koreai falvakat és ölik meg a gyermekeket, asszonyokat. Erkölcsileg §ulyos vereség már az is. hogy a beavatkozást! jóváhagyó 53 nemzetből egyetlen egy sem küldött csapatokat. Ezt az egyáltalán nem dicsőséges szerepet átengedik az amerikai kormánynak, amelynek az árát vérben és értékekben az amerikai nép fizeti meg. A laptudósitók, vezércikk irók foglalokztak és foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy az amerikai csapatok vereséget szenvedtek és kénytelenek állandóan visszavonulni. Különböző magyarázatok közül egy hiányzik, amely tényleg feleletet ad arra, hogy mi az oka a koreai katonai fölénynek az amerikai “supermen”-el szemben. A legostobább magyarázat az, hogy az “amerikai ember élete értékes, drága és igy nem hajlandó azt feláldozni, mig a koreai ember az életét értéktelennek tartja, igy nem törődik azzal, hogy azt elveszti”. Ha valahol olcsó az élet, ebben az országban az. Sehol a világon nem pusztul el annyi ember erőszakos halállal mint éppen Amerikában. Sehol sincsen annyi ipari baleset, mint Amerikában. Sehol nem játszák ki úgy a munkásvédelmi törvényeket, mint itt. A rettenetes hajsza, az életnek semmibe vevése megnyilvánul minden vonalon. Sehol annyi emberölés, gyilkosság nincsen, mint itt. Csak a julius neamerikaiakhoz. Ehelyett éppen az ellenkező történt. Mi lehet ennek az oka? Mi az a nagy titok, amit az amerikaiak eddig nem ismertek? Erről a nagy titokról rántotta le a leplet a United Press alábbi rövid távirata: HONG KONG (UP) — North Korea kormánya elrendelte, hogy a Dél Koreában elfoglalt területeken a földet fel kell osztani a földtelen parasztok és a bérlő földművesek között. Ezt a hirt a Pyongyang (Nort Korea fővárosa) rádió leadásából vették. Csak ennyit mond ez a hir, de ez is elegendő a nagy titok megfejtésére. A földéhes nincstelen parasztság világszerte megelégelte már, hogy másoknak túrja a földet. Mindenütt, — tehát Koreában is — érvényre akarják juttatni azt az elvet, hogy a föld legyen azé, aki megműveli. Az Amerika által támogatott dél koreai kormány a nagy földbirtokosok tulajdonjogát védi, elzárja a sok mülió koreai parasztot a föld birtoklásától. Nem csoda tehát, hogy a földéhes nép meg akar szabadulni az ilyen kormánytól és attól a rendszertől, amit ez a kormány véd. Ezt a tényt a szabadságról, demokráciáról szóló frázisokkal nem lehet ellensúlyozni! I gyediki ünnep ’Baleset statisztikáját kell megnézni, amikor több mint 800 ember halt meg baleset folytán, hogy megdöbbenve állapítsuk meg, hogy az amerikai ember élete értéktelen. Tehát az olcsó és drága élet elmélet nem állja meg a helyét a koreai vereség magyarázásánál, annál is inkább, mert az észak koreai népköztársaság alkotmánya is kimondja, hogy a legfőbb érték az ember élete és jóléte. A magyarázat viszont kézenfekvő. A koreai katona tudja, hogy miért harcol, tudja, hogy a rákényszeritett harcot, a szabadságért, jólétért, hazája függetlenségéért, a szebb emberi boldogságért vívja meg, mint tették ezt az amerikaiak a Függetlenségi harcaikban. De az amerikai katona nem érzi és nem is érezheti azt, hogy ő az amerikai szabadságot védi Koreában és igy érthető, hogy nem nagyon ambicionálja, hogy a koreai földesurak gyalázatos uralmáért hazájától sok ezer mérföldre meghaljon. Ez az oka annak, hogy az európai kormányok sem mernek csapatokat küldeni Koreába, mert amit az amerikai katona ösztönösen érez, azt az európai ember öntudatosan tudja, hogy neki semmi oka sincs arra, hogy egy düledező, rothadt, korrupt uralmi rendszerért meghaljon. Nem gyáva az amerikai katona, csak azt érzi, hogy neki semmi keresnivalója nincs Koreában. ' Ha ezt nem csak érzi, hanem tudatosan tudni is fogja, úgy majd a kormányok nem viszik ilyen véres kalandokba a népeket. UNDORÍTÓ Kezdetben volt a “Tatyu” azután jöttek papok, mig végre egy tipikus, mindenre kapható pesti firkász mérgezi Bridgeport jobb sorsra érdemes magyarságának az agyát. Sem Tatyu, sem a papok nem voltak válogatósak a gyűlölet szitásban, de amit ez a pesti kávéházat sirató fattyú elkövet az meghalad minden képzeletet. Sokszor elgondolom, hogy embereket, kiknek a hivatása az volna, hogy embertársaikat tanítsák, szeretetre neveljék, mi késztethet arra, hogy az irótol- lat ilyen elfajzott, gonosz célokra használják fel. Mi késztet embereket arra, -hogy odáig alja- sodjanak le, hogy még akarva se tudjanak leírni egy igaz szót, hogy az elemük a hazugság, a gyülöletszitás ne legyen. Ennek a bridgeporti sajttakarónak a szerkesztője, aki a Boros névre fülel, egész oldalas cikkben foglalkozik azzal a problémával, hogy Amerika fel van készülve egy Oroszország elleni háborúra. Ez a Boros megnyugtassa az olvasótit, hogy igenis fel van készülve. Ámbár ezt hétpecsétes titokként kezelik a hadügyek intézői, de neki, már mint ennek a még egészen zöld Borosnak a külön washingtoni tudósítója megszerezte a “szenzációs információit”, amelyet most közöl az olvasóival. A kutya se törődne azzal, hogy ez az írnok mivel szédíti az olvasóit, ha azok beveszik a hazugságait, hát a lelkűk rajta, de hogy magát embernek nevező egyén, azt merje állítani, hogy egy orosz támadás esetén, “nem csak az atombombákat zúdítanák a repülőgépek Oroszországra, de különböző mérgező bombákat és az úgynevezett ideggázt, amely alkalmas óriási területek lakosságának a megmér- gezésére és elpusztítására is.” Ha ügyészeink nem volnának annyira elfoglalva a “vörös boszorkány” üldözéssel, ügy fü- lönfognák ezt az ipsét, mert megmeri rágalmazni az amerikai kormányt és hadvezetőséget, hogy odáig menne el ahová még Hitler-Mussolini-Horthy bitangok sem mertek lealjasodni, hogy olyan gázbombákat használjanak, amely “óriási területek lakosságát” pusztítaná el. Nincs épeszű ember, aki elhinné ezt a gyalázatos feltevést. Mi igazán nem tartjuk tulhuma- nistának a hadvezetőségeket általában, de ilyen aljasságnak a tervezésével nem mernénk meggyanúsítani a hadvezetőségünket. Persze ez a “szenzációs” washingtoni tudósítás, ott született meg valamelyik bridgeporti kis korcsmában, ahol ez a Boros nagyokat szók lódítani a bodyk- nak, nem az amerikai haditerv az országrészeket kürtó “ideggáz”, hanem az ő vágyálma, silány, beteg gondolkozásának a kitalálása. Mi elhisszük, hogy ezek a Borosok, akik mostanában tolakodtak ide ebbe az országba, az “elveszett paradicsomiért, a munkanélküli, here életért, hajlandók volnának kiirtani a gyűlölt munkást, a “büdös parasztot” akik nem kérnek többet ezekből a D.P.-kből. Mi elhisszük, hogy létezik ilyen förtelmes gáz, valószínű, hogy annak a gyilkoló hatását már kipróbálták ártatlan állatokon. Szerintem viszont a biztonság kedvéért, ajánlatos volna, hogy ezeken a beteglelkü és agyú firkászokon kipróbálni, gazdaságos is volna, mert a kísérleti házinyulak jelentenek valami értéket, de ezek a borosok, értéktelen parazitái az emberiségnek. Egy californiai újságíró nagy sikert aratott azzal az “atom” nótájával, amelyben azt mondja, hogy az amerikai alkotmány szerint “all men are created equal”, az atombomba szerint pedig “all men are cremated (eléget) equal”. JÓ ÜZLETMENET NEW YORK — Amerika egyik ismert cigaretta gyára, a Phillip Morris cég az év második negyedévére 75 millió dollár bevételt ismer el. Ez az összeg tizenkilenc százalékkal magasabb a múlt év ugyan ezen időszak bevételéhez. Ha a cigaretta gyár munkásai kísérletet tennének, hogy a 75 millióból nekik is jusson néhány cent az életstandard egyensúlyozására, bizonyára erős harcai juthatnának csak ehez. A Los Angeles városra időközönként letelepsző füst-felhőnek (smog) kávé ize van, — mondják a szakértők. Azért a kávépörkölő gyárak egy uj készülékkel kiszedik ezt az “izt” és elkannázva árulni fogják. Az “Angyalok városában” nem jár kávé a ködhöz.
